A finn nyelv rendszere és kutatása 3: 2013. tavasz A finn nyelv rendszere (magyar szemmel) Hangrendszer.

Az előadások a következő témára: "A finn nyelv rendszere és kutatása 3: 2013. tavasz A finn nyelv rendszere (magyar szemmel) Hangrendszer."— Előadás másolata:

1 A finn nyelv rendszere és kutatása 3: 2013. tavasz A finn nyelv rendszere (magyar szemmel) Hangrendszer

2 A finn mássalhangzó-fonémák rendszere

3 A magyar mássalhangzó-fonémák rendszere

4 Fő különbségek: ● A zöngés zárhangok, az affrikáták és az f hiányáról, valamint a d különleges státuszáról már volt szó. ● További hiányok a magyarhoz képest: csak egy szibiláns; nincsenek palatális zárhangok (sem felpattanó, sem nazális). ● Többlet a magyarhoz képest: η. Ez a fonéma csak kevés környezetben fordulhat elő: la[η]ko: la[ηη]on.

5 Fő különbségek: miért félhangzó a finn v és j? A félhangzók és az igazi mássalhangzók (felpattanó zárhangok, réshangok, nazálisok, likvidák) közt az a különbség, hogy míg az utóbbiak geminálódhatnak, előfordulhatnak posztnukleáris pozícióban, azaz a szótag magját képező V mögött, ill. képesek hasonítani és hasonulni, valamint összeolvadni más C-vel, addig az előbbiek nem. Ezek szerint a magyar v és j igazi mássalhangzók, a finn v és j azonban nem, vö.:

6 Fő különbségek: miért félhangzó a finn v és j? ● *vv, *jj kävi-, de: käyvä (*kävvä) ● vö. m. szívvel, bajjal ● szótagvégen: käydä (*kävdä) ● vö. m. szívre, bajra ● szótagvégi C előtt: käyn (*kävn) ● vö. m. szívsz, bajt ● szóvégen V után: käy (*käv) ● vö. m. szív, baj ● szóvégen C után: --- ● vö. m. érv, várj

7 ● hasonítás: --- ● vö. m. bajjal, avval ● hasonulás (zöngétlenedés): --- ● vö. m. szí[f]sz, kap[χ́] ● összeolvadás: --- (ket.ju, lin.ja) ● vö. m. lá[tty]uk, vo[nny]uk

8 A finn magánhangzó-fonémák rendszere

9 A magyar magánhangzó-fonémák rendszere

10 Fő különbségek: ● A nyelv függőleges mozgása szerint a magyarban eggyel több szint különíthető el, mint a finnben. ● A magyar é és á nemcsak minőségi, hanem mennyiségi szempontból is különbözik a többi V-től; a finnben nincs ilyen rendellenesség. ● A finnben hiánytalan a rövid/hosszú oppozíció, a magyarban viszont nem az: nemcsak az é- nek és á-nak nincs rövid párja, hanem a felső nyelvállásúaknál a kvantitásnak nincs jelentésmegkülönböztető szerepe (nincsenek *húz: huz, sír: sir típusú minimális párok, míg a finnben vannak: tuuli: tuli, siika: sika stb.).

11 Hosszú magánhangzók és diftongusok a finnben ● ii, yy, uu, ee, öö, oo, ää, aa ● Záródó v. zárt diftongusok: ● a) -i végűek: yi, ui, ei, öi, oi, äi, ai ● b) -u/-y végűek: (iy), iu, (ey), eu, öy, ou, äy, au ● (Az iy és ey igen ritkák.) ● Nyílódó diftongusok: ● ie, yö, uo ● Az -i végűekre nem vonatkozik más megszorítás, mint az, hogy V1≠i; az -u/-y végűekre hangrendi megszorítás is vonatkozik; a nyílódóaknak pedig nemcsak hangrendileg, hanem ajakkerekítésség/ajakrésesség szempontjából is egyezniük kell, továbbá V2=puolisuppea.

12 Önálló fonémák-e a finn hosszú magánhangzók és diftongusok? ● Igen: tuli ≠ tuuli, sika ≠ siika, satu ≠ saatu, hyvä ≠ hyvää, laiva ≠ lava, suola ≠ sula stb. ● Nem: ● A VV-k egy része heteromorfikus: hyvä+ä, sano+i vö. m. bantu+ul, kutyá+ig: a magyarban morfémahatáron nincs szótagösszevonódás (ban.tu.ul), de a finnben van (hy.vää). ● A VV-k egy része széteső: ai.ka, de: a.jan; ta.lois.sa, de ta.lo.ja. ● A VV-k egy része megjósolhatatlan: lu.in ~ luin, va.pa.u.tuu ~ va.pau.tuu, taloa ~ taloo, korkea ~ korkee stb.

13 Hangváltakozások (fonológiai folyamatok) ● A hangváltakozások (azaz fonológiai alternációk, folyamatok) lehetnek automatikusak és nem-automatikusak. ● Automatikus = nem tudatosuló hasonulás (asszimiláció) a szóhatáron. Nem-automatikus = tudatosuló váltakozás (hasonulás, gyengülés, V-kiesés stb.) a szóban. A nem-automatikus hangváltakozás morfológiai műveletek (ragozás) velejárója, ezért morfofonológiai váltakozásnak is hívják.

14 Automatikus hangváltakozások ● Nazális asszimiláció: onpa: o[m]pa, onko: o[η]ko, menin pois: meni[m] pois, äidinkieli: äidi[η]kieli, samanlainen: sama[l]lainen. Írásban is jelölve: tällainen (< tän+lainen), tuollainen (tuon+lainen), sellainen (sen+lainen) stb. NB. a -lAinen képző eredetileg: lajinen, vö. laji ’fajta’. ● Ún. alkukahdennus v. rajageminaatio (vö. olasz raddoppiamento sintattico): egy hajdani, ma már láthatatlan -C ”hasonul” a rákövetkező szó kezdő C-jéhez: tervetuloa: terve[tt]uloa, tule sisään: tule[ss]isään, ei sano mitään: ei sano[mm]itään, (saako) mennä pois: mennä[pp]ois. Ilyen láthatatlan -C lappang a terve, sade, huone típusú névszók nsg alakja végén, a felszólító mód 2sg alakja végén, a tagadóige mellett a főige töve végén, az igék szótári alakja (főnévi igenév) végén és még néhány alaktani csoportban.

15 Nem-automatikus hangváltakozások Magánhangzó-váltakozások: ● főtőben: e:0 (saare-: saar-, mene-: men-), A:0 (lämpimä-: lämmin); e:i (saare-: saari), A:i (vanhempa-: vanhempi), A:e (vanha: vanhempi, osta-: ostetaan) ● altőben: tővéghangzó váltakozása i előtt: VV váltakozik V-vel, ill. ajakréses V nullával vagy ajakkerekítéses V-vel (maa: mai-, muna: muni-, kala: kaloi- stb.) ● toldalékban: magánhangzóilleszkedés. (Távolsági asszimiláció a tőbeli V-k és a toldalék V-je között.)

16 Mássalhangzó-váltakozások: 1. szótaghelyzettől függő: m:n (lämpimä-: lämmin), ps, ts, ks:s (lapsi: las-, veitsi: veis-, juokse-: juos-) stb. 2. asszimiláció C-tővéghangzó és toldalék n-je között (tulla: tul-lut, pestä: pes-syt, vastata: vastan-nut; vö. ostaa: osta-nut; vö. még: toissa-, vuonna stb.) 3. asszibiláció i előtt (vete -: vesi, vesi-; tunte-: tunsi) 4. k:h t (d) előtt (yksi: yhte-, kaksi: kahte-; näke-: nähdä, näh-ty, teke-: tehdä, teh-ty. – NB. a nähnyt, tehnyt alakok nem szabályosak, hanem analógiásak.)

17 5. fokváltakozás ● A mássalhangzók zöngés környezetben (két V között, zöngés C és V között) sok nyelvben gyengülnek, azaz: kisebb energiaráfordítással ejtődnek, mint egyebütt. Az eredmény hosszú távon lehet a gemináták egyszerűsödése, a zöngétlenek zöngésedése, a zárhangok réshangúsodása, félhangzóvá válása stb. vagy akár a C teljes eltűnése is. Ilyen fejlődésekre bármilyen nyelvből könnyű példát találni. A finn fokváltakozás érdekessége, hogy csak bizonyos feltétellel engedte a gyengülést, éspedig: ● Eredetileg geminált és szótag eleji egyszerű zárhangok gyengültek a tőben, V vagy zöngés C után, ha bezárult a tőszótag, éspedig a következőképp:

18 ● pp, tt, kk > félhosszú p, t, k > ma: p, t, k ● p > β (zöngés bilabiális réshang) > ma: v ● t > δ (zöngés dentális réshang) > ma: d ● k > γ (zöngés veláris réshang) > ma: 0, v, j ● NB. likvida és nazális után hasonulás történt (mp: mm, lt: ll stb.). ● Mint korábban említettük, a finn írásbeliség kialakulásakor a δ betűjele a d volt; ezt később svéd mintára zöngés dentális zárhangként olvasták; így jelent meg a művelt finn nyelvben a d fonéma mint a t gyenge fokú variánsa.

19 Példák a fokváltakozásra: kukkakukan mennyiségi fokváltakozás härkähärän minőségi fokváltakozás suku suvun lankolangon [ηη] ● Ez a gyengülésfajta az eurázsiai nyelvi térképen csak a balti finn nyelvekben, a lappban és a nganaszanban ismert. ● A hangtörténeti változások hatására azonban a finnben gyakran átrendeződőtt a szótagszerkezet, ezért ma már sokszor szabálytalannak hatnak a fokváltakozási viszonyok:

20 Eltűnt a szóvégi C (vö. ”láthatatlan C”, 16. dia): *sate+k > *saδek > sade *anta+k > *annak > anna *hakkat+tak > *hakatak > hakata Az eredmény: nyílt szótagban is gyenge fok.

21 Avagy kiesett egy C (pl. mert zárt szótag elején meggyengült), és így összevonódott két szótag: *hakkata+n > *hakkaδan > hakkaan *hampase+n > *hampahan > hampaan *kota+sen > *kotahan > kotaan Az eredmény: zárt szótagban is erős fok.

22 ● Ráadásul sok esetben analógiás kiegyenlítődés történt az erős fok javára: pl. julkaise-: julkaista, valkoise-: valkoista; ugyanígy a birtokos személyragok előtt: kätemme, poikanne, tyttönsä. ● Ma már a szókincs egy részében (személynevek: Aki, Outi; gyerek-, diáknyelvi és szlengszók: eka, ope, rööki; idegen szók: mopo, muki, peti) a minőségi fokváltakozás nem érvényesül.

23 ● Ily módon a fokváltakozás az esetek jelentős részében elvesztette eredeti fonetikai motivációját, és mindössze egyes szavakat jellemző lexikális sajátossággá vált. ● A morfonológiai váltakozások, köztük a már csak részben kiszámítható fokváltakozás, igen megnehezítik a finn mint idegen nyelv megtanulását. (Vö. tipológiai tulajdonságok: fúziós jelleg.).

24 Szuffixális fokváltakozás ● A tőbeli (radikális, szillabikus) fokváltakozás mellett eredetileg létezett fokváltakozás a toldalékokban is (ún. szuffixális v. ritmikai fokváltakozás). ● A toldalékszótag elején álló zárhang (és az s) gyengült V után, ha hangsúlytalan volt a tőszótag, vö.: ● maa+ta, de:kala+a ● syö+pä, de: istu+va

25 ● Így nagy variáció keletkezett: a zárhang és -s kezdetű toldalékoknak két alakja lett, ráadásul a kétféle fokváltakozás konfliktushoz is vezetett, pl. ● syö+pä+t = *syöpät a szuffixális/ritmikai fokváltakozás szabálya szerint, de: syövät a tőbeli/szillabikus fokváltakozás szabályai szerint. ● Ezért analógiás kiegyenlítődések történtek, főleg a gyenge fok javára, és a szuffixális fokváltakozási szabály érvényét vesztette. Pl. a foly. melléknévi igenév képzőjének mai alakja egyöntetűen -vA (syövä, istuva). (NB. egyes esetekben a szabályos alakok is megmaradtak, de új funkcióban, pl. syöpä ’rák(betegség)’, käypä ’megfelelő’, vö. syövä ’evő’, käyvä ’járó’.)

26 A kétféle fokváltakozás következményei ● A gyenge fokú C kiesése következtében különböző, korábban szokatlan hosszú magánhangzók (VV) és magánhangzókapcsolatok (V.V) születtek, pl. teen (tehdä), mäen (mäki), luen (lukea), taloa (talo), istua, haluan (haluta). ● E magánhangzókapcsolatok összevonódása hosszú magánhangzóvá v. diftongussá ma is tart: mä.en ~ mäen, lu.en ~ luen, ta.lo.a ~ ta.loo, is.tu.a ~ is.tuu, ha.lu.an ~ ha.luun stb. (vö. 12. sz. dia). ● NB. Így olyan diftongusok is keletkeznek, amelyek a valódi diftongusállományban nem szerepelnek, pl. äe, ue.

27 ● A toldalékok egy része kétalakú lett ● a) mennyiségi radikális fokváltakozásban részt vevő képzők (-CVC: -CCVCV- típusú alakváltozatokkal), pl. -tOn: -ttOmA fosztóképző ● b) szuffixális fokváltakozásban részt vett toldalékok, -CV(C): -V(C) típusú alakváltozatokkal, pl. part. -tA: A, illat. -hVn: - Vn, főnévi igenév: -tA x,-nA x, -lA x, -rA x, -dA x : -A x stb.

28 A szuffixális fokváltakozás további következményei ● A szótagösszevonódások eredményeképp (l. 21. dia) sok szótag elveszett, és új VV-k (monoftongus, diftongus) születtek a nem-első szótagokban: hakkaan, hampaat, kotaan, kalaa, antaa stb. ● Ezáltal új tőtípus született, az ún. összevont töveké: névszók: satee- (sade), hampaa- (hammas), kuollee- (kuollut) stb.; igék: hakkaa- (hakata).

29 Fonotaktikai jellemzők Fonotaxis = hangkombinatorikai, azaz a hangok szóbeli eloszlására vonatkozó szabályok. ● A finn szavak kanonikus hangalakja: ● (C)VV: maa, voi, yö ● (C)VCV: kala, isä ● (C)VCCV: kolme, ilta ● (C)V(C)CVC: kevät, hammas, olut ● (C)V(C)CVV: vapaa, harmaa, paluu ● Gyakoriak a magyarok számára nehezen ejthető CCVV szekvenciák (vaatteessaan, kirkkoon, ottaa stb.).

30 ● Sem a szóalak elején, sem a végén nincs mássalhangzó-torlódás. ● A szóalak végén más C, mint dentális (dentialveoláris) nem állhat: ● kevät, hammas, askel, sisar, paimen ● talo-t, talo-n ● sano-t sano-n

31 Írás és ejtés ● Fonetikus írásmód ● Egyedül az ŋ fonémának nincs saját betűjele.