Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

A gondolkodás története 8. Előadás A 19. század filozófiája (Marx, Nietzsche, Kierkegaard és a többiek)

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "A gondolkodás története 8. Előadás A 19. század filozófiája (Marx, Nietzsche, Kierkegaard és a többiek)"— Előadás másolata:

1 A gondolkodás története 8. Előadás A 19. század filozófiája (Marx, Nietzsche, Kierkegaard és a többiek)

2 Madách – Az ember tragédiája (11. szín vége) Első munkás: „A gépek, mondom, ördög művei: Szánktól ragadják a kenyeret el. Másik munkás: „Csak az ital maradjon, elfeledjük. Első munkás: A dús meg – ördög, vérünk szíja ki. Most jőne csak! Hadd küldeném pokolba. Több példa kéne, mint a múltkori. Harmadik munkás: Mit nyernél vele. Már ma függni fog. Sorsunk meg, mint előbb, csak úgy forog.

3 A 19. század  Gazdasági növekedés felgyorsul de ez az eredeti tőkefelhalmozás korszaka  A tudomány laboratóriumi kísérletek és rendszerezett megfigyelés alapján fejlődik A technika fejlődése (vasút, távíró, kohászat, autó, stb.)  A gazdaság hihetetlen fejlődése (Kondratyev ciklusok, és világgazdasági válság )  A munkásosztály öntudatra ébredése  Az Istenhit megrendül (vallás és az egyház védekezésbe szorul)  Amerika átviszi a vezető szerepet

4 A tudomány új szintet ér le  Darwin (evolúció, a fajok elmélete)  Mengyelejev (periódusus rendszer)  J. Clark Maxwell (elektromágneses jelenségek elmélete),  Boltzman (statisztikus fizika),  C. Kelvin (hőtan),  Louis Pasteur (bakterológia - paszőrizálás)  Claude Bernard (Kísérleti orvostudomány)  E. B. Taylor (Primitive Culture )  W. Wundt (Kísérleti pszichológia – J.S. Mill fogalma)  L. Walras (közgazdaságtan és matematika)

5 A 19. század kihívásai – amelyek választ vártak A 19. század fő kihívásai: a francia forradalom, az ipari forradalom, új identitás-központ (a nemzet), az új osztály (proletariátus), és új típusú szociális problémák (demokrácia, egyenlőség, nemzeti függetlenség követelése) keletkezése. A francia forradalom - liberális értelemben - óriási előre lépést jelentett: emberi jogok, népszuverenitás, és polgári törvénykönyv. Az ipar forradalom – gazdasági értelemben – óriási előre lépést jelentett: a gazdaság alapvető átalakulása, a gazdagodás lehetősége, egyben a új típusú kényszerek megjelenése. Az új szociális problémák jelentkezése- az eredeti tőkefelhalmozás a korábbi viszonyokhoz képest újszerű problémákat vetett fel, a munkaidő, a munkafeltételek, a bérezés, a kizsákmányolás, és egy új osztály létrejöttét

6 Az ipari forradalom képe „Ez volt a történelem csúcsa, és egyben ez volt a mélypontja, ez a legnagyobb bölcsesség, és egyben a legmélyebb ostobaság korszaka, ez volt a hit és egyben a hitetlenség ideje, ez volt a fény és egyben a sötétség évszaka, ez volt a remény tavasza, és egyben a kétségbeesés tele…” Ch. Dickens: A két város meséje „Ebből a bűzből az emberi munka legnagyobb folyama árad szét, amely megtermékenyíti az egész világot. Ebben a szennycsatornában színtiszta arany folyik. Ez az a hely, ahol az emberiség a legmagasabbra hágott, és ahol a legmélyebb embertelenségbe sűlyedt, ahol a civilizáció csodákat tesz, és ahol a civilizált ember vademberré válik.” A. de Tocqueville (1835)

7 A liberális válasz és értékelés A francia forradalom hármas jelszava – szabadság, egyenlőség, testvériség – alapjában véve a liberális gondolat győzelmét jelentette. A forradalom létrehozta az egységes nemzeti államot, amely korábban elkülönült rendekből állt. Az ipari forradalom egy dinamikus fejlődés lehetőségét nyitotta meg, és ezt a liberális gondolkodás üdvözölte. A liberális gondolkodók a technikai haladás úttörői voltak A szociális kérdéseket az átalakulás elkerülhetetlen kényszerinek tekintette, és kemény állami elnyomással igyekezett kordában tartani. A nyomort múló bajoknak vélték. De támogatták a szociális reformokat és reformereket.

8 A konzervatív válasz és értékelés A forradalmat a konzervatív gondolkodás mint a társadalmi harmónia megbomlását szemléli. A forradalom számára az anarchia és az általános társadalmi felfordulás. Az egész a szabadkőművesek összeesküvése az állam ellen. Az ipari forradalmat a korábbi „békés és „természetes” termelési mód megbomlásaként, új ellenmondásokat szülő folyamatként fogják fel. A tömeges társadalmi ellenmondásokra, az új és kezelhetetlen osztály megjelenésére kritikával, és alapvetően félelemmel tekintenek. Elutasítják a „gépies és mechanikus” civilizációt.

9 Edmund Burke ( ) – az előítéletekről „Ebben a felvilágosult korban vagyok elég merész megvallani: általában csiszolatlan érzéseket tápláló emberek vagyunk s ahelyett, hogy sutba dobnánk minden régi előítéletünket, nagyon is becsben (kellene) tartani őket…A előítélet veszedelem esetén könnyen alkalmazható, a szellemet előzetesen bölcsesség és az erény egyenes pályájára vezérli, s nem engedi, hogy a döntés pillanatában az ember habozzon, kételkedő, tanácstalan vagy határozatlan legyen. Az előítélet az ember erényét szokássá teszi, s nem összefüggéstelen cselekedetek sorozatává. Az igazi előítéleteken keresztül az ember kötelessége jellemének részévé válik. Edmund Burke: Töprengések a francia forradalomról old.

10 Szocialista válasz és értékelés A társadalmi forradalom a haladás motorja, a jakobinus diktatúra – mint kényszer, és válasz az ellenforradalmi lázadásokra – az egyenlőséget radikálisan megvalósítani törekvő politika lehetősége. Az ipari forradalom a gazdagodás és haladás lehetősége, de minden terhet a proletariátus hátára raknak. A társadalmi átalakulás egy új osztály kialakulását eredményezi, minden védelemtől megfosztva és kiszolgáltatva az iszonyatos városi nyomornak, a kegyetlen munkafeltételeknek, és az elháríthatatlan munkanélküliségnek.

11 A világ GDP/fő trendje régiónként Nyugat- EU (USA) Kelet-EU Ázsia(-Japán) (L) Amerika Afrika

12 A Kondratyev ciklusok

13 Filozófiai a 19. századtól: -izmusok, -lógiák, és egyéb „betegségek” : Egzisztencializmus:  Schopenhauer: „A jelenségvilág az életet akaró akarat vad, önemésztő színtere”  Kierkegaard: „A lényeg, az exisztencia: az önmagát választásokban megvalósító egyéni élet.  Nietzsche:  „Az ember olyasvalami, aminek fölébe kell kerülni”. Marxizmus:  „A filozófusok eddig csak különféleképpen magyarázták a világot, a feladat az, hogy megváltoztassuk.” Utilitarizmus:  Bentham – „ A lehető legnagyobb boldogság, a lehető legtöbb ember számára.” (+ J.S.Mill) Pragmatizmus:  W. James: „Az igaz mindannak a megnevezésére szolgál, ami a hitbéli kérdésekben jónak bizonyult”. Pozitivizmus:  A. Comte: A megismerés három fokozata: teológia, metafizika, és pozitív (tudomány)

14 Következmények a filozófiai gondolkodásra A 18. század a kapitalizmus ígérete volt, most a 19.ben meg kell tapasztalni a valóságát. Mindenütt ellentmondások:  Problematikus a szabadság: Egyik oldalon a szabad vállalkozás, és egyéni szabadság, a másikon a munkaerő szabadon eladhatósága (de egyben annak kényszere)  Problematikussá válik az egyén – egyik oldalon egyre szabványosabb lesz, létrejön a „tömeg-egyén”. Ez az individualitás tagadása. A másik oldalon ugyanakkor fölmagasztalódik a különleges egyéniség.  Problematikussá válik a haladás (az egyik oldalon hihetetlen fejlődés, a másikon rettenetes elmaradás)  Problematikussá válik az általános érvényű etika. Az egyén viselkedését szigorú normát irányítják (törvények, és államhatalom és a megszokás), viszont a belső meggyőződés, lelkiismeret szabályozó szerepe elvész  Problematikussá válik a megismerés. Az egyik oldalon új ismeretek tömege, másik oldalon a lényeg megértése eltávolodni látszik. Megjelenik a pozitivizmus, és az irracionalizmus kettőssége.

15 Fourier ( ) Fourier szerint a társadalomban is alapvetően a Newton által leírt mechanikai törvények működnek. Az emberi élet célja mégis az egyetemes boldogsághoz való eljutás, a tökéletes harmónia elérése. Az emberiség történetét korszakokra bontja; az első a boldog őskommunista ösztönkorszak, a második a vadság, a harmadik a patriarchátus és a kereskedelem fejlődésének korszaka, a negyedik a barbárság és az ötödik a civilizáció kora. Fourier elemzéseiben ez utóbbinak szentelte a legtöbb figyelmet. Kritikája itt válik legélesebbé; a civilizáció korszakát degenerációnak tekinti. A korszak bukása után egy magasabb rendű társadalmi állapotnak, az általános harmónia korszakának kell beteljesednie. Az ideális társadalomban azonban megmarad a magántulajdon, a társadalmi osztályok és az adó. Társadalmi rendszerében egy racionalizált munka- és településszervezetet dolgozott ki, a falansztert.

16 Madách: Az ember tragédiája (12. szín) Aggastyán: A hetvenkettedik szám Michelangelo: Íme megint. Aggastyán: Rendetlenül hagyád el műhelyed. Michelangelo: Igen mert mindig széklábat csinálta, És azt is a leghitványabb alakra. Soká könyörgtem, hagyják módosítanom, Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt, Nem engedék. Kívántam változásul A szék támláját, mindent hasztalan. Megőrüléshez voltam már közel, S otthagytam a kínt, ott a műhelyet.

17 Fourier (2) ( ) Fourier kijelentette, hogy a sikeres társadalom alapja a törődés és az együttműködés. Úgy gondolta, hogy az a társadalom mely együtt tud működni, képes termelékenységének hatalmas fokozására. A falansztereket 4 emeletes komplexumokként tervezte meg, ahol a leggazdagabbak a legfelső emeleten, míg a legszegényebben a földszinten laknak. Mivel a jólét alapja a munka és az ember az érdeklődésinek fényében választ munkát, ezért úgy gondolta, hogy az emberek által nemkívánatosnak tartott munkákat ösztönzésül nagyobb bérrel kell honorálni. Fourier szerint a falansztert ideális esetben 1620 ember lakja egyszerre és egy napon ezek száma eléri a 6 milliót, melyeket később a Falanszterek Világkongresszusa tart viszonylag laza kapcsolatban össze. Bár kortársai között a gyakorlati megvalósításhoz támogatókat nem talált, eszméinek és ideológiájának bőven akadtak folytatói.

18 Az irracionalista irányzat születése A polgár a 17. és 18. században büszke, optimista és bátor. Nem kételkedik abban, hogy kedvezően változtatja meg a világot. A valósággal szembesülve megretten. Elvesznek a szilárd fogódzók, élesen jelentkeznek az ellenmondások. Már a romantika lényege a kiábrándultság volt. Egyesek a jövőbe akarnak lépni, és utópiákat alkotnak (Fourier – falanszter). Mások a múltba vágyódnak, és visszasírják a forradalom előtti állapotokat. (E. Burke) Schopenhauer ( ). A szenvedés, a lelki-testi nyomor a világ lényegéből fakad, a boldog élet, egy koldus álma. Fő műve 1819-ben jelenik meg, de hatása csak jóval később 1848-at követően jelentkezik. Követői - Kierkegaard és Nietzsche is jó fél évszázad múlva hat igazán.

19 A. Schopenhauer ( ) Szinte a tökéletes anti-tézise volt Hegelnek. Utálta és elutasította a rendszert, az akadémikus filozófiát, és támadta a hegeli metafizikát. Munkája: „A világ mint akarat és eszme”. Lényege: 1. A világ az akarat működése által jelenik meg előttünk. 2. Az akarat alapvető, az ész és a érzékelés csak ebből következik. 3. Az ember nem más mint az akarat megtestesülése, és a világ is a maga teljességében tárggyá vált akarat. 4. Az általános akarat vak, irracionális és ördögi, ez a forrása a szenvedésnek. 5. Csak az akarat tagadása által – jóság, az erkölcsi tisztaság, szegénység, szeretet, és böjtölés által érhetjük el a bölcsességet.

20 Kierkegaard ( ) A közönséges (mindennapi) emberi létezéssel az exisztenciát, az önmagát választásokban megvalósító egyéni létet állítja szembe. Az individualitás eltűnik: ennek oka a nivellálódás. A nivellálódás nem annyira gazdaság-politikai egyenlőséget, mint inkább tömeges egyformaságot, elszemélytelenedést jelent számára. „A nivellálódás a nemzedékek kategóriájának győzelme az individualitás kategóriája felett, ez nem egyesek műve, hanem a ‘publikum’, a semmiért felelősséget nem vállaló nyilvánosság névtelen, elvont hatalmáé.”

21 Kierkegaard Az individualitás különböző egzisztenciális magatartásformákban, stádiumokban valósulhat meg. Ezek: az esztétikai, az etikai, és a vallási stádium, rendre az exisztencia egyre magasabb formáit jelentik. Az esztétikai stádiumban, a létet választó individuum önnön létét mintegy műalkotássá teszi, az élmények harmóniájává formálja. (De nem ismer normákat) Az etika stádiuma, amely az exisztenciát általános normáknak veti alá, az elvek győzelmét, és a társadalmat szolgája. (Pl. a házasság, amely konfliktusokkal terhes, és amely bűntudatot kelt) A vallási stádium kérdése az individuum számára, megmarad- e a bűntudat állapotában, vagy Istent választja. A vallási stádiumban az individuum egyedül marad Istennel, és nem az emberi normákba kapaszkodik, hanem hitét vállalja, és így minden normát meghalad.

22 Kierkegaard „Tragikus hős bárki lehet saját erejéből is, de nem lehet a hit lovagja. Sokan adhatnak tanácsot annak, aki a tragikus hős bizonyos értelemben nehéz útját járja, de annak senki sem tud tanácsot adni, aki a hit keskeny ösvényére lép, senki sem tudja megérteni őt.” Kierkegaard a lutheránus dán államegyház radikális kritikusaként lép fel: a belsőleg átélt, szenvedélyes kereszténységben látta az egyetlen erőt, amely a nivellálódás folyamatát képes feltartóztatni.

23 A szorongás fogalma „Házasodj meg, meg fogod bánni, ne házasodj meg, azt is meg fogod bánni, házasodj vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni, vagy megházasodsz, vagy nem mindkettőt megbánod. Nevess a világ ostobaságain, meg fogod bánni, sirasd el, azt is meg fogod bánni, nevess a világ ostobaságain, vagy sirasd el, mindkettőt meg fogod bánni, nevetsz a világ ostobaságain, vagy elsiratod őket, mindkettőt megbánod. Bízzál egy lányban, meg fogod bánni, ne bízzál benne, azt is meg fogod bánni, bízzál egy lányban, vagy ne bízzál benne, mindkettőt meg fogod bánni. Akaszd fel magad, meg fogod bánni, ne akaszd fel magad, azt is meg fogod bánni, akaszd fel magad, vagy ne akaszd fel magad mindkettőt meg fogod bánni, vagy felakasztod magad, vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni. Ez uraim, minden életbölcsesség foglalata.” S. Kierkegaard. A szorongás fogalma

24 Az ifjúhegeliánusok – a klasszikus német filozófia felbomlása Az 1830-as francia forradalmat Hegel gyanakvással szemléli, viszont az ennek eredményeként létrejövő monarchiát, mint a zűrzavarok utáni „megbékélést” üdvözli. Ez az oka, hogy a kor „filozófiai diktátora” szembe kerül tanítványaival. Eduard Gans ( – a „szocializmus” felé nyit D.F. Strauss ( ) – a filozófiának a vallás fölé helyezése L. Feuerbach ( ) – a vallás kritikája antropológia Bruno Bauer ( ) – a politikai síkra helyezett valláskritika Arnold Ruge ( ) – végletes egoizmust és anarchizmust hirdet – de a radikális polgári demokrácia híve Moses Hess ( ) – szocializmus igenlése

25 Marx (1) – Az állatok és az ember különbségéről „Bár az állat is termet. Fészket, lakásokat épít magénak, mint a méh, a hód, vagy a hangya stb. Ámde csak azt termeli, amire közvetlenül a maga vagy kicsinye részére szüksége van, egyoldalúan termel, míg az ember egyetemesen termel, az állat csak közvetlen fizikai szükségletek uralma alatt termel, míg az ember még fizikai szükséglettől szabadon is termel, és az attól való szabadságában termel igazán, az állat csak önmagát termeli, míg az ember az egész természetet újratermeli, az állat terméke közvetlenül fizikai testéhet tartozik, míg az ember szabadon lép szembe termékével. Az állat csak ama species mértéke szerint tud termelni, amelyhez tartozik, míg az ember minden species mértéke szerint tud termelni, és mindenütt az inherens mértéket tudja a tárgyra alkalmazni, az ember ezért a szépség törvényei szerint is alakít”. Marx – Gazdaságfilozófiai kéziratok

26 Marx (2) - az elidegenedésről „A munka a munkás számára külsődleges, azaz nem tartozik lényegéhez, tehát munkájában nem igenli, hanem tagadja, nem jól hanem boldogtalannak érzi magát, nem fejt ki szabad fizikai és szellemi energiát, hanem fizikumát sanyargatja és szellemét tönkreteszi. Ezért a munkás csak a munkán kívül érzi otthon levőnek magát, a munkában pedig magán kívül levőnek. …Munkája ennél fogva nem önkéntes, hanem kényszerű, kényszermunka. Ezért nem szükséglet kielégítése, hanem csak eszköz a rajta kívül levő szükségletek kielégítésére. Az lesz tehát az eredmény, hogy az ember (a munkás) már csal állati funkcióiban – evés ivás és nemzés, legfeljebb még lakás ékesség stb. – érzi magát szabadon tevékenynek, emberi funkciójában pedig állatnak. Az állati lesz az emberivé, és az emberi állativá.” Marx – Gazdaságfilozófiai kéziratok.

27 Marx (3) – a történelemről „A történelem nem egyéb, mint az egyes nemzedékek egymásutánja, amelyek mindegyike kiaknázza azokat az anyagokat, tőkét, termelőerőket, amelyeket valamennyi elődje rá hagyományozott, ilyenképpen tehát egyfelől a ráhagyott tevékenységeket folytatja egészen megváltozott körülmények között, másfelől pedig a régi körülményeket módosítja egésze megváltozott tevékenységgel.” Marx-Engels A német ideológia. MEVÁLL 1. kötet – 90. oldal

28 Marx – a kommunizmusról (1) „ A kommunizmus szemünkben nem állapot, amelyet létre kell hozni, nem eszmény, amelyhez a valóságnak hozzá kell igazodnia. Mi kommunizmusnak a valóságos mozgalmat nevezzük, amely a mai állapotokat megszünteti. E mozgalom feltételei a ma fennálló előfeltételekből adódnak” „A jövőt megkonstruálni, és egyszer s mindenkorra elintézni mindet, nem a mi dolgunk. Annál fontosabb, amit tennünk kell: minden fennálló kíméletlen kritikájára gondolok.

29 Marx (4) – a kommunizmusról (2) „A szabadság birodalma valójában csupán ott kezdődik, ahol megszűnik az a munka, melyet a nyomor és a külső célszerűség határoz meg: ez a birodalom tehát a dolgok természeténél fogva túl van a tulajdonképpeni anyagi termelés szféráján.. Az ember fejlődésével együtt bővül a természeti szükségszerűség birodalma, mert bővülnek a szükségletek, de ugyanakkor gyarapodnak a termelőerők is, melyek e szükségleteket kielégítik. A szabadság e területen csak abban állhat, hogy a társadalmasult ember, a tátrsult termelőerők ésszerűen szabályozzák, közös ellenőrzésük alá vetik a természettel való anyagcseréjüket …De ez még mindig a szükségszerűség birodalma. Ezen túl kezdődik az az emberi erőkifejtés, amely öncél, a szabadság igazi birodalma, amely csak a szükségszerűség e birodalmán mint bázisán virágozhat. Az alapfeltétel a munkanap megrövidítése.” Marx: A tőke. 772 oldal Marx: A tőke. 772 oldal

30 Friedrich Nietzsche ( ) Csodagyerekként indul – fiatalon 24 évesen professzor Nagy hatást tesz rá fiatal korában Schoppenhauer. Az ő hatására gondolja: az egész valóság nem más, mint a hatalomra törő akarat. Alapgondolata: az áthagyományozott racionális és morális értékrend elvesztette a tartalmát. „Isten meghalt”: csak az ember adhat önmagának értéket, erre a feladatra azonban az átlagember, a „nyilvánosan vélekedő látszatember” képtelen. Az Übermensch: az erkölcsileg és értelmileg autonóm, értékteremtő ember, az Isten emberi megfelelője, az amivé történelmileg válnunk kell. Az Übermensch az élet teljességé hordozza, őseredeti, barbár, a kultúra által nem megrontott egészséget

31 Nietzsche „Az ember nem hisz többet azokban az értékekben, amiket nem önmaga hozott létre. A Nyugat kétezer éves történelmében Isten egy világon felüli értékcentrumként adódott, ennek az volt a hátránya, hogy Isten akadály volt az ember szabadságának kiteljesedése előtt. A kérdés, hogy van-e külső referenciális értelem abban, amit a világnak nevezünk, ami a Nyugat történelmét alakította? Miben állt Isten hatalma a létező fölött? Az, hogy ő teremtette. Kétezer éven át ő sajátította ki a létezőt, őneki volt joga értelmezni. Garantálta, hogy az ő rendje működni fog, ő volt az a domináns erő, ami a világ értelmezésében mértékadó volt. Azonban ha Isten halott, akkor mit jelent embernek lenni? Ha kétezer évig mint teremtményt láttuk magunkat, akkor a temetés után hova menjünk haza? Annak a korszaknak vagyunk az elején, amikor egy bizonyos fajta ember, perspektíva, erő irányadóan kell, hogy hatalmat gyakoroljon a létező fölött, újradefiniálva a maga helyét a létező totalitásában. Isten halálával felkel a vágy, hogy újradefiniáljuk az ember-létet a létező totalitásával szemben.”

32 Az örök visszatérés Sok mitológiában megjelenik a változatlanság, vagy az állandó visszafejlődés (elkorcsosulás) esetleg az örök körforgás gondolata. „Ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz, és ami történt, ugyanaz, ami ezután is történik, és semmi nincs új dolog a nap alatt.” (Préd. 1:9) „A jövőben is minden teljesen ugyanígy történik, és lehetetlenség kikapcsolódni a mostani folyamatok ritmusából.” (Marcus Aurelius) A fejlődés és az emberi faj korlátlan tökéletesíthetőségének gondolatát Condorce fogalmazza meg először: „A jövő a nemzetek közötti egyenlőtlenség megszüntetése, az egyenlőség haladása egy népen belül, és végezetül az ember valóságos tökéletesedése” Ezt a kérdést veti újra fel Nietzsche az Örök visszatérésben.

33 Az örök visszatérés – Nietzsche-nél „Mi lenne ha egy napon, vagy éjszakán egy démon utánad lopakodna a legmagányosabb magányodba, és így szólna hozzád: Ezt az életet,, amelyet most élsz, és amit éltél, még egyszer és még számtalanszor újra kell élned, és nem lesz benne semmi új, hanem minden fájdalomnak, minden kéjnek, minden gondolatnak és sóhajnak, életed minden kimondhatatlan apró, és nagy eseményének ugyanúgy kell visszatérnie hozzád, ugyanabban a sorrendben és egymásutániságban. Nem vágnád- e magad fogcsikorgatva a földhöz, átkozva a démont, amiért így beszélt?

34 Az emberfeletti ember És Zarathustra szóla a néphez: Hirdetem néktek az emberfeletti embert. Az ember olyasvalami, a minek fölébe kell kerülni. Mit tettetek, hogy fölébe kerüljetek? Eleddig minden lény teremtett valamit, őt fölülmúlót: ti pedig ennek a nagy árnak az apadása akartok lenni, és inkább váltok megint állattá, semhogy az ember fölébe kerüljetek? F. Nietzsche (Ímigyen szóla Zarathustra 1883)

35 A pozitívizmus irányzata Condorce ( ) – A haladás gondolata: „A jövő a nemzetek közötti egyenlőtlenség megszüntetése, az egyenlőség haladása egy népen belül, és végezetül az ember valóságos tökéletesedése” Saint-Simon ( ). Két nagy osztály létezik: a henyélők, és a dolgozók osztálya, és az ő harcukból áll a francia történelem A. Comte ( ) a pozitívizmus rendszere:  A polgári társadalom alapvető meghaladására nincs szükség, a legfontosabb a tudomány és a technikai haladás.  A emberi megismerésnek három fokozata van: a teológiai, a metafizikai, és a pozitív.  A teológiai stádiumban az ember misztikus természetfeletti erőkkel,  A metafizikai stádiumban az elvont gondolkodás elvont elveivel magyarázza a világ jelenségeit.  A pozitív stádiumban azután a tudományok szolgálnak ok-okozati magyarázatokkal.  Az emberi társadalom fejlődik, és az egyes szférák is fejlődnek

36 A pozitivizmus gyökerei A pozitivizmus a felvilágosodás vonalát követi: a problémák megoldását a tudomány és a technika haladásától várja, a tényekben és csakis a tényekben bízik, azt gondolja, hogy a tudományok tökéletesedése egy ésszerű társadalomhoz vezet el majd. A pozitivizmus az emberi megismerés mintájának a természettudományos megismerést tartja. Elvitat minden ismeretértéket az olyan állításoktól, elméletektől, melyekkel kapcsolatban elvileg nem adhatók meg az ezeket alátámasztó vagy cáfoló tapasztalati föltételek. A pozitivizmus számára a világ egyedi, megfigyelhető tárgyak és tények összessége, az általános nem létezik. A hagyományos „metafizikai” gondolkodásban a pozitivizmus üres, minden tapasztalati tartalmat, sőt minden tartalmat nélkülöző spekuláció iskolapéldáját látja.

37 A pozitivizmus alapelvei 1. A természetnek törvényei vannak, amelyeket meg lehet ismerni. 2. A természetben azonban a dolgok okait nem ismerhetjük meg. 3. Bármely állítás, amelyet nem vagyunk képesek végső soron egy tényre utaló egyszerű kijelentésre visszavezetni, nem bír értelemmel, vagy valóságos tartalommal. 4. Csak a tények közötti kapcsolatokat ismerhetjük meg. 5. A társadalmi változások oka az intellektuális fejlődés

38 Az ismeretek haladása – Comte szerint A tudományos haladás logikai sorrendbe volt rendezve. Minden tudomány segíti az utána következőknek, de nem járul hozzá az előtte levőkhöz. A tudomány hierarchiája: Logikai rendje Sorrendje Matematika16 Asztronómia 25 Fizika34 Kémia 43 Biológia52 Szociológia 61

39 John Stuart Mill ( ) Úgy véli Bentham tudományosságát – amit nagyra tart – egyesíteni kell a történetiséggel. Ezt Comte alapján gondolja megtenni. Később azonban ráébred, hogy Comte valamiféle vallássá emeli a pozitivizmust: a jövő társadalmának részletekbe menő megszervezése számára elfogadhatatlan. Comte a vallás helyébe az „emberiség vallását” állítja és tudományos rendszerességgel kidolgozza az ünnepnapokat, szertartásokat, és az ész papjainak hierarchiáját.

40 J.S. Mill empirizmusa Az empirizmus több ismeretfilozófiai szemléletmódnál, és módszernél. Aki nem empirista az az „Eszablishment” híve, és a „szent” doktrínák és intézménynek elkötelezettje: „Az az elképzelés, az elmén kívüli igazságokat puszta intuíció vagy öntudat alapján, megfigyeléstől és tapasztalattól függetlenül megismerhetjük, véleményem szerint ezekben az időkben a hamis doktrínák, és rossz intézmények nagy intellektuális támasza. Ennél jobb eszköz nincs arra, hogy a mélyen fekvő előítéleteket szentesítsék.”

41 Herbert Spencer ( ) evolucionizmusa Még Darwin előtt felvázolja evolucionizmusát. Ennek lényege: a világot a fejlődés és felbomlás egyetemes törvényének veti alá. „Az ekképp egymással mindenütt harcban levő folyamatokat, amelyek mindenütt hol időlegesen, hol tartósabban túlsúlyra kerülnek egymással szemben, mi fejlődésnek, vagy evolúciónak és felbomlásnak nevezzük. Evolúción legáltalánosabban az anyag integrációját, és a mozgásnak vele járó szétosztását értjük: a felbomlás pedig a mozgás elnyeletését és az anyagnak vele járó dezintegrációját jelenti”. A fejlődés lényege a társadalomban a „katonaiból” az ipariba (polgári formába) való átmenet.

42 A századi trend A 19. század második felétől az egységes filozófiának még a reménye is elvész. A kialakuló irányzatok (a különféle „izmusok”, pl. új-kantianizmus, pozitívizmus, marxizmus, fenomenológia, analitikus filozófia, egzisztencializmus) tanításai annyira eltérnek egymástól, hogy az irányzatok képviselői még párbeszédet sem tudnak folytatni. Ezt a helyzet csak tovább nehezíti, hogy egyes irányzatok tudatosan felvállalva, mások tagadva ugyan, de ideológiai funkciót is betöltenek. Ez azt jelenti, hogy a filozófiát bizonyos politikai mozgalom szolgálatába állítják.


Letölteni ppt "A gondolkodás története 8. Előadás A 19. század filozófiája (Marx, Nietzsche, Kierkegaard és a többiek)"

Hasonló előadás


Google Hirdetések