Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Vizuális illúziók csoportosítása. Fiziológiai illúziók A fiziológiai illúziók, mint a ragyogó fényeket követő utóképek vagy a túlzottan hosszan váltakozó.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Vizuális illúziók csoportosítása. Fiziológiai illúziók A fiziológiai illúziók, mint a ragyogó fényeket követő utóképek vagy a túlzottan hosszan váltakozó."— Előadás másolata:

1 Vizuális illúziók csoportosítása

2 Fiziológiai illúziók A fiziológiai illúziók, mint a ragyogó fényeket követő utóképek vagy a túlzottan hosszan váltakozó minták adaptálódó ingerei (feltételes perceptuális utóhatás), feltehetőleg hatást gyakorolnak a szemek és az agy egy jellegzetes típusának túlzott ingerlésére – világosság, dőlés, szín, mozgás. A Hermann-rács illúzió és a Mach-sávok olyan illúziók, melyek a legjobban egy biológiai megközelítést használva magyarázhatóak meg. A laterális gátlást a retina receptív mezejében, ahol a világos és sötét receptorok versenyeznek egymással, hogy aktívvá váljanak, arra használták, hogy megmagyarázza, hogy miért látunk nagyobb fényerejű sávokat egy színkülönbség pereménél, amikor a Mach- sávokat nézzük. Ha már a receptor aktív, akkor gátolja a szomszédos receptorokat. Ez a gátlás ellentétet teremt, kiemelve a peremeket. A Hermann-rács illúzióban a gátló válasz miatt szürke pontok jelennek meg a metszéspontokban a megnövekedett sötét környezet eredményeként. A Hermann-rács illúzió megmagyarázására a laterális gátlást is használták, de megcáfolták. Az optikai csalódások újabb „empirikus” megközelítései némi sikerrel jártak az olyan optikai jelenségek megmagyarázásában, melyekkel a laterális gátláson alapuló elméletek küszködtek

3

4 Ponzo-illúzió A Ponzo-illúzió egy optikai illúzió, amely egy olasz pszichológus, Mario Ponzo nevéhez fűződik (1913). Az ábrán két közeledő vonal van, mint egy út lineáris kivetítése egy képen, amin úgy látjuk, hogy az út két széle a távolban összefut. Két egyenlő vízszintes vonal helyezkedik el az összefutó vonalak között - az egyik azok elejéhez és a másik azok végéhez közel -, amelyek nem egyenlő hosszúságúnak látszódnak; a távolabbi vonal hosszabbnak tűnik. Ez valószínűleg abból a természetes képességünkből következik, hogy azt feltételezzük, hogy a tárgyak térben vannak.

5

6 Müller-Lyer-illúzió Egyik esetben a szemlélőnek két egyenlő hosszúságú szakaszt mutatnak. Mindkét szakasz mindkét végét nyílhegyek zárják le, de az egyik esetben a nyílhegyek kifelé, másik esetben befelé mutatnak. A szemlélők az első szakaszt szinte mindig rövidebbnek látják, mint a másodikat. A másik változata az, amikor egy adott szakasz egyik vége kifelé, a másik befelé mutató nyílhegyben végződik. Ha megkérünk valakit, tippelje meg a szakasz közepét, rendszerint tévesen teszi ezt meg, és a befelé mutató nyílhegy felől kevesebb helyet hagy, mint a másik oldalon.

7 Az egyik elmélet szerint az illúzió pusztán a nyilak meglétéből származik, tehát a befelé mutató nyílban végződő szakasz egészében nagyobb, mint a kifelé mutatóban végződő. E szerint az elgondolás szerint a szakasz „kiterjeszti” magát a nyilak mentén, és ezért látszik hosszabbnak. A másik elmélet agyunk vizuális rendszerének térbeliséggel kapcsolatos előfeltevését teszi felelőssé, és rokonságban áll a nagyságkonstancia jelenségével. El tudjuk képzelni, hogy ezek a szakaszok térbeli testek, vagy esetleg épületek élei. Ebben az esetben a „kifele-nyilas” szakasz egy ház külső, felénk eső sarka, és a nyílhegyek által meghatározott szakaszok pedig a tőlünk a távolba tartó élek. Ezzel szemben, a második esetben a „befelé-nyilas” szakasz egy szobabelső sarka lehetne, ahol a nyílhegyek az összefutó élek. Ebből kifolyólag a második esetet távolabbinak észleljük, mint az elsőt. A két retinális kép ugyan egyenlő nagyságú, de észlelőrendszerünk olyan információkat kap, melyekből arra következtet, hogy az egyik vonal tőlünk távolabb helyezkedik el. Ha viszont két tárgy közül az egyik távolabb helyezkedik el, és retinális képük mégis ugyanakkora, ebből arra következtetünk, hogy a valóságban a távolabbi nagyobb. Ez a következtetés nem tudatosul bennünk, a vonalat egyszerűen hosszabbnak észleljük.

8

9 Ames-szoba Az Ames-szobát Adalbert Ames tervezte. Azt kívánta vele szemléltetni, hogy az észlelt távolság milyen hatással van a látszólagos méretre. Vizuális érzékcsalódás, mely arra épül, hogy a megfigyelő egy adott szemszögből betekintve a szobába jelentős méretbeli eltéréseket tapasztal a szoba két különböző sarkában álló személy között, holott a két személy közel egyforma magas. A szoba különlegesen épített, mégis egy bizonyos szögből teljesen normálisnak és téglalap alakúnak látszik.

10

11

12 Dőlési utóhatás A dőlési utóhatás (tilt aftereffect – TAE) a vonalak orientációjában érzékelt időleges változás hasonló, de nem azonos irányú vonalakra történt adaptáció után. Ezt a vizuális illúziót, utóhatást akkor tapasztaljuk, ha rövid ideig (kb. egy percig) koncentrálunk egy vonalas ábrára, aztán nagyon gyorsan ránézünk egy olyan képre, ahol az egyenesek majdnem ugyanolyan irányban állnak. Ekkor pár pillanatig úgy fogjuk látni, mintha a második képen a vonalak ellentétes irányba dőlnének.

13

14 A különböző irányú vonalakat azonos orientációpreferenciával rendelkező kérgi sejtek kódolják a primer látókéregben. Ez egy adott neuroncsoport esetén kiegyenlített választ eredményez. (Vagyis pl. a függőleges ingert függőlegesnek látjuk.) Viszont egy bizonyos ingerhez (pl. az óramutató járásával ellentétes irányba dőlő vonalak) való alkalmazkodás esetén kifáradnak azok a sejtek, melyeket az adott inger aktivál és a legerősebb reakciót mutatják rá. Tehát az adaptor szelektíven és hosszabb időre lecsökkenti az érzékenységüket, így a válaszkészségük alacsonyabb lesz az adaptáció után: így kevésbé képesek válaszolni a függőleges tesztmintára. (A kifáradt sejtek között viszont vannak olyanok, amelyek a függőleges irányt részesítik előnyben.) Az érzékenység csökkenése a neuroncsoport szintjén a válasz ellentétes irányba való eltolódását eredményezi, ha az adaptálódott sejtek megint a függőleges tesztmintázattal kerülnek szembe. Ezért tűnik úgy, hogy a fizikailag függőleges irányú vonalak az óramutató járásával megegyező irányba látszanak dőlni. Mivel azonban a kifáradt sejtek nagyon hamar kipihenik magukat, az utóhatás csak egészen rövid ideig észlelhető. A dőlési utóhatásról úgy gondolják, hogy egyszerre több, hierarchikusan elhelyezkedő terület neuronjának adaptációja okozza. Erre bizonyítékként szolgál például az, hogy megfigyelések alapján a TAE specifikusnak mutatkozik az adaptoringer színére és térbeli frekvenciájára is, vagyis feltehetően a hatás létrejöttében szerepet játszanak olyan alacsonyabb szintű neuronok is, melyek orientáció-érzékenysége függ a színtől vagy a térbeli frekvenciától.

15 Kognitív illúziók A kettős jelentésű illúziók olyan képek vagy tárgyak, melyek egy perceptuális „kapcsolót” váltanak ki az alternatív értelmezések között. A Necker kocka egy jól ismert példa; egy másik példa erre az esetre a Rubin serleg.

16

17 A torzító illúziókat a méret, a hossz vagy a görbület torzulásai jellemzik. Egy feltűnő példa a kávéház-fal illúzió..

18 A paradox illúziókat olyan tárgyak váltják ki, melyek paradoxak vagy lehetetlenek, mint például a Penrose-háromszögben vagy a lehetetlen lépcsősorokban láthatjuk, például M. C. Escher Növekvő és csökkenő című munkájában és a Vízesésben. A háromszög egy olyan illúzió, mely egy kognitív félreértésen alapul, miszerint a szomszédos éleknek csatlakozniuk kell.

19

20

21 A képzelt illúziót úgy határozták meg, mint az olyan tárgyak érzékelését, melyek valójában nincsenek ott, csak egy megfigyelő észleli; például skizofrénia vagy egy hallucinogén válthatja ki. Ezeket helyesebben hallucinációknak nevezzük.

22 A kognitív illúziók magyarázatai Ahhoz, hogy a világot megértsük, fontos, hogy a bejövő érzékleteket értelmes információkká szervezzük. A Gestalt-pszichológusok úgy vélik, hogy az egyik módja annak, hogy ez megvalósuljon, az egyéni szenzoros ingerek észlelése, mint egy egységes egész által lehetséges. A Gestalt szerveződés több illúzió megmagyarázására használható, beleértve a kacsa-nyúl illúziót, ahol a kép egésze oda-vissza kapcsol hol kacsát, hol nyulat mutatva; és azt is megmagyarázza, hogy az alak-terület illúzióban miért cserélhető fel az alak és a terület. Ezen túlmenően, a Gestalt-elmélet használható az Kanizsa-háromszög látszólagos kontúrjainak magyarázatára is. A lebegő fehér háromszög, amely nem létezik, látható. Az agy szükséglete, hogy ismert egyszerű tárgyakat lásson, és a tendenciája, hogy egy “teljes” képet hozzon létre különálló elemekből. A Gestalt szó “formát” vagy “alakot” jelent a német nyelvben. Ugyanakkor a Kanizsa-háromszög másik magyarázata az evolúciós pszichológián alapszik és a tényen, hogy a túlélés érdekében fontos volt, hogy lássunk formákat és éleket. A perceptuális szervezés gyakorlati alkalmazása, mely értelmet teremt az ingerekből, más jól ismert illúzióknak is az alapelve, beleértve a lehetetlen tárgyakat. Az agyunk értelmet ad az alakoknak és a szimbólumoknak, összetéve őket, mint egy képkirakós játék, megalkotva, ami nincs ott és azt, ami hihető.

23

24

25 Mélység- és mozgásészlelés Az illúziók alapja lehet egy egyén azon képessége, hogy három dimenzióban lásson, annak ellenére, hogy a retinára vetült kép csak kétdimenziós. A Ponzo-illúzió egy olyan illúzióra példa, amely a mélységészlelés monokuláris jegyeit használja, hogy a szemet megtévessze. A Ponzo-illúzióban az összetartó párhuzamos egyenesek azt mondatják az agynak, hogy a látómezőben magasabban fekvő kép távolabb található, tehát az agy a képet nagyobbnak érzékeli, bár a retinára vetülő két kép azonos méretű. A diorama/hamis perspektívában látható optikai illúzió kihasználja azt a feltételezést, mely a mélységészlelés monokuláris jegyein alapul. M. C. Escher Vízesés című festménye hasznosítja a mélység és a közelség szabályait, valamint a fizikai világ által teremtett illúzió értelmét. Mint a mélységészlelés, a mozgásészlelés is több érzékszervi illúzióért felelős. Az animációs film azon az illúzión alapul, hogy az agy egy kissé eltérő képekből álló sorozatot érzékel, amelyeket egy gyors egymásutánban hoznak létre, mint egy mozgókép. Hasonlóképpen, ha úgy mozgunk, ahogyan mozognánk, ha egy járműben ülnénk, a körülöttünk lévő mozdulatlan tárgyak úgy tűnnek, mintha mozognának. Azt is észlelhetjük, hogy egy nagy tárgy, mint egy repülőgép, sokkal lassabban mozog, mint a kisebb tárgyak, például egy autó, bár a nagy objektum halad ténylegesen gyorsabban. A phi-jelenség egy másik példa arra, hogyan észleli az agyunk a mozgást, amelyet leggyakrabban szoros egymásutánban felvillanó fények hoznak létre.

26

27 Szín- és fényerő állandóságok A perceptuális állandóságok az illúziók forrásai. A szín állandóság és a fényerő állandóság felelősek azért a tényért, hogy egy ismert tárgy azonos színben jelenik meg, a róla visszaverődő fény mennyiségétől vagy színétől függetlenül. A szín- vagy kontrasztkülönbség egy illúziója létrehozható, ha megváltozik annak a területnek a fényerőssége vagy színe, amely körbeveszi a tárgyat. A tárgy kontrasztja sötétebbnek fog látszani egy fekete mezővel szemben, ami kevesebb fényt ver vissza, összehasonlítva egy fehér mezővel, annak ellenére, hogy a tárgynak magának nem változott a színe. Hasonlóképpen a szem ki fogja egyenlíti a színárnyalattól függően a színkontrasztot a környező területen.

28

29

30 Tárgyállandóság Mint a szín esetében, az agynak megvan a képessége arra, hogy ismert tárgyakat értelmezzen, melyek egységes alakúak vagy méretűek. Például egy ajtót téglalapnak észlelünk, függetlenül attól, hogy hogyan változhat a kép a retinán, amikor az ajtó nyitva van vagy zárva. Az ismeretlen tárgyak viszont nem mindig követik az alakállandóság szabályait és megváltozhatnak, amikor megváltozik aperspektíva. Shepard változó asztal illúziója egy olyan illúzióra példa, amely az alakállandóság torzulásain alapszik.

31

32 Mozgásos illúziók

33

34

35 3D illúziók

36

37

38 Rejtett képek

39


Letölteni ppt "Vizuális illúziók csoportosítása. Fiziológiai illúziók A fiziológiai illúziók, mint a ragyogó fényeket követő utóképek vagy a túlzottan hosszan váltakozó."

Hasonló előadás


Google Hirdetések