PILINSZKY JÁNOS (1921 – 1981).

Az előadások a következő témára: "PILINSZKY JÁNOS (1921 – 1981)."— Előadás másolata:

1 PILINSZKY JÁNOS (1921 – 1981)

2 FABULA Hol volt, hol nem volt, Élt egyszer egy magányos farkas. Magányosabb az angyaloknál. Elvetődött egyszer egy faluba, és beleszeretett az első házba, amit meglátott. Már a falát is megszerette, a kőművesek simogatását, de az ablak megállította. A szobában emberek ültek. Istenen kívül senki olyan szépnek nem látta őket, mint ez a tisztaszívű állat. Éjszaka aztán be is ment a házba, megállt a szoba közepén, s nem mozdult onnan soha többé. Nyitott szemmel állt egész éjszaka, s reggel is, mikor agyonütötték.

3 VERSPOSZTER BŰN ÉS BŰNHŐDÉS
Sheryl Suttonnak Szőke Péter A befalazott képzelet Még egyre ismételgeti – A pillanat villanyszék trónusán Még ott az arc, Sziklába mártott nyakszirt, Gyönyörű kéz – Pórusos jelenléted. Még tart a nyár. Ereszd le jogarod, királynő.

4 ÉLETFOGYTIGLAN Az ágy közös, A párna nem.
Markhult Gabriella Parditka András Ráskai Szabolcs

5 TŰZ ÉS VÍZ Sírásunk mindent egybemos, tűzvésszé mázol minden lángot, mint hétágú gyertyatartón a hét szál gyertya életünk ettől a víztől fuldokol, ebben a vízben éget- lángol. Boros Gábor

6 KÉRDÉS Mallár Gabriella
Hol járunk már az élet fáitól! Világunk büszke madarának csőrén porladunk Hullám befagy lüktetés, csobogás eláll meghasadnak az evidenciák. Akárhonnan, érkezhet mondat akárhonnan?

7 NÉGYSOROS Csermák Zszuzsa

8 A tengerpartra kifekszik a tenger,
a világ végén pihen a szerelmem, mint távoli nap vakít a szívem, árnyéka vagyunk valamennyien. A tengerpartra

9 HALAK A HÁLÓBAN Kiss Zsombor
Csillaghálóban hányódunk partravont halak, szánk a semmiségbe tátog, száraz űrt harap. Suttogón hiába hív az elveszett elem, szúró kövek, kavicsok közt fuldokolva kell egymás ellen élnünk – halnunk! Szívünk megremeg. Vergődésünk testvérünket sebzi, fojtja meg. Egymást túlkiáltó szónkra visszhang sem felel; öldökölnünk és csatáznunk nincs miért, de kell. Bűnhődünk, de bűnhődésünk mégse büntetés, nem válthat ki poklainkból semmi szenvedés. Roppant hálóban hányódunk s éjfélkor talán étek leszünk egy hatalmas halász asztalán.

10 A kései modernség megújítója, humanista és katolikus szellemiségű költő. Meditatív, töprengő, szűkszavú személyiség, megnyilatkozásainak kivételes súlya van. Alapélménye az emberi szenvedés (a világháború, a fogolytáborok életkörülményei); Művilágának szintjei: a konkrét emberi szenvedések, a XX. századi apokalipszis és az egyetemes emberi sors; Témavilágában a létezés misztikuma, a megváltás, a lélek feltámadása, az üdvözülés és a szeretet filozófiája a fő elemek; Magatartásának két fő változata az aszkétizmus, az erkölcsi szigor és következetesség, az alázat, illetve a bűnös ember tisztulásvágya, a megváltásért folytatott küzdés, a megtisztulás reménye; Verseiben a szerencsétlen emberi sorsok felől az isteni irgalom felé törekvés a meghatározó erővonal; Nyelve rendkívül tömör, kopár, díszítetlen, magvas, szentenciózus, rejtélyes és misztikus feszültségű; Mondatai zártak, pontosak, erőteljesek – az elhallgatások, hiányok ellenére;hiányok ellenére is; Verseinek két fő változata: a monumentális látomássor (Apok- rif), illetve a végletesen leegyszerűsített forma (Négysoros))));

11 HARMADNAPON (1958) És fölzúgnak a hamuszín egek,
Hajnalfelé a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek. És szél támad. És fölzeng a világ. Mert megölhették hitvány zsoldosok És megszűnhetett dobogni szíve – Harmadnapon legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die.

12 értelmezés A lágertémát a feltámadás látomásával olvasztja egybe;
A vers szorosan kapcsolódik a Ravensbrücki passióhoz. A húsvéti témát az egész kötet fölé emeli a kötetcím; „A címnek köszönhető, hogy a ravensbrücki hajnal leírását Krisztus feltámadásának hajnalaként is értjük (…), és arra kényszerít minket, hogy a továbbiakban ennek tudatában olvassuk.” (Domokos Péter) „A kötőszavak halmozása után ez a latin mondat (…) váratlan evidenciával „érkezik meg”(…) Honnan? Nyilvánvalóan a misében akkor még latinul énekelt hitvallás, a Credo szövegéből.” (Jelenits István) Erős felütéssel indítja a látomásos képsort; a „hamuszín egek”, a „ravensbrücki fák”, a „hitvány zsoldosok” a történelmi alaphelyzetre utalnak ugyan, a kibomló vízió azonban a konkrét motívumokat átemeli a bibliai téma tartományába. Anaforikus mondatkezdések, archaikus- biblikus pátosz ujjongó elragadtatást érzékeltet; a II. versszak kinyilatkoztatás erejével ható kijelentései értelmezik a mitikus arányú látomást, és az elszenvedett mártírsors tragikumára az ígéret transzcendens vigaszát nyújtják.

13 APOKRIF 1950-ben kezdte írni, 1954-ben fejezte be, ben jelent meg először a Harmadnapon című kötetben (az Egy KZ –láger falára című fejezetben); Eredetileg a tékozló fiúról szóló verses regénynek tervezte; Pilinszky egész életművét tekintve is különleges rangú és fontosságú alkotás lett végül, a költői világ összefoglaló szintézise; A költemény a Jelenések VIII. 7. című vers folytatásaként (is) olvasható;

14 „Isten időről – időre átvérzi a történelem szövetét” (pilinszky)
Az Apokrif cím (a ‘rejtett’, ‘titkos’ görög szóból ered): a vallás(ok) által hivatalosan el nem ismert, nem hiteles ősi vallási iratok, könyvek; A költemény az ősi apokalipszis – irodalommal tart rokonságot; Apokalipszis, apokaliptikus iratok:(a ‘feltárás’, ‘kinyilvánítás’ görög szóból): olyan iratok, amelyek a jövő eseményeit látomásokba öltöztetve, gyakran a távoli múlt egy-egy nagy alakjának szájába adva mondják el; gyakran a világ végével, az utolsó ítélettel és Jézus Krisztus világ végi eljövetelével kapcsolatos jóslatokat tartalmaznak ( az egyetlen kanonizált apokalipszis a Jelenések könyve).

15 PILINSZKY MONDTA A VERS KELETKEZÉSÉRŐL:
„Az volt az érzésem, hogy fogok egy diszkoszt és forgok vele, és már a karomat kiszakítja, de nem szabad elrepítenem, mert akkor kiszáll… A vers akkor jó, amikor, mint a diszkoszt, egyszer-re elrepíted, és kiszáll a szabadságba. Itt viszont nem mertem elengedni; tartanom kellett a disz- koszt , és egyre vadabbul forogni vele – ezt éreztem. A vers egyetlen alapképlete, struktúrá-ja, amely kezdetben ösztönös volt, később már éreztem is: a visszatartott diszkosz. Forgás. Forogni egyre vadabbul, és ugyanakkor vissza-tartani az egyre nehezebb súlyt. Két hétig tartott ez az állapot.”

16 (VEZÉR)MOTÍVUMOK - TÉMAHÁLÓ
ÉG I. „Külön kerül az egeké…” I. „ …a haragos ég infravörösében” II. „ menekülnek mostan/ az ég alatt, a tüzes ég alatt.” FÖLD I. „ a világvégi esett földeké” I. „ az évekét a gyűrött földeken” II. „ Kimeredek a földből.” NAP I. „ És látni fogjuk a kelő napot…” I. „ Feljött a nap.” III. „ Látja Isten, hogy állok a napon.” ÉJ I. „ mert nem alhatom akkor éjszaka” (l. Bibl.) I. „ Az éjszakát, a hideget, a gödröt…” I. „ és szólok én, mint éjidőn a fa.” II. „ és rámkövül sarával/ az éjszaka…” SÖTÉT I. „ miféle fájdalom/ tapossa itt az örökös sötétet” I. „ Vesszőnyi fák sötéten…” IDŐ (örökkévaló és múló) I. „ s örökre/ a világvégi…”; „ örökös sötétet” I. „ Ismeritek az évek vonulását?”; „ És értitek a múlandóság ráncát?” II. „Év az évre,…”

17 FA „ mint éjidőn a fa” I. „ Vesszőnyi fák sötéten…” II. „ … e lázas/ fácskákat s ágacskáikat,” II. „ … a forró, kicsi erdőt.” II. „ hallani óriási fáit!” MADÁR „ A levegőben menekvő madárhad” „ Élnek madarak/ kik szívszakadva menekülnek mostan” ÁLLATI LÉT „ külön a kutyaólak csöndje” I. „ miféle fájdalom/ tapossa itt az örökös sötétet/ hasadt patákon, hártyás lábakon?” II. „ és mozdulatlan égő ketrecek.” VADÁLLAT-HASONLAT A nap „mint figyelő vadállat, oly nyugodt” „Riadt vagyok, mint egy vadállat.” ÁRNYÉK „ Nincs semmije, árnyéka van.” „ Éles kövek közt árnyékom csörömpöl.” „ Lélekzet nélkül látja állani/ árnyékomat…”

18 CSÖND I. „ s megint külön a kutyaólak csöndje.” II. „ Törődött csönd, öreg szülők a házban.” NÉMASÁG I. A kelő nap „ mint tébolyult pupilla néma” I. „egy ember lépked hangtalan.” II. „Szavaidat, az emberi beszédet/ én nem beszélem.” II. „Nem értem én az emberi beszédet, / és nem beszélem a te nyelvedet.” II. „Nincs is szavam.” HANG II. „ hangokat ad egy torony teste.” (l. „pengő érc”) INDULÁS, VONULÁS I. „Így indulok. Szemközt a pusztulással…” II. „őrzöm tovább e vonulást,” ÉRKEZÉS II. „Haza akartam, hazajutni végül,” II. „ahogy megjött ő is a Bibliában.” II. „a már-már elfúló reményt,/ hogy megjövök és megtalállak.” PUSZTULÁS, TŰZ I. „ a haragos ég infravörösében.” I. „ Szemközt a pusztulással /egy ember …” II. „ Izzó mezőbe (…) égő ketrecek” SZENVEDÉS I. „ És tudjátok, miféle fájdalom (…)?” I. „ a mélyvilági kínt ismeritek? II. „ Félálomban újuló fájdalom:”

19 SÍRÁS II. „ már sírnak is, ölelnek botladozva.” II. „ mit kisgyerek sír deszkarésbe,” III. „És könny helyett az arcokon a ráncok/ csorog alá az üres árok.” ÁRVASÁG, HIÁNY I. „ És tudjátok nevét az árvaságnak?” II. „ Sehol se vagy.” SZÁNALOM, SZERETET II. „ már hívnak is, szegények” II. „ Csak most az egyszer szólhatnék veled,/ kit úgy szerettem.” DERMEDT-SÉG I. „ ismeritek a dermedt vályukat?” MÉLYSÉG I. „ Az éjszakát, a hideget, a gödröt” III. „ csorog az üres árok.” KŐ, TÖRMELÉK III. „ Látja árnyam kövön és kerítésen.” III. „ Akkorra én már mint a kő vagyok;” III. „ egy jó tenyérnyi törmelék” (l. „Isa pur…”) LÁTÁS III. „ Látja Isten …” III. „Látja árnyam …” III. „ látja állani/ árnyékomat …”

20 MIRE VOLT EZ JÓ? 1. Arra, hogy bebizonyosodjon, hogy a motívumok valóban szétszálazhatatlan hálózatot alkotnak; 2. Arra, hogy barátkozzunk a szokatlan vers- beszéddel (metaforizáció hiánya), ráhangolódjunk a vers atmoszférájára; 3. Arra, hogy késztetést érezzünk értelmezni a sokrétű, polifonikus költeményt, (ahogy egy blogíró is tette, aki szerint: „Attól megrázó számomra, hogy a fogalmi szövete hiátusos, épp úgy, ahogy a síró ember meg - megcsuklik, elnyel szavakat és félmondatokat, az érzelmi folytonosság és a vissza- visszatérés (körbejárás) miatt mégis érthető és szívszorító a monológja.”) És arra is, hogy – a költő képével élve – megérezzük a kart húzó diszkosszal való forgás sodrását, és – a továbbiakban – megcsodáljuk röptét;

21 „…Szemközt a pusztulással egy ember lépked hangtalan
„…Szemközt a pusztulással egy ember lépked hangtalan. Nincs semmije, árnyéka van Meg botja van. Meg rabruhája van.”

22 1. egység A bibliai hangzású, külön strófát alkotó vers- kezdő sor egyenesen a világpusztulás mitikus idejébe („akkor”) visz; múltidejű formája jövőidejűséget (is) sejtet = a rettenet örökidejűségét sugallja; (l.„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”); A kihagyásos fél mondat elhallgatott előzményekre utalva egy, már korábban elindult gondolatsor félelmes és megrendítő konklúziójának részesévé tesz bennünket; Az ünnepélyes, prófétai hanghordozás a megszokott racionális okságnál valami mélyebb, teljesebb, megvilágító okság sejtelmét előlegezi; A félmondatba sűrített érzelmi szorongás kifejezése után már mindaz, amit mond, egy, már ismert jövő tényeinek összefoglalásaként hat;

23 Zárt, megalkotott világ tárul fel ezután, amelyben a dolgok, a tárgyak beépülnek a látomás rendszerébe, anélkül, hogy szimbólummá válnának; Világpusztulás-látomás dermedt mozdulatlansá- gokkal, végső csendekkel; A képek nem rendeződnek egy síkba, de élesen kimetszettek: elemi hatásuk az általuk közvetített léthelyzetből fakad; A beszédhelyzet nem egységes, változik a beszélő személye és a beszédmód is, így polifonikus (többhangú), retorizált versnyelv jön létre; Szólamok: 1. a prófétai jósló hang (János Jelenéseinek hangja? Jeremiásé? Jónásé? Netán Jézusé magáé? Mindenikre van utalás, egyikkel sem azonos); 2. egyes szám első személyű beszéd, a számkivetettségről mint személyes állapotról szól;

24 3. a megszólítások sorozatában (ismeritek, értitek, tudjátok) egyetemes emberi tapasztalatot mond ki a megszólítottaknak, de inkább a nevükben; 4. a harmadik személyű közlést első személyű megállapítás szakítja meg („Így indulok”); ez a váltás eltávolítást, általánosítást érzékeltet; A kozmikus méretű katasztrófa és a mérhetetlen emberi szenvedések fájdalmas látomásait váltja a lírai én egyedi és ugyanakkor egyetemes lényként való indulása haza (hova?);

25 „Haza akartam, hazajutni végül ahogy megjött ő is a Bibliában
„Haza akartam, hazajutni végül ahogy megjött ő is a Bibliában. Irtóztató árnyam az udvaron. Törődött csönd, öreg szülők a házban. S már jönnek is, már hívnak is, szegények már sírnak is, ölelnek botladozva. Visszafogad az ősi rend. Kikönyöklök a szeles csillagokra”

26 2. egység Az egységet indító ezért a verskezdet mertjének az előzménye; Nem az időbeliség, hanem a megértett összefüggések teremtenek kapcsolatot a két rész között, az ember útjának az értelme tárul föl bennük; A bibliai képek és történetek (a paradicsom, a tékozló fiú és Jézus története) töredékes felidézése az ismétlés, az ismétlődés lehetetlenségét mutatja; Az ember útja a paradicsomi teljességtől a szeles csillagokig vezet (a semmibe); A természetességhez, az emberi közösséghez, az Istennel való kapcsolathoz, azaz a létben való otthonossághoz nem vezet út, a beszéd is hazátlan;

27 Első személyű beszéde egyaránt közvetíti az emberre vonatkozó általános igazságot és kollektív emlékeket, valamint a tékozló fiú történetében megidézett hazavonulás szemé- lyességét is; A 4-5 versszak beszédhelyzete formális dialógus, de sem a beszélő személye sem a megszólított személye nem állapítható meg egyértelműen; Felfogható Istenhez szóló beszédként, amelyre hallgatás a válasz, és amely magának a beszédnek a felszámolását eredményezi („Nincs is szavam”); Az „én” „másik”-ra utaltsága a kommunikál- hatatlan magány tapasztalatában jelentkezik a legélesebben; Állandóan visszatér a kommunikáció lehetetlenségének, a beszéd elégtelensé- gének problémájára; a csend hangzásélménye;

28 „Akkorra én már mint a kő vagyok; halott redő, ezer rovátka rajza egy jó tenyérnyi törmelék akkorra már a teremtmények arca.”

29 3.EGYSÉG A zárlatban a vers szubjektuma (akinek identitását nem lehet határozottan eldönteni) – vándorlásának végeztével – maga is elpusztul, semmivé porlik („kő”, „törmelék” lesz); Az üres, hiábavaló világban az ember jelentés nélküli tényezővé válik; Az „akkorra” szó nem a végítélet eredményét jelöli és egy új kezdetet, hanem a mozdulatlanságot a felfüggesztett időben, azt a belátást, hogy az „Isten képmására teremtett ember” arca „egy jó marék törmelék”; Az én nyelvtani személyként van csak jelen, felszámolódik a létezők közötti kitüntetett helye;

30 E személyiségdráma során personából, ‘Isten- képmás’-ból kreatúrává, tárggyá válik;
A végítélet-napi pusztulást (visszautalás a kezdősor „akkor” végidejére) és az én „árnyékká” (halottá) válását Isten nézőpontjából látjuk („látja” háromszori ismétlése); A látás részvétet jelez: egyrészt Isten részvétét teremtménye (Fia?) megsemmisülésén, másrészt a beszélő részvétét, „hogy Istennek ezt kell látnia”; (O. Gy.) A részvét kölcsönösségének motívumát megelőlegezte az előző részben a tékozló fiú történetének megidézésekor a szülők fájdalmának szánalomteli láttatásával a fiú részéről;

31 SZAKIRODALOM Bara Katalin – Csutak Judit: Magyar nyelv és irodalom. Tankönyv a XI. osztály számára, Corvin Kiadó, Déva, 1999, o; Elszer Valéria – Fazakas Zsuzsa: Versek a középiskolában. Elemzésvázlatok, Rejtjel Kiadó, Sopron, 1996; Orbán Gyöngyi: Olvasókönyv XII. osztályosoknak, T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2007, o; Versposzter – Pilinszky János, Irodalmi Jelen Online, , Pilinszky János: Apokrif – értelmezési kísérlet egységnyi vers dózisától részegen, 2008.ápr.24-írta ilweran, Könyvvizsgálók blog, freeblog.hu/search/pilinszky+apokrif/ Lírai riport Pilinszky Jánossal 1965 – You Tube Pilinszky János Apokrif című versének értelmezése, sdt.sulinet.hu/Player/Default.aspx?g=497e cab; Pilinszky János, erettsegi.info/request.php?251;

32 KÖSZÖNÖM A MEGTISZTELŐ FIGYELMET!
(