Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Magyarország A nőkről alkotott kép változása 18. században.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Magyarország A nőkről alkotott kép változása 18. században."— Előadás másolata:

1 Magyarország A nőkről alkotott kép változása 18. században

2 Előzmények • A nőkről alkotott közfelfogás Európában viszonylag csekély változáson ment keresztül az egyes történeti korokban. • Általában elmondható, hogy a humanizmus és a felvilágosodás eszméinek elterjedése nem hozta magával a nők a róluk alkotott kép átformálódását, társadalmi helyzetük javulását, oktatásuk újjászervezését. • Az európai nők kiszolgáltatott jogi státuszának gyökerei között továbbra is meghatározó tényező maradt a patriarkális római jog, az ősi germán hagyomány és a keresztény kánonjog.

3 • A közvélekedés szerint a nő továbbra is másodrendű ember maradt • Megdöbbentő, de tény, hogy az újkortól kezdve a nők helyzetéről folytatott évezredes irodalmi vitában („querelle des femmes”) egyre durvább, nőellenes hangok is megszólaltak, amelyek alkalmanként heves mizogün kirohanásokban öltöttek testet.

4 • Egyes szerzők szerint a magyar nők helyzete üdítő kivételt képezett ebben az európai összképben. • A két háború közötti magyar nőtörténeti irodalom egyik mérvadó művének szerzője a magyar nők jogi megítélésének sajátos történeti változásaira mutat rá. • Bobula Ida – Máday Andor szociológus kutatásaira támaszkodva – leírja, hogy a középkori magyar nő megítélésében egyfajta „paritásos” irányzat volt érvényben, amely alapján – a korban egyedülálló módon – az asszonyok jogi helyzete a férfiakéhoz közelített.

5 • A magyar asszonyok az Árpád-korban rendelkezhettek saját vagyonnal, örökölhettek és adományozhattak, vásárolhattak és eladhattak gyám közreműködése nélkül. • A férfiágon való öröklést az Anjou-korban vezették be, de a nők érdekeinek védelmében tovább élt a leánynegyed és a fiúleányság intézménye. leánynegyed fiúleányságleánynegyed fiúleányság • A magyar nők a házasságkötés után is élvezetek bizonyos önállóságot, ezt jelezte az is, hogy körülbelül a 18. századig nem vették fel férjük nevét, hanem a névhasználatban leánynevüket is megőrizték.

6 • A teljes szerkezetű asszonynevek akkoriban általában három jól elkülöníthető részből álltak: a férj teljes neve, a nő teljes neve és a közöttük lévő viszonyt, azaz a házas állapotot kifejező nyelvi elemek. Például: „Kis János felesége Nagy Borbála”. Ebből a formából alakult ki a „-né” feleségnévképző használata.

7 • Két évszázad határán, 1800-ban jelent meg az erdélyi Cserei Farkas könyve: „A magyar és székely asszonyok törvénye”. • A művet a szerző fia adta ki, annak halála után. A század második felében születhetett, de még nem található benne nyoma a külhoni eszmék hatásának. • Ezért jól tükrözi az 1700-as évek első felének azt a magyarországi nőképét, amelyben nyomokban még élénken élnek a régi „paritásos” felfogás motívumai. • Cserei kifejezetten büszke arra, hogy a magyar nő mennyi szép ősi joggal rendelkezik, ezek forrását nem a méltányosság érvényesülésében, hanem a magyar férfiaknak „a nők iránti engedékeny szeretetében” véli felfedezni.

8 • Vannak azonban ebben a könyvben egyértelmű jelek arra, hogy a 18. század folyamán a „paritásos felfogás” átadta helyét a nők „patriarkális” megítélésének. • Ezt mutatja a nők társadalmi helyének, szerepének az a meghatározása is, amelyre Cserei könyvében több helyütt találunk egyértelmű utalást. • Az asszonyoknak az egyházi közösségekben és a családban kívánatos magatartásmódját például így határozza meg: „Az asszonyállat ne szóljon a gyülekezetben, otthon pedig a ház igazgatásában kövesse férje parancsait. A férfinek hatalma van az asszony felett és megbüntetheti őt, – csak bánjék vele mértékletesen.” • A nők lehetnek ugyan nemesek, de az anya gyermeke ezt a nemességet nem örökli, csak a fiúsított lány gyermekei lesznek nemesek. • Az édesanya fia gyámja sem lehetett, mivel „az Asszony állatok gyenge, hajlandó állapottyokért, mind penig hogy másnak, t. i. az ő férjeiknek birtoka alá vannak vettetve, az Tutorságot nem viselhetik”.

9 • Érdekes – és meglehetősen ellentmondásos – módon foglal állást a kolozsvári szerző a nők hivatalviselése dolgában. • Az asszonyok királynőként uralkodhatnak, mivel erre számos példa volt és van. (Illetlen, sőt veszélyes dolog lett volna Máriai Terézia vagy fia uralkodása alatt megkérdőjelezni a nők uralkodásra való alkalmasságát.) • Az „országlás” azonban a kivételek közé számít, mivel csak az uralkodónők számára biztosított Isten különös kegyelmével „férji szívet és erőt”. • A többi asszony eredendő gyengesége miatt hivatalt nem viselhet, köztisztséget nem tölthet be.

10 • A 18. század második negyedére már Magyarországon is mélypontra kerül a nők megbecsültsége. • Egymás után születnek a női nemet leplezetlenül és durván gúnyoló versezetek, prózai írások, sőt színpadi művek is. • 1765-ben látott napvilágot az az iskolai előadásra szánt dráma, amelynek szerzője – egy pálos szerzetes – gátlástalanul szapulja a női nemet. • Az asszonyok szerinte pletykásak, borisszák, veszekedősek – rászolgálnak a verésre. • Az „Intermedium” („Közjáték”) egyszerű címet viselő darab jól kifejezte a korszak nőellenes mentalitását, amely ekkorra már Magyarországon is teret hódított.

11 • A 18. századi magyar társadalomban – és ezen belül a családban – a nő már alárendelt szerepet töltött be. • Társadalmi státuszában a férjét követte: ha köznemeshez ment férjhez, elvesztette főnemesi rangját, ha viszont jobbágy létére nemes vette feleségül, akkor nemesi jogokra tett szert. • A családon belüli viszonyokat jól tükrözi a magázás és a tegezés váltakozása, amely legegyszerűbben a korabeli levelezés alapján rekonstruálható. • A férj leveleiben tegezi a feleségét, de ő már magázza urát. Az édesanya leányát tegezi, fiát viszont már magáznia illett. • Az egyik levélben így búcsúzik az anya rég nem látott fiától: „kegyelmednek böcsülettel szolgáló anyja míg él Bossányi Judit.”

12 • A leány apjához intézett levelét gyakran fejezi be így: „alázattal szolgáló leánya”, férjének pedig „szeretettel szolgál”. (Bobula, 1933, 33.) • Ezek az idiómák fordulnak elő gyakran Lorántffy Zsuzsanna és Zrínyi Ilona levelezésében is. • A férfiakkal szemben általában az alázatos hangnem használatos a század közepéig, ez alól csak ritkán fordult elő kivétel.

13 • A lány szinte gyermek még, amikor férjhez adják. • A középkorra emlékeztető az a gyakorlat, mely szerint a kislányokat már 7 éves korukban eljegyezhették, és 12 évesen férjhez adhatták őket. • Kevesen látták be, hogy a túl korai férjhez-menés káros testileg-lelkileg. • Ezek a gyermek-asszonyok a házasságban nem rendelkeztek önállósággal, kiszolgáltatott helyzetükben könnyen válhattak férjük eszközévé. • Gyakran előfordult, hogy verték őket, ami a közvélemény szemében egyáltalán nem számított bűnnek, előfordult a legmagasabb társadalmi körökben is, az alsóbb néprétegek esetében pedig mindennapos gyakorlat volt. • Büntetetéstől csak annak a férjnek kellett tartania, aki feleségét elkergette otthonról.

14 • Akár gyermekként adták férjhez a leányt, akár serdültebb korában, nem sok beleszólása volt abba, hogy szülei kit választanak neki hitvesül. • Az, hogy a párok összeillettek-e vagy sem, az jobbára a véletlenen múlt, mivel a házasság tervezésekor főleg az anyagiak voltak előtérben, a vagyon gyarapításának szempontjai játszottak döntő szerepet. • Ha pedig később kiderült, hogy a férj és feleség nem illenek össze, akkor a férj számára volt lehetőség arra, hogy vigasztalást, kárpótlást keressen a nagyvilágban. • Az asszonynak azonban mindenképpen hűségesnek kellett maradnia, mivel a napvilágra került házasságtörést a nők esetében még sokáig halállal büntették.

15 • A korszellem megkövetelte a nőktől a teljes körű alkalmazkodást. • Az volt az ideális feleség, aki férjének zokszó nélkül engedelmeskedett és igyekezett mindenben kedvében járni. • Az ilyen asszonyt megbecsülték, míg a férje akarata ellen szegülő lázadozó sehol sem remélhetett támogatást. • Egyedül akkor fogták pártját, ha férje meg akarta tiltani neki, hogy a házasságban régi vallását megtartsa. Ebben az esetben egész felekezete mögé állt, és teljes erkölcsi súlyával támogatta.

16 • A fiatalasszonyokat férjeik ritkán kényeztették, ajándékokat alig kaptak. • Testi-lelki megpróbáltatásaik, a gyakori gyermekszülések hamar aláásták egészségüket. • A nők levelezésében gyakori téma volt a betegeskedéssel kapcsolatos panasz. Sokan közülük igen korán meghaltak, mivel legyengült fizikumuk nem tudott ellenállni a betegségek sorozatos támadásainak.

17 A nők művelődése és irodalmi tevékenysége • A nők számára a 18. század Magyarországon kevés lehetőséget kínálkozott a tanulásra, művelődésre. • A leányok számára szervezett intézményes nevelést- oktatást elsősorban a női tanítórendek nyújtottak. • Az angolkisasszonyokat Pázmány Péter hívta Magyarországra, első leánynevelő intézetük 1627-ben nyílt meg Pozsonyban. • Budán 1770-ben létesítettek bentlakásos lánynevelő intézetet és egy hozzá csatolt nyilvános iskolát, amely nagy népszerűségnek örvendett a korabeli polgárok körében.

18 • A zárda bentlakó növendékeit az apácák írásra, olvasásra, német és francia nyelvre, kézimunkára és rajzra oktatták, de táncolni és zenélni is tanultak külön mesterektől. • Az oktatás nyelve német volt – úgy mint korabeli magyar leánynevelő intézetek többségében. • Az angolkisasszonyok tanítórendjét Mária Terézia lelkesen támogatta, gondoskodott az egymás után alapított új intézetek anyagi hátteréről.

19 • Az orsolyiták szintén Pozsonyban alapították első magyarországi iskolájukat 1676-ban. • Az uralkodónő őket is segítette, alapítványokat létesített a vagyontalan rend számára. • Rendházaikat egymás után nyitották meg Nagyszombatban, Kassán, Nagyváradon, Sopronban, Győrben és Varasdon. • De a leghíresebb a pozsonyi zárda volt, ahová az egész országból küldték leányaikat a korabeli a szülők.

20 • Az intézményes nőnevelés mindezekkel a jelentős kezdeményezésekkel együtt is meglehetősen fejletlen volt a 18. század Magyarországán. • A leányiskolák csekély számának hátterében nyilvánvalóan a korszak mentalitása állt: az a felfogás, mely szerint a nők tudatlansága nem baj, sőt erény. • Biró Márton még 1812-ben is ekként vélekedik a nők erényeiről: „Három jó az asszonynak, ami nem jó a férfiaknak: a félénkség, az együgyűség és a szűkkezűség. A félénkség épségüket, az együgyűség nyugalmukat, a szűkkezűség vagyonukat őrzi.”

21 Molnár Borbála és Ujfalvy Krisztina • Jellemző, hogy a század vége felé kibontakozó magyar nyelvű női irodalom első művelői szinte teljesen autodidakta eszközökkel tettek szert műveltségükre. • Molnár Borbála ( ), a korabeli női írók első jeles képviselője már tizenhét éves, amikor titokban megtanul írni. (Apja ugyanis csak olvasni tanította meg, nehogy írástudását szerelmes levelek írására használja fel…)

22 • Molnár Borbála ennek ellenére megtanul írni s nem is akárhogyan: versei igen nagy népszerűséget hoztak számára az egyre gyarapodó magyarországi olvasóközönség – s nem utolsósorban a női olvasók – körében. Molnár Borbála Molnár Borbála • A századvég jelentős változása volt a magyar kulturális élet terén az is, hogy megjelentek azok a női írók, akiknek első jeles képviselője éppen Molnár Borbála volt. • Hasonló folyamat zajlott le nálunk is, mint a korabeli német nyelvterületeken, beléptek az irodalmi életbe az első női írók, mint például Marianne Ehrmann és Amalia Holst vagy az irodalomtörténészek körében Molnár Borbála szellemi rokonaként emlegetett Anna Louisa Karschin ( ). • (Ez utóbbi egy falusi kocsmáros lánya, akit egy pásztorfiú tanított meg olvasni. Verseinek elismeréseként a porosz király kihallgatásra hívatta magához, és egy házat építtetett neki Berlinben.).

23 • Ugyanakkor az is látható, hogy Molnár Borbála műveinek szakmai körökben való fogadtatása korántsem volt egyértelmű a kortársak részéről. Kazinczy Ferenc és Fáy András például távolságtartó kritikával illették a költőnőnek a vereses levelezés iránti vonzalmát. • A verseiről alkotott néha meglehetősen fanyalgó értékítéletek ellenére a költőnő fényes karrierje tény. • A szép irodalmi sikereket egyebek közt az általa közkedvelt műfajnak, a költőtársaihoz versformában írt levelezésnek köszönhette, azoknak a leveleknek, amelyeket azután közzé is tett egy gyűjteményes kötetében.

24 • Az egyik fontos levelező partner Csizi István ( ) költő volt. • Levélváltásuk hangneme, a leveleikben felbukkanó témák tartalmának változása jól tükrözi az egyensúlyteremtésnek azt a próbálgatását, ahogyan abban a korban egy művelt nő és férfi lépésről lépésre haladt előre egymás megismerésében, miközben leveleikben a semleges és az intimitás határát súroló témák váltogatták egymást. • (A jelentős korkülönbség ellenére ugyanis az idős költő közeledni próbált a harmincas éveinek elején járó özvegyasszonyhoz, aki azonban ezt a kísérletet udvarias, de határozott hangnemben utasította vissza.)

25 • Molnár Borbála másik meghatározó jelentőségű társa a levelezésben Gvadányi József ( ) költő. • Vele sikerült kialakítani a levélváltásnak azt a „középúton járó”, udvarias, de olykor humorosan évődő hangnemét, ami egy nő és egy férfi irodalmi levelezésének savát- borsát adja. • Ahogyan Molnár Borbála monográfusa, Hász-Fehér Katalin fogalmaz: „Ez levelezés valóban „az első megvalósulása egy olyan nyilvános, nem udvarló társalgási stílusnak, amely az adott magyarországi körülményeket – műveltségi szintet, ízlésvilágot, verselési szokásokat, vidéki életmódot – tekintve, férfi és nő között egyedül lehetséges.”

26 • Molnár Borbála költői kvalitásait és szokatlanul elmélyült és kiterjedt műveltségét mindkét férfi levelezőtársa nagyra tartotta. • Egyszersmind szívesen népszerűsítették női pályatársukat az olvasóközönség és a szakma kegyeibe ajánlva költészetét. • Mindazonáltal az is látható, hogy képességeit a férfiköltőkhöz hasonlítva egyfajta kuriózumként csodálják őt. • Csizi például ezekkel a szavakkal hívja fel a figyelmet a tehetségesen verselő asszonyra: „eggy ő azon szépek közzül, a kik érzékeny hajladóságoktól fel-hevíttetvén, olly igazságosan képzelik a dolgokat, valamint a józan okosság által a férfiak...”

27 • Molnár Borbála irodalmi levelezéseinek partnerei között különleges szerepet tölt be Ujfalvy Krisztina ( ) kolozsvári költőnő. Ujfalvy Krisztina Ujfalvy Krisztina • Kettejük levélváltásából kétféle korabeli nőkép-női szerep értelmezés rekonstruálható. • A diskurzus kialakításában Ujfalvy Krisztina a kezdeményező fél. • Azért keresi fel levelével Molnár Borbálát, hogy cáfolja annak egyik kijelentését, amelyben a női levelezőtársak hiányával magyarázta azt, hogy férfi írókkal folytat „Correspondentiát”. • A kolozsvári írónőt az is zavarja, hogy Molnár Borbála levelezéseiben inkább a férfi írótársak normáit, értékeit veszi át, mintha „egyenlő” neműekkel társalogna. • Ujfalvy Krisztina ennél önállóbb szerepkört tart kívánatosnak a női nem számára.

28 • Nem elégszik meg a korabeli társadalmi elvárás beteljesítésével: a hétköznapi életben szorgalmas és emellett jámbor vallásosságával gyermekeinek mintát adó édesanya és gazdasszony szerepének megvalósításával. • Felkínálja Molnár Borbála számára barátságát ahhoz, hogy ketten együtt alakítsanak ki a tradicionális nőszereppel szemben egy, a női lélek és intellektus sajátosságait jobban kidomborító merészebb társalgási stílust.

29 • Ujfalvy Krisztina a nőnevelés időszerű kérdéseivel kapcsolatosan is kifejti gondolatait. Német mintára javasolja a nők számára olvasókörök megszervezését és házikönyvtárak felállítását. • A erények gyarapítását elősegítő moralizáló írások mellett nem tartja károsnak a regények a olvasását sem. Pedig a „románokban” terjedő szentimentalizmus érzelmeket felkorbácsoló hatásával szemben sok purifikátor felemelte a szavát. • Ujfalvy Krisztina tehát nem akarja eltiltani a nőket a divatos regényektől, de azt fontosnak tartja, hogy előre készítsék fel a lányokat az irodalmi érték felismerésére és az értéktelentől való elkülönítésére: „...ne szakasszuk el a Sz. Könyvektől a Világi Historiákat, s szerelmes Románokat: mert éggyüt jó, mint az utozás a jó uttal s szép idővel...eggyütt minden Könyvek olvasása sem káros, söt hasznos, de ugy, hogy elébb készittessék ki a Lélek a gyöngynek a gaz közül való kiválogatására..." (Idézi (Hász-Fehér, 1996)

30 • Molnár Borbála és Ujfalvy Krisztina tehát két különböző női szerepfelfogást képviselt és népszerűsített a 18. század végének Magyarországán. • Az egyik nőideál a pietista vallásosságában buzgó, de emellett művelt háziasszonyé volt, aki szabadidejében irodalmi levelezést folytat, de a számára tradicionálisan adott családi élettér keretei közül egy pillanatra sem akar kilépni. • A másik pedig egy inkább lázadó, önállósodásra vágyó nő képe, aki le akarja rázni a történetileg megkövült korlátok nagy részét, és szabad művelődés révén kívánja kibontakoztatni képességeit, intellektusát. • Mindazonáltal látható, hogy még Ujfalvy Krisztina is csak mérsékelt reformokat remélt, talán azért, mert számolt a korabeli magyarországi realitásokkal. Így nem szállt síkra a nőknek a közszférához való teljes jogú hozzáféréséért, a nyilvános közhivatalok nők által való betöltéséért – annak ellenére, hogy őt magát községe jegyzővé választotta.


Letölteni ppt "Magyarország A nőkről alkotott kép változása 18. században."

Hasonló előadás


Google Hirdetések