A Dalton-Plan iskola.

Az előadások a következő témára: "A Dalton-Plan iskola."— Előadás másolata:

1 A Dalton-Plan iskola

2 Helen Parkhurst ( ) Az amerikai Helen Parkhurst, Dalton-Plan koncepció kidolgozója március 8-án született Wisconsin Állam Durand nevű kisvárosában. Visszaemlékezései biztonságos szociális és anyagi körülmények között eltöltött boldog gyermekkorról tudósítanak.

3 Édesapja egy fogadó fenntartása mellett lótenyésztéssel és állatkereskedéssel is foglalkozott.
Pedagógiai életművében megfigyelhetők az életrajzi motívumok, például annak kapcsán, ahogyan a tanulás és a tanítás közötti viszonyt a ló itatásához hasonlítja. “Mostanáig nem láttuk világosan, hogy tanítani - vulgáris hasonlattal élve - éppoly egyszerű, mint a lovat odavezetni a vízhez. A lónak is magának kell innia. A régi rendszerű tanítás éppúgy nem tudja rávenni a tanulót arra, hogy tanuljon, mint ahogy a lovász sem vezetheti rá a lovat az ivásra, ha az nem szomjas.”

4 Iskolai éveiről szóló visszaemlékezéseiben szinte elviselhetetlen unalomról és az egyhelyben ülés kényszeréről számol be. Úgy tűnik, hogy az iskolai oktatás hagyományos formája nem nyújtott elég önálló feladatot a kislánynak, ami azután számos fegyelmi vétséghez vezethetett. Meglehetősen korán jelentkeztek pedagógiai újító törekvései is. A “Durand High School” befejeztével, magánúton tette le tanári vizsgáját, majd 1904 őszétől, szülőhelyétől nem messze, Waterwille-be, egy 40 tanulóból álló osztatlan iskolába kerül. Már ekkor megjelenik munkájában a későbbi Dalton-Plan néhány vonása:

5 “Első tanítási tapasztalataimat egy vidéki iskolában szereztem, ahol negyven gyermek nyolc osztályba tartozott. Hét osztály számára kellett elfoglaltságot biztosítani, míg a nyolcadikkal szóbeli foglalkozást tartottam. A nehéz helyzet áthidalására azt találtam a legjobb megoldásnak, hogy minden gyermeket valamivel foglalkoztattam, addig is, amíg nem tudtam az ő munkájára figyelni. Hogy ez a szervezési forma eredményes legyen, a nagyobb gyermekekre rábíztam a kicsiket. Ők, s különösen a nagyobb fiúk igen segítőkésznek bizonyultak. Segítségükkel egy raktárt átalakítottam tanteremmé, ahol minden sarokban más tantárggyal foglalkoztak.”

6 A kísérlet sikeresnek bizonyult, a tanulók száma egyre növekedett
A kísérlet sikeresnek bizonyult, a tanulók száma egyre növekedett. A hiányzások száma gyorsan csökkent, a gyermekek rendesen, engedelmesen viselkedtek, és céltudatosan dolgoztak. 1914-ben megszakad a sokat ígérő kutatói karrier, ugyanis római utazását követően négy éven át Maria Montessori munkatársa - valójában annak alárendelt helyzetű “tanulója” lesz. 1915-től Parkhurst, az olasz reformpedagógusnő hivatalos amerikai képviselőjeként különböző beosztásokban a Montessori-koncepció terjesztésével foglalkozik.

7 1918-ban, Montessorival történt szakítást követően, egy eredetileg Montessori-bemutató iskolaként működő New York-i intézményt továbbfejlesztve létrehozza a “Children's University School” elnevezésű intézetét. 1919-ben ennek az iskolának újonnan megnyitott felső tagozatában vezetik majd be a “laboratórium tervet”. Végül 1919/20-ban - a fogyatékos gyermekek “Berkshire Cripple School” nevű iskolájának átszervezését követően - létrehozza Daltonban (Massachusetts) a laboratóriumi terv szerint működő “Public High School”-t.

8 Legalapvetőbb pedagógiai törekvése az volt, hogy a nevelést "élővé" tegye.
Felfogása szerint a nevelésnek olyan élő folyamatnak kell lennie, “amely felkelti, és ébren tartja a tanulóknak saját munkájuk iránti érdeklődését”. A cél elérése érdekében törekedett az abban résztvevő tanulók véleményének meghallgatására: “Rendkívül értékes gondolatokkal álltak elő. Voltaképpen maguk a tanulók segítettek hozzá, miként helyesbítsem a tervnek azokat a pontjait, ahol hiányosságok voltak.”

9 A nevelés célja, az iskolai munka alapelvei
(a) Szabadság. Az iskola közösséggé válásának alapvető feltétele, “az egyén számára az önfejlesztéshez biztosított szabadság”. Szabadság alatt itt a taneszközök olyan felelősségteljes használata értendő, amelynek “célja a harmonikus, felelősségteljes, tudatos személyiség” kialakítása, aki “képes és hajlandó társaival közös javai érdekében együttműködni”.

10 (b) Együttműködés, közös tevékenység
(b) Együttműködés, közös tevékenység. Ezt a második elvet Parkhurst a demokratikus közösségi élet nélkülözhetetlen alapfeltételének tekintette, és alatta a “csoportban kibontakozó interakciót” értette. (c) Az időbeosztás és a hatékonyság. Ezzel kapcsolatban Parkhurst megállapítja, hogy “a Dalton-Plan biztosítja annak lehetőségét, hogy a tanuló maga gazdálkodhasson idejével, hogy azt szükségletének megfelelően töltse el.” Ennek segítségével képessé válik az erőfeszítés és a siker összefüggésének átélésére. Így figyelmét pillanatnyi érdeklődésének tárgyára tudja majd összpontosítani, és ezáltal nem csupán többet, hanem eredményesebben is tud majd dolgozni.

11 A tanárszerep változásai
A tanár feladata az ösztönző körülmények megteremtéséről való gondoskodás - mindenekelőtt a tanulására szolgáló terem berendezésével, a taneszközök előkészítésével és a didaktikai “menetrend” kidolgozásával. Nem azzal kell már foglalkoznia, hogy nehezen emészthető információkat tömjön a gyermekek fejébe. A kapcsolat megváltozása nem csupán a gyermeki sikerekben mutatkozik majd meg, hanem a tanár is sikeresebbnek érzi magát, javul hangulata, közérzete.” Az osztály előtt álló tanárból a rábízott gyermekek tanulásának kísérő-segítőjévé válik.

12 A hagyományos oktatásszervezés fő problémája
Miként szervezheti meg a tanár a tanulási folyamatot úgy, hogy az megfeleljen a tanulók egyéniségének? Az oktatási folyamat a hagyományos iskolában elsősorban az “átlagos tanuló” teljesítményére alapozódik, ezért legnagyobb hatást az attól legkevésbé eltérő tanulókra gyakorolja. Cél a differenciálás, de milyen eszközökkel?

13 “Education on the Daltonplan” (magyarul: A Dalton-terv, 1982) című munkájában e dilemma megoldására:
“Mivel öt tanulót sem lehet jobban tanulmányai folyamatában együtt tartani, mint negyvenet, az iskolának annál jobb, minél előbb meg tudnak a tanárok szabadulni ettől a gondolkodásmódjukban kísértő illúziótól. Az együtt-tartás magában foglalja a kényszerítést, s a Dalton-terv legfontosabb célja mindenfajta kényszer megszüntetése. Céljának mind a tanár, mind pedig a tanuló felszabadítását tekinti.”

14 Régi iskola Új iskola 1. Figyelj és légy engedelmes! 1. Munkádat érdeklődéssel végezd! 2. Írd le a feladott szöveget, másolj! 2. Légy önálló! 3. Csak engedéllyel mozdulj el a helyedről! 3. Érezd magad szabadnak, kutass és kísérletezz! 4. Engedély nélkül ne beszélgess társaiddal! 4. Problémáidat beszéld meg a többiekkel! 5. A tanítási órán ne nevetgélj engedély nélkül! 5. Örülj munkádnak!

15 Régi iskola Új iskola 6. Arra törekedj, hogy te legyél a legjobb! 6. Törekedj arra, hogy példamutatóan dolgozz! 7. Igyekezz felülmúlni a többieket! 7. Próbálj az egész osztálynak segíteni! 8. Ne segíts az osztálytársadnak! 8. Főleg a gyengébbeknek segíts! 9. Ne engedd, hogy társaid segítsenek! 9. Fogadd el a tehetségesebbek segítségét! 10. Ne szegd meg a szabályokat! 10. Amit csak tudsz, dedd meg az iskola érdekében!

16 A Dalton-iskola oktatásszervezésének új elemei
Új módszer a tananyag feladatterv és teljesítménylap által történő felosztása. Parkhurst a feladatlap helyett a tanuló és a tanár írásos szerződésének megkötését javasolja. Ezt azonban nem vették át az európai iskolák. Természetesen a tanulmányi “penzum” kiadásával együtt a tanuló bizonyos szerződés-szerű kötelezettséget is magára vállal, aminek a betartását azután a tanár ellenőrzi. Ezt tartalmazza a feladatterv (assignment).

17 A jó feladattervnek szerinte az alábbi szempontoknak kell megfelelnie:
A tanulmányi feladatok világos, érthető, célra orientált írásban történő megfogalmazása. Feleljen meg a gyermek értelmi képességeinek. Az osztályban tapasztalható nagy teljesítmény-különbség esetén három kategória, “minimum, közepes szint és maximum” szerinti differenciálás lehetőségének biztosítása. A tanulási folyamat következetes, “lépésről-lépésre” történő megvalósítása. Utalás a taneszközök használatára és motiválás “definíciók felsorolása, a kérdések megválaszolása” által. A feladatterv megbeszélése a tantestülettel, ez közös követelményrendszert is jelent az integrációs (tantárgyközi) szempontok kijelöléséhez.

18 A feladattervvel függ össze a teljesítménylapok megjelenése is.
Ezek középpontjában nem az ellenőrzési funkció áll, hanem az a tanár számára biztosítja a tanulmányi előrehaladás lépéseinek legtökéletesebb áttekinthetőségét. Ez a tanuló számára a teljesítménylapon szereplő grafikai szimbólumok motiváló hatása által tesz szert különös jelentőségre. Ugyanis a tanulók saját ellenőrző-lapjukon található “graphok” alapján ismereteinek gyarapodását is követhetik, mivel az elvégzett munka után a teljesítmény rögtön feljegyzésre kerül.

19 A táblázat-fokok tantárgyanként elkülönítve, egységenkénti beosztásban tüntetik fel az elsajátított tananyagot. A feladatterv segítségével a tanuló és az őt segítő tanár rövid idő alatt áttekintheti az adott szaktárgyban, a kitűzött célhoz viszonyítva megtett előrehaladást. A tanulók mindig maguknál tartják a teljesítménylapjukat, és haladásukat önállóan, vagy tanári jóváhagyás után jelölik be. A holland iskolákban jelenleg az ellenőrző-lapok egyszerűsített formáját használják, de az angliai iskolák példája is azt mutatja, hogy az értékelés a Parkhurst által kifejlesztett formáknál sokkal egyszerűbb eszközökkel is megoldható.

20 A Dalton-Plan gyermek-antropológiája
Teljesen nyilvánvaló, hogy Parkhurst a gyermeket tanulni vágyó lénynek tekinti. Meggyőződéssel vallja továbbá, hogy az önálló tanulás során fokozatosan erősödő felelősségérzete által kellő mértékben képes lesz élni az ehhez biztosított szabadsággal. Munkáiban gyakran tesz említést különböző gyermeki szükségletekről, anélkül hogy ezek elméleti vonatkozásait megfogalmazná. Ezek a következők:

21 A közvetlen környezet kialakításában való részvétel igénye,
A kötetlen társas kapcsolatok létesítésére irányuló törekvés, Vágy az értelmes tevékenység elvégzésére, Az iskolán belüli szabad mozgás igénye (Lynch szerint az iskola nem valamiféle “csendes pihenőhely”), Törekvés arra, hogy az iskola a szociális kapcsolatok és tapasztalatok megszerzésének színhelyévé váljon, A sikeres tanuláshoz szükséges tapasztalatok megszerzésének igénye (vetélkedés és szelekciós nyomás mellőzése) Vágy saját teljesítményeinek elismerésére, Igény személyisége tiszteletben tartására.

22 Forrás: Németh András - Skiera, Ehrenhard: Reformpedagógia és az iskola reformja. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999.