A tájgazdálkodás célja, feltételei, jelentősége Kismányoky Tamás.

Az előadások a következő témára: "A tájgazdálkodás célja, feltételei, jelentősége Kismányoky Tamás."— Előadás másolata:

1 A tájgazdálkodás célja, feltételei, jelentősége Kismányoky Tamás

2 Magyarország genetikai talajtérképe

3 A talaj kémhatása és mészállapota

4 A talaj fizikai félesége

5 A talaj szervesanyag készlete

6 Talajdegradációs régiók Magarországon

7 Magyarországi talajok degradációs térképei

8

9 Magyarországi talajok érzékenységi térképei

10 A talaj vízháztartásának ökológiai összefüggései és befolyásolásának lehetőségei

11 A talaj vízgazdálkodási tulajdonságok szerinti kategóriáinak általános jellemzői

12 A tájgazdálkodás célja, feltételei, jelentősége A mezőgazdaság iránti alapvető igény, hogy a belső piacot megfelelő mennyiségű és minőségű áruval lássa el, járuljon hozzá gazdaság egészének egyensúly javításához, a költségvetési deficit csökkentéséhez, az adósságszolgálat keretén belül pozitív export- import egyenleggel zárjon. Ezzel a falusi lakosság foglalkoztatásában töltsön be jelentős szerepet. E feladatok teljesítése közben történjen meg a gazdaság szerkezetváltása, a korábbi tulajdonosi – érdekeltségi – szerkezeti struktúra kerüljön lebontásra, megváltoztatásra. A valós tulajdonosok megjelenése a kárpótlási-privatizációs folyamatok megvalósulásától várható. Ez teremti meg a hatékonyabb, alkalmazkodó, piac-érzékeny agrártermelés alapját. Az átalakulás eredményességét jelentős mértékben növeli, ha a változások a mezőgazdasági termelés termőhelyi adottságainak, - a tájgazdálkodás feltételének – a figyelembe vételével történnek.

13 A szerkezetátalakítás jogi keretei részben már kialakultak, de még néhány fontos törvény mint pl. a kamarai törvény, az agrárpiaci rendtartás megalkotása a földjelzálog intézmény, a mezőgazdasági hitelezés új alapokra történő helyezése sürgető. Emellett mindenképpen meghatározóak – másrészt a törvényalkotásra is visszahatók – azok a kötelezettségek, amelyek az európai belső piaci társulási, majd beilleszkedési törekvésekkel járnak. Ezekre támaszkodó – a lehető legkisebb megrázkódtatást okozó – gazdaságpolitikai döntésekkel helyes irányba terelt folyamatokkal olyan, az EGK-val minél szélesebben illeszkedő (komplementer), versenyképes agrárstruktúra kialakítása a cél, amely folyamatos gazdasági növekedést és alkalmazkodást tesz lehetővé. Egyre jobban figyelembe kell venni az EGK szabályozását, mivel értékesítési, majd csatlakozási szándékunk miatt az illeszkedés követelmény.

14 A magyar agrárágazat fejlődésének fontos feltételeként általában a jól működő nemzetközi munkamegosztást megalapozó, komparatív előnyöket szoktuk hangsúlyozni. Ezek megléte – noha egy részük (bérelőny) jelentősége idővel csökken – nem vitatható. Ezek az előnyök azonban nem általában jelenítődnek meg, hanem a térgazdaság kisebb részeinek, egységeinek egymáshoz viszonyított komparativitásából összegeződnek. Az ország közép-európai helyzete is – mint gazdasági extrapotenciál – akkor használható ki a legelőnyösebben, ha a mezőgazdaságban rejlő termelési potenciált az eddigieknél sokkal racionálisabban érvényesül. Ezt termeléspolitikai szempontból feltétlenül figyelembe kell venni.

15 A tájgazdálkodás a mezőgazdasági termelésnek egy bizonyos területi specializációja – bonyolult, kölcsönhatásokból álló rendszer, - a természeti feltételeknek legjobban megfelelő, a növény- és állatfajok biológiai igényeit a lehető legteljesebben figyelembe vevő gazdálkodás. Mivel a termelés célja a saját szükségleteken túl elsősorban az árutermelés, ezért a népességnek, infrastruktúrának, tőkeellátottságának és az érvényes jogi-közgazdasági szabályozóknak is meghatározó szerepük van. A tájgazdálkodás előnyeit abban látjuk, hogy minden növény és állatfaj esetében meghatározható a viszonylagos termőhelyi optimum, ill. az ehhez közelítő térség, ahol magas minőségű, az átlagot meghaladó hozam érhető el kisebb ráfordításokkal. Meghatározhatók azon területek is, melyek a technikai-piaci viszonyok szempontjából ma gazdaságosan mezőgazdasági termeléssel nem hasznosíthatók. Minél teljesebben érvényesülnek ezek az elvek annál jobban érvényesíthetők a környezetkímélő gazdálkodási módszerek is.

16 Minél klímaérzékenyebb egy növényfaj, annál kisebb terület jelölhető meg termelési körzetként. E termelési körzeteket (mikrorégió) tekintjük a tájtermelés legkisebb egységeinek ültetvények és szántóföldi kertészeti kultúrák esetében. Piacgazdasági körülmények között a termelési körzetek szerkezetét – főleg szántóföldi növénytermesztés és állattenyésztés területén – a közgazdasági környezet adottságai jelentősen befolyásolhatják. Középtáj (mezorégió) a több termelési körzetet átfogó, ill. a főbb szántóföldi növények és állatfajok szempontjából klimatikusan nagyjából azonos terület. Ezen belül a természeti tényezők által okozott különbségek műveléssel, helyes fajtakiválasztással, a szállítás optimalizálásával esetenként korrigálhatók.

17 A nagytáj (makrorégió) több, a makro klimatikus hatások tekintetében közös jellemvonású középtájat fog át. A rendező elvektől függően Magyarország klimatikusan 75 vagy 135 termelési körzetre osztható. A középtájak száma 35, a nagytájaké 7 (a nagy- és a középtájak rendszerét az 1. sz. térkép és melléklete tartalmazza). A talajtípusok szerint 205 homogén egység jelölhető ki. A mezőgazdasági irányítás szempontjából a szántóföldi-, a rét-legelő, az erdőgazdálkodásban a középtájak, a szaporítóanyagok, a kertészet, a gyógy- és fűszernövény termesztésben pedig a termelési körzetek alapulvételét tartjuk fontosnak és kezelhetőnek. A nagytájakat főleg a szakoktatás – s költségtakarékossági megfontolásokból – a szaktanácsadás szempontjából tartjuk fontos alapegységnek.

18 A tájtermelést meghatározó feltételek: természeti feltételek: geológiai, klimatikus tényezők, domborzati, vízhálózati és csapadékviszonyok. Társadalmi-gazdasági feltételek: településszerkezet, infrastruktúra, népsűrűség. Termelési hagyományok. Az ökopotenciáltól való függőségük, egyben visszahatásuk, nagyon erős lehet. A népsűrűségbeli eltérés rendkívül fontos, különösen a birtok- és üzemméret kialakulásánál. A tájtermesztés egyben fajtapolitikai kérdés is. Az adott középtájakban, tájkörzetekben működő kutatóhelyeknek elsősorban a tájkutatási igényeket kell kielégíteniük. Ezzel összefüggésben a szaktanácsadási hálózat kiépítésekor – figyelemmel az integrátorok ilyen irányú tevékenységére is – feltétlenül figyelembe kell venni a táj adottságait, sajátosságait. Ezek egyre nagyobb jelentőséget kapnak a közép- és felsőoktatásban, a továbbképzésben is.

19 A termelési körzetekre, ill. középtájakra alapozott termelés előnyei annál jobban érvényesülhetnek, minél jelentősebb mértékű pótlólagos tőkebefektetés eszközölhető. A mai gyakorlatban nagy előnye, hogy a tőkebefektetések jelenlegi szintjén is hatékonyabb termelést tesz lehetővé, s kevésbé terheli a környezetet. Ez a gyakorlat egyben megteremti az összhangot a Közös Piaci szabályozás regionális szemléletével is. A tájgazdálkodás homlokegyenest ellentétben áll a korábbi, centrálisan vezérelt agrárpolitikával. Ezért az a jogszabályrendszer, ami ezt a szisztémát fenntartotta, megszüntetendő. Erre deregulációs program szükséges, de emellett meg kell alkotni a tájgazdálkodást segítő jogszabályokat is. Ilyen pl. a termőhely védelme. Nagyon fontos a közösségi gazdálkodás szabályozása: közbirtokossági területek (közlegelők, erdők) helyreállításával számolunk. Szükséges kormányrendelet a tájtermelés keretszabályozására, ami a későbbiekben a támogatás és finanszírozás alapja lehet, s irányt szab a területileg meghirdethető támogatási rendszerek elbírálásához. Meg kell teremteni a fajtavédelem, a kemizáció, a környezetvédelem, stb. jogszabályi hátterét.

20 Jogszabályi, de közgazdasági szabályozási kérdés is a tájtermelés támogatása, amit kamatpreferenciákon és adókedvezményeken keresztül lehet a leghatékonyabban megvalósítani. Emellett szükséges szállítási (zónatarifarendszer), energiafelhasználási, feldolgozás- és exportösztönző kedvezmények biztosítása is. A tájtermelés a termelők önszervező, önszabályozó tevékenységén keresztül lehet csak hatékony. Az egyesületi törvény ehhez ad ugyan alapot, de szükséges további szabályozás, hogy egyértelmű legyen az autonóm döntések primátusa. Ez azt jelenti, hogy alkotmányos és törvényes keretek közt bármiben önállóan dönthetnek, abba senki nem szólhat bele, a törvényesség megsértése esetén viszont a hatóságnak vétójoga van, a jelenlegi és várható EGK gyakorlatnak megfelelően. A törvényalkotás felé a legitim, országos érdekvédelmi szervezeteket indokolt véleményezési joggal felruházni.

21 A mezőgazdasági termelés hatékonyságát az infrastruktúra döntően meghatározza. Mivel az infrastruktúra szerkezete adott, s csak lassan változtatható meg magas tőkeigénye miatt, ezért térségi vonatkozásban csak egységes, országos rendszerű infrastruktúrában lehet gondolkodni. Ez csak távlatilag, országos koncepció alapján változtatható meg. Erre már ráfűzhetők úgy a középtájak és a termelési körzetek, hogy a helyi infrastruktúra ilyen fejlesztésénél a raktári rendszert is szerves tartozékként kell értelmezni, hiszen hiányukban a szezonális áringadozások miatt nem tudjuk a mezőgazdaság folyamatos tőketermelő képességét fenntartani. Tehát az országos infrastruktúra fejlesztésében elsősorban a nemzetgazdasági prioritásoknak kell, érvényesülniük, helyileg már a magántőke, a termelői társulások is bekapcsolhatók profitérdekeik érvényesülése esetén. Különösen fontos kérdés az infrastruktúrán belül az út-, a vasúthálózat, vízi közlekedés kiépítése, olcsó vízi energia biztosítása, szállításnál zónatarifarendszer bevezetése.

22 Birtokstruktúra, ill. üzemméret szempontjából azt tartjuk jónak, ha a piac fogadóképességének megfelelő árutermelés a kor technikai színvonalán, az adott kultúra üzemszervezésileg indokolt méretén történik a termelési körzetekben, ill. középtájakon. Farmgazdaság esetében az is követelmény, hogy a birtok termeljen annyi jövedelmet, amennyi társadalmilag elfogadott szinten biztosítja a család megélhetését, s lehetővé teszi a bankkamatok mindenkori szintjén a befektetett tőke hozadékainak realizálást, s valamennyi fejlesztést is biztosít. A társas vállalkozásoknál a nagyobb üzemméret miatt kedvezőbbek a területegységre jutó beruházási költségek, jobbak a hitelhez jutás esélyei.

23 A népsűrűség – területi eltartó-képessége kölcsönhatásként a II. világháború előtt olyan birtokstruktúra alakult ki, hogy a parasztgazdaságokban 4 ha alatti, az uradalmakban 15 ha feletti szántó jutott egy főre, s nem véletlenül volt az uradalmak körül sok parasztgazdaság, ahol is munka-intenzív kultúrák mellett idénymunkát, mezőgazdaságon kívüli tevékenységet is kénytelenek voltak megélhetésük érdekében folytatni. A mezőgazdaság egyes főágazati területének és munkaidő felhasználásának megoszlása az agrárstruktúra jövőben alakítása szempontjából is nagyon lényeges. Ezt szemlélteti a következő táblázat (1990. évi adatok szerint, amelyben a magántermelést számított adatok alapján vettük figyelembe)

24 Főágazat csoport: Részarányuk az összesből, % területileg munkaidő- ben Szántóföldi mezőgazdasági növények termesztése7222 Rét-legelő fenntartás191 Ültetvényes, fedett terű és szántóföldi kertészeti termesztés 921 Növénytermesztés összesen10044 Állattenyésztés összesen56

25 A munkaidő felhasználás alakulásánál figyelembe kell venni azt is, hogy a kertészeti termesztés egy részénél (csemege, s minőségi borszőlő, friss fogyasztású gyümölcs, zöldség és gyógynövény) a versenyképes minőséget célul tűző termesztés munkaidő igénye – változatlan technikai színvonalon – a jelenleginél mintegy 30 %-al nagyobb. Az is várható viszont, hogy a tulajdonosi érdekeltség, a szolgáltató szövetkezetek kialakulása, a technikai fejlődés csökkenti a fajlagos kézimunka felhasználást. Ez azonban az integrált magántermelés esetén (kis tulajdonosoknál), amely mint a kertészeti termesztésben, mint az állattartásban döntő hányadú, a jövedelem színvonalat hátrányosan nem befolyásolja. Mindezekből fakadóan a kézimunka igényes szakágazatok marketingjére, a gazdasági diplomáciára, a sikert megalapozó minőség és eredetgarancia világszínvonalú vitelére, a minőséget hatékonyságot növelő módszerekre kiemelt figyelmet kell fordítani. Jelentőségét mutatja, hogy pl. a szántóföldi növénytermesztés területének 0,5 millió ha-os csökkentése 80 ezer ha kertészeti területnöveléssel foglalkoztatási szempontból ellensúlyozható. A hústermelés 4 %-os növelésével ugyancsak azonos eredmény érhető el a foglalkoztatásban. Ez a gazdaságilag és társadalmilag elmaradott középtájakon különösen figyelemre méltó (térkép).

26 A kárpótlási törvény végrehajtása, a privatizáció a mezőgazdasági terület több mint 80 %-ának tulajdonviszonyait érinti. Várhatóan a valódi tulajdonosok jelentős része a jövőben a racionálisan gazdálkodó szövetkezetek keretein belül kívánja földjét termelésben tartani. Már megindult és jó ütemben halad a túlzott méretű nagyüzemek normális méretűvé történő szétválása – ez apró falvas települések esetében egy községet jelent. Ugyancsak megindult a különféle szolgáltató szövetkezetek szerveződése, ami a géphasznosítás-, javítás, terménytárolás és értékesítés területén jelent előnyöket. Ezen folyamatok elősegítését a tárca is célul tűzte ki. Kedvezőtlenebb körülmények között, vagy kis területeken elsősorban önellátó, ill. kisebb mértékű árutermelő gazdálkodásnak, konjunkturális esetekben jelentősebb árutermelésnek lehet létjogosultsága. Ezeken a területeken viszont a mezőgazdaság közszolgálati funkciója meghatározó jelentőségű (tájvédelem, tájalakítás, tájfenntartás stb.).

27 A tájtermelés előnyeinek érvényre jutásában igen fontos szerepet kell kapnia a rész-, és töredék munkaidő kihasználásának, a nyugdíjasok foglalkoztatásának, jövedelem kiegészítésének is, s az üzemi méreteket el nem érő földterületek termelésbe vonását szolgáló integrációnak. Ez élelmiszeripari, szövetkezeti, üzemi oldalról valósítható meg. Jelentős arányban – egyes területeken kifejezetten – a rész- és töredék-munkaidőre alapozottan látunk nagy lehetőséget a kertészeti kultúráknál, gyógynövényeknél, vetőmagtermesztésben, városellátó övezetekben, a kisállattenyésztésben, a biogazdálkodásban, az egyszerű élelmiszeripari tevékenységben (pl. szárítmányok, aszalványok). A munkanélküliség elleni küzdelemben, a szociális feszültségek oldásában is jelentős a mezőgazdasági termelés szerepe.

28 A jelenlegi technikai-piaci viszonyok közt csak ráfizetéses üzemi termelésre képes területeken viszont nagyarányú erdőtelepítésre, a korábbi gyepgazdálkodás visszaállítására lesz szükség. Itt a lakosság megélhetését döntően a mezőgazdaságon kívül kell megoldani. Ilyen megoldások lehetnek az ipartelepítés mellett pl. a falusi turizmus, népi mesterségek, stb. A kimunkált rendszer nem tekinthető véglegesen lezártnak. Folyamatos karbantartása, ésszerű módosítása az FVM állandó stratégiai teendőinek egyik legfontosabb eleme.

29 A tájkörzetek jelentősége az agrárpolitikában Az agrárpolitika egyik alapvető kiindulási pontja, alapvetése a tájbeosztás, a tájkörzetek lehetnek. Erre építhetők a távlati agrárprogramok. A tájkörzetek igen széleskörű adatbázisra alapozottan tudományos megfontoltsággal kerültek kijelölésre. Az ökopotenciál, a tájgazdálkodás érvényre jutását a piacgazdaságban a profit érdekek, a preferenciák, az erősen támogatott agrártermelés esetén pedig a támogatási rendszerek döntik el. A nagy klíma toleranciájú növények esetében – ilyenek zömében a szántóföldi növénytermelés kultúrái – a tájkörzetek viszonylag nagy egységben határozhatók meg, s a foltokban, vagy kisebb térségekben jelentkező talaj- eltérések agrotechnikailag viszonylag korrigálhatók. A kis klíma toleranciájú növényeknél – ilyen a kertészeti kultúrák zöme – a kisebb területek lehatárolásának nagy a jelentősége, mivel igazán jó minőségű biztonságos termelés csak pontosan meghatározott területeken érhető el. Ezért itt a termőterületek kataszteri felvételezése indokolt.

30 Ezekből kiindulva a tájgazdálkodás alapját a 35 középtáj képezi. Ezek mezőklimatikus szempontból homogén területek, amelyeken belül a domborzati, vízrajzi viszonyok következtében 135 sajátos mikroklímájú termelési körzet határolható körül. A talajtípusok alapján 205, viszonylag homogén termőhely jelölhető ki az ország területén. Teljesen részletezett talajtani besorolásnál ezek további 5 ezer homogén egységre bonthatók. Az összehasonlító számításokhoz a 205 alapegység megfelelő pontosságot ad. A szaktanácsadásban, az egyes földbirtokok ökológiai potenciáljának megítélésében az 5 ezer egységnek van jelentősége. Természetesen mindkét esetben a középtáj, illetőleg a termelési körzet határát súlypontosan kell figyelembe venni. Egyes növényfajok (évelő kultúrák, kis ökotolerancia, különleges minőség elérése) az előző rendszer információja kevés. Itt kataszterek (sajátos ágazati nyilvántartási rendszerek) kialakítása elkerülhetetlen.

31 Az előzőek szerint kialakított termelési körzetek egyúttal az elsődleges élelmiszeripari feldolgozás elhelyezését is meghatározzák. Minőség megőrzés, valamint a szállítási költségek csökkentése miatt, nagyon sok esetben a termelés- és feldolgozás egy térségben kell, hogy történjen. A termelők önszerveződésénél is sok esetben a termelési körzet adja a keretet. A kutatás, oktatás, szaktanácsadás szervezeti összefogását és elhelyezését is e körzetek alapján kell megoldani. Hazánkban a tájtermelésnek komoly hagyományai és nemzetközileg elismert eredményei voltak. Ezeket a tervutasításos irányítási rendszerben nem vették figyelembe. A térségek, települések gazdasági tevékenysége főként központi elhatározások révén alakult és sok helyen szinte kizárólag az agrártermelésre korlátozódott.

32 A tájgazdálkodás információs rendszere és annak módszertana Ahhoz, hogy a tájgazdálkodás célrendszerében megfogalmazott feladatok minél teljesebben és a kor technikai színvonalán megoldhatók legyenek, elengedhetetlenül szükséges az aktuális helyzet egzakt elemzése, koncepcionális elemek tudományosan megalapozott módszerekkel történő kimunkálása, a prognosztizálás, a döntés előkészítés feltételeinek megteremtése és a tájgazdálkodás működtetését megalapozó információs bázis kiépítése. Ennek feltétele az alap-adatbázis megteremtése. Ma még ugyanis az ökológiai tényezők, az agrártermelés egyes elemeinek (növénytermesztés, állattenyésztés, kertészet, élelmiszeripar stb.), valamint a termékpálya, a fogyasztás szintjeinek jelenleg egymásra alig épülő informatikai rendszerét kell, a rendszerelemek jelentős részének dinamikus változása közepette, egy korszerűtlen és majdnem működésképtelen adatszolgáltatási módszer adta keretek között egységbe ötvözni. Különösen igaz ez a gyorsan változó tulajdoni struktúra és a gazdálkodó egységek nehezen követhető átalakulási folyamatai vonatkozásában.

33 Az információfeldolgozás technikai feltételrendszerének rendkívül gyors fejlődése révén, a térinformatikai elemek beépítésével az információ feldolgozás és megjelenítés új dimenziót kap. A meglévő alapadatokból a felhasználói igények alapján nagy szabadságfokkal és gyorsan állíthatók elő a bonyolult számítási módszerekkel az egyszerű megjelenítésére is alkalmas országos, regionális, vagy akár részletező színes térképek. Az alapadatbázisok karbantartása révén egy, az adott problémához igazítható, naprakész, „dinamikus atlasz” állhat a felhasználók rendelkezésére. A feldolgozási módszereinek fejlődése révén megteremtődött a korszerű kockázatelemzési módszer alapja is, mely felhasználásával a relatív komparatív előnyök modellezése, a befektetői tanácsadás megalapozása, stb. elvégezhető.

34 Ennek módszertanát a Korvinusz (Kertészeti és Élelmiszeripari) Egyetem Matematika és Számítástechnikai Intézetében kidolgozták. Ez az Intézet jelenleg az egyetlen olyan bázis, ahol mindhárom alapelem megtalálható: Az Agroökológiai Integrált Információs Rendszer működtetőjeként eleve rendelkezik a létező agroökológiai adatokkal (településjegyzék, meteorológiai, talajtani integrált adatsorok, stb.). Birtokukban vannak a szántóföldi növénytermesztés és a kertészeti termesztés, valamint a táblatörzskönyvek hosszú távú adatsorai 1988-ig. Színvonalas hardver, a térinformatikai lehetőségekre is kiterjedő szoftver háttérrel rendelkeznek és az agrársajátosságokat kellően ismerő számítástechnikai szakembergárda és a megfelelő szellemi kapacitás is koncentrálódik itt.

35 Adott tehát a lehetőség a tájtermelés információs bázisát megvalósító rendszer kiépítéséhez, ahol az egyes szakfelsőoktatási és kutató intézetek végezhetnék a szakterületi adatbázis kezelését, karbantartását és egy integráló szervezet révén a felhasználók (FM, FM Hivatalok, vállalkozók, hitelintézetek, szaktanácsadók, stb.) telepített modemeken keresztül alap- vagy feldolgozott adatokhoz juthatnak. Ilyen kapcsolat az FVM és az Intézet között jelenleg is jól működik.

36 A kialakítandó tájinformatikai rendszer előnyei: a már meglévő alapokat, kapacitásokat maximálisan hasznosítja. A rendszer tagjai közösen vállalnak részt a működtetés terheiből. Jelenleg elérhetetlen dimenziókat nyit meg a felhasználók előtt. A részeredmények azonnal felhasználhatók. Magában hordozza a rendszer fejlesztésének lehetőségeit (nemzetközi kitekintés). Az információs alapbázis más területeken is felhasználható. A vázolt szolgáltatásai révén a működési költségek egy-, vagy jelentős része megtérülhet. Mindezek alapján a szükséges pénzügyi feltételek biztosításával rövid idő alatt lehet a tájtermelést támogató komplex informatikai rendszert teljeskörűen kialakítani. A legnagyobb költségtényező az alapadatbázis létrehozása, az információs rendszer feltöltése. A megvalósulás sebessége alapvetően a rendelkezésre álló anyagi lehetőségektől és az információs bázisgazdák együttműködési készségétől függ.

37 A megvalósult rendszer tartalmazná: a szántóföldi növénytermesztés, az állattenyésztés és tartás középtájainak és termelési körzeteinek ökopotenciáljára vonatkozó és termelési prognózisait megalapozó adatokat, a kis ökotoleranciájú növények (zöldségtermesztés, dísznövénytermesztés, kerti-mag termesztés, gyümölcs- termesztés, szőlőtermesztés és borászat, gyógynövény- termesztés, évelő pillangósok termesztése és gyepgazdálkodás) katasztereit, a szükséges takarmányozási, állattenyésztési rendszer- elemzéseket, a termékpályák kapcsolatainak optimalizálását, számítógépes hálózatban.

38 A rendszert úgy célszerű kialakítani, hogy a termelésre vonatkozó alapadatok, viszonyszámok, prognózisok telefonon lehívhatók legyenek a felhasználók által. A bemutatott térképek olyan állapotot tükröznek, ami egy adott időpontban orientál és szemléltet. E térképekkel semmiképpen sem egy statikus helyzet fenntartása a cél. Éppen ennek elkerülése érdekében rendkívül fontos – a MTA Agrártudományok Osztálya, az egyetemek, az ágazati kutató helyek, az érdekvédelmi szervezetek, a megyei földművelésügyi hivatalok, az AKII együttműködésével – a dinamikus atlasz elkészítése, naprakész karbantartása a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Matematikai és Számítástechnikai Intézetében.