Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Előadás az MTA KRTK vándorszemináriumán Győr 2015. június 15. Madarász Aladár.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Előadás az MTA KRTK vándorszemináriumán Győr 2015. június 15. Madarász Aladár."— Előadás másolata:

1 Előadás az MTA KRTK vándorszemináriumán Győr június 15. Madarász Aladár

2 Vázlat 1. Az új merkantilizmus – egy „felfedezés” és előtörténete 2. Mezőgazdaság és ipar egyensúlya – a civilizációkritika szemszögéből. Jean Jacques Rousseau 3. Piac, csecsebecsék és a természetellenes egyensúly – a nem szándékolt következmények és a jó kormányzat. Adam Smith Madarász Aladár

3 Az új merkantilizmus – egy hungarikum? Fontos dolog, mert ezen a szinten ezt még nem fogalmaztuk meg, hogy mindaz, amit az elmúlt években tettünk, az egy új gazdaságfilozófiaként is leírható, és az elnök úr új merkantilizmusnak nevezte. Érdemes ezt is beemelni a szótárunkba és a gondolkodásunkba. Orbán Viktor 2015.o Matolcsy György, a jegybank elnöke felszólalásában kifejtette: Az új merkantilizmus segített bennünket, az első világháború utáni Bethlen-kormány értékeinek átvétele és felhasználása. Madarász Aladár

4 The New Mercantilist Challenge 2013 The history of economics is largely a struggle between two opposing schools of thought, “liberalism” and “mercantilism.” Economic liberalism, with its emphasis on private entrepreneurship and free markets, is today’s dominant doctrine. But its intellectual victory has blinded us to the great appeal – and frequent success – of mercantilist practices. In fact, mercantilism remains alive and well, and its continuing conflict with liberalism is likely to be a major force shaping the future of the global economy. Dani Rodrik január 9. Madarász Aladár

5 Inaugural lecture in Cambridge 1966 Madarász Aladár

6 This is a game where the total scores add up to zero Ever since the war, partly by good luck, partly by good management and partly by the arms race, overall effective demand has been kept from serious relapses. Nowadays governments are concerned not just to maintain employment, but to make national income grow. Nevertheless, the capitalist world is still always somewhat of a buyer’s market, in the sense that capacity to produce exceeds what can be sold at a profitable price.... The chronic condition for industrial enterprise is to be looking round anxiously for prospects of sales. Since the total market does not grow fast enough to make room for all, each government feels it a worthy and commendable aim to increase its own share in world activity for the benefit of its own people. This is the new mercantilism.... Every nation wants to have a surplus in its balance of trade. This is a game where the total scores add up to zero. Some can win only if others lose. Madarász Aladár

7 Schumpeter a neomerkantilista hosszú konjunktúraciklusról (1939) Madarász Aladár

8 Eli Heckscher a neomerkantilizmusról 1931 (M)odern commercial policy is rightly represented as neo- mercantilism. (M)ercantilism wanted not state activity in economic affairs, but private initiative and acquisitiveness. It was necessary to regulate economic activity according to certain doctrines of economic policy, a concept precisely most specific in mercantilism, and therefore at the antipode to laissez-faire. The fundamental difference was that Mercantilism dealt with a narrowly defined national prosperity, equaling the nation to the state, whereas Liberalism focused on the individuals, the citizens of the nation. It was their welfare, income and consumption that had to be brought to the forefront. The Mercantilists concentrated on how to obtain a surplus that could be taxed away by the state and used by the latter, in bright contrast to the Liberal ideas of laissez-faire and freedom for the individuals who were the creators of prosperity. Madarász Aladár

9 Egy vita újratöltve 2014-ben? Madarász Aladár

10 A két előzmény: G. Schmoller 1884 Madarász Aladár

11 J. M. Keynes 1936 Mi, közgazdászok abban az önhitt tévedésben bizonyultunk vétkesnek, hogy gyerekes szeszélynek tartottuk azt, ami századokon keresztül fő tárgya volt a gyakorlati államvezetés művészetének. A merkantilistáktól származik az „áruktól való félelem” gondolata és ők tekintették először a pénzszűkét a munkanélküliség okának. A merkantilisták illúziók nélkül látták gazdaságpolitikájuk nacionalista jellegét, s azt, hogy ez a politika háborút idézhet elő. Madarász Aladár

12 Hülyeségek megdicsőítése? Harrod, Keynes és J. Robinson Roy strongly objects to chapter 26 as a tendentious attempt to glorify imbeciles. I should like to know how it strikes to you. Keynes Joan Robinsonnak szept. 3. I hope you won’t let Roy intimidate you about 26. I don’t think you overstated matters at all. J. Robinson Keynesnek szept. 7. Madarász Aladár

13 Mirabeau márki 1764: „a merkantilista betegség pusztítja a királyságot ” Madarász Aladár

14 Az ipar mint véletlen - Lucretius Azt mondom még el, hogy a réz, az arany, meg a súlyos Ólom, ezüst, vas haszna csak úgy lett ismeretessé, Hogy roppant erdők égtek le a tűznek emésztő Lángjától a magas hegyeken, mit az ég villáma hozott le. Vagy pedig egymás megrémítésére csinálták, Erdei harcokban küzdvén egymással a népek, Vagy hogy a föld jóságától indítva kövér, új Termőföldet akartak nyitni s új legelőket, Bármint volt is, akármi okozta a tűzveszedelmet, Így rájött, hogy a tűzzel híggá téve az ércet, Bármily formájú külsőt képes neki adni. Madarász Aladár

15 Egy divatos téma – az egyenlőtlenség Madarász Aladár

16 Rousseau – természetes boldogság a munkamegosztás előtt Amíg az emberek …csak olyan munkákkal foglalatoskodtak, amelyeket egyetlen ember is el tudott végezni, és olyan mesterségekkel, amelyekhez nem volt szükség több kéz együttműködésére, addig szabadok, egészségesek, jók és boldogak voltak, amennyire csak természetüknél fogva lehettek…és élvezték a független tevékenység édességét. Madarász Aladár

17 Munkamegosztás, tulajdon és szolgaság De attól a pillanattól fogva, hogy az egyik ember rászorult a másik segítségére, hogy észrevették: előnyös lehet, ha egyvalaki kettő számára elegendő készletekkel rendelkezik, az egyenlőség oda volt, megjelent a tulajdon, szükségessé vált a munka… [a földeken] a terméssel együtt kicsírázott és nagyra nőtt a szolgaság és a nyomor. Madarász Aladár

18 Kohászat és földművelés Két mesterség, a kohászat meg a földművelés bevezetése váltotta ki e nagy forradalmat. A költő szerint az arany és az ezüst, ám a filozófus szerint a vas meg a gabona civilizálta az embert s okozta az emberi nem vesztét. S ha Európa, még ha nem is korábban, legalább maradandóbban és jobban civilizálódott, mint a világ többi része, ennek oka…hogy egyszerre a leggazdagabb vasban és a legtermékenyebb gabonában. Így született meg az egyik oldalon a földművelés és a mezőgazdaság, a másikon a fémmegmunkálás mestersége és a fémek egyre többféle felhasználásában való jártasság. Madarász Aladár

19 Ágazati arányok, termelékenység, innováció és egyenlőtlenség Ebben az állapotban fennmaradt volna az egyenlőség, ha a tehetség egyenlően oszlik meg az emberek között, s ha a vas használata és az élelmiszer-fogyasztás mindig pontosan kiegyenlíti egymást. Ám ezt az arányt nem biztosította semmi, így aztán csakhamar megbomlott: az erősebb többet dolgozott, az ügyesebb nagyobb hasznot húzott munkájából, a leleményesebb módját találta, hogy munkáját megrövidítse; a földművesnek több vasra volt szüksége, vagy a kovácsnak több gabonára, s bár egyenlő munkát végeztek, az egyik sokat keresett, a másik alig tudott megélni. Így bontakozik ki észrevétlen a természetes egyenlőtlenség, így fejlődnek ki az emberek közti különbségek. Madarász Aladár

20 A hanyatlás oka: az árarányok megbomlása A társadalom és a belőle származó fényűzés ad életet a szabad művészeteknek és a mesterségeknek, a kereskedelemnek és a művelődésnek és e haszontalan dolgok felvirágoztatják az ipart, meggazdagítják és vesztükbe döntik az államokat. A hanyatlás oka igen egyszerű. Könnyűszerrel beláthatjuk, hogy természeténél fogva a mezőgazdaság a legkevésbé jövedelmező minden mesterség közül: mivel a föld termékeit senki sem nélkülözheti, ezért a mezőgazdasági termények árának arányban kell állnia a legszegényebb emberek vásárlóképességével. Ebből az elvből levonhatjuk azt a szabályt, hogy a mesterségek jövedelmező volta fordított arányban áll a hasznosságukkal s végül is a legszükségesebb dolgok előállítására fordítják a legkevesebbet. Amiből látható, mit kell gondolnunk az ipar valóságos hasznáról és haladásának tényleges következményeiről. Madarász Aladár

21 Az eredmény: gazdagodás, elnéptelenedés és pusztulás Ez az oka, hogy a jólét végül nyomorúságba dönti a nemzeteket, amelyeket a legjobban csodálunk. Ahogy a mesterségekkel együtt terjed és felvirágzik az ipar, a megvetett földműves, aki a fényűzés fenntartásához szükséges adók terhét viseli, s arra ítéltetett, hogy munka és éhezés között tengesse életét, a földműves elhagyja telkét, hogy a városban keresse meg a kenyeret, amit neki kellene odaszállítania. Minél nagyobb ámulatot ébreszt az ostoba népben a főváros, annál inkább retteghetünk, hogy a vidék elnéptelenedik, a földek parlagon maradnak, az országutakat pedig elárasztják a koldussá vagy tolvajjá lett polgárok, hogy egy szép napon a bitón vagy a tráagyadombon végezzék életüket. Madarász Aladár

22 Gazdagság és nyomor, függőség és despotizmus Így történik, hogy míg az állam egyfelől meggazdagszik, másfelől meggyengül és elnéptelenedik, hogy a leghatalmasabb királyságok előbb temérdek fáradozás árán gazdaggá és elhagyottá válnak, majd prédául esnek a szegényebb nemzeteknek, amelyek meghódítják őket. Ennek a zűrzavarnak az eredményeként emeli fel ocsmány fejét a despotizmus, hogy lábbal tiporhasson törvényt és népet és szilárdan berendezkedjék a köztársaság romjain. Ez az egyenlőtlenség legmagasabb foka, a végső pont, ahol bezárul a kör; itt újból egyenlő lesz minden ember, mert a semmivel lesznek egyenlővé. Minden jog visszaváltozik az erősebb jogává s így a társadalom visszatér a természeti állapothoz, de ez a nem az eredeti tiszta állapot, hanem a végső romlottság gyümölcse. A kényúr csak addig uralkodik, ameddig ő az erősebb, csakis az erő tartotta fönn, csakis az erő dönti meg. Madarász Aladár

23 Adam Smith város és vidék kereskedelméről A kereskedelem minden civilizált társadalomban jórészt a városlakók és a vidék lakosai között bonyolódik le. A nyerstermékek feldolgozott termékekre való, akár közvetlen, akár pedig pénz vagy valamilyen pénzt képviselő papír közvetítésével történő cseréjében áll. A vidék alapvető szükségleti cikkekkel és ipari nyersanyagokkal látja el a várost. A város ezért a feldolgozott termékek egy részének a vidék lakosai számára való visszaküldésével fizet. A városról, ahol semmi lényegi dolog újratermelése nem folyik és nem is folyhat, joggal mondható, hogy egész gazdagságát és megélhetését a vidéktől nyeri. Ezen az alapon azonban nem gondolhatjuk, hogy a város nyeresége veszteség a vidék számára. A nyereség kölcsönös és viszonos, és a munkamegosztás ebben az esetben, mint minden más esetben is, a megosztásból létrejövő egyes foglalkozásokban foglalkoztatott összes különböző személy számára előnyös. Madarász Aladár

24 A természetes fejlődés menete Mivel a létfenntartás a dolog természeténél fogva megelőzi a kényelmet és a fényűzést, az előbbit előteremtő iparkodás is szükségképpen megelőzi az utóbbiakat szolgáltatót. A létfenntartást biztosító vidék földjének a megművelése és feljavítása tehát szükségképpen meg kell hogy előzze a város növekedését, amely csupán a kényelem és a fényűzés eszközeit nyújtja. Csakis a vidék termékfeleslege, vagyis a földművelők eltartásához szükséges mennyiséget meghaladóan rendelkezésre álló termékmennyiség tartja el a várost, s így a város csak akkor nőhet, ha nő ez a termékfelesleg. Madarász Aladár

25 A mezőgazdaság elsőbbsége A dolgok rendjét, amelyet általában, bár nem minden egyes országban, a szükség kényszerít ki, minden egyes országban az ember természetes hajlamai segítenek kialakulni. Ha az emberi intézmények sohasem vetettek volna gátat e természetes hajlamok érvényesülésének, akkor a városok sehol sem nőhettek volna nagyobbra annál, amit annak a területnek a feljavítása és megművelése tesz lehetővé, ahol fekszenek, legalábbis addig, amíg a terület egésze teljesen meg nincs művelve és fel nincs javítva. Ugyanakkora vagy közel ugyanakkora profit mellett a legtöbb ember inkább a föld feljavításában és megművelésében foglalkoztatja a tőkéjét, mint az iparban vagy a külkereskedelemben. Madarász Aladár

26 A természetellenes fordított sorrend A dolgok természetéből adódóan tehát minden növekvőben lévő társadalom tőkéjének a zöme elsősorban a mezőgazdaságba, azután az iparba, s legvégül a külkereskedelembe irányul. Ez a sorrend olyannyira magától értetődő, hogy minden olyan társadalomban, amely számottevő területtel rendelkezett, bizonyos mértékig mindig is tudatában voltak. De jóllehet a dolgoknak ez a természetes rendje bizonyos fokig minden ilyen társadalomban szükségképpen megvalósult, azóta Európa minden modern államában sok vonatkozásban teljesen a visszájára fordult. Madarász Aladár

27 A piaci kapcsolatok és az egyensúly A városok nagy és fogadókész piacot nyújtottak a vidék nyerstermékei számára, ösztönzőleg hatottak földjének a megművelésére és további feljavítására. Ez a jótékony hatás ráadásul nemcsak arra a vidékre korlátozódott, ahol találhatók voltak, hanem többé- kevésbé mindazokra kiterjedt, amelyekkel kapcsolatban álltak. Piacul szolgáltak minden ilyen vidék akár nyers-, akár feldolgozott termékei számára, következésképp ösztönzőleg hatottak mindegyikőjük iparkodására és fejlődésére. Madarász Aladár

28 Az ipar és kereskedelem legfontosabb hatása A kereskedelem és az ipar fokozatosan rendet és jó kormányzatot honosított meg, s velük együtt megteremtette az egyének szabadságát és biztonságát az ország lakosai körében, akik azelőtt csaknem állandó háborúban álltak a szomszédaikkal, és szolgai függőségben a felettük állóktól. Noha ezt vették észre a legkevésbé, az összes hatás közül messze ez a legfontosabb. Madarász Aladár

29 A feudális anarchia vége - a luxus és az önzés A régi főnemesek hatalma azon a befolyáson alapult, amellyel a nagy földtulajdonos a dolgok ilyen állása mellett a bérlői és a szolgái fölött szükségképpen rendelkezett. Szükségképpen belőlük lettek mindazok bírái béke és vezérei háború idején, akik a birtokaikon éltek. A külkereskedelem és az ipar csendes és észrevétlen munkálkodása azonban fokozatosan meghozta azt, amit a feudális intézmények minden erőszaka sem tudott volna soha előidézni. Mihelyt megtalálták tehát a módját, hogy maguk fogyasszák el a járadékaik teljes értékét, már nem éreztek késztetést arra, hogy bárki mással is megosszák. Egy pár gyémántos csatért vagy valami hasonlóan hiú és haszontalan dologért elcserélték évi ezer ember megélhetését, vagy ami ugyanaz, megélhetésének az árát, s vele mindazt a súlyt és hatalmat is, amit az adhatott nekik. Madarász Aladár

30 Fegyveres kíséret helyett csecsebecsék A nagy földtulajdonosok, miután a bérlők ily módon függetlenné váltak, a szolgákat pedig elbocsátották, már nem tudtak beavatkozni az igazságszolgáltatás szabályos menetébe vagy megzavarni az ország békéjét. Miután eladták elsőszülöttségi jogukat – nem úgy, mint Ézsau éhínség és szükség idején egy tál lencséért, hanem a bőség zavarában csecsebecséért és értéktelen apróságokért, amelyek gyermekjátéknak alkalmasabbak lennének, mint felnőtt emberek kitartó törekvése tárgyának –, éppoly jelentéktelenné váltak, mint bármelyik tehetős városi polgár vagy kereskedő. Rendes kormányzat honosodott meg mind vidéken, mind a városban, mivel senkinek nem volt elegendő hatalma ahhoz, hogy annak működését akár itt, akár ott megzavarja. Madarász Aladár

31 Köszönöm a figyelmet! Madarász Aladár


Letölteni ppt "Előadás az MTA KRTK vándorszemináriumán Győr 2015. június 15. Madarász Aladár."

Hasonló előadás


Google Hirdetések