Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

NOVÁK TAMÁS Nemzetközi Gazdaságtan IV. Szakosodás a relatív tényezőellátottság alapján.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "NOVÁK TAMÁS Nemzetközi Gazdaságtan IV. Szakosodás a relatív tényezőellátottság alapján."— Előadás másolata:

1 NOVÁK TAMÁS Nemzetközi Gazdaságtan IV. Szakosodás a relatív tényezőellátottság alapján

2 Kapcsolódó irodalom Kötelező PAUL R. KRUGMAN – MAURICE OBSTFELD: Nemzetközi gazdaságtan. Panem Kiadó. Budapest pp o. Ajánlott BENCZES ISTVÁN – CSÁKI GYÖRGY – SZENTES TAMÁS: Nemzetközi gazdaságtan. Akadémiai Kiadó, pp

3 Szakosodás a relatív tényezőellátottság alapján – Ricardói modell: szakosodás a munkatermelékenység különbsége alapján – A külkereskedelemre az erőforrás-ellátottság különbségei is hatnak. – Relatív tényezőellátottság: az erőforrás- ellátottság (bőség) és a termelési technológia hatása a külkereskedelemben.

4 Heckscher-Ohlin modell Egy ország akkor jut előnyhöz, ha a termékek relatíve eltérő tényezőigényességét és relatív tényezőellátottságát figyelembe véve a viszonylag bően rendelkezésre álló termelési tényező intenzívebb felhasználását igénylő termék termelésére szakosodik.

5 Heckscher-Ohlin modell – Szükséges adatok: munka és tőke mennyiségei + a két termék tényezőigényessége; – A viszonylag munkaintenzív termékre az szakosodjon, ahol a munka/tőke hányados magasabb; – Viszonylag tőkeintenzív termékre az szakosodjon, ahol a tőke/munka hányados magasabb.

6 A heckscher-ohlin modell kritikája – Továbbra is csak két ország, két termék; – „Tökéletes” állapot feltételezése; – Infrastrukturális, fogyasztási eltérések figyelmen kívül hagyása; – Nemzetközi tőkeáramlástól eltekint.

7 – A ország mind tőkében, mind munkaerőben gazdagabb, mint B ország, de a komparatív előnyök elméletének ismeretében tudjuk, hogy A ország B országhoz viszonyítva relatíve tőkegazdag, míg B ország A országhoz viszonyítva relatíve munkaerő-gazdag. K (milliárd $)L (millió fő) A ország B ország4080 Relatív tényezőellátottság K; L.

8 – Abból, hogy az egyik ország relatíve tőkegazdag, következik az, hogy a másik ország relatíve munkaerő-gazdag (hiszen a két hányados egymás reciproka). – A komparatív előnyök abból adódnak, hogy A ország esetében K / L = 2, míg B ország esetében K / L = ½. – Milyen irányban megy végbe a szakosodás egy relatíve tőkegazdag és egy relatíve munkaerő-gazdag ország között? Relatív tényezőellátottság K; L.

9 – Különböző országok tőke- és munkaerő- állományának összehasonlítása nem mindig egyszerű és nem is mindig lehetséges. Sokszor a tőkét és a munkaerőt a tőke és a munkaerő árával, azaz a kamatlábbal és a bérszínvonallal kell helyettesítenünk. – Feltehetjük, hogy a relatíve tőkegazdag országban a kamatláb/bér arány alacsonyabb lesz, mint a relatíve munkaerő-gazdag országban, hiszen viszonylag könnyebben lehet hitelekhez jutni, míg a munkaerő-kínálat szűkösebb, így relatíve drágább. Relatív tényezőellátottság K; L.

10 Bár a kamatláb és a tőke abszolút mennyisége, valamint a bérek és a munkaerő abszolút mennyisége között nincs konkrét kapcsolat, annyit megállapíthatunk, hogy ahol a tőke bőségesebben áll rendelkezésre, ott a kamatlábak valószínűleg relatíve alacsonyabbak lesznek a bérekhez képest, mint a másik országban i (%)w (ezer $) A ország510 B ország84 Relatív tényezőellátottság: kamatláb és bérszínvonal

11 – Az arányok természetesen ugyanazt mutatják, mint az előbb: a kamatláb / bér arány relatíve kisebb a viszonylag tőkegazdag A országban a viszonylag munkaerőgazdag B országhoz képest. – magasabb a relatív bérszínvonal  relatív tőkegazdag  tőkeintenzív termékre szakosodik – magasabb relatív kamatszínvonal  relatív munkaerő bőség  munkaintenzív termékre szakosodik Relatív tényezőellátottság: kamatláb és bérszínvonal

12 A termelési lehetőségek határa és a szakosodás Legyen a két termékünk számítógép (s) és ruházati cikk (r). Feltételezzük, hogy a számítógépek előállítása inkább tőkeigényes, míg a ruházati cikkeké inkább munkaerő- igényes (úgy is szokták mondani, hogy előbbi tőke-, utóbbi munkaerő-intenzív).

13 – Az alábbi ábrán láthatjuk, hogy A ország termelése inkább a tőkeintenzív számítógépek irányába, B országé pedig a munkaerő-intenzív ruházati cikkek irányába tolódott el, és az is látható, hogy abszolút értékben A ország mind számítógépből, mind ruhából többet tud előállítan. r sz B ország A ország A termelési lehetőségek határa és a szakosodás

14 Szakosodás – A komparatív előnyök esetéhez hasonlóan itt is tovább javíthatják helyzetüket az országok, ha nemcsak kereskednek (cserélnek) egymással, hanem szakosodnak is. – A szakosodás irányát most is a komparatív előnyök határozzák meg.

15 – A relatíve tőkegazdag ország inkább a tőkeintenzív, míg a relatíve munkaerő-gazdag ország inkább a munkaerő-intenzív termékek előállítására szakosodik. Ez a Heckscher-Ohlin- tétel. – Ha mindkét ország valóban a relatív tényezőellátottság alapján szakosodik annak a terméknek a termelésére és exportálja, amely viszonylag intenzívebben igényli az adott országban relatíve nagyobb bőségben rendelkezésre álló termelési tényezőt, akkor mindkét országban nő a kereslet az ott relatíve bőségben lévő termelési tényezőt intenzívebben igénylő termék, így a relatíve nagyobb bőségben lévő termelési tényező iránt, ugyanakkor a másik termék importja csökkenti a „másik” termék iránti belföldi keresletet. Szakosodás

16 – Tehát: a viszonylag munkagazdag országban a munka, a viszonylag tőkegazdag országban a tőke iránti kereslet nő, így azok ára is emelkedik – A relatív tényezőárak közelítenek egymáshoz, végső soron a relatív tényezőárak kiegyenlítődnek – Tehát: a szakosodás és a nemzetközi kereskedelem következtében a nemzetközi tényezőárak ill. a nemzetközi költségszínvonalak kiegyenlítődnek – anélkül, hogy ehhez a termelési tényezők nemzetközi áramlására is szükség lenne.

17 Szakosodás - Következtetés – A csere megszünteti a csere indítékát, hiszen a relatív tényezőárakon alapuló szakosodás (csere) addig tart, míg a relatív tényezőárak ki nem egyenlítődnek – A belső jövedelem elosztás a szűkösen rendelkezésre álló tényező rovására változik  protekcionista nyomás (vámemelési követelések

18 – A folyamat végén mindkét országban kiegyenlítődik a termékek relatív ára. Mivel azonban a termékek árát a gyártásukhoz felhasznált termelési tényezők költségei határozzák meg, a termékárak relatív kiegyenlítődésével együtt a termelési tényezők relatív ára is kiegyenlítődik. Szakosodás - Következtetés

19 – Ezt a következményt Paul Samuelson, Nobel-díjas amerikai közgazdász írta le először, ezért az előző tétel kiegészítéseként Heckscher-Ohlin- Samuelson-tételnek szokás nevezni. A tétel tulajdonképpen azt mondja ki, hogy az áruk cseréje közvetett módon a bennük megtestesült termelési tényezőket is kicseréli, ami megváltoztatja a tényezők iránti keresleti-kínálati viszonyokat, végül pedig kiegyenlíti relatív árukat. Szakosodás - Következtetés

20 Kritika – A valóságban nem jön létre a kiegyenlítődés. Modell feltételei: 1. Mindkét ország mindkét terméket termeli; 2. egyforma termelési eljárások; 3. külkereskedelem kiegyenlíti a termékek árát. – Okai: 1. Nem feltétlenül állítják elő az országok mindkét terméket, a nagyon eltérő tényezőellátottságú országoknál így nem valósul meg a kiegyenlítődés. 2. Eltérő termelési technológia miatt sem valósul meg. 3. Termékárak konvergenciája sem valósul meg.

21 A Leontieff-paradoxon – Az 50-es évek elején Wassily Leontieff amerikai közgazdász empirikusan is megvizsgálta a Heckscher-Ohlin-tételt az USA gazdaságára vonatkozóan. Az eredmény azonban éppen ellentétes volt, mint amit vártak: az USA kevesebb tőkeintenzív terméket exportált, mint amennyit importált, annak ellenére, hogy relatíve tőkegazdag országról van szó.

22 A Leontieff-paradoxon Magyarázat: – Az USA-ban a kereslet számottevően elmozdult a tőkeigényes termékek irányába; – A tényezőintenzitás átfordulásai; – Importkorlátozások az USA-ban; – A természeti erőforrások relatív szűkössége az USA- ban; – A képzett munkaerő relatív bősége az USA-ban – humán tőke; – Az USA jelentős komparatív előnye a technológiaintenzív ágazatokban.

23 Vállalatok és nemzetgazdaságok versenyelőnyei: kompetitív előnyök – A hagyományos neoklasszikus elmélet ma már nem alkalmas a világgazdaság reálfolyamatainak magyarázatára, a nemzeti gazdaságpolitikák és a vállalati külgazdasági stratégiák orientálására – Új helyzet a nemzetközi világkereskedelemben: – Nemzetközi kereskedelem zöme a fejlett országok között bonyolódik – hasonlóan a tényezőellátottság – Nő az ágazaton belüli kereskedelem – nem is értelmezhető az eltérő tényezőellátottság – TNC-k részesedése: 1/3+1/3, vállalat külső kereskedelme + leányvállalataik közti kereskedelem

24 Kompetitív előnyök Már nem tarthatóak a korlátozó feltételek – Méretgazdaságossági előnyök mellőzése; – Azonos technológiai színvonal feltételezése; – Tényezőáramlás kizárása; – Termékdifferenciáció kizárása; – Munkaerő képzettségének mellőzése;

25 Kompetitív előnyök – Globalizáció: a vállalati versenyképesség nem vezethető vissza 1-1 nemzetgazdaság tényezőellátottságára; – A releváns kérdés: egyes országok vállalatai egyes ágazatokban miért sikeresebbek más országok azonos iparágban tevékenykedő cégeinél? – A versenyelőnyök, a kompetitív előnyök nemzetgazdasági szinten keletkeznek, fenntartásukat lokalizált makrogazdasági szerkezet, nemzeti értékrend, gazdasági kultúra, intézményrendszer, hagyományok stb. határozzák meg, befolyásolják – Az új kereskedelmi elméletek: arra keresnek választ, miért képesek egyes országok vállalatai jobb, hatékonyabb vállalati stratégiát választani, mint más országok azonos ágazathoz tartozó cégei?

26 Porter (Competitive advantage of Nations)  Porter a komparatív előnyök helyett a kompetitív előnyök fogalmát vezette be  Porter felfogásában a versenyképesség fogalma nem értelmezhető nemzetgazdaságokra, csak iparágakra, ill. vállalatokra  A vállalatok, iparágak versenyképessége alatt az innováción alapuló – költségelőny, ill. termékdifferenciálás nyújtotta – versenyelőnyöket érti (költségvezető, illetve megkülönböztető stratégia), míg a versenyképesség egyetlen értelmezhető koncepciója nemzetgazdasági szinten a nemzeti termelékenység  Későbbi munkáiban Porter annyiban módosította álláspontját, hogy a versenyképesség fogalmát már nemzetgazdaságokra is használja. Egy nemzetgazdaság versenyképességének azonban továbbra is a magas és növekvő termelékenységi szintet tartja, ami elsősorban a mikroökönómiai szinten zajló folyamatok eredménye

27 Porter  Ha nem volna külkereskedelem, akkor az elérhető hatékonyság független volna a többi ország iparágainak teljesítményétől. A nemzetközi piacok azonban lehetőséget adnak egyrészt arra, hogy az adott iparág a többi ország iparágával mérje össze hatékonyságát. Másrészt szükségtelenné teszik, hogy minden terméket az ország maga állítson elő. A nemzetközi kereskedelem lehetővé teszi, hogy az ország a számára leghatékonyabb iparágakra specializálódjon, míg a kevésbé versenyképes iparágak termékeit külföldről importálja  Természetesen egy ország sem lehet versenyképes minden egyes iparágban, mivel az erőforrások szűkösen állnak rendelkezésre

28 Porter  Ideális esetben az erőforrások a kevésbé produktív iparágakból a leginkább versenyképes iparágakba áramlanak, ezáltal megemelkednek az inputok árai, ami az alacsonyabb versenyképességű iparágak pozícióit még tovább rontja  Még a leggazdagabb országokban is vannak olyan iparágak, ahol a helyi cégek nem versenyképesek az importtal szemben  Következésképpen egy ország versenyképességének vizsgálatánál nem a teljes gazdaságot, mint egységes egészet kell vizsgálnunk, hanem mindössze néhány iparágra kell koncentrálni  Vagyis Porter egy makrogazdaság versenyképességét az ott tevékenykedő nemzetközileg sikeres iparágak versenyképességére vezeti vissza

29 Porter  A komparatív előnyök nem adnak elfogadható magyarázatot a nemzetközi munkamegosztásra, a specializációra, mert nemcsak a Leontieff-paradoxon figyelhető meg, hanem a komparatív előnyök elmélete nincs tekintettel a méretgazdaságosságra, a technológia és a kapcsolódó know-how jelentőségére, a termékdifferenciálásra, és a monopolisztikus piacokra, a vállalati hálózatok és a stratégiai szövetségek megerősödésére, valamint állandónak tekinti egy országon belül a termelési tényezőket és nem foglalkozik a termelési tényezők országok közötti áramlásával  Emiatt a komparatív előnyök elméletét kell továbbfejleszteni, döntően a globális vállalatok stratégiájából kiindulva, amelyek egy- egy iparágat jelenítenek meg a nemzetközi versenyben, és amely vállalatok az innovációk kidolgozásában és alkalmazásában, a technológiák fejlesztésében, a termékdifferenciálásban, a kormányzati politikák befolyásolásában stb. élen járnak.

30 Porter féle gyémántmodell – a versenyképesség elemei – Tényezőellátottság (munkaerő infrastruktúra); – Keresleti tényezők (hazai kereslet az adott iparág termékei iránt); – Kapcsolódó és beszállító iparágak (az adott nemzetgazdaságban működő potenciális beszállítok fejlettsége/versenyképessége); – Vállalati stratégia, szerkezet és verseny (hazai versenyviszonyok, vállalatalapítás, szervezés és menedzsment feltételei). + Kormányzat szerepe + Véletlen


Letölteni ppt "NOVÁK TAMÁS Nemzetközi Gazdaságtan IV. Szakosodás a relatív tényezőellátottság alapján."

Hasonló előadás


Google Hirdetések