P ROLEGOMENA 9. 2014. december 4.. A középkorban kétségtelenül gyakorlat volt, a hit tárgyának csupán ismeretét - függetlenül személyes elfogadásától.

Az előadások a következő témára: "P ROLEGOMENA 9. 2014. december 4.. A középkorban kétségtelenül gyakorlat volt, a hit tárgyának csupán ismeretét - függetlenül személyes elfogadásától."— Előadás másolata:

1 P ROLEGOMENA 9. 2014. december 4.

2 A középkorban kétségtelenül gyakorlat volt, a hit tárgyának csupán ismeretét - függetlenül személyes elfogadásától - már hitnek nevezni. Ekkor arról hitről beszéltek, amit valaki elhisz (fides quae creditur), következésképp a keresztény hittartalmak elsajátítása által megszerzett hitről volt szó ( fides acquisitia – felkutatott, megszerzett); néha a fides historica megnevezést is alkalmazták rá, mert a bibliai történetek ismeretéről volt szó.

3 Egyrészt azt kell tisztázni, hogy az igaz hit, tehát a Szentlélek kegyelme által munkált személyes Isten-kapcsolata az embernek, miként viszonyul a hittartalmak megfelelő ismeretéhez. Abból indultak ki, hogy ebben az esetben még csak „formálatlan” hitről van szó ( fides informis ). Szükséges a: Fides cari­tate formata – A szeretet által teljességre jutott élő hit. „Krisztus Jézusban ugyanis nem az számít, hogy valaki körülmetélt vagy körülmetéletlen, hanem csak a hit, amely a szeretetben teljesedik ki.” (Gal. 5, 6) „Azt jelenti, hogy az Istenbe és Krisztusba vetett bízó hit csak akkor autentikus, illetve „igaz”, ha az embertárs önzetlen és önátadó szeretetére késztet.” Gánóczi S.

4 L UTHER : CARITAS FIDE FORMATA Fides caritate formata (a szeretet által formált hit) A hit által formált szeretet. Ezzel nem tagadja, hogy a szeretet a kereszténység lényegéhez tartozik, hanem a hit elsőbbségét hangsúlyozza.

5 FIDES INFUSA Ezt, a Szentlélek által beáramoltatott (infusio), beplántált /betöltött/ hitn, amely szeretet nékül holt és alaktalan hit, puszta igaznak tartás.

6 Szent Ágoston (354-430) óta a hit három formáját különböztetjük meg: Credere Deum: „hinni Istent” – központi hittartalom Credere Deo: „hinni Istennek” – a hit, mint bizalom Credere in Deum: „hinni Istenben” – a hit, mint egzisztenciálisan jelentős orientáció/irányultság

7 A HIT ERŐSSÉGE NEM FÜGGHET A TÁRGY ISMERETÉNEK MÉRTÉKÉTŐL Másodszor az a kérdés adódott, hogy a hittartalmak mely ismeretével kell rendelkeznie valakinek ahhoz, hogy általa hite megfelelő alapon álljon. Egyrészt a bizodalmas hitnek kell, hogy legyen tárgya, amire irányulhat; másrészt azonban a hit erőssége nem függhet a tárgy ismeretének mértékétől, sem pedig a teológiai képzettség fokától – végül is nem lehet minden hívő teológus is egyben.

8 E probléma megoldásául a következő megkülönböztetés szolgált: a „világosan kifejtett / öntudatos” (explicit) hit (fides explicata ) az egyik oldalon és „burkolt / vak” (implicit) hit (fides implicita ) a másikon. Protestáns megkülönböztetés is : articuli fidei fundamentales – az üdvösséghez közvetlenül szükséges hittételek articuli fidei non fundamentales –

9 A fides explicita, az a hit, amely ismeretté mélyíti el a puszta elhívást. Bizalom, ami azokra a dolgokra vonatkozik, amiket a hívő saját maga részleteiben pontosan ismer. A keresztény hit számára szükséges „minimális ismeretek”: Apostoli hitvallás hitágazatai, a Tízparancsolat és a Miatyánk.

10 A fides implicita ezzel szemben azon hittartalmak iránti bizalom, amelyekről az egyes ember nem tud közvetlenül meggyőződni, ám igaz voltukra ráhagyatkozik. Az intézmény, amely ezen igazságokat garantálta az egyház volt. Az egyház képviselőinek a hittartalmak alaposabb ismeretével kellett rendelkezniük, hogy a többi embert kompetens módon tudják oktatni.

11 A reformátori teológia a hit tartalma és a hit megvalósulása közötti viszonyt elvetette. Luther az első parancsolathoz fűzött magyarázatában a bizalom aspektusát a hit döntő ismertetőjegyének tekinti. Ezáltal a hit fogalmának skolasztikus differenciálása elveszíti jelentőségét és végül a keresztény hit megfelelő leírása számára egyszerűen ártalmasnak ítélik. Nagy Káté, 1529

12 "Istenem van" tehát azt jelenti, hogy szívem szerint bízom és hiszek Benne; vagyis egyedül a szív bizodalma és hite alkot Istent, vagy hamis istent, ahogyan ezt sokszor mondtam. Ha igaz a te hited és a te bizodalmad, igaz a te Istened is; ahol viszont téves és hamis a bizodalom, ott nincs az igaz Isten sem. Mert e kettő: hit és Isten összetartozik. Mondom tehát: amire szívedet hagyod és bízod, valójában az a te istened.” M. Luther, Nagy Káté (Az első parancsolat magyarázata, BSLK 560)

13 A megszerzett hit /fides acqisita/ beplántált /infusa/ nélkül semmi, a beplántált a megszerzett nélkül minden. Ez azáltal lesz bizonyos, hogy /az Írás szerint/ minden ember hazug /Zsolt 116,11/ és minden ember annyit ér, mint egy lehelet /Zsolt 39,6/. Ezért a cselekedet, Isten kegyelmén kívül, bűn. A megszerzett hit, ahogyan ők /a skolasztikus teológusok/ állítják, képességként vagy a cselekvés megvalósulásaként emberi erő által jött létre. Tehát maga is semmi és hazug. M. Luther, Resolutio (WA 6,89)

14 Miközben Luther az idézett 1520-as „Resolutio- ban” a fides infusa fogalmát megtartotta az igaz hit megnevezéseként, később a középkori terminológiát teljesen elutasította; ez érvényes a fides infusa és a fides caritate formata fogalmaira is. A skolasztikus tanítást, amely szerint a hit teljességét csak a szeretet által átformált hitben éri el, az evangélium meghamisításával vádolta.

15 / A skolasztikus teológusok / azt tanítják, hogy Krisztusban kell hinni, és hogy a hit az üdvösség fundamentuma, ez azonban csak akkor igazít meg, ha ez a hit a szeretet által alakot ölt. / Ezzel szemben Luther :/ a hit tehát akkor igazít meg, ha Krisztust, Isten Fiát ragadja meg és vele ékeskedik /geschmückt/, nem az a hit, amely a szeretetet magába foglalja. Mert az szükséges, hogy a hit, ha bizonyos és szilárd akar lenni, semmi mást, egyedül Krisztust ragadja meg. M. Luther Grosser Galaterkommentar (WA 40 I, 164f)

16 Nem kisebb jelentőséget tulajdonítva utasították el a reformátorok a fides implicita gondolatát. Mivel a hitet az ember közvetlen kapcsolataként értelmezték a személyes „szemköztivel” /Gegenüber/, közvetlen ráhagyatkozásként Istenre, az embert sem az egyház sem semmiféle Intézmény nem képviselheti (ennek a tanításnak következményi voltak az egyházról szóló tanítás számára is § 12. 2. 2) Végül is minden egyes kereszténynek magának kell teljes egészében számot adnia hitéről.

17 Nem, a hit nem tudatlanságon nyugszik, hanem ismereten […] Hiszen az üdvösséget nem azáltal kapjuk meg, hogy készek vagyunk mindennek igaz elfogadására, amit az egyház számunkra hinni előír, […] hanem csak akkor, ha felismerjük, hogy Isten a kiengesztelődés érdekében, ami Krisztuson keresztül történt, a mi kegyelmes Atyánk, és hogy Krisztust nekünk igazságul, üdvösségül és életül adta. Calvin, Institutio, III 2,2.

18 Az óprotestáns ortodoxia három szintet különböztet meg erre vonatkozóan: (1) Jézus Krisztusról szóló evangélium ismerete (notitia) az egyház bizonyságtételét követve, (2) a hallgató egyetértő elfogadása (assensus) azzal, hogy az evangélium üzenete igaz és őt konkrétan érinti. A folyamat (3) a Szentlélek által munkált hitbe torkol, aminek erejével az ember az üdvösségről szóló üzenetet - ide értve az ebből fakadó következményeket élete számára - elsajátítja. Ezt a bizalmat a fiducia szó jelöli, amivel már Luther Nagy Kátéjának idézett részének latin eredetijében is találkoztunk.

19

20 H IT ÉS ÉRTELEM Függetlenül a kérdés megválaszolásának eltérő módjától mind a középkori gondolkodásban mind pedig a reformátori teológiában a hittartalmak biztos alapjai voltak a hitnek (a bizalmi hitnek). Abból indultak ki, hogy a Bibliában található események megbízható módon hagyományozódtak át és az egyházi tanításban szakszerűen értelmezték. Ez a kiindulási pont a történelem előrehaladásával az újkori gondolkodásban egyre növekvő mértékben kérdőjeleződött meg.

21 A felvilágosodás elvárása az volt, hogy csak azokat a hitigazságokat lehet kötelező érvényűnek elfogadni, amelyek az értelem számára beláthatóak, ahhoz vezetett, hogy a Bibliában áthagyományozott igazság egésze kérdőjeleződött meg. A kereszténységnek csak azon tanításai hihetőek, amelyeket az értelem - függetlenül a Biblia bizonyságtételétől - saját maga is fel tud ismerni. A középső alak az Igazságot jelképezi, őt erős fény veszi körül, ez a Felvilágosodás szimbóluma. A két alak a jobb oldalon az Értelem és a Filozófia, akik lerántják a fátylat az Igazságról. /Diderot, Enciklopédia 1772/

22 Mivel ennek a mértéknek kritikus vizsgálata alapján a régi hagyományban fides quae-nek nevezett hittartalmak bizonytalanná váltak, a keresztény hit és az autonóm értelem összeütközéséhez vezetett.

23 Az értelem nevében megjelenő kritika egyrészt olyan bibliai kijelentések ellen irányult, amelyek túl vannak a normális emberi tapasztalatok horizontján, előszeretettel vették elő a csodatörténeteket, de mindenek előtt a figyelem a feltámadás eseményére szegeződött. Másrészt rámutattak arra, hogy a Biblián belül számtalan ellentmondás található, és hogy az egyházi tanítás, legyen az római katolikus vagy protestáns, nem lehet minden további nélkül szakszerű magyarázója a Biblia bizonyságtételének. Ez utóbbi pont elsősorban a történeti Jézus és a krisztológiai dogma viszonyára vonatkozott.

24 Szabad-e ölni? „A ki úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon.” (2Móz 21,12) Szabad-e lopni? „És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem.” (Mt 21,2, Mk 11,2, Lk 19,30, Jn 12,14) Hány Isten van? „És monda az Úr Isten: íme az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván.” (1Móz 3,22) Cselekedetekből igazul-e meg az ember? „Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből” (Jak 2,24)