Bevezetés a történettudományba IV.

Az előadások a következő témára: "Bevezetés a történettudományba IV."— Előadás másolata:

1 Bevezetés a történettudományba IV.
A posztmodern állapot hatása a történetírásra - vázlat

2 Linguistic turn (1973 / 1982) Nyelvi fordulatot 1973-bem vetették fel, de csak ben fogadták el, White szerint poétikai eszközökkel létrehozott - nyelvi mentális konstrukció a történelem, amely jelentéstartalommal látja el a narrációkban előadott múltbéli események láncolatát. A történelem az események tényekké alakításával születik meg, White szerint a metaforikus nyelvi kifejezés és a cselekményszövés révé lesz ez történelem, White – történeti tropológia képviselője, A nyelvi protokoll megválasztásának a fontossága,

3 A történészek és a nyelvi fordulat
Amit egyértelműen elfogadtak a történészek a nyelvi támadások után, A kvantitatív és a strukturalista szemlélet is lényegében elbeszélés, Feladata, hogy színpadra vigye a kollektív szereplőket, nemzeteket, osztályokat, nemeket, nemzedékeket, A múlt látható dimenzióját újjáépítse, a hiányos nyomokból kell teljeset alkotni,

4 Posztmodern Az az állapot, amiben most vagyunk,
Az értelem, a tudomány és a technológia segítségével a társadalmi formációkban a társadalmi és politikai jólét szintjére jussunk… A modernizáció egyetemes motorja lefulladt, dezintegrációs jelenségek, A harmonikus kapitalizmus burzsoá nézete kifulladt, Globális kommunizmus, v

5 A Történelem és a történelem válsága, Történelem,
Lyotard 1979 – „bizalmatlanság a nagy elbeszélésekkel (metanarratívumok) szemben” A Történelem és a történelem válsága, Történelem, K. Jenkins, G. McLennan, LaCapra, Berkhofer,

6 Az igazi történelem jellemzői
1. realista, empirista, objektivista, dokumentarista, 2. a történetírás nem retorikus, hanem a józan észre támaszkodó kommunikációs modell, 3. Úgy konstruálja magát, hogy a felszámolhatatlan értelmezési vétkeket, a liberális pluralizmus számlájára írja,

7 4. A múltat állítólag csak a múlt kedvéért vizsgálja, a priori ellenesként és nem jelen központúként viselkedik elutasítva mindenki mást, 5. a többi történelem hamis, 6. elfedi azt, hogy ez csak egy konstrukciója a múltnak,

8 7. mind a felső, mind az alsó történelem ideológiai konstrukciókkal elemekkel terhelt,
8. Alávethető a posztmodern kritikának

9 1. A történetírás az identitásunkat meghatározó tudomány
Nem haszonelvű Nem tudomány v

10 2. Az információ világában élünk
Olyan információ, amely újabbakat hoz létre, Vitát indukál és nem lezárni akar,

11 3. Nietzsche óta nem evidens, hogy az okot ismerjük meg,
Az okozat oldaláról közelítjük meg a jelenségeket, Szükséges a hierarchikus dolgok dekonstrukciója,

12 4. Szöveget csak szöveggel vetünk egybe és sohasem a valósággal,
A lényeg az intertexualitás egyik szöveget a másikkal vetünk egybe, Van kép a korról, de nincs tudás,

13 5. A nyelv a valóság része ( J. Derida),
A nyelv nem tükre a valóságnak hanem része, Át kell értékelni a történelmi valóság tételét,

14 7. Egy korszak legfontosabb jellemzői az adott kor embere csak a korszak lezárulta után válik azzá,
Egy korszak és egy rendszer lezárta után lesz világos,

15 8. Makrotörténet felé, A mikrotörténet felé megy a kor a modernisták a fa törzse az érdekes, A fa levelei a fontosak,

16 9. A történelmi interpretáció helyett a reprezentáció a fontos
A múlt szellemi konstrukció,

17 Alun Munslow: Tudomány-e még a történelem? A múlt mint történelem
1. a történész munkaköri leírása sokkal jobban összhangban áll majd az alkotóéval vagy a művészével. 2. a múltat „történelem”-ként fogják értelmezni, s a múltat és a történelmet nem fogják összekeverni egymással,

18 Alun Munslow két ismeretelméleti feltevés
a történelem a múlt kulturális, etikai, esztétikai és alkotott jellegű narratív reprezentációja, A „történelmi jelentés” a történelmi kifejezés folyamatán keresztül jön létre, s ebből kifolyólag a múlttal szemben támasztott minden „igazságigény” esztétikai, és etikai megjelenési formáját tekintve is drámai módon különbözik attól, amit hagyományos, empirikus megalapozottságú történelmi analízis által hoznak létre,

19 Alun Munslow Következtetése: a jövőben nem lesz a „történelemnek egyetlen diszciplínája”, hanem egyszerűen „csak történelmek” léteznek majd. Olyan történelmek, amelyeket nem a tartalom vagy az ismeretelméleti feltevések határoznak meg, hanem az a mód, ahogyan szerzőjük a tartalmat és formát összekapcsolja egy komplex és állandóan fejlődő esztétikai és „képzelőerő elméleten” („imagination theory”) keresztül, amely ismeretelméletileg szkeptikus és ironikus impulzusok terméke. Vagyis, az eljövendő történelmek olyan történészek produktumai lesznek, akik a múltról szóló különféle tudásformák létrehozóiként tekintenek önmagukra,

20

21

22

23 Alun Munslow Ankersmit a történelmek olyan narratív szubsztanciák, amelyek a múltról szóló reprezentációs előterjesztések, javaslatok,

24 Jenkins - McLennan szerint
A múlt valamikor valóság volt, Munkáikban elsősorban arra törekednek, hogy leírják, s ne pedig konstruálják az egykoron létező valóságot, A beszámolóikban feltáruló valóság tipikus formája a történelmi ténnyé alakított (a forrásfeldolgozás és a forrásfeltárás folyamatában) elszigetelt, egyedi esemény, Itt valójában a "hétköznapi" realizmusban gyökerező összemosódással, vagy elegyedéssel van dolgunk, "a múlt valóságába vetett hit és a történész gyakorlatának empirista felfogása között”,

25 Jenkins - McLennan szerint
1. az empirizmus nem következik a realizmusból. Az csak a látszat, hogy az empirizmus a realizmus "tulajdonsága", s nem csak alkalomszerűen hozzákapcsolt tartozéka. Emiatt aztán a múlt ontológiai aktualitásának elfogadásából semmiféle episztemológia vagy módszer nem következik szükségszerűen,

26 Jenkins - McLennan szerint
Az empirizmus és realizmus még mindig uralkodó összekapcsolásának két fő típusa van, a. Egyrészt - a történész a múltat közvetlenül közelíti meg, b. Másrészt az, hogy a múlt elemeit leíró módon tárja fel. Ezek alkotják az empirizmus két alapelvét, melyek összekapcsolása lehetővé teszi az ontológiai, illetve csak az utóbbi megléte esetén, a módszertani empirizmust. hogy manapság ez utóbbi az uralkodó, A történészek közül csak kevesen fogadják el azt (bár érvelésük esetenként ide vezet), hogy a múlt mint olyan közvetlenül megragadható, szemben azzal az elképzeléssel, hogy történészként forrásokkal, a múlt nyomaival dolgoznak, melyeket a bizonyításra törekvő vizsgálat során narratív beszámolókba rendeznek, ahelyett, hogy pusztán a "tények" felhalmozódásának engedelmeskedve alkotnának egy egészet,

27 Jenkins - McLennan szerint
3. Az empirizmus egyik fajtáját sem fogadhatjuk el mint a történész tevékenységéről szóló beszámolót, mert a realizmus mindenféle védelmezése elkerülhetetlenül szembesül azzal a felismeréssel, hogy "a múlthoz való hozzáférés közvetettsége részben a bizonyítékok hiányosságából és elrendezéséből, részben az elméletnek a "való világról" szóló beszámolókban játszott strukturáló szerepéből következik„,

28 Az empirista történész "kóros elfajulásnak tekinti az elméletet, ami pillanatok alatt intellektuális betegséggé válhat", az empirizmus nemcsak hogy maga is (a) egy elmélet, hanem ráadásul (b) még helytelen is,

29 Az empirizmus elmélettől való érintetlensége nem annyira az elméleti alátámasztás elutasítására, hanem sokkal inkább egyfajta, a gyakorlati normákra vonatkozó konszenzusra vezethető vissza. Ezek a normák az elmélet visszaszorítására irányulnak, egy "általánosan elfogadott, a mindennapi gyakorlati tudatosságtól eltérő, haszontalan spekulációk felhasználására vonatkozó tiltás révén".

30 Az empirizmus mint módszer nem képes elszámolni a lezárt narratívumokban található "tények" kiválasztásának, elrendezésének és hangsúlyozásának tulajdonítható jelentőséggel. Maguk a tények nem tudósíthatnak saját jelentőségükről, mintha ez eleve adott volna bennük. Ahhoz, hogy a tényeknek jelentőséget adjunk, mindig szükség van egy, a jelentőséget biztosító külső elméletre

31 Nehéz megítélni, mennyire elterjedt, ill
Nehéz megítélni, mennyire elterjedt, ill. mennyire tudatos vagy naiv a professzionális történésznél a realizmus és empirizmus elegyítése, a történészek továbbra is úgy vélik, hogy realizmus és empirizmus kombinációjával a múlt, - ahogy tulajdonképpen, objektíve létezett - reprezentációja lehetséges. Mindenesetre ez a fajta objektivitás eléggé előkelő helyet foglal el az "igazi" történészek értékrendjében,

32 Az objektivitás alapvető elemeit Novick így mutatja be
"A feltételezések, melyeken (az objektivizmus) nyugszik, a múlt valósága és az ehhez kapcsolódó igazság iránti elkötelezettséget tartalmazzák, tény és érték ..., de mindenek előtt történelem és fikció egyértelmű szétválasztását. A történelmi tényeket az értelmezést megelőzőnek, attól függetlennek (és nem az értelmezés termékének) tekintik ... Csak egy igazság van és az nem perspektivikus. Bármilyen mintázatok is létezzenek a történelemben, ezeket úgy találtuk, nem pedig csináltuk ... Az objektív történész szerepe a semleges, érdek nélküli bíróé, ezt soha nem szabad az ügyvédével, vagy ami még rosszabb, a propagandistáéval összekeverni. A történész következtetéseitől elvárható a bírói működésnek megfelelő kiegyensúlyozottság, elfogulatlanság ... olyan erények, mint a történészi hivatásnak a társadalmi nyomással, vagy a politikai befolyással szembeni zártsága, illetve a történész tartózkodása a részrehajlástól vagy a partizánakcióktól ... a történész elsősorban az objektív történelmi igazságnak fogad hűséget, és hivatásos kollégáinak, akikkel arra szövetkezett ... hogy tovább haladnak a kitűzött cél felé"

33 Dominick LaCapra - Az igazi történészmesterség dokumentarista
A dokumentarista módszer a történeti kutatás látszólag a szilárd tényekre támaszkodik, A szilárd tények a múlt nyomainak/forrásainak tüzetes áttanulmányozásából származnak, s e munka célja az, hogy lehetőséget teremtsen a narratív beszámolókra, a dokumentált tények sűrű leírására, vagy arra, hogy a "történelmi feljegyzést, a hipotézisalkotás, tesztelés és magyarázat analitikus eljárásainak vessük alá”, A történész képzeletének szerepe a feljegyzésekben óhatatlanul előforduló hiányosságok felszámolására, vagy új ismeretek feltárásával egy jelenség újszerű megvilágítására korlátozódik,

34 Dominick LaCapra - Az igazi történészmesterség dokumentarista
Továbbá, hogy a spekulatív teorizálás lehetőségét megszüntessék, az összes forrást dokumentarista módon kezelik, mintha létezne köztük egyfajta valódi hierarchia, amiben a látszólag közvetlen információt tartalmazó dokumentumok - hivatali jelentések, állami iratok, szándéknyilatkozatok, szemtanúk beszámolói – felértékelődnek, A múlt állítólag "saját értelme" szerinti rekonstrukciója a fő megfontolás, az objektivitás a "részrehajlás" és a "szubjektív preferenciák" kizárásával a lehető legobjektívabb módon valósítandó meg ... Az objektivista referenciaalap megszilárdítását elősegítheti a "relativizmusba" való visszacsúszás miatti aggodalom, és a "kivetítés" vádjával illethető az a történész, akinek interpretációját, vagy egész interpretációs irányultságát elvetjük,

35 Dominick LaCapra - Az igazi történészmesterség dokumentarista
A további szövegek, ha egyáltalán foglalkoznak velük, "a pusztán kiegészítő (sőt, ha nem tesztelik "szilárd tények ellenében", akkor csak utalásszerű) vagy redundáns elemek szintjére süllyednek, a privilegizált, információhordozó dokumentumokhoz képest„ Ebben a konstrukcióban az igazán fontos kérdések empirikus és levéltári kutatások révén válaszolhatók meg. Igaz ugyan, hogy ez a megközelítés nem tiltja az interpretációt (és nem huny szemet a dokumentumok korlátozott és kétségekre is okot adó volta felett), de az értelmezés szükségességét vagy a kétségeket (szemben a posztmodernnel) nem tekinti a kifejtésre és a szakadékok áthidalására kínálkozó kiváló alkalmaknak. Inkább legyőzendő és megszüntetendő problémáknak tartja ezeket, mintsem felderítendő elfogultságoknak, kiigazítandó torzításoknak és "kiegyensúlyozandó" olvasatoknak.

36 Dominick LaCapra - Az igazi történészmesterség dokumentarista
Itt húzódik a mély szakadék, az igazi történészek előfeltevései, módszerei és a "kritikai elmélet" között. Bár ez utóbbi új szempontokat hozhatna, lehetővé tenné, hogy a történész „hangnemet váltson", és "néhány szentenciózus obiter dicta-val álljon elő"; igazi történelem és "alkalmazott elmélet" között mindenféle kapcsolatot történelmietlennek bélyegeznek: az elmélet a szakterület által megkívánt tényszerű objektivitás útjában áll.

37 Dominick LaCapra - Az igazi történészmesterség dokumentarista
A múlt állítólag "saját értelme" szerinti rekonstrukciója a fő megfontolás, az objektivitás a "részrehajlás" és a "szubjektív preferenciák" kizárásával a lehető legobjektívabb módon valósítandó meg ... Az objektivista referenciaalap megszilárdítását elősegítheti a "relativizmusba" való visszacsúszás miatti aggodalom, és a "kivetítés" vádjával illethető az a történész, akinek interpretációját, vagy egész interpretációs irányultságát elvetjük,

38 Dominick LaCapra - Az igazi történészmesterség dokumentarista
A dokumentarista megközelítés a "technicista tévhit" rabja. Azt hiszi, hogy a történelem technikai eszköztárának csak egy része (a források vizsgálata stb.) alkotja annak "lényegét". Mintha a történetírói reprezentáció bonyolult és kérdéses episztemológiai, módszertani, ideológiai meghatározásai a "technika segítségével" megoldhatók lennének. E tévhit - "a historiográfia bizonyos tekintetben szükségszerű állapotát veszi alapul, és gyakorlatilag kimerítő meghatározássá teszi azt”,

39 Andrássy Gyula Károlyi Mihályhoz (Budapest, 1914. szeptember 21.)
Kedves Mihály! Itten mindenki abban a véleményben van, hogy bátran megígérheted, hogy nem fogsz a háborúban részt venni. Nem vagy katona. Csak a legnagyobb nehézséggel juthatnál az ellenség elé. – ha általában elérhetnéd azt, hogy felvegyenek. Automobilistára már nincs szükség. Így például József testvéred Budapesten ül. Más szolgálatra pedig már azért sem használhatnának, mert nem vagy kiképezve. Különben úgy sem harcolhatsz, ha Franciaországban kell ülnöd. Úgy sincs választásod a között, hogy harcolj, vagy nem, hanem csak a között, hogy nálunk, vagy Franciaországban tartózkodjál és legyél tétlen. A katonáknak is ugyanaz a véleménye. Ők is azt találják, hogy bátran megígérheted, hogy a háborúban sem Franciaország, sem szövetségesei ellen harcolni nem fogsz. Rokonaink és barátaink közül senki sem esett el. Pál és Gyula az oroszok ellen, Gyuri a szerbek ellen harcol. Móric betegen jött haza. Károlyi Imre szabadságon van. Ismerősök között Csáky Béla, Salamon Andor és Ivánka László estek el. Teljes bizalommal vagyok a jövő iránt. Mindnyájan nagyon vágyódunk már utánad. Igaz barátsággal ölel Duci

40 Andrássy Gyula Károlyi Mihályhoz (Budapest, 1914. szeptember 21.)
Kedves Mihály! Itten mindenki abban a véleményben van, hogy bátran megígérheted, hogy nem fogsz a háborúban részt venni. Nem vagy katona. Csak a legnagyobb nehézséggel juthatnál az ellenség elé. – ha általában elérhetnéd azt, hogy felvegyenek. Automobilistára már nincs szükség. Így például József testvéred Budapesten ül. Más szolgálatra pedig már azért sem használhatnának, mert nem vagy kiképezve. Különben úgy sem harcolhatsz, ha Franciaországban kell ülnöd. Úgy sincs választásod a között, hogy harcolj, vagy nem, hanem csak a között, hogy nálunk, vagy Franciaországban tartózkodjál és legyél tétlen. A katonáknak is ugyanaz a véleménye. Ők is azt találják, hogy bátran megígérheted, hogy a háborúban sem Franciaország, sem szövetségesei ellen harcolni nem fogsz. Rokonaink és barátaink közül senki sem esett el. Pál és Gyula az oroszok ellen, Gyuri a szerbek ellen harcol. Móric betegen jött haza. Károlyi Imre szabadságon van. Ismerősök között Csáky Béla, Salamon Andor és Ivánka László estek el. Teljes bizalommal vagyok a jövő iránt. Mindnyájan nagyon vágyódunk már utánad. Igaz barátsággal ölel Duci

41

42 Gurevics „A történeti tény az a múltbeli esemény vagy jelenség, amelynek adatai (azaz a forrásokban lévő, mindig bizonyos mértékben inadakvát és hiányos tükörkép)megmaradtak, a vizsgált problémával kapcsolatban lévőként értékelést kapnak a történésztől, aki ennek a problematikának a fényében interpretálja, bekapcsolja őket a törvényszerű viszonyok rendszerében?”

43 Esemény-tény, Folyamat-tény, Egyedi tény - tömeges tény, Idézet:

44 John Lukacs A tényeknek van négy korlátja
1. egy tény azért létezik, mert azonnal összehasonlítjuk más ténnyel, 2. minden tény a szavaktól a megfogalmazástól függ, 3, vannak tények, amelyek igazak, de a megfogalmazást illetően a céljuk hamis, 4, a tényeknek is meg van a maguk története,

45

46

47

48 Ez - teszi hozzá - nemcsak arról vonja el a figyelmet, hogy a dokumentumok és a források végső soron maguk is szövegek, hanem azt a tényt is jelentéktelenné teszi, hogy ezek a szövegek a hagyományos forráskritikán (Quellenkritik) túlmenő olvasatot kívánnak: "attól függően, hogy a dokumentarista modell milyen mértékben jelenti a professzionális történetírás feltételeit, a történészek újra és újra kísértésbe esnek majd, hogy fetisizálják a levéltári kutatást" (LaCapra 1985: 20-21). Az eddig ismertetett területeken privilegizált realizmus, empirizmus, objektivizmus és dokumentarizmus, olyan álláspontok, melyek csak erősítik azt a nézetet, hogy az alsóbb szintű történelem az igazi történelem (hogy felidézzük, ez csak a történelem egy faja [Species], amely ebben a változatban azonosítja magát a nemmel [Genus], a történelemmel mint olyannal). Ebből az is kiderül, hogy az "alsóbb szintű" historiográfia miért tekinti elméleten kívülinek vagy elméletellenesnek magát. Ez az építő jellegű, igazi, professzionális, tudományos "a saját kedvéért" történetírás nem elméleti kifejeződésként tekintendő, hanem mondjuk konkrét gyakorlatként (Elton) vagy mesterségként (Hexter), melyek még érintetlenek a "történelemellenes" (ideologikus) feltevésektől. Az alsóbb szintű ortodoxia tehát mégis "elméleti tisztázásra" törekszik. Miután ragaszkodik ahhoz, hogy elméletellenes és nem jelenközpontú megfontolásokon alapszik, az alsóbb szintű történelem a jelen érdekektől és a jövőorientált vágyaktól viszonylag függetlennek tekinti magát. Még egyszer hangsúlyozzuk, mindez az uralkodó irányzat kézikönyveiben és bevezető szövegeiben olvasható. Hogy a múltat hivatásos módon tanulmányozzuk, úgy hívjuk elő, ahogy az feltehetően létezett, és ne úgy, amilyennek, különbözőképpen, látni szeretnénk, nos ennek óriási jelentősége van. Mitöbb, ezt a múltat a lehető legtisztább módon, kétségektől mentes, egyértelmű, a józan ész által diktált nyelven kell kifejezni. Az alsóbb szint történészei ezért túlnyomórészt egyfajta "kommunikációs" típusú nyelvet használnak, miközben nem vesznek tudomást arról, vagy nincsenek is tudatában annak, hogy ezt a nyelvet milyen megrendítő erejű kritikai csapások érték, többek közt Hayden White részéről.10

49 A múlt és történelem viszonya
A múlt olyan, amilyennek a történész látja, Sokféle egyenértékű múlt létezik, Ha módszertanilag megalapozott, szakmailag hiteles legitim történetek konstruálhatóak,

50 A múlt és történelem viszonya
Egy múlt számtalan történet, A történész képtelen a múltat annak egészét megragadni, Monokronikus – polikronikus, A történész beszámolóját nem a múlt jelzi vissza, hanem a „szakma”, A szövegösszeg a múlt,

51 A Paul Ricoeur-féle változat
Paul Ricoeur-féle elutasítja mind a Carl Hempel nomológikus felfogásától, (azaz a történelemben léteznek törvényszerűségek), mind Hayden White álláspontot ( = ahol azonosítja a történelmi elbeszélést a fikciós elbeszéléssel). A történelem nem egyéb, mint az elbeszélés általi megértés,

52 A Paul Ricoeur-féle változat
A francia filozófus megkülönböztetett megelőző, a szöveg születését és az azt követő időt, Prefigurált (mimézis I) = az emberi cselekvés előzetesen kialakított ideje Konfiguráció (mimézis II) = a cselekményesítés megjelenítése Refigurálás (mimézis III) = olvasással történő újraalkotás

53 A Paul Ricoeur-féle változat
Prefigurált fázisban az időtapasztalatok rendezetlenek, össze nem illőek, A configurált szakaszban történik meg a rendezése, a cselekményesítés,

54 A történetírás nem objektív, az irodalomtudományhoz hasonlít,
A történetírás nem objektív, mert nincs objektív tárgya, A történész saját világának a foglya, nyelvének kategóriái meghatározzák gondolatait és prekoncepcióit, A nyelv formálja a valóságot és nem tükrözi, Jacques Derida a nyelv hozza létre a valóságot, Barthes és White a történelmi szövegek fikcionalizmusára hívta fel a figyelmet, Ankersmit minden történelemi szöveg metaforikus – Iggers a gyakorló történészek nem adták fel elképzeléseiket, hogy a valóságot ragadják meg és ethoszukat sem veszítették el ezáltal,

55