Személyiségfejlesztés

Az előadások a következő témára: "Személyiségfejlesztés"— Előadás másolata:

1 Személyiségfejlesztés
A diákok közötti kommunikációt fejlesztő módszerek játék a naranccsal a személy szimbóluma János azt mondta, hogy....: egy szó kitalálása: „Picasso” bizalom a földrengés tükörmozgás cukorkák a meglepetés születési sorrend csak felsőbb osztályokban pantomim rajzábrázolás szóban játék a naranccsal: minden tanuló körbeül. Kezdetben a narancsot vagy labdát kézről kézre adjuk, majd gyerektől gyerekhez, a nyak segítségével (a testi közelség növeli a csoportkohéziót – ld. vonatozás, ha jól éreztük egymást, jól fogjuk érezni magunkat....) a személy szimbóluma: minden diák leírja a nevét egy lapra, és egy rá jellemző jelt (egy reprezentatív rajzot), és feltűzi ezt a mellére. Minden diák bemutatkozik az osztálynak, megmagyarázva a választott szimbólum jelentését (jó indok, hogy elmondjunk valamit magunkról – minél többet tudunk valakiről, annál inkább szeretjük; Wilde – csak beszéljenek rólam) János azt mondta, hogy....: egy önkéntes tanuló parancsot ad a többinek. Ezek csak akkor kell válaszoljanak, ha a vezető diák azt mondja „János azt mondta, hogy....”. Az elfogadható parancsok között („János azt mondta, hogy álljatok egy lábon”), a vezető egy vagy két szokatlan, elfogadhatatlan parancsot kell adjon (János azt mondta, hogy adj egy pofont a társadnak). egy szó kitalálása: egy szóra gondol egy tanuló, majd a többieknek azonosítaniuk kell ezt nyílt és zárt kérdések révén. (empátia növelése, naiv tudatelmélet) „Picasso”: egy önkéntes felrajzol egy absztrakt figurát a táblára. Minden diák el kell mondja, hogy mi a rajz jelentése a számára. (különböző személyiségek vagyunk – naiv tudatelmélet) bizalomgyakorlat: minden diák társat választ magának; az egyik vezeti a párját, a másik meg engedi magát vezetni néhány percig az osztályban. A vezetett párnak a szeme be van kötve. Egy idő után a szerepeket megcserélik. (megtanulunk figyelni a másikra, bízni benne) a földrengés: a diákoknak adunk egy feladatot – „a rádióban bemondták, hogy 10 perc múlva erős földregés lesz.” Minden személy ki kell válasszon legfeljebb 5 olyan dolgos, amely kedves a számára. Minden diák bemutatja a listáját a kiválasztott dolgokkal. (mások megismerése) tükörmozgás: a diákok párokat alkotnak; az egyik fél mozog, míg a másiknak tükör szerepe van, ugyanazt kell csinálja mind a párja cukorkák: minden diákot megkérünk, hogy cukorkákat vegyen ki egy tartóból; miután kiszolgálták magukat, minden diák annyi jó dolgot kell elmondjon magáról, ahány cukorkát elvett a meglepetés: a diákok körben vannak ültetve, és azt mondjuk nekik, hogy egy dobozban valami különleges és sajátos dolog van. Minden tanulót meghívunk, hogy nézze meg azt a „titkos” tárgyat, olyanképpen, hogy lássa meg magát a tükörbe rejtett dobozban. A diákokat megkérjük, hogy ne mondják meg a társaiknak, mi az a különös dolog, amit láttak a varázsdobozban. születési sorrend: megkérjük a tanulókat, hogy üljenek körbe a születési nap sorrendjében a nélkül, hogy szóban beszélgetnének, csak a nonverbális nyelvezetet használva csak felsőbb osztályokban pantomim: a diákokat hat csoportra osztjuk. Minden csoportnak adunk egy olyan papírt, amire négy szerep van írva. Ők meg kell próbálják azt, hogy kifejezzenek egy szerepet nonverbális úton, olyanképpen, hogy a többi csoport tudja azonosítani, hogy milyen szerepről van szó. A szerepeknek mulatságosaknak és összetetteknek kell lenniük – pl. „Nincs meleg vizem három napja”! - még lehet ilyeneket kitalálni rajzábrázolás szóban: egy diáknak adunk egy képet egy geometriai ábrával (ld. melléklet). A többiek még nem látták a figurát. Az önkéntes dák feladata az, hogy írja le csak szóban az ábrát, míg a többiek a papírjukon próbálják lerajzolni azt (pl. rajzoljatok a lap felső felében egy négyzetet; az alsó jobb felében rajzoljatok egy háromszöget, stb.). A többi tanulónak nem szabad feltenni kérdéseket, csak adják vissza minél pontosabban a rajzuk révén a leírt ábrát. A végén a rajzolt ábrákat összehasonlítjuk az eredeti ábrával.

2 Észrevételek mikor ajánlott különösen
ezek közösségfejlesztő gyakorlatok a csoportkohéziót lehet még fejleszteni: ünnepek megtartása (pl. mikulásozás), születésnapok nyilvántartása, stb. segítségével mikor ajánlott különösen amikor több „outsider” van az osztályban amikor általában csökkent a tanulási motiváció új, kialakulóban levő közösség esetén – az összetartozás-érzés erősítése érdekében ezek közösségfejlesztő gyakorlatok: elvégzésükkel nő az összetartozás érzése (játék a naranccsal); a gyerek személyisége a csoporthoz való viszonyulás tudatosítása révén fejlődik (a személy szimbóluma, cukorkák, égövek); segít, hogy „a másik fejével” gondolkozzunk (egy szó kitalálása, Picasso, tükörmozgás, meglepetés, születési sorrend) a csoportkohéziót lehet még fejleszteni: ünnepek megtartása (mikulásozás), születésnapok nyilvántartása, stb. segítségével mikor ajánlott különösen amikor több „outsider” van az osztályban (kihívó viselkedés, beilleszkedési problémás gyerekek) amikor általában csökkent a tanulási motiváció: így elérhető, hogy jobban figyeljenek egymásra, és a tanulás közösségi értékké váljon új, kialakulóban levő közösség esetén – az összetartozás-érzés serkentése érdekében: testvérosztály-találkozók, táborok, kirándulások Tehát ezek közösségfejlesztő és egyben problémamegoldó jellegű módszerek is!

3 Az önismeret fejlesztése: Külső elemek
elemi osztályokban buzdítsuk önmegfigyelésre a gyerekeket értékesítsük a gyerek (és kamasz) pozitív értékeit felsőbb osztályokban segítsük a gyereket és kamaszt, hogy fedezze fel önmagát segítsük a fiatalokat, hogy azonosítsák alapvető jellemvonásaikat, temperamentumukat beszéljük meg a diákokkal azokat a módokat, ahogyan alapvető személyiségvonásaik megnyilvánulnak a meggyőződéseiken, érzelmeikben, viselkedésükben elemi osztályokban buzdítsuk önmegfigyelésre a gyerekeket (Figyeld meg, hogy mit érzel, miközben megoldod ezt a feladatot? Milyen résznél fáradsz el? Jókedvű vagy-e, miután megoldottad a feladatot? Vagy osztály szintjén, a feladat megoldása után: Azok, akiknek sikerült megoldaniuk a feladatot, figyeljék meg, hogy egy kicsit jobban érzik magukat, meg vannak elégedve magukkal!) értékesítsük a gyerek (és kamasz) pozitív értékeit (Az, aki nem szeret tanulni, de jól sportol, tornaórákon megbízzuk, hogy vezesse a többieket; a zenész beszéljen arról, hogy milyen beszélni; aki szeret olvasni, mondja el, hogy milyen az; aki jó fogalmazást ír, mesélje el, hogy mire gondolt közben – hogy tervezte el, stb.) felsőbb osztályokban segítsük a gyereket és kamaszt, hogy fedezze fel önmagát (Mit gondolsz, miért viselkedtél így?) segítsük a fiatalokat, hogy azonosítsák alapvető jellemvonásaikat, temperamentumukat beszéljük meg a diákokkal azokat a módokat, ahogyan alapvető személyiségvonásaik megnyilvánulnak a meggyőződéseiken, érzelmeikben, viselkedésükben (Máskor még tapasztaltál ilyent? Ezek szerint te általában azt hiszed, hogy te vagy a hibás a téged ért sérelmekért?)

4 Az önismeret fejlesztése: Belső elemek
elemi osztályokban a saját gondolatok, érzelmek, viselkedések megfigyelése az élettörténet visszamenő (retrospektív) elemzése a vágyak és célok elemzése a fontos dolgok azonosítása a személyes értékek elemzése felsőbb osztályokban másoktól kapott verbális és nonverbális információk az egyéni és szociális erőforrások felbecslése az érdekek azonosítása a saját gondolatok, érzelmek, viselkedések megfigyelése: hogyan érzem magam, amikor: kiabálnak rám / megoldanak egy feladatot / nem teljesítik egy kérésemet? Mire gondolok, amikor: kések el az iskolából / a felnőttek kiabálnak egymásnak? stb. az élettörténet visszamenő (retrospektív) elemzése: mi történt velem eddig? hol éreztem a legjobban magam? Milyen volt az óvodában? Kik voltak a legjobb barátaim? Miért szakadt meg velük a kapcsolat? a vágyak és célok elemzése: mit szeretnék a legjobban? Mit tudnék tenni, hogy megdícsérjen a tanító / az apám? a fontos dolgok azonosítása: mi a legfontosabb dolog a számomra (tantárgy, személy, tárgy, tevékenység, stb.) a személyes értékek elemzése: miben vagyok nagyon jó? mik a jó tulajdonságaim?

5 SWOT módszer Az önismeretet segítő módszer
SWOT = strenghts, weaknesses, opportunities, threats (erősségek, gyengeségek, lehetőségek, veszélyek) kezdetben csak erősségek, gyengeségek lehet táblázat formájában lehet alkalmazni bármilyen, hosszabb tevékenység megtervezése előtt (pl. projektmódszer, problémák elemzése) változatok: a diák magának; négy diák egy másiknak, majd megbeszélik, és jön a következő (pl. kirándulásokon) Önismereti és személyiségfejlődési, valamint tevékenységtervezési módszer egyben Azonosítani kell a következőket: strenghts – erős pontok a személyiségében, meggyőződéseiben, attitűdjében és viselkedésében (nem csak a kiemelkedő személyiségjegyeket és teljesítményeket) pl. jól sportol, jó matekes, jó a kézügyessége cserebogár-projekt: érdekel, könnyen hozzáférhető, weaknesses - amiket hamarosan csökkenteni szeretne pl. rendszeres késés, házi feladatok elhalasztása, rendetlen vagyok cserebogár-projekt: nem tudunk semmit róla opportunities - lehetőségek, amelyekre alapozhat a személyes fejlődésben pl. a szülei / barátai segítenének cserebogár-projekt: meg tudunk néhány dolgot általában a rovarokról, vagy a könyvtárazásról threats - a pozitív énképre nézve fenyegető tényezők pl. túl könnyen feladom, családi problémák, barátok hiánya) cserebogár-projekt: nem vesszük komolyan, egyes csoportok nem végzik el megfelelően a munkájukat, munka összehangolása a csoportokon belül és a csoportok között -Tehát : önismereti és személyiségfejlődési, valamint tevékenységtervezési módszer egyben

6 A jó önértékelésű tanulók felismerése
A pozitív önértékelésű tanulók a feladatokat kihívásnak tekintik, belevágnak kifejezik a negatív és a pozitív érzelmeiket is támogatják és segítik társaikat, és segítséget kérnek felelősséget vállalnak függetlenül viselkednek büszkék a megvalósításaikra A jó önértékelésű gyerekek jobban ellenállnak a rizikóviselkedéseknek és helyzeteknek (egészségtelen társas kapcsolatok, krízishelyzetek, kudarcok) A pozitív önértékelésű tanulók a feladatokat kihívásnak tekintik, belevágnak (“Hadd lássuk, meg tudom-e oldani ezt a feladatot?” Elakadás esetén: hol rontottam el?) kifejezik a negatív és a pozitív érzelmeiket is („Büszke vagyok, hogy meg tudom ezt tenni” „Tetszem magamnak úgy, ahogy vagyok”, „Tetszik nekem ez a feladat”, „Haragszom rád, hogy ezt teszed / így beszélsz velem”) támogatják és segítik kollégáikat („Szükségem van a segítségedre”) felelősséget vállalnak (“Meg tudom tenni ezt a dolgot”) függetlenül viselkednek (“Meg tudom tenni magam is, elboldogulok”) büszkék a megvalósításaikra (“Büszke vagyok, mert…” “Fontos vagyok.”)

7 A negatív önértékelésű tanulók felismerése
A csökkent önértékelésű tanulók nincsenek megelégedve magukkal, a létformájukkal elkerülik az új feladatokat, vagy nem oldják meg nem vállalnak felelősségeket, túl „jók”, tartózkodnak közömbösnek, rebellisnek tűnnek úgy érzik, hogy nem szeretik őket, és hogy értéktelenek másokat hibáztatnak saját kudarcaikért azt állítják, hogy érzelmileg semlegesek nem tudnak elviselni egy közepes frusztrációt könnyen befolyásolhatók A csökkent önértékelésű tanulók nincsenek megelégedve magukkal, a létformájukkal („Nem vagyok jó semmire”, „Engem nem szeret senki”, „Nincs egy jó tulajdonságom sem”) elkerülik az új feladatokat, vagy nem oldják meg („Nem leszek képes megoldani a feladatokat”) nem vállalnak felelősségeket, túl „jók” (csendesek), tartózkodnak közömbösnek, rebellisnek tűnnek úgy érzik, hogy nem szeretik őket, és hogy értéktelenek („Antipatikus vagyok”, „Nem szeret engem senki”, „Unalmas vagyok”) másokat hibáztatnak saját kudarcaikért („A tanító igazságtalan volt velem”) azt állítják, hogy érzelmileg semlegesek („Nem törődöm azzal, hogy 4-est kaptam...-ból”) nem tudnak elviselni egy közepes frusztrációt („Nem tudom, hogyan oldjam meg a feladatot”, „Nem vagyok képes tanulni”) könnyen befolyásolhatók („A barátaim úgy gondolják, hogy nem bűn a puskázás”)

8 Mitől alakul ki a negatív önértékelés?
nem ismerjük el egy érzelem létezését megmondjuk a gyereknek, hogy mit kellene érezzen összehasonlítjuk az egyik gyereket a másikkal ignoráljuk, vagy nevetségessé tesszük a gyereket és szarkasztikusak vagyunk fenyegetünk és büntetéseket használunk az érzelmeikkel kapcsolatban ha túl gyakran kritizálunk magas hangon beszélünk a gyerekkel (kiabálás) a többiek (szülők, tanárok) azt várják, hogy mindig „tökéletes” legyen (túlzott elvárások) – ettől teszik függővé a szeretetet a gyereknek sok kudarca van az iskolai vagy iskolán kívüli tevékenységekben Az ilyen viselkedés később súlyos pszichikai problémákhoz vezethet (elsősorban szorongás, gátlásosság, beilleszkedési nehézségek) nem ismeri el egy érzelem létezését („Nincs miért sírjál, ez gyerekség”, „Nem fáj egyáltalán az ujjad – csak egy kis karcolás volt”) megmondják a gyereknek, hogy mit kellene érezzen („Kell szeresd a testvéredet”, „Meg kell értsd magadat a padtársaddal” – inkább: sok kellemetlen pillanatot okoz neked, ha nem szeretsz valakit) összehasonlítja az egyik gyereket a másikkal „György nem viselkedik ilyen utálatosan a szünetekben, mint te. Mi történik veled?” (szerintem mindenkinek volt ilyenben része, és nem szerettük...) fontosak vagyunk a gyerek számára, és ritkán jut alkalmunk a személyes közlésre nem tud még ítélkezni, nem elfogadni ilyenkor az marad meg, hogy ő rosszabb, mint más, és ez lassan általánosítódik nevetségessé tevés és szarkazmus „Megint sírni akarsz csak azért, mert 3-ast kaptál földrajzból? Így csak a gyerekek viselkednek!” fenyegetnek, és büntetéseket használnak: „Amennyien megint félni fogsz ugrani ma, akkor ne is gondolj az év végi kirándulásra!”, „Meg kell enned a töltöttkáposztát!” – tulajdonképpen minden, ami kényszer ha túl gyakran kritizálunk („Amennyiben valaki rosszat mond rólam, azt jelenti, hogy nevetsétges vagyok, nem vagyok jó semmire, stb.”) magas hangon beszélünk a gyerekkel (kiabálás) – kicsinek, elnyomottnak, alacsonyabb rangúnak fogja érezni magát a többiek (szülők, tanárok) azt várják, hogy mindig „tökéletes” legyen („Kompetens kell legyen, nagy jegyeim kell legyenek, hogy a szüleim szeressenek”) („Nem szabad hibáznod”) a gyereknek kudarcai vannak az iskolai vagy iskolán kívüli tevékenységekben („Amennyiben a barátaim vagy a kollégáim nem szeretnek, azt jelenti, hogy nincs semmi értékes bennem”)

9 Az önértékelést fejlesztő hatások - I
idejében tervezzük meg a tevékenységeket világosan fogalmazzuk meg, mit várunk el a tanulóktól. a tanulók pozitív vonatkozásaira összpontosítson. Minden alkalmat ki kell használni, hogy dicsérjük, buzdítsuk a gyerekeket, hogy minden jó viselkedésüket, erőfeszítésüket, részsikereiket megerősítsük. amikor egy tanulóval beszélünk, legyünk biztosak abban, hogy a viselkedésének a pozitív aspektusait és hiányosságait is szóba hozzuk. ajánljunk fel lehetőségeket és választási lehetőségeket a diákoknak ahányszor csak lehet ajánljunk fel jutalmakat hallgassuk meg a gyerekek panaszait tisztelettel beszélni a gyerekkel, emberként, és ne gyerekként kezelni őt figyeljünk a gyerekre, és időnként öleljük meg idejében tervezze meg a tevékenységeket. Amikor tudják, hogy nehéz helyzetek adódnak a gyerekek számára, mindent meg kell tenni, hogy túlmenjenek rajta. Amennyiben előrelátjuk a gyerekek nehézségeit, nő a valószínűsége annak, hogy együttműködők legyenek. pl. nehéz feladat, házi feladat – ötleteket adunk a megoldáshoz, elmondjuk, hogy mi hogyan gondolkodnánk világosan fogalmazza meg, mit vár el a tanulóktól. fejezzen ki elfogadható, reális elvárásokat a diákokkal szemben, a korosztálynak megfelelően. Nem elfogadható, hogy egy 3 éves gyereket szidalmazzunk azért, mert kiöntött egy pohár tejet. A gyerek életkorának megfelelő elvárás révén elkerülhetjük a konfliktusos helyzeteket, és a negatív érzelmek átélését. a tanulók pozitív vonatkozásaira összpontosítson. Minden alkalmat ki kell használni, hogy dicsérjük a gyerekeket, hogy minden jó viselkedésüket, erőfeszítésüket, részsikereiket megerősítsük. Amikor egy tanulóval beszélünk, legyünk biztosak abban, hogy a viselkedésének a pozitív aspektusait és hiányosságait is szóba hozzuk. Amennyiben a tanuló érzi, hogy legalább részben jól cselekszik, sokkal motiváltabb lesz, hogy folytassa, és hogy kijavítsa a hiányosságokat – például: „Nagyon tetszett nekem a nyári vakációról szóló elmesélésed, de az írásod nehezen olvashatóvá tette a számomra. Megkérlek, hogy másold le minél szebb írással, hogy más diákok is tudják elolvasni az elbeszélésedet.” Ajánljunk fel jutalmakat. A cél, amit el kell érjen a diák el kell legyen érhető valós erőfeszítés révén. A jutalom nem kell extravagáns legyen. Ajánljon fel lehetőségeket és választási lehetőségeket a diákoknak ahányszor csak lehet, mivel ez az ellenőrizhetőség, kontrollálhatóság lehetőségét adja, következésképpen a diákok sokkal kevésbé állnak ellent. „Még van elég időnk hogy megoldjunk még egy példát matekből. Megkérlek, válasszátok ki a következő példákból, melyik legyen az.” Halgassuk meg a gyerekek panaszait: minden téren (árulkodást is, otthoni problémák – ld. alternatív pedagógiák, egy tanár elérhető kell legyen) Tisztelettel beszélni: a gyereket emberszámba venni – ő egy ember, egyenrangú (és jogú) a felnőttel, csak kevesebbet tud! figyeljünk: az ölelés Mindezekben következetesek legyünk!!!

10 Az önértékelést fejlesztő hatások - II
a gyerek kompetenciaterületeinek az azonosítása, és minél több siker lehetőség biztosítása olyan helyzetek teremtése révén, ahol a gyerek megmutathatja erős oldalait, lehetőleg a csoport előtt; az ön-hasznosság érzésének fejlesztése olyan helyzetek teremtése, amelyekben a gyereknek megvan a lehetősége, hogy segítsen más személyeken a szociális, érzelmi, tárgyi és informacionális erőforrások azonosítása a kommunikációs, valamint a krízishelyzetekkel való megküzdés képességének fejlesztése A felnőttek fontos modellek a gyerekek számára, ezért nagyon nagy a szerpük az önértékelés kialakításában Az önértékelés fejlesztésének modalitásai: a gyerek kompetenciaterületeinek az azonosítása, és minél több siker lehetőség biztosítása olyan helyzetek teremtése révén, ahol a gyerek megmutathatja erős oldalait, lehetőleg a csoport előtt; az ön-hasznosság érzésének fejlesztése (gyakorlati hasznú, kézzelfogható eredmények) - előre fel lehet térképezni, hogy kinek rossz az önértékelése, és kiemelten foglalkozni ezekkel olyan helyzetek teremtése, amelyekben a gyereknek megvan a lehetősége, hogy segítsen más személyeken – önkéntes tevékenységek, hátrányos helyzetű gyerekek központjai, öregotthonok a szociális, érzelmi, tárgyi és informacionális erőforrások azonosítása: kik a barátai, kik szeretik és kit szeret, kihez fordulhat segítségért (házi feladatok, konfliktusok) a kommunikációs, valamint a krízishelyzetekkel való megküzdés képességének fejlesztése – pl. hogyan kérünk segítséget, hogyan kezdeményezünk társalgást

11 Az érzelmek kifejezésének fejlesztése
az érzelmek „szótára” az érzelmek „jelszava” az érzelmek „szobrai” az érzelmek „képei” az érzelmek „hangjai” A 10 kellemes tevékenység néhány olyan tevékenyég, amely segíti az érzelmek kifejezését az érzelmek „szótára”. Játékkártyákat használunk, amelyek egyik oldalán egy érzelem leírása van (pl. szomorú, boldog, frusztrált). Minden tanuló vagy csoport kiválaszt egy kártyát és megpróbálja a feljegyzett érzelmet egy viselkedés segítségével kifejezni. A többieknek azonosítaniuk kell az érzelmet. az érzelmek „jelszava”. A tanuló vagy csoport kiválaszt egy érzelem-kártyát és eljátssza, szimulálja, hogy mire gondolna egy olyan személy, aki ebben az érzelmi állapotban van. A többieknek azonosítani kell az érzelmet. az érzelmek „szobrai”. Néhány önkéntes tanulónak három szerepe lehet: szobrász, szobor és megfigyelő. A szobrász szerepet választott tanuló kiválaszt egy érzelemkártyát, a szobor szerepű tanulón pedig modellezi az illető érzelmet, módosítva az arckifejezését, testhelyzetét. A megfigyelő lejegyzi azt, hogy hogyan próbálja a szobrász kifejezni az érzelmet. A többiek azonosítják a szobor által megtestesített érzelmet. az érzelmek „képei”. Minden gyerek elolvas egy érzelemkártyát és egy olyan rajz segítségével próbálja kifejezni, amely valamiképpen utal az illtető érzelemre. Az a gyerek, aki először azonosítja a kollégája által kifejezett érzelmet, bemutatja a saját rajzát. A gyakorlat elvégezhető úgy is, hogy minden diák ugyanazt az érzelmet használja. A gyakorlat szerepe az, hogy a diákokat tudatossá tesszük az érzelmek kifejezésére vonatkozó különbségekre. az érzelmek „hangjai”. Minden diák kihúz egy érzelemkártyát és megpróbálja egy sajátos hanggal kifejezni, szavak használata nélkül. Aki e legelőször azonosítja, elmondja, hogy mikor érzett hasonlóképpen, mire gondolt, és hogyan viselkedett. A 10 kellemes tevékenység. Minden tanuló ír egy listát 10 olyan tevékenységgel, amely jó érzést, hangulatot vált ki belőlünk. Minden gyerek minden tevékenysége ki lesz állítva az osztályban, hogy a gyerekek tudatosítsák azokat a módokat, ahogyan javíthatjuk az érzelmi állapotunkat.

12 A negatív érzelmek kifejezése: tanítsuk, bátorítsuk
ajánlott bátorítani a gyerekeket a saját érzelmek megfelelő módon történő kifejezésére egy biztos, elfogadó környezetben a gyerekek megtaníthatók, hogy használják a fantáziájukat az érzelmek kifejezésében meséljünk el a gyerekeknek előzőleg átélt helyzeteket, vagy meséket, hasonlóakat ahhoz, amit ő élt át a tanárnak meg kell tanítania a diákokat, hogy elfogadják magukat akkor is, amikor el vannak csüggedve, vagy levertek A felnőtt egy modell kell legyen a negatív érzelmek hatékony kezelésében „a hatékony tanító az osztály ajtaján kívül tudja hagyni a saját érzelmeit” ajánlott bátorítani a gyerekeket a saját érzelmek megfelelő módon történő kifejezésére egy biztos, elfogadó környezetben. Amennyiben egy diák haragszik a tanárra, ennek nem kell védekeznie, és rendre sem kell utasítania a diákot. Az érzelmeket el kell fogadni, mint természetes élethelyzeteket (például, „Tudom, hogy mennyire haragszol rám, és hogy nem szereted, ha mások mondják meg, mit csinálsz) – itt bejöhet a TET itt van az egyik legnagyobb hiányosság – kinevetés, stb. pl. árulkodásnál – ne arra koncentrálni, hogy ez nem szép, vagy hogy a beárult társat példásan megbüntessük – hanem az árulkodó érzelmeinek a tisztázására (miért zavarja ez a helyzet) – a legtöbben egyszerűen továbblépünk az ilyen helyzet felett, hogy ne bátorítsuk az árulkodást a gyerekeket segíteni kell, hogy megfelelő módon fejezzék ki a negatív érzelmeiket no, itt is óriásiak a hiányosságok a gyerekek megtaníthatók, hogy használják a fantáziájukat az érzelmek kifejezésében („Mit szerettél volna mondani annak, aki feldühített?) pl. gyakorlatok a megfelelő érzelmi kifejezés használatával (behelyettesítés, szókincsbővítés – az érzelmi kifejezések árnyaltsága: nyugtalan, ideges, mérges, dühös, ki van borulva, frusztrált) meséljünk el a gyerekeknek előzőleg átélt helyzeteket, vagy meséket, hasonlóakat ahhoz, amit ő élt át a megfelelő pillanatban „Emlékszem, amikor a te korodban voltam, a biológia tanár állandóan vitatkozott velem, mivel a növényeket nagyon rosszul rajzoltam le. Nagyon haragudtam rá!” a gyerek elfogadja a saját érzelmeit, megnyugtató számára, hogy másoknak is van olyan a tanárnak meg kell tanítania a diákokat, hogy elfogadják magukat akkor is, amikor el vannak csüggedve, vagy levert „Nem nyerted meg a focimeccset, de a kapura rúgásaid érezhetően javultak ebben a játékban. Még egy kis edzéssel a legjobb támadó leszel.” a felnőtt egy modell kell legyen a negatív érzelmek hatékony kezelésében „a hatékony tanárnak az osztály ajtaján kívül kell hagynia a saját érzelmeit” (apropó, indirekt nevelés)

13 Kommunikációfejlesztés: a felelősség nyelve
Van három komponens: a viselkedés leírása (pl. „amikor nem telefonálsz haza,”, „amikor csúnyán beszélsz velem”, „amikor nem tartod be a szabályt”) saját érzelmek kifejezése, mint a másik viselkedésének a következménye („aggódom, hogy mi történik veled..”, „idegesít, amikor...”,”mérges vagyok, amikor...”) a viselkedés következményeinek megfogalmazása a saját személyünkre nézve („mivel nem tudom, hol lehetnél”, „mivel nem tetszik, ha nem tartjuk be, amiben megeggyeztünk”) A kommunikáció fejlesztése a felelősség nyelve egy olyan kommunikációs forma, amelyben kifejezhetjük saját véleményünket és érzelmeinket a nélkül, hogy a másikat megtámadnánk. ezzel a módszerrel a konfliktusos témákat is megközelíthetjük a viselkedésre, és nem a személyre összpontosítja a beszélgetést van három komponens tehát: nem a másikról beszélünk, ítélkezve fölötte („ne légy már olyan kritikus”, „ez egy rossz vicc”, „törődj a saját dolgoddal”, „megint nem csináltad meg a házi feladatokat”, „nem mondod az igazságot”) hanem a saját érzelmeimre fókuszálok, valamint a másik viselkedésére, így megelőzi, hogy a másik védekező helyzetben kerüljön a beszélgetésben (pl. nem beszél, visszatámad, kölcsönös hibáztatás, stb.) így a közlés is teljesebb, több információt közöl példák a hatékony közlésekre: „Gátlást vált ki belőlem (érzelem – mit érzek egy viselkedéssel szemben), amikor a jegyeimről beszélsz a barátaimmal (a viselkedés, ami zavart). Azt fogják hinni rólam, hogy egy hülye vagyok (a viselkedés kihatása rám). Nem éreztem túl jól magam az utóbbi időben (következmény), mivel kevés időt töltöttünk együtt (viselkedés). Nem vagyok megelégedve (érzés). Aggódom (érzelem és következmény), mivel nem értesítettél, hogy nem jössz az iskolába (viselkedés)

14 Ha „címkézzük” a viselkedést: negatív hatások
megerősíti a viselkedést – amennyiben egy személy viselkedését gyakran negatívan minősítünk, egy idő után annak a címkézésnek megfelelően fog viselkedni szerepeket ad a diáknak – ezek a kissé hízelgő szerepek csökkentik a megcímkézett személy esélyeit, „bezárva őt egy szerepbe” csökkenti a személyi fejlődés lehetőségeit csökkenti a változtatási motivációt kedvez az előítéletek kialakulásának a viselkedés címkézésének negatív hatásai megerősíti a viselkedést – amennyiben egy személy viselkedését gyakran negatívan minősítünk, egy idő után annak a címkézésnek megfelelően fog viselkedni (pl. „gátlásos vagy” – a tanuló azt fogja hinni, hogy egy gátlásos személy, és ennek megfelelően viselkedik) szerepeket ad a diáknak – ezek a kissé hízelgő szerepek csökkentik a megcímkézett személy esélyeit, „bezárva egy szerepbe” (pl. az a diák, aki a tanár által „az osztály fegyelmetlenjének” van nevezve, azonosítja magát a szerepével, vállalja, és ennek megfelelően viselkedik) csökkenti a személyi fejlődés lehetőségeit (pl. „az X diák gyenge matematikából” - a diák nem fog erőfeszítéseket tenni a teljesítménye javítása érdekében) csökkenti a változtatási motivációt (pl. „amúgy sem vagyok tehetséges ebben a tantárgyban, nincs értelme hogy törekedjek, hogy jobb legyek) kedvez az előítéletek kialakulásának (pl. a tanárok megváltoztatják a viselkedésüket az „intelligensként” vagy „butaként” megnevezett diákokkal szemben – a tanárok hajlamosak jobban odafigyelni, valamint érzelmileg is jobban támogatni az „intelligens” diákokat a „butábbakkal” szemben

15 Tanulság: ne csak a teljesítményük alapján ítéljük meg a gyerekeket!
vannak olyan esetek, amikor egy tanító diákjai jó eredményeket érnek el (tanulmányi versenyek, olimpiák, felsőbb osztályok, egyetem, stb.) – és az illető tanító elismert azonban: az iskola szocializációs helyszín, sőt, egyre inkább csak az, vagy túlnyomórészt az a nevelésnek ez a vonatkozása sokkal fontosabb – a motivációs alapot biztosítja az indirekt nevelés kérdése több szakértő szerint ez sokkal hatásosabb – ld. Buda Béla Az iskola szocializációs helyszín, indirekt nevelés: sokkal inkább a tanár példamutatása érvényesül, mint a tanítás – ez inkább megmarad. Buda Béla: „Az ún. indirekt nevelés hatásai sokkal erősebbek, mint a pedagógusok tudatos erőfeszítései, és e hatásokkal nemcsak a társadalom telíti a gyereket, hanem a képviselt, hangoztatott szép elvek mögött maga az iskola gyarló valósága is.” pl. „A pedagógus arcán végigfutó elégedettség-érzés egy cigarettára való rágyújtáskor sokkal többet számít, mint egy dohányzás-megelőzési program.”