Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Murakami Haruki – A norvég erdő. Részlet: „Szép májusi délután volt, ebéd után Kizuki rábeszélt, hogy lógjunk az iskolából, menjünk billiárdozni. Engem.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Murakami Haruki – A norvég erdő. Részlet: „Szép májusi délután volt, ebéd után Kizuki rábeszélt, hogy lógjunk az iskolából, menjünk billiárdozni. Engem."— Előadás másolata:

1 Murakami Haruki – A norvég erdő

2

3 Részlet: „Szép májusi délután volt, ebéd után Kizuki rábeszélt, hogy lógjunk az iskolából, menjünk billiárdozni. Engem sem érdekeltek különösebben a délutáni órák, kilógtunk hát az iskolából, lesétáltunk a hegyről, egészen a kikötőig, ahol egy billiárdszalonban lejátszottunk négy menetet. Az első játékot könnyen megnyertem, aztán kizuki komolyan összpontosítani kezdett, és a következő hármat mind ő nyerte, ezért a megállapodásunkhoz híven én fizettem. Míg játszottunk, Kizuki egyetlenegyszer sem tréfálkozott, ami nála igen szokatlan volt. A játék után elszívtunk egy cigarettát. - Ma különösen jól sikerünt koncentrálnod, nem gondolod? - kérdeztem. - Ma semmi képpen sem akartam veszíteni – közölte elégedett mosollyal az arcán. Aznap este meghalt a garázsunkban.”

4 Idézetek - Mennyire szeretsz? - Eléggé ahhoz, hogy a világ összes dzsungelének minden tigrisét kezes báránnyá varázsoljam ennyi szeretettel. -Azzal, hogy éljük az életünket, egyre a halál felé haladunk. De ez csak egy a rengeteg igazság közül, amelyet meg kell tanulnunk. Naoko halálából a következőt tanultam: semmilyen igazság nem vigasztalhat abban a fájdalomban, melyet a szeretett lény halálakor érzünk. Nincs az az igazság, őszinteség, erő, kedvesség, amely kigyógyíthatna a szomorúságból. Nem tehetünk mást, mint túléljük valahogy a szomorúságot, tanulunk belőle valamit, aztán rájövünk, hogy amit tanultunk, annak semmi hasznát nem vesszük a következő, váratlan ránk törő fájdalommal szemben. Vannak ezek a nagy sütisdobozok, amikben többféle aprósütemény van összeválogatva. Van köztük olyan, amit szeretsz, és olyan is, amit nem annyira. Először kieszegeted belőle azokat, amiket szeretsz, végül nem marad benne más, csak amit nem szeretsz. Én mindig erre gondolok, amikor valami rossz dolog történik velem. Ha most ezeket szépen lenyelem, utána minden rendben lesz. Mert az élet egy sütisdoboz.

5 - Mennyire kedvelsz? - Mint egy tavaszi macit? - Tavaszi macit? (...) Az meg mi, a tavaszi maci? - Hát sétálsz a mezőn át, egyedül, és egyszer csak eléd jön egy bársonyos szőrű, csillogó gombszemű, cuki kis medvebocs. És azt mondja neked: "Kis hercegnő, nincs kedved ma hemperegni velem egy kicsit?" Akkor összeölelkeztek, és egész nap csak hemperegtek a lóherével borított domboldalban, és rettenetesen jól szórakoztok. Csodás, nem? - Isteni! - Hát ennyire kedvellek. Sokkal türelmesebb vagyok másokkal, mint saját magammal szemben, és sokkal könnyebben elő tudom hozni a jót másokból, mint magamból. Olyan vagyok, mint az a csiszolópapír a gyufásdoboz oldalán. De nem bánom, nem érzem, hogy ez nekem rossz lenne. Inkább legyek elsőrangú gyufásdoboz, mint másodrangú gyufa.

6 Néha körbenézek a világban, és felfordul a gyomrom. Miért nem erőltetik meg magukat az emberek egy kicsit? Semmit sem tesznek, mégis folyton csak elégedetlenkednek. Vannak dolgok az életben, amik félelemmel töltenek el. Ez természetes, nem? Csakhogy én ezeket a dolgokat nem fogadom el csak úgy. Mindent beleadok százszázalékosan, és addig megyek előre, ameddig bírok. Ami kell, elveszem, ami nem kell, azt nem. Én így élek. Ha valami nem jól sül el, majd akkor ott elgondolkozom, hogyan is tovább. Néha rettenetesen magányosnak érzem magam, mégis igyekszem élni az életem. Ugyanúgy, ahogyan te gondoskodsz minden reggel a madarakról, végzed a dolgod a kertben, én is összeszedem magam minden reggel. Míg kimászom az ágyból, megmosom a fogam, borotválkozom, reggelizem, felöltözöm, elindulok az egyetemre, legalább harminchatszor kell apró csavarokkal összerakni magam: gyerünk, egy új nap áll előttem. Ne légy türelmetlen. Ha már elviselhetetlenül összeguban- colódnak a szálak a kezeink között, és megpróbáljuk vala- hogy kibogozni a csomót, az semmiképp sem segít, ha reménytelennek érezve, türelmetle- nül kapkodva ráncigáljuk őket. Rá kell szánni az időt, lassan, egyenként kell kibontani azokat a szálakat.

7 Az érzelmeket ki kell adnunk magunkból. Akkor szenvedünk, ha nem tudjuk szabadon engedni őket. Olyankor csak gyűlnek a bensőnkben, míg teljesen megkeményednek, meghalnak bennünk. Borzasztó, ha ez történik. Ha azt olvasnám, amit a többi ember, gondolkodni is csak úgy tudnék, mint ők. A kedvenc könyveimet újra és újra elolvastam, néha csukott szemmel beszívtam ismerős illatukat. Elég volt ez az illat, a könyvek lapjainak érintése, hogy boldognak érezzem magam.

8 A Beatles Norvég erd ő cím ű legendás dala Toruban felidézi az els ő szerelem emlékét, azt az id ő szakot, amikor beleszeret elveszett barátja szerelmébe, Naokóba. Egyszeriben visszacsöppen a húsz évvel korábbi Tokióban töltött diákéveire, abba az életbe, amelyet viharos barátságok, szeszélyes fellángolások és szakítások, alkalmi szeretkezések, érzelmi z ű rzavarok, veszteségek és beteljesületlen vágyakozások tettek emlékezetessé. Újraéli a találkozást a szókimondó, öntörvény ű lánnyal, Midorival is, aki a feln ő tté válás határán arra késztette, hogy válasszon múlt és jöv ő között. Könnyednek t ű n ő, rafinált történetében Murakami megidézi az 1960-as évek diáklázadásainak hangulatát, a szabad szerelem, a nagy ivászatok, az élvezetek kamaszos, provokatív hajszolásának popzenés világát. Ám a felszín alatt leheletfinom érzékenységgel ír életér ő l, haláláról, és a feln ő tté válás mélypontjai és magaslatai közt hányódó fiatalság sebezhet ő ségér ő l.

9

10

11

12 ディ・エンド Vége


Letölteni ppt "Murakami Haruki – A norvég erdő. Részlet: „Szép májusi délután volt, ebéd után Kizuki rábeszélt, hogy lógjunk az iskolából, menjünk billiárdozni. Engem."

Hasonló előadás


Google Hirdetések