Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

AZ EMLŐRÁKOS NŐK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK KÉRDÉSEI A DIAGNÓZIS ÉS A KEZELÉS SORÁN. Dr. DEMETER JOLÁN A Szent János Kórház Emlőszűrő Centrum vezetője 2008. 11.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "AZ EMLŐRÁKOS NŐK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK KÉRDÉSEI A DIAGNÓZIS ÉS A KEZELÉS SORÁN. Dr. DEMETER JOLÁN A Szent János Kórház Emlőszűrő Centrum vezetője 2008. 11."— Előadás másolata:

1 AZ EMLŐRÁKOS NŐK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK KÉRDÉSEI A DIAGNÓZIS ÉS A KEZELÉS SORÁN. Dr. DEMETER JOLÁN A Szent János Kórház Emlőszűrő Centrum vezetője

2

3 A Szent János Kórházban 1995 óta működik az Emlőszűrő Centrum, az első öt évben a Világbank szervezésével és támogatásával. Az emlőrák szűrésének elméletét és gyakorlatát a centrum dolgozói több helyen tanulták (Hollandia Nijmegen-i Egyetem, Görögország Ormylia EU-os Továbbképző Centrum, hazánkban minden évben továbbképzések, Tabár professzor vezetésével).

4 2002 január eleje óta az ország egész területére kiterjedő, behívásos emlőszűrésben veszünk részt, az országban jelenleg 45 szűrőcentrum működik. A szűrésen kívül számos diagnosztikus vizsgálat is történik a beteg panasza miatt is. A két elnevezésű, de ugyanolyan mammográfiás vizsgálat száma évente

5 2002 eleje óta a szervezett szűrés során 273 beteget szűrtünk ki, akiknek definitív tumor vagy tumor gyanú miatt műtétet javasoltunk. Diagnosztikus vizsgálataink során ez idő alatt 725 tumort találtunk.

6 Mindannyian tudjuk, hogy a rákbetegség diagnózisa a betegre hatalmas, csaknem elviselhetetlen terhet ró. Még nehezebb ez, ha a betegnek igazából nincs is panasza, csak eljön az általunk küldött levél alapján a megjelölt időpontra, és hamarosan megtudja, hogy a mellében rákos daganat van.

7 A centrum személyzetének sok szempontból másnak kell lenni, máshogy kell viselkednie, mint egyéb vizsgálatok alkalmából. A beteg gyakran megosztja a fájdalmát, a szorongását nem csak az orvossal, hanem a recepciós és a röntgen asszisztenssel is. Arról, hogyan kell viselkednünk a beteggel, rendszeresen megbeszéléseket tartunk. Ezekre a megbeszélésekre gyakran meghívunk pszichiátert is.

8

9 A diagnózis felállításakor és az első napokban kialakuló pszichés reakciókat jól ismerjük (ez igaz? Nem tévednek? Miért pont én? Mit vétettem? Én vagyok a hibás? Hogy fogadja majd a családom? Harag, düh, kétségbeesés, elfojtás, stb.)

10 Néhány ritkább, nálunk előforduló eset: 50 éves asszony, aki a diagnózis hallatán borzasztó haragos lett, hangosan veszekedett, részben azért, mert nem hitte el, részben azért, mert nem tudta a kezeléseket elfogadni. Három hónap alatt fogadta el, és vetette alá magát a kezeléseknek, azóta együttműködő.

11 54 éves asszony, aki nagy, tapintható csomóval jelentkezett, majd minden vizsgálatot, beavatkozást más helyeken is megismételtetett, senkiben nem bízott. A daganat egyre nőtt, ennek ellenére nem akart semmilyen kezelésbe belemenni. Több mint egy év után sikerült a műtétre rábeszélni, azóta viszont ismét nem hajlandó az adjuváns kezeléseket elfogadni. (mindent megnéz az interneten, a betegség részleteit tökéletesen ismeri, számos orvost felkeres).

12 Több beteg volt, aki nem hitte el a tumort, vagy nem foglalkozott vele. Az egyik leírta a leletmásolatra, hogy nem hisz nekünk, tudja, hogy nincs rosszindulatú daganata. Néhány asszonynak a hozzátartozóit próbáltuk elérni, de csak egy ízben sikerült, egy alkoholista asszonyt a fia rábeszélt a műtétre és a kezelésre.

13 Sajnos olyan eseteink is voltak, amikor az emlőrák diagnózis elfogadása után azt mondta a beteg, hogy nincs módjában befeküdni a kórházba, mert magatehetetlen férjét vagy szülejét ápolja, esetleg szellemileg visszamaradott gyerekét nem akarja magára hagyni. Ilyen esetben is próbálunk segíteni, pl. egy alkalommal a beteg felnőtt, visszamaradott gyereke is kapott ágyat a kórteremben.

14 Néhány esetben elhiszik a diagnózist, de nem hajlandók az orvosi kezelésre. Két asszonyt néhány év alatt ezért veszítettünk el.

15

16 A rákos betegnek nagy szüksége van otthoni segítségre, lelki támogatásra is. Nagyon szomorú, hogy néhány esetben a párkapcsolat romlik, a társa megszakítja a szexuális kapcsolatot, vagy teljesen szakít a beteg asszonnyal (ezekben az esetekben általában már a diagnózis előtt sem volt jó a kapcsolat).

17 A betegek gyakran félnek a munkahelyen, vagy a baráti társaságban elmondani a betegségüket. Volt asszony, aki azt mondta, hogy felhívta egyik barátnőjét, és elmondta neki a műtétet, és a barátnője többet nem hívta vissza. Ezért – is – tartjuk jónak a segítő klubokat, ahol a hasonló betegek között nagyon jó kapcsolatok alakulnak ki.

18 A kezelések befejezése után gyakran ismét nehéz periódus kezdődik. Ez nagyon érdekes, mert a megkönnyebbülés helyett depressziót, szorongást, egyedüllétet éreznek, félnek a jövőtől, mi lesz velük a kezelés nélkül. Ennek a szorongásnak az ismert neve: hospitalizáció. Ezen a perióduson főleg az segíthet, ha a beteg visszamegy dolgozni, vagy más elfoglaltság után néz.

19 Ha a beteg lelki problémáit nem tudjuk megoldani, illetve minden olyan esetben, ha ő akarja, lehetőség van kórházunkban arra, hogy pszichológus- pszichiáter foglalkozzon a beteggel.

20 Kórházunkban 12 éve van segítő beteg klub, amelyben hat, képzett önkéntes segítő is dolgozik. A számtalan érdekes, tanulságos és szórakoztató foglalkozás mellett évente két alkalommal hívunk pszichiáter szakorvosokat, akik tanácsokat adnak. Megfigyelésem szerint a legjobb tanácsokat a rákbeteg túlélők adják.

21 ben „Multidiszciplinaris csoportok az emlőrák ellen” című pályázaton vettünk részt, amelyben az emlőrákos betegek rehabilitációját vizsgáltuk kérdőíves módszerrel. Célunk az volt, hogy a válaszok alapján adatokat szerezzünk arról, mennyiben érintette az emlőrák az betegek családi, munkahelyi helyzetét, milyen hatással járt a betegség személyiségükre, illetve hogyan ítélték meg az egészségügyi ellátást a diagnózis, kezelés és a rehabilitáció során.

22 A nyert adatok közül kiemelném, hogy míg a betegek közül 63,4% tartja magát testileg egészségesnek, addig lelkileg csak 52,1%! Ez az adat is kiemeli a lelki rehabilitáció fontosságát.

23 Arra a kérdésre: Ha úgy ítéli meg, hogy a személyisége változott, ez a változás miben áll elsősorban? Szíveskedjék egy- két mondatban megfogalmazni.

24 Többek között a következő válaszokat írták: •Kis gyermekem van, félek a megrokkanástól és a haláltól. A betegségem nagyon sokba kerül. •Visszafogottabb, befelé tekintőbb lettem. Átértékelődtek a dolgok, más célok, értékek alakultak ki bennem. •Emberbaráti érzelmeim erősödtek. •A hitem erősödött.

25

26 •Sokat híztam a gyógyszerektől, szédülök, kellemetlenül érzem magam, rossz kedvem van (49 éves, 25 kg-ot hízott, a férje elhagyta, rokkantnyugdíjas, egyedül él). •A lelki traumát nem tudom feldolgozni. •Elhagyatottabb, reménytelenebb, gyávább vagyok. •Elbizonytalanodtam, félek a jövőmtől, lelassultam, állandóan azt hiszem, hogy kiújult a rákom, a legkisebb panasznál rohanok az orvoshoz.

27 •Türelmetlenebb lettem, megváltozott az értékrendszerem. •Betegnek érzem magam. •Idegileg megterhel maga a tudat. Sokszor teljesen letargikus állapotba kerülök. •Nem tudom a külsőmet megszokni, szégyellem. Félek a magánytól, a visszaeséstől.

28 •Érzékeny, lelki labilitás, nincs kapaszkodó mankó, azaz családi háttér, ebből adódóan a szeretethiány jelentkezett (47 éves, nyugdíjas lett, a férje elhagyta). •Idegesebb vagyok, ingerlékeny. A férjemmel sokat veszekszünk. •Nemesebb lettem! Bölcsebb, stb. •Jobban odafigyelek másokra és magamra egyaránt.

29 •Tudatosabban élem meg a betegséget, a várható progresszió elodázásáért megteszem a tőlem telhetőt. Jobban becsülöm az életet, az embereket, a munkát. Próbálok szeretetben gazdagabban élni, örömet szerezni a családnak és a tanítványaimnak (70 éves, férje, gyereke van). •Munkaképességem csökkent, rokkant nyugdíjas lettem, kedélyállapotom romlott, depressziós lettem, már koromnál fogva is (55 éves). Pszichiáterhez járok.

30 •Erősebb lettem, jobban elviselem az élet nehézségeit, mint azelőtt. Toleránsabb vagyok, megértőbb, és csak a lényeges dolgoknak tulajdonítok nagyobb jelentőséget. Jobban értékelem az életet és annak minőségét, mint azelőtt. •Visszahúzódóbb vagyok, de ugyanakkor minden érdekel, nyitott vagyok az emberi sorsokra, nagyon szívesen segítek az arra rászorulóknak.

31 •Sokkal zárkózottabbá váltam, mert egy életen keresztül – míg dolgoztam – el kellett hallgatni a betegséget, mert nem alkalmaztak volna (70 éves, családban él, 42 éves korában volt emlő eltávolítása. Hiányolja a rendszeres orvosi gondozást). •Sokkal megértőbb vagyok mások gondjaival. •Nem merek távlatokban gondolkozni, tervezni (57 éves, férjétől elhidegült, gyereke nincs).

32 •Az érdeklődési kör a minimálisra csökkent. •Az állandó betegségtudat megváltoztatta a hangulatomat, további élet- terveimet. A betegség következtében fokozódik a lényegi elmagányosodás megélése. Ezt a folyamatot csak egyedül lehet végig….. (64 éves orvosnő, egyedül él).

33

34 A kérdőívek feldolgozása után tíz évvel ismét feltesszük a hozzánk forduló, emlőrákon átesett asszonyoknak a kérdéseket. Célunk kettős: az egyik annak megítélése, hogy változtak-e az eredeti, gyakran negatív, kritikus részválaszok. A másik, hogy felmérjük, a tíz év társadalmi változásai (az egészségügyi ellátórendszerben, a kórház struktúrájában és személyzetében, a betegek társadalmi, anyagi, családi helyzetében, stb.) okoznak-e jelentős különbséget a betegek értékelésében.

35 Végül, a felmerülő hiányosságok, problémák megoldását tervezzük, amelyben – mint eddig is – széleskörű összefogásra van szükség, a társszakmák, szociális dolgozók és önkéntesek, valamint a családtagok, barátok segítségével.

36


Letölteni ppt "AZ EMLŐRÁKOS NŐK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK KÉRDÉSEI A DIAGNÓZIS ÉS A KEZELÉS SORÁN. Dr. DEMETER JOLÁN A Szent János Kórház Emlőszűrő Centrum vezetője 2008. 11."

Hasonló előadás


Google Hirdetések