Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az ókori Mezopotámia Készítette: Szécsi Anita 10.E.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Az ókori Mezopotámia Készítette: Szécsi Anita 10.E."— Előadás másolata:

1 Az ókori Mezopotámia Készítette: Szécsi Anita 10.E

2 A sumérok vallása

3 Az ókori Mezopotámiának az Eufrátesz, a Tigris folyó és a Perzsa-öböl által határolt területe volt, a mai Irak déli részén. Területén alakult ki a mezopotámiai civilizáció a sumerek révén az i. e. 4. évezredben, amelyik az i. e. 1. évezred végén a hellénizmus majd a következő évszázadokban a kereszténység és az iszlám megjelenésével ért véget.

4 A sumerek vallása igen nagy hatással volt a környező kultúrákra, népekre. Az írás elterjedésével megjelentek az ősi vallási íratok, amelyek segítségével le tudták jegyezni a mitológiai hiedelmeiket.

5 A kézműipar a templomokat kezdte mind magasabb fokra emelni. Megjelentek a lépcsős piramisok, a vallási szobrok és az istenek képmásai, melyeket tisztelni tudtak. A templomokban áldozatokat mutattak be, továbbfejlődtek a vallási kultuszok, mind több helyen építettek hatalmas templomokat és szervezték meg köréjük a városállamokat.

6 Függeni kezdtek az isteneiktől, a föld, ahol éltek, a ház, ahol laktak, a termények és állatok mind-mind az istenek tulajdonát képezték. Az isteneiket a természet erőiben vélték felfedezni. A három főisten: Anu, az istenek apja, Enlil, a levegő ura, Enki pedig a víz és a bölcsesség istene volt. Nagy tisztelet övezte Utut, a nap-, Nannát, a hold- és Innint, a termékenység istenét.

7 Kialakultak a bonyolult szertartások. Bár a természet ereje ellen kérték isteneik segítségét, hittek a túlvilágban is. Amilyen fontos volt számukra a napi megélhetés, olyan fontos lett az is, hogy túléljék a halált. Hittek a túlvilágban, vallásukban jelentek meg az első utalások a mennyek birodalmára és a pokolra.

8 Az uralkodók egy személyben papok, vallási vezetők is voltak. Kialakultak a papi osztályok, megjelentek az első jósok és bölcsek, akik az írással a tudományt is továbbadták. A sumerok szerint az istenek kiszámíthatatlanok, kegyetlenek és követelődzőek voltak.

9 Mezopotámia hitvilágának jellegzetes vonása a jóslás. Természeti jelenségek jelezték a jövőt. Ilyenek voltak a csillagok, melyeket toronytemplomokból vagy zikkuratokból fürkésztek. A istenjegyzékekben az istenvilágban 450, valahol pedig 3600 földöntúli lényről is beszéltek. Ennek az a magyarázata hogy eleinte minden városnak külön istene volt, de a kapcsolatok bővülésével az istenek átvétele, cseréje is megkezdődött.

10 Barlangrajzok

11 A barlangrajzok vagy barlangfestmények az őskor művészetének a termékenység-istennők mellett leghíresebb, legismertebb emlékei. A késő jégkor utolsó szakaszában, a körülbelül éve kezdődő időszaktól keletkezett barlangfestmények, karcolt rajzok egészen az i. e. 10. évezredig jellemzőek voltak. A barlangfestmények Andalúziától egészen a Bajkál- tóig terjednek, legsűrűbben Franciaország és Spanyolország barlangjaiban fordulnak elő, hiszen a földrajzi adottságok itt kedveztek legjobban a nagy népességsűrűségnek.

12

13 Az első barlangrajzokat a híres Altamira-barlangban fedezték fel 1879-ben, de a vésett vagy festett ábrázolások hitelességét egészen a 20. század elejéig kétségbe vonták.

14 Korai elméletek A tudósok előtt a kezdetektől nyilvánvaló volt az a tény, hogy a festményekkel díszített barlangokban sohasem laktak. A barlangrajzok értelmezésére már a kutatások kezdetétől több elmélet született. A legelsők egyike a totemhit volt, miszerint az ősember a barlangok állatképeiben totemőseit ábrázolta. Ennek az elméletnek ellentmondanak a néprajzban a világ több részéből ismert törvények, melyek szerint például a totemőst tilos megölni és megenni. Az ábrázolt állatok maradványait megtalálták a lakott barlangokban.

15 A sokáig legelfogadottabb elmélet szerint a festmények a vadászmágiát szolgálták. A vadászat előtt rajzot készítettek, és képletesen megölték, hogy biztosítsák a vadászat sikerét, hiszen ha valaminek a képmását megsemmisítik, azzal azt is megölik, amit a kép ábrázol. Ez a hit még a középkori Európában is élt, sőt napjainkban is tovább él a különböző népek vallásában. Ezt az elméletet alátámasztották az állatok testébe rajzolt nyílvesszők és dárdák, és a montespani medveszobor. A medve testét kifaragták, de feje helyére egy medvekoponyát illesztettek, amit meg is találtak a barlangban. A medveszobrot több dárdaszúrás járta át.

16

17 A barlangfestészet korszakai Henri Breuil abbé, a paleolitikus művészet első jelentős kutatója a barlangfestészet fejlődését két nagy korszakra osztotta fel, s ez a felosztás még ma is érvényes. Az ő nagy vonalakban tett időhatár-megállapításait ma a radiokarbonos vizsgálatokkal pontosítják. Ezek szerint a két nagy korszak, a perigordi és a magdaléni ciklus meghatározott jegyeket mutat, s ma már inkább iskolát, mint korszakot jelent.

18 Lascaux Ezzel az elmélettel kapcsolatban is voltak kételyek, hiszen vannak olyan barlangok, amelyekben nincs sebzett állat rajza. Új lendületet adott a Lascaux- barlang felfedezése, mert itt az előzőektől eltérő kutatási eljárást alkalmaztak. Míg a korábbiakban a festményeket egyediségükben vizsgálták, itt a barlangot mint egységet vizsgálták, s ezen belül a festmények elhelyezkedését térképezték fel. Kiderült, hogy az állatképeknek egymás utániságukban van értelmük, és nem festett állatok véletlenszerű gyűjteménye. Észrevették, hogy bizonyos állatok sokszor kerülnek egymás társaságába, míg mások soha. A később, több barlangban elvégzett vizsgálat bebizonyította, hogy az állatcsoportok meghatározott rendben követik egymást. Kiderült, hogy bár a barlangokban nem laktak, mégis hosszú időn keresztül tömegek látogatták őket. A Lascaux-barlang mennyezetén dárdahegyektől származó véseteket találtak, a kiálló sziklák megkoptak. A festmények karbantartására is vannak bizonyítékok. Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy a korábbi, a vadászmágiát előtérbe helyező elmélet csak részben igaz. Valószínűleg a barlangrajzok egy, a jégkorszak embere számára ismert, de mára már eltűnt mítosz illusztrációi lehettek, s a barlangok teret adhattak különböző mágikus, vadászattal, termékenységgel kapcsolatos és avatási szertartásoknak. Ezzel a felfedezéssel a barlangfestmények kutatása új utakra lépett.

19 Perigord-iskola Mintegy éve jelentek meg azok a görbe vonalak, amelyeket az ősember a barlang agyagos talajába húzott az ujjával vagy egyéb eszközzel. Ezekből bontakoztak ki először az állatok körvonalai, amelyek később a barlang falára kerültek. Az ősember előszeretettel hagyta kezének a körvonalait is a falon. Az állatsziluetteket később fekete vagy vörös festékkel töltötték ki. Olykor az állat egyes részeit üresen hagyták. Bár az állatok mozgása természetes, a szarvak csavart perspektívájúak, tehát az állat oldalról, a szarvai szemből láthatóak. Ezek a kétszínű festmények találhatók meg Lascaux-ban, amely a perigord-i iskola csúcspontját és utolsó szakaszát jelöli.

20 Magdalén-iskola Mintegy éve alakult ki és kb. az i. e. 10. évezredig létezett. A régibb falfestmények egyszerű fekete körvonalú rajzok, amelyek végül plasztikus képekké fejlődtek, a körvonalakat sötét festékkel töltötték ki. A pontos részletkidolgozás mellett a tér érzékeltetésére is törekedtek, a csavart perspektíva csökkent, és egyre ritkábban fordult elő. A figurák kompozícióvá rendeződtek, megjelentek a szimmetrikus állatcsoportok. A magdaléni iskola legismertebb alkotásai az Altamira-barlang és a Niaux-barlang festményei, de a klasszikus korszakot a Rouffignac barlangrajzai képviselik. Később a rajzok egyre stilizáltabbak lettek, végül a művészet dekoratívvá vált.

21 Eszközök és technikák A festmények alkotója az első feltételezések szerint a varázsló lehetett, de a további kutatások megállapították, hogy már akkor létezett egy művészekből álló réteg, amely tagjainak keze nyoma felismerhető a festményeken. Niaux-ban a barlang központi termét, a Fekete szalont egy művész festette ki, míg a melléktermeket, folyosókat a „tanoncokra”, segédekre hagyta. Az őskori művészek a színeknek meglepően széles palettáját használták, s mindezt a környezetében található anyagok segítségével hozták létre. Festékeik földfestékek voltak: okker, vörös föld, a mangán egyik oxidja, vasoxid és faszén adta a nyersanyagot, amelyet dörzsköveken finomra zúztak. Ezt a porfestéket különböző kötőanyaggal keverték, zsiradékkal, vérrel. A festéket a legtöbb esetben a csupasz sziklafalra vitték fel, de az alapot olykor kalcittal vagy vékony sárréteggel vonták be. Dolgoztak vékony és vastag ecsettel, az ujjukkal, párnácskákkal, de a Lascaux- barlangban például valamilyen kezdetleges festékszóróval a sziklafalra fújták a festéket. De nem csak festettek, hanem készítettek vésett vagy finom, karcolt rajzokat is. Ekkor kovakőből készített eszközt használtak. Több barlangban találtak olyan kisebb köveket, amelyekre a művész szinte a készülő festmény vázlatát karcolta fel. De a legkorábbi próbálkozások az ún. makarónik voltak, amikor az ősember az ujjaival a puha agyagba húzott durva vonalakat.

22 A barlangrajzok jellemzői

23 Rég kihalt állatvilág Bármilyen anyagot és technikát választottak is, a tárgyválasztás egységes volt: a vadászható állatok, gyapjas mamutok, barlangi medvék, barlangi oroszlánok, gyapjas orrszarvúak, lovak, bölények, rénszarvasok, kőszáli kecskék, ritkábban madarak és halak jelentek meg a festményeken. Nagyon ritkán ábrázolták a növényeket. Az embereket is csak elvétve, és az állatokhoz képest igen kezdetlegesen örökítették meg. Az arcvonások gyengén kidolgozottak, a testtartás groteszk. De ennek az általánosításnak ellentmondanak a Les Trois Frères-barlangban látható emberi alakok, amelyek az átlagtól eltérően gondosan megrajzoltak. Találhatóak a rajzokon keveréklények, állattestű, emberfejű alakok, akik talán a mitikus ősök lehettek. A művekről szinte teljesen hiányzik az elbeszélő jelleg. Az állatokat páratlan megfigyelőképességgel, természetes testtartásukban ábrázolták. Az Altamira-barlang festményeinek felfedezésekor először az ugró, porban hempergő és fekvő bölényeket látta meg Maria, Marcelino de Sautuola régész kislánya. A realisztikus állatábrázolás legjellegzetesebb példája a Niaux-barlang szakállas lova, de ugyanígy említhetnénk a Lascaux-barlang képfrízét, amely a legnagyobb a maga nemében, és őstulkokat, lovakat, szarvasokat ábrázol. De olykor akad kivétel is a realista ábrázolás alól, például a Pech Merle-barlang pettyes lovai.

24 Pech Merle-barlang : pöttyös ló Les Trois Frères- barlangban látható emberi alakok

25 Aránytalanság és szuperpozíció Az állat- és emberábrázolások mellett szép számmal találtak a kutatók közelebbről be nem határolható értelmű jeleket, színes pettyeket, köröket, kéznyomatokat, nemi szervek ábrázolását (főleg nőit), kunyhóformákat, geometrikus rajzolatokat, de ezeknek a jelentése homályos. Mint ahogy a növényzetet csak elvétve örökítették meg, ugyanígy ritkán és kezdetlegesen ábrázolták a hátteret, a környezetet. A sziklafal domborulatait olykor kihasználták a talaj vonalának érzékeltetésére, vagy például a Lascaux- barlangban az úszó szarvascsapat alatt a sziklafal „fodrozódása” érzékelteti a vizet. Az állatok méreteinek arányaira sem voltak tekintettel. A bölény és a kőszáli kecske esetleg ugyanolyan méretű, de lehet, hogy a bölény sokkal kisebb. A művészek még olyankor is figyelmen kívül hagyták az arányokat, ha az állatábrázolások egyszerre készültek el. Gyakran egymásra festették az állatokat (szuperpozíció), vagy régebbi alkotásokra, amelyeket nem tüntettek el. Az egymásra került karcolt vagy festett képeknél általában könnyű megállapítani bizonyos időrendiséget. A vizsgálatokból a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a vonalrajzos festmények keletkezése után a magdaléni festészet csúcspontját a többszínű festmények jelentik.

26 A barlangi művészet hanyatlása Az i. e. 10. évezred körül Európa éghajlata lassan megváltozott, enyhébb, nedvesebb lett, alkalmas a növénytermesztésre. Kihaltak vagy északabbra húzódtak azok az állatok, amelyek a barlangi művészet népeinek a zsákmányát jelentették, helyettük megnőtt a vaddisznó és a szarvas vadászati jelentősége. De a táplálkozásban megnőtt a növények jelentősége is, és ez oda vezetett, hogy a vadászó társadalmat felváltotta a növénytermesztő társadalom. A barlangrajzok kultikus szerepe lassan csökkent, majd teljesen eltűnt, feledésbe merült, s vele együtt feledésbe merültek az egykor szent helyként tisztelt barlangok is. De a barlangrajzok művészete tovább folytatódott immáron sziklákon, sziklaereszekben. I. e. 5. évezred körül jelentek meg Spanyolország földközi- tengeri partvidékén azok a sziklarajzok, amelyeknek témája legtöbbször szintén a vadászat körül forgott, de már más hangsúllyal. Ezeken a festményeken az ember a főszereplő, a rajzok vadászjelenetek, amelyek a barlangrajzoktól eltérően elbeszélő jellegűek, s a komolyságot felváltotta a csevegő könnyedség. Ilyen és hasonló sziklarajzok találhatóak Afrikában, Ausztráliában és a világ más tájain is.

27 VÉGE ;)


Letölteni ppt "Az ókori Mezopotámia Készítette: Szécsi Anita 10.E."

Hasonló előadás


Google Hirdetések