Buzás Endre és Hoffmann Kriszta

Az előadások a következő témára: "Buzás Endre és Hoffmann Kriszta"— Előadás másolata:

1 Buzás Endre és Hoffmann Kriszta
Nők a társadalom peremén, a hajléktalan nők társadalmi problémái Buzás Endre és Hoffmann Kriszta 1

2 Számok – amiket tudunk Magyarországon kb ezerre becsülik a hajléktalanok számát, 15-20 ezer hajléktalan ember a fővárosban él, átlagos életkoruk 38 és 44 év között van, A hajléktalan emberek mintegy háromnegyed része 30 és 60 év közötti, A 60 év feletti hajléktalan emberek aránya az átlagnépességben nem éri el a 10%-ot, az 50 és 60 év közötti hajléktalanok az utcán általában nagyobb arányban találhatóak meg, a hajléktalan emberek többsége, % férfi, kb % a női hajléktalan. (A rendszer váltáskori 10%-ról emelkedett mára ennyire) 2

3 Emelkedik a hajléktalan nők száma
kétszer annyi a nő és a fiatal a hajléktalanok között, mint korábban, női férőhelyekből a hajléktalan-ellátó rendszerben nincs elég (a férőhelyek megoszlása nem követi a nők számának növekedését) Budapesten több hajléktalan nő él az utcákon, mint amennyi a szállókon sokan súlyos bántalmazások után kerültek az utcára, legnagyobb probléma a koedukált, párosan elfoglalható férőhelyek hiánya, ha a hajléktalan párok nem lakhatnak együtt, inkább az utcát választják, mint a szállót. a hajléktalan nők többsége kapcsolatban él, 3

4 A hajléktalanságba vezető utak
vannak, akik intézetben nőttek fel, és onnan kikerülve csak az utca maradt nekik, vannak, akik egy válás után kerültek utcára. családon belüli erőszak is gyakori ok. Sokan - akár gyerekkel is - az utcára menekülnek egy erőszakos partner elől. 4

5 A hajléktalan lét Budapesten nőként
Budapesten 3 éjjeli menedékhelyet tartanak fent nők részére összesen 193 férőhellyel. Ebből 50 olyan férőhely van, amelyik minden feltétel nélkül vehető igénybe, így nem feltétel a józanság, tüdőszűrő, ÁNTSZ papír. Egy 103 női férőhelyet üzemeltető intézmény több feltételt támaszt (így a józanság, ÁNTSZ, tüdőszűrő papír). A harmadik, 40 férőhelyet működtető intézménybe viszont csak olyan személyek kerülhetnek be, akik korábban még nem részesültek intézményi ellátásban, az utcai gondozó szolgálat beutalójával egy felvételi beszélgetést követően vehetik igénybe a szállót. 5

6 Nehézségek a nők lelkileg nagyon rosszul élik meg a család, a lakhatás, a „biztonság” elveszítését. Ezek gyakran okoznak súlyos pszichés megbetegedést, melyek akár azonnali pszichiátriai kezelést, gondozás, igényelnének. a gyermekek elvesztése komoly pszichés teher, melyet a hajléktalanságba sodródva még nehezebben viselnek, kapcsolattartás a gyermekkel is problematikus, a hajléktalanság titkolása csak rövid ideig lehetséges, így a gyermek végleges elvesztésének esélyei fokozottak a fentiek miatt is igen gyakori a hajléktalan nők körében az antidepresszánst és egyéb pszichoaktív szert szedők aránya 6

7 Nehézségek 2. a különböző (gyógy)szerek nem rendeltetésszerű alkalmazása igen gyakori a nők körében az alkalmi prostitúció, a nem érzelmi alapú kapcsolatok létesítése, akár pénzért, akár lakhatásért cserébe, gyakran felmerül a hajléktalan nők számára, mint „alternatíva” A teljességgel hiányzik az életükből a stabil, biztonságot adó érzelmi kapcsolat 7

8 Nehézségek 3. a szállókon, illetve az utcán való élet egy leszűkült életteret, kiszolgáltatottságot jelent Napi szinten része a hajléktalan nőknek a szexuális zaklatás a hajléktalan férfi társaiktól fiatal hajléktalan nőknél gyakori a prostitúcióra való kényszerítés Jellemző a hajléktalan nők körében a biztonsági és nem érzelmi alapú kapcsolatok létesítése (védelem) 8

9 Élet az utcán Hajléktalan nők többsége, akik az utcai létet kényszerülnek élni, nagyon rossz mentális állapotban vannak, gyakran esnek áldozatul bántalmazásnak erőszaknak, ezeket általában alkoholfogyasztással igyekeznek „elviselhetővé” tenni, a gyakori a szexuális visszaélések miatt nem tesznek feljelentést. Ezeket a bűncselekményeket általában hajléktalan férfiak követik el, míg a bántalmazást nem csak a hajléktalan társaktól szenvedik el, hanem a bulizásból hazatérő fiataloktól is. 9

10 Kivezető utak a hajléktalanságból
Az ellátásban nincsenek speciálisan a női hajléktalanok részére kialakított, bejáratott kivezető utak, segítői módszerek. Azok a hajléktalan nők, akik a több éves, akár évtizedes hajléktalan létben elszenvedett sérelmeket, bántalmazásokat, megaláztatásokat szeretnék feldolgozni és a rendszerről leválni nagyon nehéz a dolguk. Ma Magyarországon a segítő intézmények leterheltsége és az egyénre szabott megoldások hiánya miatt rendkívül nehéz dolga van a segítségre szoruló nőknek. 10

11 Kivezető utak a hajléktalanságból 2.
A jelenlegi hajléktalan ellátó rendszer a munkahely – előtakarékosság - albérlet hármasát tekinti a hajléktalanságból kivezető útnak. Nagyon ritka az, amikor ezeket segítő szociális munka mellé társítanak az ellátó intézmények egyéb, terápiás célú egyéni vagy csoportfoglalkozásokat. Nagyon fontos, hogy amennyiben – pl. öröklés útján – lakhatáshoz jut egy hajléktalan személy, - ami igen ritka - ebben az esetben is egy nagyon intenzív és támogató segítői munkát kell biztosítani a számára és hosszabb távon kell követni, mivel a hajléktalanság – gyakran- nem pusztán a lakhatás hiányát jelenti. 11

12 Előítéletek a hajléktalanokkal szemben 1.
a hajléktalanok nem dolgoznak ezzel szemben a hajléktalan emberek 44%-nak van munkajövedelme hajléktalan emberek magányosak a hajléktalan emberek csaknem 60%-a valamilyen közösség tagja 12

13 Előítéletek a hajléktalanokkal szemben 2.
a hajléktalanok mind alkoholisták ezzel szemben a hajléktalan emberek között több az absztinensek aránya, mint a nem hajléktalan lakosságban a hajléktalanok alacsony iskolai végzettségűek 3 hajléktalan emberből 2-nek legalább középfokú végzettsége van 13

14 Hajléktalan nők Európában 1
Hajléktalan nők Európában 1. Hajléktalan nők az Európai Unióban: Tamási Erzsébet kutatásából: (2003.) Svédország: nőbarát politika, rejtett hajléktalanság hajléktalan az, akinek lakáshelyzete rövid idő alatt, esetleg egyáltalán nem oldódik meg, akinek nincs hol tartózkodnia, nem képes tartósan és folyamatosan szociális kapcsolatokat fenntartani és építeni. (Thörn, 2001). Az áprilisi felmérés szerint, amelyet a svéd egészségügyi hivatal kezdeményezett, 8440 hajléktalant tartottak nyilván. Életkoruk átlaga 39 év; fő 26 év alatti és 170 fő 65 év feletti. (Edgar–Doherty–Meert, 2003).: Mindössze 3%-uk dolgozott, a többiek szociális segélyekből, nyugdíjból éltek. Minden harmadikuknak 18 év alatti gyereke van, akikkel nem élnek együtt. A nők száma e felmérés szerint 1772 fő (21%), a városokban, különösen a fővárosban (23%) valamivel többen élnek. A svéd hajléktalan férfiakkal szemben a nők sokkal inkább láthatatlanok, aminek okát a hajléktalansághoz fűződő stigmatizálásban keresik (Thörn, 2000). A kutatások szerint a nők többsége azért nem tűnik fel a statisztikákban, mert ideiglenesen rokonoknál, barátoknál húzza meg magát. A hajléktalan nők kerülik a hajléktalanszállásokat. A svéd hajléktalanok között több nő szenved mentális betegségekben, mint férfi, s számukra inkább az alkohol és drog okoz gondot. 14

15 Dánia: a hajléktalanság ismeretlen
Hajléktalan nők Európában 2. Hajléktalan nők az Európai Unióban: Tamási Erzsébet kutatásából: (2003.) Dánia: a hajléktalanság ismeretlen A dán nőpolitika célja egy olyan jóléti állam működtetése, amely minden nő számára lehetővé teszi a fizetett munka vállalását, a saját testével való rendelkezést, így az abortusz és a fogamzásgátlás megválasztását. Dánia a második helyen áll a női foglalkoztatottak arányában az európai államok között. (Munk–Koch-Nielsen–Raun, 2001). A nők főként részfoglalkozásúak, ami csökkenő tendenciát mutat. Dániában is növekszik az idős egyedülálló nők száma, főként a nők hosszabb élettartama miatt. Az egyszülős háztartások többségét a gyerekkel együtt élő, válás utáni nők teszik ki. Teljesen kiegyenlítődik a nők és férfiak aránya, mégis több férfi távozik a közös lakásból, mint nő. A kutatók szerint a dán nők kirekesztődésének, így hajléktalanná válásának igen alacsony a kockázata. A dán társadalomban nincs jelentős strukturális különbség a nemek helyzetében és kezelésében. 15

16 Hollandia: bántalmazottak és menekültek
Hajléktalan nők Európában 3. Hajléktalan nők az Európai Unióban: Tamási Erzsébet kutatásából: (2003.) Hollandia: bántalmazottak és menekültek A hajléktalanok száma Hollandiában – között van (2003.). A hajléktalan nők számát az összes hajléktalanok 11%-ra becsülik. A hajléktalanság és a családon belüli erőszak közötti szoros kapcsolatot bizonyítja, hogy a hajléktalan nők 90%-a speciális segítséget igényelne. A menhelyeken a terhesség, a magányosság, az erőszak, a gyerekgondozás, az anyagi, kapcsolati problémák, sőt pszichiátriai sérülések megoldására is segítséget kaphatnak a rászorulók. A menhelyeket felkereső nők 61%-a bántalmazás miatt kerül veszélyhelyzetbe, 25%-uk lakáshelyzete és anyagi okok miatt szorul hajléktalan-ellátásra. 16

17 Hajléktalan nők Európában 4
Hajléktalan nők Európában 4. Hajléktalan nők az Európai Unióban: Tamási Erzsébet kutatásából: (2003.) Belgium: női szegénység A szegénység kockázata életkor, iskolázottság, a hatalomból való részesedés szerint alakul, így vannak olyan női csoportok, amelyekben magas a szegénység kockázata (De Decker, 2001). A háziasszonyok többsége alacsonyan iskolázott és családjukban a gyerekek száma is magas, mindezeken felül a családfő is alulképzett, így ezeknek a családoknak igen rossz a gazdasági pozíciója. A hajléktalanok számát Belgiumban a hajléktalan ellátásban megjelenők száma alapján 17 ezerre becsülik. Ezen belül 17% hajléktalan nő. A hajléktalan gyerekes nők száma 1980 óta lassan csökkent. A hajléktalan nők fele 30 év alatti, és közel 60%-a egyedülálló. A nők egyharmada gyerekkel együtt hajléktalan, akiknek 80%-a 10 év alatti. A nők 24%-a a kapcsolati problémái miatt válik hajléktalanná, 16%-nál lakásgondok, 11%-nál anyagi szempontok vezetnek a hajléktalansághoz. A belga kutatók véleménye szerint a szegénység speciálisan hat a nőkre. A legnagyobb veszélyben az egyedülálló gyerekes anyák és az alacsony iskolázottságú háziasszonyok vannak. 17

18 Egyesült Királyság: egyedülálló anyák
Hajléktalan nők Európában 5. Hajléktalan nők az Európai Unióban: Tamási Erzsébet kutatásából: (2003.) Egyesült Királyság: egyedülálló anyák A hajléktalanok számát Angliában , Skóciában , Walesben , É-Írországban főre becsülik (Edgar–Doherty–Meert, 2003). 36 ezer olyan nőt tartottak nyilván, akik felkeresték a hajléktalan-ellátás intézményeit, közülük kb. 21 ezer nevezhető tartósan hajléktalannak. A börtönben lévő anyák száma megduplázódott. A fiatalabb nők egyre nagyobb számban veszik igénybe a hajléktalan- ellátást (a 30 év alattiak aránya 24%-ról 67%-ra emelkedett. Az idős, 75 év feletti hajléktalan nők 21%-a, míg a férfiak között e korosztálynak mindössze az 5%-a keresi fel a segítő intézményeket. Az éjszakai szállásokat a nők az erőszaktól való félelmük miatt elkerülik. A nők hajléktalanná válásának egyik legfőbb okát a szigetországban a családon belüli erőszakban látják. A nők többsége (66%) anya, 16 éven aluli gyerekkel, közel fele fizikai és szexuális erőszak áldozata volt, és többségük mentálisan sérült (Stationery Officer, 2003). Az okok között első helyen a sebezhetőségük áll. 18

19 Franciaország: nők gyerekkel és egyedül a hajléktalanságban
Hajléktalan nők Európában 6. Hajléktalan nők az Európai Unióban: Tamási Erzsébet kutatásából: (2003.) Franciaország: nők gyerekkel és egyedül a hajléktalanságban A francia hajléktalanok becsült száma 2003-ban 261 ezer fő körül volt (Maurel, 2003). A hajléktalan-ellátás használóinak 20–23%-a nő, akik többségükben fiatalabbak, mint a férfiak. A francia kutatók szerint a nők hajléktalanságában szerepet játszik alacsonyabb gazdasági aktivitásuk, a magasabb munkanélküliség, az alacsonyabb jövedelem. A szociális lakáshoz sokkal hamarabb jutnak hozzá a hajléktalan gyerekes anyák. A nők a partnerükkel együtt nem szívesen veszik igénybe a közös hajléktalanszállásokat, mert félnek az erőszaktól, a kiszolgáltatottságtól. A női hajléktalanság okát a női szerepelvárások és a nők egyéni szocializációjának ellentmondásaiban látják. a nők inkább családi konfliktusok következtében válnak hajléktalanokká (Mina-Coulle–Tartinville, 2001). 19

20 Németország: alapos felmérés, öntudatosság a hajléktalanságban
Hajléktalan nők Európában 7. Hajléktalan nők az Európai Unióban: Tamási Erzsébet kutatásából: (2003.) Németország: alapos felmérés, öntudatosság a hajléktalanságban A hajléktalanok száma a 2000 évihez képest 20%-kal csökkent (2003.) A mérések szerint az összes hajléktalanok 30%-a nő. A hajléktalan nők körében 3 csoportot állapítanak meg: 1. A látható, nyilvánosan, köztereken, utcán, fapados szállásokon élő hajléktalan nők. 2. A rejtett hajléktalanok alkotják a többséget, ők az időszakonként szállásokon, alkalmi menedékeken lakók. 3. A látens hajléktalanok csoportja önálló jogú lakással nem rendelkezik, ők a veszélyesnek mondott, erőszakos légkörben élő nők. hajléktalanná válásuk oka elsősorban családi és partnerkapcsolatuk bomlása. 20

21 Spanyolország: válás, védtelenség
Hajléktalan nők Európában 8. Hajléktalan nők az Európai Unióban: Tamási Erzsébet kutatásából: (2003.) Spanyolország: válás, védtelenség A hajléktalanok számáról országos felmérésekkel nem rendelkeznek, így itt is csak becsülni lehet a számukat. A legfrissebb becslések szerint 30 ezerre tehető a létszám (Cabrera, 2003). A napi 8500 fő hajléktalanból kb. 2000–2500 fő lehet a nők száma. A statisztikákban a családon belüli erőszak áldozatai és az egyedülálló nők szinte egyáltalán nem szerepelnek (Cabrera, 2001). Az EU tagországai közül Spanyolországban a legalacsonyabb a nők részvétele a munkaerőpiacon. A spanyol nők keresete a férfiakénak a kétharmadát teszi ki, a nők egyharmada részfoglalkozásban dolgozik. A spanyol analfabéták 72%-a nő, a statisztikák szerint kb. 3,5 millió nő nem juthat minőségi munkához alapismeretek hiányában (Cabrera, 2001). 21

22 Minden különbözőség ellenére az Európai Unió tagállamaiban a hajléktalan nők helyzetében több közös vonás fedezhető fel. 1. A munka és a család problémája. A nők hajléktalanságát önálló életvezetésük biztosításának megvalósíthatatlansága okozza, ami gazdasági, családi helyzetük, valamint az adott társadalom szociális ellátó-támogató rendszerének függvénye. 2. A családmodell változásai. Európában a családtól való függetlenítés (defamilialisation) folyamata zajlik. Az egyes országok arra törekednek, hogy olyan szociális rendszert alkalmazzanak, amely mindenki számára lehetővé teszi az önálló életvitelt. 3. Az emberi kapcsolatok változásai. Az EU-országokban és a szakirodalomban is közös, hogy a nők hajléktalanságának legfőbb oka emberi viszonyaik megváltozásában rejlik. Öt nő közül átlagosan négy jelöli meg kapcsolatainak megromlását a hajléktalansága okaként. 4. A hajléktalan nők csoportjának struktúrája szintén megváltozott. Nemcsak a párkapcsolat felbomlása-megszűnése, a családon belüli erőszak, a válás vagy egyszerűen a különválás jelent kockázatot. 22

23 Minden különbözőség ellenére az Európai Unió tagállamaiban a hajléktalan nők helyzetében több közös vonás fedezhető fel 2. 5. Rejtett hajléktalanság. A női hajléktalanság legtipikusabb formája minden országban a rejtett hajléktalanság. Sem a jog, sem a szociálpolitika, de a jóléti állam koncepciója sem képes elejét venni a tradicionális családbomlás következményeinek. 6. Az egyenlőség–egyenlőtlenség dilemmája. Az utcai hajléktalanok közül „csak” minden ötödik, a teljes hajléktalan populáció „csak” minden harmadik tagja nő. 7. A hajléktalanokat segítő szervezetek legfrissebb felmérései azt mutatják, hogy szinte minden országban emelkedett a hajléktalan intézményeket használó nők száma. 23

24 Felhasznált irodalom Albert Fruzsina – Dávid Bea: Hajléktalanság az emberi kapcsolatok szemszögéből. In: Szociológiai Szemle 1998/4. Albert Fruzsina – Dávid Bea: Ha elszakad a háló… Új Mandátum, 2001. Bíró Gyula – Vadász Anikó: A hajléktalan személyek sérelmére elkövetett bűncselekmények egyes kérdései (ESÉLY, 2003/4. (31-56) Breitner Péter: A hajléktalanná válás lépcsőfokai. ESÉLY 99/1. (84-108) Breitner-Gurály-Győry: Kérdések és válaszok a hajléktalanságról, Menhely Alapítvány, Budapest 2002. Gurály Zoltán – Győri Péter – Mezei György- Pelle József: A margó szélén. Esély, 2002/ Kassai Melinda: A gyermekkorban elszenvedett, családon belüli erőszak szerepe az életút későbbi alakulásában - adalékok a hajléktalanság etiológiájához - (Interdiszciplináris megközelítés). Esély, 95/ oldal, in: Periferia Füzetek 96/ 24

25 Felhasznált irodalom 2. Pik Katalin: Kik a hajléktalanok és mit tehetünk értük? Esély 95.5. Tamási Erzsébet: Egy férfinyira a hajléktalanságtól – Nőpolitika és hajléktalan nők az Európai Unióban, Esély 2004/3 Webográfia: 25