Amit tudni kell Tanácsos a szövegeket az előadásra elolvasni.

Amit tudni kell Tanácsos a szövegeket az előadásra elolvasni.
A diák fent vannak a honlapon - Az ugyanott szereplő újkori filozófiatörténet előadásvázlatok nem erre a kurzusra készültek, de nem haszontalan őket nézegetni. A vizsgán az újkor részből 4 kérdésből 2-re kell válaszolniuk. A kérdések fent vannak a honlapon. Kötelező irodalom: Bacon: Novum Organum I., I-LXX. bekezdés Descartes: Elmélkedések az első filozófiáról Hobbes: Leviatán, fej., fej., 15. [csak a IV. term. törvényig], fej. Ajánlott irodalom: Grayling, A. C. (szerk.): Filozófiai kalauz, 8-9. fej. Russell: A nyugati filozófia története, III. rész, fejezet

A bizonyosság szertefoszlása
Középkori felfogás: az összes fontos kérdésre megvan a válasz az írott hagyományban (Szentírás, egyházatyák, Arisztotelész, kommentárok) A 17. század elejére vége a korábbi bizonyosságnak 1. Az eredeti görög szövegek felbukkanása Humanizmus Szkeptikus irodalom 2. Reformáció 3. Tudományos felfedezések 4. Útibeszámolók középkor: nem mintha nem lenne innovatív gondolkodás Konstantinápoly és a görög irodalom. Humanizmus. Filológia. Erasmus: a Vulgata félrefordításai. A nagy hagyományok: epikureizmus (ateista-gyanús), sztoicizmus (asszimilálható), szkepticizmus (kihívás). Reformáció, ellenreformáció: a teológiában vége a doktrinális egységnek. Nincs többé az egy, megfellebbezhetetlen döntnök. Tudományos felfedezések. Ok és okozat (problémák > elbizonytalanodás > új kutatás eredményei > még nagyobb bizonytalanság). Csillagászat, rezgő húr, légnyomás. Szereplőink jó része tudós is. 1. megjegyzés: nincs éles filozófia-tudomány distinkció. 2. megjegyzés: tudomány, mint a vallás cáfolója – nem létezik a korban. Földrajzi felfedezések, nemzetközi kereskedelem, utazások. Az európai erkölcsi és politikai rend nem magától értetődő: megalapozásra szorul.

Az arisztotelészi tudományfilozófia dióhéjban
tudomány (scientia) vs. vélekedés (opinio) a tudomány bizonyos és szükségszerű magyarázó elv (lényeg = forma) szillogisztikus dedukció intuíció általános tény megokolt tény induktív általánosítás szükségszerű: a világ szilárd vázat, a véletlenszerű, akcidentális dolgokra vonatkozó ismeret („ma késett az IC”) nem tartozik a tudomány körébe A bizonyosságot a fel-le (induktív-deduktív) módszer biztosítja intuíció: kellő tapasztalat után meglátjuk, mi a közös vonás az adott típusú dolgokban. Pl. a gyakorlott taxonómus. Ténylegesen rendelkezünk azzal a képességgel, hogy felismerjük a lényeget. Ha alaposan tanulmányozzuk az embert, felismerjük, hogy racionális állat. Példa: valaki nevet. Az emberek általában nevetnek. Az ember lényege racionális állat. A racionalitásból megmagyarázható a humorérzék – aki racionális tudja, hogy a dolgok hogyan vannak. Aki felismeri, a dolgok hogyan vannak, felismeri a furcsaságot. A furcsaság észrevétele az, ami miatt nevetünk. kísérletezés: megzavarja a természet rendjét; akcidentális dolgokat generál. matematika: örök és változatlan dolgok tudománya. A Hold alatti világban minden változik – ergo nem alkalmazható rá a matematika. egyedi megfigyelés lényeg: amitől a dolog az adott fajba tartozik ami a faj tulajdonságait magyarázza kísérletezni fölösleges a matematika csak a csillagászatban használható

Francis Bacon: életrajz és program
( ) jogász és politikus 1617: főpecsétőr 1618: lordkancellár 1620: hivatalvesztés és száműzés a közéletből The Advancement of Learning (1605) Novum Organum (1620) Új Atlantisz (1626) „A tudás hatalom” – de a jelenlegi tudás nem az. A feladat megmutatni: mi a baj a jelenlegi (skolasztikus) tudományossággal milyen általános veszélyek fenyegetik a megismerést mi a helyes módszer Másik korszak – még a reneszánsz. Alapvetően humanista, filológusi képzettség Tündöklő pályafutás – Stuart Mária kivégzése, Essex pere, lordkancellár kb. miniszterelnök korrupciós perek – vitatott figura Fontosabb művek. Az Új Atlantisz utópikus regény A tudás hasznos. Számunkra nem újság, de a 16. században radikálisan új gondolat. A magas tudományok (matematika, csillagászat, optika, harmónia tan, statika) tisztán elméletiek, nem szolgálnak semmilyen magas célt. Ami gyakorlati célt szolgál pl. növénytan, ásványtan, fémművesség. alacsony presztízsű, nem igazán tudás. Bacon: ott van a helyes projekt. A megismerés célja, hogy könnyebbé tegye életünket. Szakítani kell a spekulatív ideállal. Bacon neve lesz a hívó szó az új tudomány képviselői számára. Royal Society. Voltaire Radikális kritika: egyáltalán nem vagyunk jó úton. Amit tudni vélünk az értéktelen limlom – tévedések és haszontalan spekulációk teljes átépítésre van szükség. Kritika két része és pozitív program.

A skolasztikus tudományosság kritikája
Az alapvető baj: nem elég empirikus. 1. téves és rendszertelen megfigyelések 2. homályos és kétértelmű fogalmak Mi a „nedves”? (a) önmagában meghatározatlan, nem szilárd (b) könnyen osztódik, kitér más dolgok elől (c) könnyen ömlik, mozgékony (d) más testekhez tapad Arisztotelésznél a levegő nedves, és a láng száraz. Milyen értelemben Nedves-e a por és a higany? A hiba oka a rossz elvonatkoztatás – a nedves: olyan, mint a víz és más folyadékok. De miben olyan? 3. helytelen indukció: kizárólag felsorolásos indukció (induktív általánosítás) 4. a bizonyítás helytelen rendje: pár megfigyelésből rögtön az általános elvhez, majd ezekhez igazítja a középső axiómákat Az alapvető baj: az arisztotelészi program empirikus része feledésbe merült. Anekdota az oxfordi orvosi fakultással összekülönböző főrendről. Locke és az orvostudomány. Az orvosi képzés inkább egy mai orvostudomány története kurzusra emlékeztet. Részletesebben. 1. Adottnak veszi a banális hétköznapi tapasztalatokat, és nem vizsgálódik. Egyrészt szűk a tapasztalati bázis, másrészt vannak benne tévedések. 2. És a „nedves” még nem is a legrosszabb. Ezt még ki lehet egyenesíteni. Sokkal rosszabbak a szubsztancia, minőség, forma, keletkezés, pusztulás – az arisztoteliánus természetfilozófia alapfogalmai 3. az első elvek mélyebben vannak – nem adják meg magukat ilyen könnyen 4. teljesen megalapozatlan spekulációra vezet – ahelyett hogy fokozatosan általánosítanánk, alapos vizsgálódások alapján, utólag konstruálunk valamiféle indoklást, természetesen kedvenc első elveink védelmében

A ködképek (idolumok) Olyan tényezők, amelyek általánosan hajlandók félrevinni a gondolkodást 1. a törzsködképei – az emberre általánosan jellemző hibák elsietett általánosítás a pozitív esetek jelentőségének eltúlzása vágyteljesítő gondolkodás (wishful thinking) 2. a barlang ködképei – neveltetés és szokások hatása 3. a piac ködképei – a nyelvhasználatból fakadó hibák „Azt hiszik ugyanis az emberek, hogy az ész parancsol a szavaknak. Ámde az is megesik, hogy a szavak az értelem ellen fordítják hatalmukat, ami szofizmákkal tölti meg és meddővé teszi a filozófiát és a tudományt. A szóalkotás viszont a többség értelmi képességéhez igazodik és az átlagos értelemnek leginkább szembetűnő vonalak mentén érinti a valóságot. Ha pedig élesebb értelemmel vagy alaposabb megfigyeléssel át akarnád helyezni ezeket a vonalakat, hogy jobban megfeleljenek a természetnek, a szavak tüstént felzúdulnának” (LIX.) 4. a színház ködképei – előző filozófiák hatása A skolasztikusok fogyatékosságaiban az emberi természet mélyebb fogyatékosságai tükröződnek. Vannak olyan tényezők, amelyek általánosan hajlamosak félrevezetni ezek a ködképek. Törzs: vegyes felvágott. Általános kognitív fogyatékosságok. Ilyeneket bőven tárgyaltunk a Logika I-ben. Elsietett általánosítás. Pozitív esetek – hajótöröttek fogadalmi táblái. Vágyteljesítő gondolkodás – aminek örülnénk, ha igaz lenne, elhisszük. Pl. a következményre való apellálás. Az ilyen típusú hibák számbavétele ebben a korban kezdődik el – Arnauld, Locke. Barlang: mindenkinek megvan a maga barlangja. Arisztotelész logikai kategóriáit vetíti rá a természetre. Gilbert mindenben mágneses jelenséget lát. Egyesek inkább az összetevők minőségeivel akarnak magyarázni, mások elrendeződésükkel. Piac: ti. a piac a társas érintkezés szimbóluma. A nyelv nem ártatlan, átlátszó közeg, hanem masszív feltevések vannak benne. Felosztja a világot hasonlóságok alapján. De lehet, hogy nem a megfelelő pontokon húzza meg a határokat. Így olyan fogalmakhoz jutunk, amelyek nem teszik lehetővé magyarázó elméletek megalkotását. És a nyelv uralkodik rajtunk – ezt nemigen vesszük észre. Olykor megszokjuk a szót, s nem vesszük észre, hogy nincs jelentése. Fontos toposz az egész korban. Színház: színpadra való költemények – filozófia, tkp. előző korok gondolkodása. Nem vizsgáljuk meg, adottnak vesszük.

A helyes módszer 1. Kísérleti vizsgálódás
2. Fokozatos felemelkedés az első elvekhez Mitől fehér valami? megfigyelés: a hó fehér, a hullám taraja fehér. hipotézis: a fehér valamilyen átlátszó dolog keveredése a levegővel kísérleti ellenőrzés: üveg és kristály apró darabokra törése hipotézis: talán nem kell átlátszónak lennie ellenőrzés: sör habja, zafír és borostán darabokra törése Gyakori vád: elméletellenes – tények gyűjtögetése + induktív általánosítás ami igaz: nem bízik az akkori elméletekben nem ismeri a következtetést a legjobb magyarázatra, mint az elméletalkotás legfontosabb módszerét 1. „Csavarjuk az oroszlán farkát” 2. Megfigyelések és hipotézisek váltogatása. A hipotézisalkotásnál. a Mill szabályokat alkalmazza. Direkt egyezés, inverz egyezés, együttváltozás, különbség. Ezeket tárgyalja is – bár a kanonikus formát Mill adja meg. Vád – pl. Popper a megismerés „vödör” felfogása. Jórészt jogtalan. Abszolút van elméletalkotás, és éppen az aktuális hipotézis vezérli az adatok gyűjtését. Ami jogos – a kor tudományos elméleteit illetően melléfog – pl. Kopernikusz csak egy adag üres spekulációnak tekinti.

René Descartes (1596-1650) 1606-14: La Flèche-i jezsuita kollégium,
: Poitiers, jogi diploma : Breda (Hollandia), hadmérnöki és matematikai tanulmányok : utazások Európában : Hollandia : Stockholm (Krisztina királynő) Szabályok az értelem vezetésére (1628, megj. 1704) Le Monde (1633, megj. 1662, 1664) Értekezés a módszerről (1637) Elmélkedések az első filozófiáról (1641) A filozófia alapelvei (1644) Akit személyesen érint Descartes es álmok. Ünnepelt matematikus és fizikusként is gondolkodik a jogászi pályán. Pár tanulság az életrajz kapcsán. 1. Nincs köze az egyetemekhez. Ott a skolasztika az úr, csak a 18. században változik meg a helyzet. Akkor miből él a tudós: D. birtokai vannak. Kevésbé szerencsések: állami tisztviselő, kegydíj-patrónus 2. Hollandia, ill. Le Monde. Számítani lehet az üldöztetésre – pusztán a tanítások miatt. (Politika más ügy.) Változó mértékben. Anglia viszonylag biztonságos (Hobbest politikai okokból szeretnék kivégeztetni). Rousseau-t azonban Franciaországban a 18. század második felében is. 3. Természetesen van cenzúra. Le Monde. Galilei pere. Amint megjelenik indexre is teszik. 4. Hogyan lehetett ünnepelt tudós megjelent mű nélkül? Levelezés, személyes találkozások. Az intézményrendszer – folyóiratok és tudományos társaságok a 17. század második felében jelennek meg.

Az Elmélkedések céljai
Isten létezésének bizonyítása test és lélek elkülönítettségének bizonyítása saját fizikájának metafizikai megalapozása minden ezekkel kapcsolatos kétely végleges eloszlatása Az első kettő bevallott cél. Nem színlelés. Jó katolikus, aki félti ezeket a tanításokat a kételytől. Ugyanakkor azért van benne némi rafinéria. Tudja, hogy az ő tudományos nézetei ellentétesek az egyházi tanítással. Ha egy gondolatmenet keretében védi meg a hitet és saját fizikájának alapjait, megszünteti a gyanút mindkettő iránt Milyen az ő fizikája? Mechanista. A világegyetem óramű. A mechanizmusnak Newtonnal áldozott le: távolbahatás nem fér be a mechanista képbe. De ha a newtoni mechanikát tág értelemben mechanistának is nevezzük, az elektromágnesesség végleg nem illik. A mechanizmus jelentősége, hogy ez fogalmazta meg a fizika máig tartó vállalkozását. Határozd meg az alapvető tulajdonságok körét, és a rájuk vonatkozó törvényeket, amelyek minden jelenség hátterében állnak. Most mást gondolunk az alapvető tulajdonságokról, és a rájuk vonatkozó törvényekről, de a vállalkozás ugyanaz. Mechanizmus (korpuszkuláris filozófia, atomizmus): a világ parányi részecskékből áll, amelyeknek kizárólag olyan mechanikai tulajdonságaik vannak, mint méret, alak, tömeg. A testek közti összes különbség (szín, szag, stb.) a testeket alkotó részecskék mechanikai tulajdonságaira, illetve a közöttük lévő viszonyokra (elrendezés, mozgás) vezethető vissza.

Descartes antiszkeptikus stratégiája
1. Ne fogadj el semmit, amiben kételkedni lehet. (I. elmélkedés) …azoktól a nézetektől, amelyek nem teljesen bizonyosak és kétségbevonhatatlanok, éppannyira meg kell vonnom a helyeslést, mint azoktól, amelyek nyilvánvalóan hamisak, ezért valamennyinek az elutasításához elegendő lesz, ha mindegyiknél találok valamely okot a kételkedésre. (25 [Budapest: Atlantisz, 1994.]) 2. Mutasd meg, hogy van valami, amiben nem lehet kételkedni. (II. elmélkedés) Én létezem. (Cogito) 3. Bizonyítsd be ennek alapján, hogy sok más dologban szintén nem lehet kételkedni. Isten létezik. Isten nem csap be, ezért más dolgokat is tudok. (III. elmélkedés) Az anyagi testek is léteznek. (VI. elmélkedés) A szkeptikus nem úgy kell elgondolni, aki egyszerűen leszögezi, hogy nem tudunk, és kész. Az ilyen szkeptikus vajmi kevéssé tud kételyeket ébreszteni. Úgy kell elképzelnünk, mint aki érvel. Előad egy érvet, amelynek az a konklúziója, hogy nem tudunk. Azzal, hogy a szkeptikus érvel, nem követ el önellentmondást. Nem kötelezi el magát ugyanis amellett, hogy ő tudja érvelésének premisszáit. De ha mi elfogadjuk a premisszáit, és az érvek jó, el kell fogadnunk a konklúziót is. A szkepszissel szemben kétféle dolgot tehetünk. Amit Descartes után szinte mindenki csinál ez. megmutatjuk, hogy a szkeptikus érvek hibásak – hamis valamilyek premisszájuk, vagy érvénytelenek. Legtöbben ezt csinálják. Descartes más utat választ. Nem az érveket kezdi ki, hanem egy pozitív programot ad, melynek végeredménye az, hogy igenis tudunk. Ebből önmagában nem derül ki, hogy pontosan mi a baj szkeptikus érvekkel , de ez nem is baj. Végül is a kérdés az, hogy a szkeptikusnak igaza van-e. De nyilván csak akkor járhat el ilyen módon, ha tudásunk bizonyítása során semmilyen olyan lépést nem tesz, amelyet a szkeptikus kifogásolhat. Ezért az 1. lépés. Röviden felskicceltem a főbb lépéseket – részletek később. D. nemcsak a szkepticizmussal vitatkozik, egy sor egyéb dolgot is tesz. Most nem csak az antiszkeptikus stratégiára koncentrálunk, hanem a szöveget követjük nyomon.

A tévedésen alapuló érv
…mindaz, amit egészen mostanáig teljességgel igaznak fogadtam el, vagy az érzékektől, vagy az érzékek közvetítésével jutott el hozzám. Ezeket azonban olykor csaláson kaptam, márpedig a körültekintő okosság azt követeli, hogy sohase bízzunk meg teljesen azokban, akik akár csak egyszer is rászedtek bennünket korábban. (26) Az érzékekből vagy tanúbizonyságból származó hitek olykor tévesek. [Ami olykor téves, abban lehet kételkedni.] Az é/t hitekben lehet kételkedni. Amiben kételkedni lehet, az nem szabad elfogadni. - a stratégia alapja Az é/t hiteket nem szabad elfogadni. Ellenvetés: „talán van sok más ismeretünk, melyekhez semmi kétség nem férhet, még ha ugyanezen érzékekből merítettük is őket… a tűzhely mellett ülök, téli ruha van rajtam” Válasz: az őrültek meg azt hiszik, hogy bársonyt viselnek, hogy agyagfejük van, stb. „… magam is éppennyire esztelennek látszanék, ha mindebből bármit is felhasználnék példaként saját magamra vonatkozóan.” (27) Nyilván nem egyesével szűri meg, hogy miben lehet kételkedni, és miben nem. A forrás alapján. Először. Érzekek és érzékek közvetítésével. Érzékek közvetítésével = tanúbizonyság Látható, hogy milyen fontos szerepe van itt Descartes stratégiájának. Az „Amiben kételkedni lehet” premissza csak Descartes választott stratégiáján belül értelmes. A tévedés ténye önmagában nem alkalmas egy átfogó szkeptikus megalapozására. (1) Ha így értelmezzük: Az é/t hitek néha tévesek, abból kétségkívül következik, hogy lehetnek tévesek. De az, hogy lehetnek hamis é/t hiteim, nem vonja maga után, hogy nem rendelkezek tudással, ill. hogy é/t hiteim soha nem képviselnek tudást. (2) Ha úgy értelmezzük, hogy az é/t hitek legtöbbször tévesek, s ebből induktív általánosítás révén következtetünk arra, hogy általában nem képviselnek tudást, akkor ez még mindig nem zárja ki azt, hogy egyes é/t hitek tudást képviselnek. Továbbá, a premissza is elég kérdéses. A lehetséges ellenvetésre adott, az őrültségen alapuló válasz elég zavaró. (1) Ha ugyanis D. erre gondol: az őrült elhiszi, amit lát > ha elhiszem amit látok, olyan vagyok, mint az őrült. Akkor ebből semmi nem következik. (2) Ha pedig erre gondol: talán magam is őrült vagyok, s a mit tudni vélek, épp oly kevéssé tudás, mint az őrültek hitei. Ekkor egy új szkeptikus érvvel van dolgunk, az őrültségen alapuló szkeptikus érvvel. Ez azonban túl erős. Ha lehet, hogy D őrült, akkor, mivel az őrültektől nem várhat racionális argumentáció, a projekt kudarra van ítélve.

Az érv nem érinti a matematikát.
Az álom-argumentum (1) Nem tudom, most nem álmodom-e. (2) Ha nem tudom, most nem álmodom-e, azt sem tudom, hogy most éppen a tűznél ülök-e. Nem tudom, hogy most éppen a tűznél ülök-e. Az érv nem érinti a matematikát. (Bek1) A sziréneket szatírokat stb. ábrázoló festményben csak a részek elrendezése a festő találmánya. A „legegyszerűbb és legáltalánosabb” dolgokat – a színeket – nem a festő találja ki. Ugyanígy: az álom az összetételekkel kapcsolatban csap be. A „legegyszerűbb és legáltalánosabb” (27) dolgokkal kapcsolatban nem. (Bek2) E legegyszerűbb és legáltalánosabb dolgok: „a testi természet általában, valamint a hozzá tartozó kiterjedés” (28), alak, mennyiség, nagyság, szám, hely, fennállás ideje. (Bek3) Az összetett dolgok tudományai (pl. fizika, asztronómia, orvostudomány) kétesek. A matematika azonban, „mely a legegyszerűbb és legáltalalánosabb dolgokkal foglalkozik, s ügyet sem vet arra, hogy léteznek-e ezek a valóságban vagy sem” kétségbevonhatatlan. „Hiszen akár ébren vagyok, akár alszom, kettő meg három az öt” (28). Sokkal erősebb konklúziója van. A masszív konklúzióhoz nem kell D-féle stratégia. Általános séma: félrevezető szituáció, megkülönböztethetetlen a valóságostól. Korlát: analogikus érv. Első megjegyzés: jogos-e a matematikát kivonni az argumentum hatóköréből? (1) Ha az az alapja, hogy a matematika nem dolgok létezésével foglalkozik, akkor nem. Igaz: az álom a létezéssel kapcsolatban becsaphat, s a matematika létezéssel foglalkozik. De az álom csak a létezéssel kapcsolatban csaphat be? Nem: álmomban tévesen vélhetek bizonyításnak valamit, ami valójában nem az. (2) Ha az egyszerűség az alapja, akkor a matematikai kijelentések – 2+3=5 – nem egyszerűek. D. tévedése annyit elárul: meg van győződve, hogy a mat. tudás más jellegű és bizonyosabb, mint a dolgok létezésébe vetett hit. Második megjegyzés: Bek2: mechanista elkötelezettség: a testi természetet bizonyos tulajdonságok alkotják – a mechanikában szereplő tulajdonságok. Harmadik megjegyzés: e mechanikai tulajdonságokat azonosítja a matematikai tulajdonságokkal. Itt a fennállás ideje nem tűnik matematikainak. Mire gondol? Ha egyenleteket írunk le mechanikai rendszerek viselkedéséről, ilyen dolgokra hivatkozunk. A matematikai fizika és a matematika között nem tesz különbséget. (Igen jellemző a 17. századra.) Nem nyugszik meg a matematika bizonyosságában. Radikálisabb kétely.

Csaló Isten Isten mindenható.
Lehetséges, hogy olyannak alkotott, hogy mindennel kapcsolatban tévedek (még a matematikával kapcsolatban is). Lehetséges, hogy mindennel kapcsolatban tévedek. Ellenvetések: 1. Isten jó, tehát nem tesz ilyet. (1. következtetés érvénytelen) 2. Isten nem létezik. (1. premissza hamis) Válasz 1.-re: ha Isten jóságának ellentmond, hogy olyannak alkotott, hogy tévedek, akkor egyáltalán nem tévedhetnék. (Ld. IV. elmélkedés) Válasz 2.-re: ha nem egy mindeható és jóságos Isten teremtménye vagyok, akkor annál több okom van azt hinni, hogy hajlok a tévedésre. De a matematika még nem nyújtja a keresett, minden kételynek ellenálló bizonyosságot. Még radikálisabb szkeptikus érv: csaló Isten. Véresen komolyan vesszi a kételyt – gondoljunk bele, D. teljesen ortodox katolikus. Ez is az iménti sémát követi. Válasz 1.-re: azért kell visszatérni rá, mert éppen Isten jósága lesz a tudás garanciája később. A túl erős garancia szintén rossz. Válasz 2.-re. A tudás tökéletesség, a tévedés tökéletlenség. Ha nem egy mindenható és tökéletesen jóságos Isten teremtménye vagyok, akkor nyilván kevésbé vagyok tökéletes.

A démon-argumentum és összefoglalás
„Fölteszem tehát, hogy nem Isten, aki a legjobb, aki az igazság forrása, hanem valamely gonosz szellem, amely igen nagy hatalommal rendelkezik, s ravasz is egyben, minden igyekezetével azon van, hogy megtévesszen engem.” (30) A feladat: valami olyasmit találni, amivel kapcsolatban még ez a gonosz démon sem tud becsapni. Érzékek és tanúbizonság ellen: tévedésen alapuló érv álom-argumentum Matematikai tudás ellen: csaló Isten gonosz démon A démon-argumentum tkp. meghatározza annak körét, amiben egyáltalán kételkedni lehet. A démon mindennel kapcsolatban becsap, amivel kapcsolatban lehetséges egyáltalán a tévedés.

Gondolkodom, tehát vagyok (II. elmélkedés)
„Nem győztem-e magam-e magam ezáltal [ti. a korábbi szkeptikus érvek által] már arról is, hogy én magam sem létezem? Semmiképp! Bizonyos, hogy én voltam, ha egyszer meggyőztem magam valamiről. Igen ám, de ha van valamiféle rendkívül agyarfúrt csaló, aki állandóan megtéveszt engem, méghozzá szándékosan? Nos hát akkor aligha kétséges, hogy én is vagyok, ha egyszer megtéveszt engem.” (34) De mi vagyok én, minek a létezését bizonyítottam? Abban, amit gondolok, tévedhetek – pl. abban, hogy René Descartes-nak hívnak, hogy van kezem és lábam. Amiben nem tévedhetek, pusztán az, hogy gondolkodom. Az én, amelynek létezését bizonyítottam, valami, ami gondolkodik. Descartes azt is gondolja, hogy én gondolkodó dolog (res cogitans) vagyok, és semmi más. Az én szellemi szubsztancia, melynek lényege a gondolkodás, és amely különbözik a testtől. Ezt azonban itt, a II. elmélkedésben, még nem fogalmazza meg, és nem támasztja alá. Most jön a 2. lépés. Annak megtalálása, amiben nem lehet kételkedni. Cogito, ergo sum – az Értekezésben. Mi ez az én? Az Értekezésben elköveti azt a hibát, hogy a cogitóból közvetlenül akarja megalapozni a dualizmust, hogy test és lélek két külön dolog. Ez nem lehet. Példa. Mondjuk igazolom, hogy XY szabad bölcsész szakos hallgató – így szerepel a hallgatói nyilvántartásban. Következik-e ebből, hogy szabad bölcsész és semmi más, pl. hogy nem miskolci lakos, hogy nem 170 cm magas? A dualizmus melletti érvvel meg kell várnunk a VI. elmélkedést.

Az elmét bizonyosabban ismerem meg a testnél
A nyilvánvaló érv: a testek létezésében kételkedhetem, elmém létezésben nem. A viasz érv (1) Tudom, hogy ez ugyanaz a viasz. (2) Ezt nem érzékeim útján tudom, mert a viasz érzéki tulajdonságai – beleértve geometriai tulajdonságait is – megváltoznak, ha közelebb viszem a tűzhöz. (3) Tehát e tudás elmém ítélőerejéből származik. (4) Ha tudom, hogy ez ugyanez a viasz, azt is tudom, hogy van elmém. (5) Tehát annak tudása, hogy ez ugyanaz a viasz, meggyőz arról, hogy gondolkodó lény vagyok. „Tévútra vezet a megszokott beszédmód. Azt mondjuk ugyanis, hogy a viaszt látjuk, ha jelen van, nem pedig azt, hogy a szín és az alak alapján úgy ítélünk, hogy jelen van. … Vagyis azt, amiről úgy vélem, a szememmel látom, mégiscsak egyedül az elmémben lévő ítélőképesség alapján ismerem” (41) Háttér: test és lélek megkülönböztetése A II. elmélkedésben egy további érdekes mozzanat van. A két érv, az első nem újság, a második érdekes. Idézet (2)-höz, 39-40 Az érv egyfelől a trivialitást súrolja. Világos, hogy a puszta érzékszervek, a hozzájuk kapcsolódó feldolgozó apparátus nélkül nem rendelkeznek tudással. A szem önmagában nem lát, ahogy a kamera sem. (Descartes kísérlete a birka szemlencséjével.) Ahogy Descartes mondaná, lát, de nem ítél, ezért nem tud. Ami érdekes az az, hogy Descartes leválasztja az érzékszervek általi ingerfelvételt az ingerek feldolgozásától. Miért? Nos azért, mert itt a háttérben test és lélek elválasztása munkál. Ha test és lélek között éles határ van, ha test és lélek két különböző dolog, s az emberi lény összetétel, akkor világos, hogy maguk az érzékszervek a testhez, a gondolkodás a lélekhez tartozik.

Az igazság szabálya (III. elmélkedés)
„Bizonyos vagyok abban, hogy gondolkodó dolog vagyok. S vajon ezáltal már azt is tudom, mi szükséges ahhoz, hogy valamely dologban bizonyos legyek? Ebben az első ismeretben nyilvánvalóan nincs semmi más, mint annak, amit állítok, világos és elkülönített megragadása. Ez azonban bizonyára nem volna elégséges ahhoz, hogy dolog igazságát illetően bizonyossá tegyen engem, ha valaha is megtörténhetnék, hogy valami, amit ilyen világosan és elkülönítetten megragadok, hamis legyen. Ennélfogva már látom is, hogy általános szabályként fölállíthatom azt a tételt, mely szerint igaz mindaz, amit egészen világosan és elkülönítettem megragadok” (45-6) Valóban fölállíthatja? A III. elmélkedésben megkezdődik az építkezés. Abból, amit Descartes biztosan tud, neki kezd tudásunk újraépítésének. Belezoomolunk a stratégia 3. részébe. Az első lépés: a cogito példa a bizonyosságra. Ebből általánosítja az igazság szabályát. Jogosan? Nem tűnik úgy. OK, a cogito kiállja a démon-tesztet. De abból, hogy egy belátás, amely minden kétséget kizáróan igaz, világos és elkülönített, nem következik, hogy minden ami V és E, minden kétséget kizáróan igaz. A démon nem sugallhat-e nekem világos és elkülönített belátásokat? Ezt a lehetőséget ki kellene zárni, de Descartes nem zárja ki.

Belátás és idea Én elgondolom a háromszöget. aktus tartalom
belátás (=észlelés, megragadás) = 1. aktus 2. aktus és tartalom idea = 1. tartalom Tisztázzuk, mi is a világos elkülönített belátás? Kezdjük a belátással. Egy gondolat szerkezete Descartes-nál a következő: aktus, valami amit csinálunk. A tartalom az, amiben a különböző aktusok különböznek. Descartes nem használja az „aktus” és a „tartalom” terminológiát – ez jóval későbbi, Husserl a huszadik század elején vezeti be. Descartes itt kétféle terminust használ, melyek egy bizonyos használatukban szinonimák. Ezért beszél egyformán világos és elkülönített belátásról és világos elkülönített ideákról. Az aktus-tartalom distinkció hamarosan szerepet kap. Előbb azonban lássuk, mit jelent a „világos” és az „elkülönített”.

Világos és elkülönített ideák
Világos: „olyképp van jelen és olyképp nyilvánvaló a figyelmes elmének, mint amikor azt mondjuk, világosan látjuk a tárgyakat, melyek jelenvalóként elég erőteljesen hatnak , és a szemünk állása is megfelelő a nézésükhöz” (A filozófia alapelvei I, §45) Elkülönített: „mely annyira körülhatárolt, és az összes többitől különálló, hogy csakis azt foglalja magában, ami nyilvánvalóan jelenik meg annak az embernek, aki kellő módon szemügyre veszi őt” (A filozófia alapelvei I, §46) Fantomfájás – a fájdalom ideája világos, de nem elkülönített, ti. összekeveredik a végtag ideájával. Mi is a világos elkülönített belátás? Descartes az Elmélkedésekben nem definiálja, de az Alapelvekben ad definíciót. Íme. A világosságra adott definíció egy hasonlat. Amikor egyszerűen tisztán, egyértelműen, élesen felfogok valamit. A példa – mint látni fogjuk – kissé félrevezető. Helyesebb a matematikai belátásokra gondolni. Amikor végigkövet az ember egy bizonyítást, és látja a konklúziót. Az elkülönítettség arra vonatkozik, hogy ami világos, egyértelműen elválik minden mástól. Ha elválik, a világosan látottat nem keverem össze azzal, amit nem látok világosan. Nem minden világos belátás elkülönített. A fantomfájásnál összemosódik a fájdalom és a végtag. Nyilván, ha világosan és elkülönítetten észlelném az amputált végtagomban a fájdalmat, és minden igaz és elkülönített belátás igaz, akkor a fantomfájás azt mutatja, hogy a végtagom nincs amputálva.

Kitérő: a testekre vonatkozó ideák
„Ami a testi dolgok ideáit illeti … közülük csak igen keveset észlelek világosan és elkülönítetten. Ilyen a nagyság, vagyis a hosszúság, a szélesség és a mélység értelemben vett kiterjedés, az alak, amely ama kiterjedés lehatárolása révén áll elő, a helyzet, amely a különböző alakzatokat egymásra vonatkoztatva jellemzi, valamint a mozgás, vagyis a helyzet megváltozása; ezekhez még hozzátehetjük a szubsztanciát, a tartamot és a számot. A fennmaradókat azonban, mint a fényt és a színeket, a hangokat, a szagokat, az ízeket, a meleget és a hideget, s a többi érzéki minőséget csak igen zavarosan és homályosan gondolom” (54) Háttér: mechanizmus Kis kitérő: a testi dolgok ideái. Látható, hogy ami világos és elkülönített, azok éppen azok az ideák, amelyeket Descartes mechanista fizikája használ. Descartes tagadja, hogy az érzéki tulajdonságok úgy vannak jelen a dolgokban, ahogy ezeket érzékeljük. Az érzéki tulajdonságokat az atomok tulajdonságaival és viszonyaival lehet megmagyarázni – geometriai tulajdonságaikkal, mozgásukkal, számukkal, helyzetükkel.

Az ideák fajtái „egyesek velünk születettek [innáta], mások külső eredetűek, ismét mások saját tevékenységem eredményei [fiktív]” „Ösztönös hajlandóságból vezettetve” (49) azt gondolnánk, hogy a külső eredetű ideák tanúsítják a nekik megfelelő dolgok létezését. De ezt nem fogadhatjuk el. (1) Talán valamilyen rejtett képességem állítja elő őket. (2) Ha kívülről kapom is őket, akkor sincs rá garancia, hogy hasonlítanak okaikra. Hol tartunk? Tudom, hogy létezem. Vannak ideáim. Van egy szabályom az igazságra vonatkozóan. Folytassuk a építkezést. Descartes megkülönbözteti az ideák három fajtáját, eredetük szerint. Fiktív: én alkotom meg, űrtaxi. Kívülről kapott – a testekre vonatkozó ideák, melyekről úgy gondoljuk, hogy érzékeink útján szerezzük őket. Azért gondolom, hogy kívülről jönnek, mert akaratomtól függetlenül jelennek meg. Pl. a záptojás szagának ideája. Innáta – ami egyik sem. Mindjárt látunk példát. A külső eredetű ideákra támaszkodva építhetjük fel a tudást? (1) Lehet, hogy a tudattalanom, akaratomtól függetlenül. (2) Két ideám van a Napról, kicsi és nagy. Vajon melyik a helyes? De nyugodtan hivatkozhatna a gonosz démonra: kívülről jön ugyan, de nem felel meg neki semmi.

Az első istenérv I. Nagyon tömören
Rendelkezem Isten, egy végtelenül tökéletes lény ideájával. Egy ilyen idea csak egy olyan lénytől származhat, aki ugyanolyan tökéletes. Isten létezik. Formális létezés: valódi létezés Objektív létezés: idea tartalmaként létezés. Realitás = tökéletesség (valójában nem, de vegyük annak) Formálisan létező és pusztán objektíven létező dolgok összehasonlíthatók realitás tekintetében. Formális realitás = tényleges tökéletesség Objektív realitás = valamely idea tárgyának tökéletessége. Az első dolog, aminek a létezését bebizonyítja, Isten. Tömören. A részletes bemutatáshoz szükség van pár fogalomra. Formális és objektív létezés. Az asztal formálisan létezik. Az asztal objektív létezése annyi, mint az asztal ideájának tartalma. Objektíven minden létezik, amiről ideánk van. Superman objektíve létezik – egyik ideánk tartalma -, de nem létezik objektíve. Egyenlőre Descartes csak annyit tud, hogy ő maga létezik formálisan. Csomó dologról van ideája, vagyis csomó dolog létezik objektíve. Az „objektív létezés” kifejezés zavaróan hat – mi inkább ezen értenénk tényleges létezést. A terminológia magyarázat. Az „objektív” az „objectum” szóból jön, ami tárgyat jelent. Descartes azért beszél objektív létezésről, mert az így létező dolgok gondolatok tárgyaként léteznek. A realitás olyasmi, amiből lehet több, vagy kevesebb. Félrevezető ugyan, de értsünk rajta tökéletességet. Realitásukat tekintve a formális létezők összehasonlíthatók pusztán objektíve létező dolgokkal. Ezt más összehasonlításoknál is meg lehet tenni. Pl. Superman erősebb nálam. Vagy: amikor a barátod azt mondta, bemutat egy gyönyörű lánynak, aki aztán nem olyan, mint amilyennek vártad. A formálisan létező lány bizony kevésbé szép, mint amilyennek elképzelted, mint az objektíve létező. A formálisan létező dolgoknak formális, az objektíven létezőknek objektív realitása van. Superman formális ereje zéró – mivel nem létezik, egy tollat sem tud felemelni. Formális ereje ezért kisebb az enyémnél. De az ő objektív ereje nagyobb az én formális realitásomnál, hiszen ő objektíve fél kézzel megállít egy vonatot, még én formálisan nem vagyok erre képes.

Az első istenérv II. Van ideám Istenről, akinek ideája több objektív realitással rendelkezik, mint bármely véges dolog ideája. Egy idea okának legalább akkora formális realitással kell rendelkeznie, mint amekkora az idea objektív realitása. Istenről való ideám okának legalább akkora formális realitással kell rendelkeznie, mint amekkora az ideájának objektív realitása. Isten ideája nem származhat semmilyen véges dologtól. Isten ideája csak Istentől származhat. Isten létezik. Ellenvetések 1. A végtelen ideája megalkotható a véges ideája alapján. 2. Honnan veszi Descartes az oksági elvet? Íme az érv. Csak két ellenvetés. Az elsőt Descartes maga is felveti. Ha adott a véges ideája, a végtelen ennek tagadása. Válasza. Nem saját végességemre csak a végtelen lénnyel való összehasonlítás alapján jövök rá. Nem nagyon meggyőző. A tökéletesség különböző fokai alapján is extrapolálhatok. A másodikra visszatérünk. Egyenlőre érjük be azzal, hogy Descartes ezt világosan és elkülönítetten belátta. Az érv azt is megmutatja, hogy Isten ideája innáta. Nem én magam alkotom meg és nem is a környezetemben lévő dolgoktól kapom. Akkor nincs más lehetőség.

Isten teremtett Ez rögtön következik abból, hogy Isten ideája velünk születik. Olyasvalaki hozott létre, aki rögtön belém helyezte ezt az ideát. Ez pedig, az iménti érv szerint, nem lehet más, mint Isten. A szüleim nem helyezhették belém – végesek. Több részleges ok összjátéka sem – ti. Isten ideája egyszerű. Magam sem teremthettem magam – ti. ha megadhatnék magamnak egy ekkora tökéletességgel rendelkező ideáit, minden tökéletességet megadtam volna magamnak. Örökké fogva sem létezhetek – s létezésben való megtartáshoz ugyanolyan erő szükséges, mint a létrehozáshoz, márpedig olyan erőm nincs, amivel fenntarthatnám magam.. Közvetlen következmény. Descartes gyorsan kizárja az alternatívákat. Szülők. Az egyszerűség része a realitásnak. Ha képes lennék, sokkal jobbra építettem volna magam. Az örök létezésnél, ami érdekes, az a mögötte álló gondolat. Az örök teremtés. Isten nem afféle állandóan belepiszkáló lény, hanem változatlan. De nem is olyan, hogy megteremtette a világot, aztán békén hagyja. Nem deista.

Isteni garancia Nem ugrani a következőre azonnal!
„... nyilvánvaló, hogy Isten nem lehet csaló, hiszen a természetes világosság által belátható, hogy minden csalárdság és megtévesztés valamiféle hiányosságot feltételez.” (65) Ennélfogva: amit világosan és elkülönítetten belátok, igaz. Megvan a recept tudásunk újraépítésére. Világos, hogy Isten realitása nem lehetne végtelen, ha csalna. Mármost számomra a világos és elkülönített belátások kétségbevonhatatlannak tűnnek. Ld. a cogito-érvet. Ha a világos és elkülönített belátások mégis hamisak, akkor Isten olyannak teremtett, hogy tévedjek. Akkor Isten csaló. Nem olyan közvetlen módon, mint a démon, aki hamis gondolatokat sugall nekem. Közvetett módon: hibás mércét adott az igazság és hamisság megítélésére. Olyan mércét, hogy még a leggondosabb alkalmazás esetén is mindig tévedni fogok. Ezzel lezárult a szkepticizmus elleni harc első és legérdekesebb szakasza. Most már tudom, hogy mit fogadhatok el igaznak. Nekiláthatok világos és elkülönített belátások révén feltárni a valóságot. Nem ugrani a következőre azonnal!

A karteziánus körforgás
Antoine Arnauld ellenvetése: „…hogyan kerülhető el a körforgás, amikor azt mondja: csak azért nyilvánvaló számunkra, hogy mindaz, amit világosan és elkülönítetten megragadunk, igaz, mert Isten létezik. Ámde Isten létezése csakis azáltal nyilvánvaló számunkra, hogy azt világosan és elkülönítetten megragadjuk. Ebből pedig az következik, hogy mielőtt nyilvánvalóvá válik számunkra isten létezése, már nyilvánvalónak kell lennie, hogy igaz mindaz, amit világosan és elkülönítetten megragadunk.” (160) Sikerült Descartes-nak leküzdeni a szkepticizmust? Emlékezzünk vissza az Istenérvre. Az első premissza, hogy van ideám Istenről, kétségbevonhatatlan. Ideámat maradéktalanul ismerem. Minden idea olyan, amilyennek megismerem. Ha valamely ideám egy végtelen lény ideájának tűnik, az is. A második premissza azonban nem ilyen evidens. Miért fogadjuk el? Azt mondtam, azért, mert Descartes világosan és elkülönítetten belátta. És itt van a baj. Biztos, hogy a világos és elkülönített belátások igazak? Figyeljük Descartes hogyan építkezik. 1. lépés: az igazságszabály elfogadása 2. lépés: Isten létezésének bizonyítása 3. lépés: az igazságszabály igazolása Ezen meg is bukik a program. Descartes látszólag válaszol, de valójában a szőnyeg alá söpri a problémát.

A tévedés (IV. elmélkedés)
Teodicea: Isten, aki mindentudó, mindenható, és végtelenül jó, hogyan tűrheti el a rosszat? Ágoston válasza: a világ jobb, ha vannak benne szabad akarattal rendelkező lények. A világban lévő rossz nem Isten műve, hanem ezeké a lényeké. Descartes ismeretelméleti teodiceája: ha Isten nem csaló, és rendelkezésünkre bocsátotta igazság és hamisság megkülönböztetésének mércéjét, akkor hogyan lehetséges mégis tévedés? Descartes válasza: az értelem működésében nincs hiba. Az ítélet alkotása azonban akarati aktus. Akaratunk szabad, és nincsenek korlátai. Ezért képesek vagyunk akkor is ítéletet alkotni, amikor nem rendelkezünk világos és elkülönített belátással. Aggály: biztos, hogy az ítélet akarati aktus? Akaratomon múlik, hogy elhiszek valamit? Egy másik problémát Descartes felismer. Az isteni garancia mintha túl erős lenne. Ha adott számunkra igaz és hamis csalhatatlalan mércéje, miért tévedünk? Ez egy teodicea probléma. Azok a tényezők, amelyek miatt mi eltűrjük a rosszat, Istennél hiányoznak. Akkor mégis miért? Súlyos kérdés. Ágoston válasza. Nem isten, hanem a szabad akarattal bíró lények a felelősek – belerondítanak a teremtésbe. De nincs mit tenni, a világ jobb szabad akaratú lényekkel, akik belerondítanak, mintha szabad lények helyett robotok volnának csak. Descartes ugyanígy az akaratot hibáztatja. Az intellektus nem produkál ítéleteket. Mutat dolgokat, de ezt elfogadni elhinni, ítéletet hozni, az akarat műve. Márpedig türelmetlenek vagyunk. Tudni akarunk, ezért elsietjük az ítélethozatalt, ezért tévedünk. És mi lenne, ha az akaratunk korlátozott volna? Ha csak akkor tudnánk ítélni, ha kellő bizonyítékaink vannak? Descartes szerint nem megy. A szabad akarat egységes csomag, nem adható részletenként. Még mindig jobb, ha tévedünk, mintha nincs szabad akaratunk. Ez a válasz erősen vitatható. A hit, magyarán az ítélethozatal, amikor elfogadunk valamit igaznak, legtöbbször nem az akarat műve. Néha az – kognitív disszonancia redukciója – de az ilyen esetek inkább deficitesnek tűnnek.

Az anyagi dolgok lényegéről (V. elmélkedés)
lényeg # létezés: ténylegesen nem létező dolgoknak is lehet lényege Descartes (expliciten ki nem mondott) tézise: az anyagi dolgok lényege a kiterjedés 5 méter hosszú  van hosszúsága  van kiterjedése az 5 méteres hosszúság és a hosszúság a kiterjedés moduszai (módozatai) A testi dolgok azon tulajdonságai, melyeket világosan és elkülönítetten megragadok (hosszúság, szélesség, mélység, szám, helyzet, mozgás, tartam), mind a kiterjedés aspektusai. [Igaz = amit világosan és elkülönítetten belátok.] [Azok a tulajdonságok, melyekkel a testi dolgok valóban rendelkeznek, mind a kiterjedés aspektusai.] vákuum? tömeg? A kentaurnak is van lényege – de nem létezik. Descartes itt nem fogalmazza meg teljesen expliciten azt a tézist, hogy az anyagi dolgok lényege a kiterjedés. Mit jelent ez? Hogy bármilyen anyagi test bármilyen tulajdonságait vesszük is, azok mind előfeltételezik a kiterjedést. Ez persze mechanista fizikájának metafizikai kifejeződése. Explicit érvet nem ad, de kitalálható – miután az V. elmélkedés címében megígérte, hogy az anyagi testek lényegéről fog írni, nem véletlenül kezdi azzal a kérdéssel, hogy a testekre vonatkozó ideáim közül melyek világosak és elkülönítettek. Vákuum? Van kiterjedése. Aminek kiterjedése van, az test. A vákuum test? Abszurd. De Descartes szerint nincs vákuum. A világos és elkülönített tulajdonságok listájáról hiányzik a tömeg. Descartes-nál hiányzik a tömeg fogalma.

Kitérő: a szubsztancia
szűk értelemben: ami önmagában képes létezni – Isten tág értelemben: a tulajdonságokat hordozó alany – Isten, lelkek, anyag (test) mint olyan Az egyes anyagi testek, mint amilyen az asztal, nem szubsztanciák. Az asztalnak vannak ugyan tulajdonságai (szögletes, nehéz), de az asztal maga is egy összetett tulajdonság (modusz), melyet valami hordoz. A végső hordozó az anyag, melynek lényege a kiterjedés. Ahogy az anyag lényege a kiterjedés, a léleké a gondolkodás. Itt érdemes kitérni a szubsztancia fogalmára. Két értelem. A szigorú értelemben az, ami nem szorul rá más létezőre – nyilván Isten, minden mást Isten teremtett. (Ezt az értelmet használja, majd Spinoza.) Tág értelemben: a tulajdonságokat (moduszokat) hordozó végső alany. Minden egyes lélek külön szubsztancia. Az én Descartes-ról való gondolataimat nem ugyanaz az alany hordozza, mint valaki más Descartes-ra vonatkozó gondolatait. A testek esetében nem ez a helyzet. Az egyes lelkek szubsztanciák, az egyes anyagi testek nem. A szokásos értelemben vett anyagi testek voltaképpen maguk is összetett tulajdonságok – Descartes kifejezésével moduszok. Az asztal maga egy rendkívül összetett tulajdonság – ilyen és ilyen részek ilyen és ilyen elrendezése. Ami ezzel az összetett tulajdonsággal rendelkezik az az anyag. Descartes-nál tehát tág értelemben 2 + sok szubsztancia van: 1 Isten, 1 anyag, sok lélek. A lélek lényege a gondolkodása: minden mentális tulajdonság vagy állapot a gondolkodás valamilyen aspektusa.

A kiterjedés ideái innáták I.
„…miközben ezeket első alkalommal feltárom, úgy tűnik nekem, mintha nem is valami újat sajátítanák el, hanem inkább csak visszaemlékeznék olyan dolgokra, amelyeket már korábban is tudtam, vagy első alkalommal figyelnék oda bizonyos ismeretekre, amelyek valamiképp már korábban is bennem voltak, csak éppen elmém tekintetét korábban nem fordítottam feléjük.” (80) Nem fiktívek, mert: „…noha bizonyos értelemben önkényesen gondolom el őket, mégsem az én koholmányaim, hanem éppenséggel megvan a maguk igazi és változatlan természete. Amikor például elképzelek egy háromszöget, még ha efféle alakzat az én gondolkodásomon kívül talán sehol a világon nem léteznék, és nem is létezett volna soha, e háromszög akkor is, kétségkívül rendelkezik bizonyos meghatározott természettel, vagyis lényeggel, vagyis formával, ami változhatatlan és örök, amit nem én találtam ki, s ami nem függ az én elmémtől. Ez pedig már abból is nyilvánvaló, hogy lehetséges különféle tulajdonságokat bizonyítani e háromszögről, mint például, hogy három szögének összege egyenlő, két derékszögével, hogy legnagyobb szöge a legnagyobb oldallal szemközt helyezkedik el, s más efféléket, amiket – akár akarom, akár nem – most világosan felismerek, még ha korábban, amikor elképzeltem egy háromszöget, egyáltalán nem gondolkodtam is róluk. E tulajdonságokat ennélfogva nem is én találtam ki.” (80-81) Az érv a fiktív jelleg ellen. A fiktív ideákban az van benne, amit én beleteszek. Pl. űrtaxi. Lehet-e benne dohányozni? Azon múlik, hogy hogyan képzelem el. Ha belerakom, hogy lehet, akkor lehet, ha azt rakom bele, hogy nem lehet, akkor nem lehet, ha egyiket sem rakom bele, akkor akármeddig is tűnődöm az űrtaxi ideáján, nem tudom megmondani, nem jutok semmire. A matematikai ideákban azonban olyasmi is rejlik, amit nem én tettem beléjük. Ezeket nem kitalálom, hanem felfedezem. De ha akaratomtól függetlenül vannak ezek benne, akkor nem én alkottam ezeket.

A kiterjedés ideái innáták II.
Nem kívülről kapottak, mert: „Az sem változtatna semmit a dolgon, ha netán azt mondanám, hogy a háromszögnek azt az ideáját érzékszerveim közvetítésével kaptam, mivel ugyanis időközben láttam néhány háromszögletű testet. Ez sem változtatna semmit, hiszen ki tudok találni számtalan más alakzatot, amelyek minden gyanú felett állnak a tekintetben, hogy valaha is az érzékszervek közvetítésével kaphattam volna őket, amelyekről azonban mégis – hasonlóan a háromszöghöz – képes vagyok különböző tulajdonságokat bizonyítani.” (81) Ha nem fiktív, és nem kívülről kapott, akkor innáta. A testekre vonatkozó tudásunk – a matematika és a matematikai fizika – velünk született ideáinkkal kapcsolatos világos és elkülönített belátásainkból származik. A matematika és a matematikai fizika független a tapasztalattól, a priori. Ezért nevezik Descartes-ot racionalistának. Azért nem kívülről kapottak, mert nem kell hozzájuk tapasztalat. Ha ténylegesen a tapasztalatból kaptam is, tapasztalat nélkül is megszerezhettem volna. Mármost: ha nem fiktív, és nem kívülről kapott, akkor innáta. Rakjuk össze. Tudás = világos és elkülönített belátás. A világos és elkülönített ideák innáták. A testekre vonatkozó tudás a priori, nem tapasztalati. Racionalizmus és empirizmus hagyományos kategóriái: ész vs. tapasztalat. Íme, ezért racionalista Descartes. Tkp. tudásra úgy teszünk szert, hogy az Isten által elménkbe helyezett innáta ideákkal kapcsolatban világos és elkülönített belátásokat teszünk. Igaz, hogy van másféle ismeretünk is, de az nem tudás, csak vélekedés. Felvezetés az ontológiai istenérvhez: tehát a háromszög ideája alapján tudok bizonyítani. Ha a háromszög ideájáról V&E belátom, hogy a háromszög szögeinek összege 180 fok, akkor annyi. Lehet, hogy nem létezik háromszög, de ha létezik, akkor szögeinek összege 180 fok. Nem lehetne ennek mintájára bebizonyítani Isten létezését?

Az ontológiai istenérv
Ha V & E belátom, hogy a dolog ideájához hozzátartozik valamilyen tulajdonság, akkor a dolog valóban rendelkezik azzal a tulajdonsággal. V & E belátom, hogy Isten ideájához hozzátartozik a létezés. Isten létezik. 1. ellenvetés: a lényegből nem következtethetünk a létezésre. Válasz: ebben az esetben igen. A tökéletes lény lényegéhez hozzátartozik a tökéletesség, hiszen ennek híján nem lenne tökéletes. Kant ellenvetése: a létezés nem tulajdonság. 2. ellenvetés: attól, hogy Istent nem tudom másként elgondolni, még nem kell léteznie. Amit én gondolok, nem teszi szükségszerűvé, hogy a dolog úgy is legyen. Válasz: nem az teszi Isten létezését szükségszerűvé, hogy én nem tudom másként elgondolni. Ellenkezőleg: Isten létezésének szükségszerűsége az, ami miatt nem tudom másként elgondolni, csak létezőként. Gaunilo ellenvetése (Anzelm ellen): ugyanilyen alapon léteznie kell a tökéletesebb szigetnek is. De igen. Descartes itt újrafogalmazza Anzelm híres ontológiai Istenérvét. Az első premissza ugyanaz a premissza, ami a matematikai bizonyítások és minden más bizonyítás alapját képezi. Ez az igazságszabály egyik speciálisabb változata. Ugyanúgy, ahogy a háromszöghöz hozzátartozik, hogy szögeinek összege 180 fok, Istenhez is hozzátartozik a létezés. 1. ellenvetés: abból, hogy a háromszög lényegéhez hozzátartozik a 180 fok, ergo nem létezhet háromszög 180 fok nélkül, nem következik, hogy létezik háromszög. Csak ez: ha létezik háromszög, akkor szögeinek összege 180 fok. Descartes válasza. Kant válasza. Példa a majdnem tökéletes évfolyamtárs – csak éppen nem létezik. Logika: kvantor 2. ellenvetés. Gaunilo formájában. Fogadjuk el, hogy a létezés tökéletesség, akkor a tökéletes sziget is létezik. Descartes válasza feltételezi a bizonyítandót. De tudjuk: Descartes úgy gondolja, hogy már a harmadik elmélkedésben bebizonyította Isten létét. Ilyen háttér nélkül a válasz hatástalan. Ezzel nem merítettük ki a kérdést, de itt nem is fogjuk. A 17. században népszerű érv, aztán átveszi a helyét a tervezési érv.

Saját testem létezik (VI. elmélkedés)
Van képzelőerőm. Nemcsak V & E értelmi belátásokra vagyok képes, hanem vannak zavaros érzéki jellegű ideáim is. (Nem mindenről! Az ezerszöget értelmileg meg tudom ragadni, de elképzelni nem tudom.) A képzelőerő nem lényegi tulajdonságom. Lényeg: ami nélkül a dolog nem létezhet. Gondolkodás nélkül nem létezhetek, hiszen az én, amelynek létezését a cogitóval beláttam, gondolkodó dolog. (Maga a cogito gondolati aktus. A cogitóhoz nem kellenek képzetek.) V & E el tudom gondolni, hogy nem rendelkezem képzetekkel. Amit V & E el tudok gondolni, az lehetséges. Ha pedig létezhetek képzelőerő nélkül, akkor a képzelőerő nem lényegi tulajdonságom. Rajtam kívül kell lennie valaminek, ami megmagyarázza, miért rendelkezem képzetekkel. Ha lenne testem, az megmagyarázná ezt. Ergo: van testem. Ez csupán valószínűségi érv, nem V & E belátás. Első nekifutás: valószínűségi érv saját testem létezése mellett. Képzelőerő: érzéki megjelenéseket nyújt: színek, szagok, hangok, ízek. A képzeletet meg szokás különböztetni a valódi érzékeléstől. Amikor képzelem, hogy van ott valami, vagy amikor tényleg van. Ez most nem számít: momentán nem tudom, létezik-e rajtam és Istenen kívül Amit V & E el tudok gondolni az lehetséges – ez megint az igazságszabály speciális esete. Nem azt jelenti, hogy így is van, csak annyit, hogy nem tartalmaz ellentmondást. Az elv maga jobban illusztrálható a kontraponált formából: ha lehetetlen, nem tudom V & E elgondolni. Próbáljuk meg elgondolni, hogy = 5. Nem megy. Mármost: lényeg az, ami nélkül a dolog nem létezhet. Pl. a 180 fok a háromszög lényegéhez tartozik. Nem létezhet olyan háromszög, ami nem ilyen. Ami nélkül a dolog létezhet, az nem tartozik a lényeghez. Ezt összerakva megkapjuk második premisszát.

Test és lélek reális különbsége
Amit eddig tudunk: A test lényege a kiterjedés, a léleké a gondolkodás. Az értelem, amely V & E belátásokat nyújt az elméhez tartozik, míg a zavaros ideákat nyújtó képzelőerő valószínűleg rá van utalva a testre. A tézis Test és lélek reálisan különbözik = test és lélek különböző szubsztanciák. Vagyis: a testi tulajdonságok (súly, hajszín, betegség, Miskolcon levés, hangok produkálása) másvalamihez tartoznak, mint a mentális tulajdonságok (éles elméjűség, makacsság, Descartes-ra gondolás, enni akarás). Vagyis: a testeknek nincsenek mentális, a lelkeknek nincsenek testi tulajdonságai. Egyes tulajdonságokat testinek, másokat lelkinek nevezünk. Ez banális megkülönböztetés önmagában nem mutatja, hogy itt két külön dologról van szó. Az ételnek van íze és van illata. Ebből nem következik, hogy az ízlelt étel és a szagolt étel két különböző dolog. Egyazon dolog kétféle tulajdonsága. Descartes szerint test és lélek között nem ez a viszony van. Két különböző dolog, amelynek nincsenek közös tulajdonságai. A Descartes-féle dualizmusnak, ha jobban belegondolunk, vannak fura következményei. A lélekre nem vonatkoztatható semmilyen testi tulajdonság. A léleknek nincs helye. A hely ugyanis a kiterjedés modusza. Ha én Descartes-ról gondolkodom, és mondom is, amit gondolok, a mondás az itt van a teremben, a gondolkodás nincs sehol.

Érvek a dualizmus mellett
A test osztható. Az elme oszthatatlan. A test nem azonos az elmével. Valóban egyszerű az elme? Nem különböző képességek nyalábja? Amit V & E elgondolok, Isten megalkothatta olyannak, amilyennek elgondolom. Saját magam V & E el tudom gondolni test nélkül. Isten megalkothat test nélkül. Ha valami létezhet valami más nélkül, akkor nem azonos vele. Én különbözöm a testemtől. Modern változatok: Saul Kripke, David Chalmers Vajon lehetséges-e, amit V & E el tudok gondolni? Az első érv természetesen Platón. Descartes csak úgy szőrmentén említi. Gond: nem nyilvánvaló, hogy az elme egyszerű. Lehet, hogy egy rakás különböző rendszer eredményezi a mentális tevékenységeket. A második érv Descartes eredeti érve. Napjainkban a legerősebb dualista érvek ugyanezen alapulnak. Az „Isten megalkothatta olyannak”-ot helyettesítik azzal, hogy lehetséges – amit Descartes is elfogadna. Hiszen amit világosan és elkülönítetten el tudok gondolni, az Descartes szerint is lehetséges. Kripke Naming and Necessityje, Chalmers zombi érve. De a modern változatok némileg nehezebb helyzetben vannak. Descartes hivatkozhat a saját igazságszabályára. Amit V & E el tudok gondolni, az lehetséges – ezt Isten szavatolja. Ma, a karteziánus körforgás miatt a V & E szabályt nem lehet feltételezni. Inkább így gondoljuk: hogy mit tartunk lehetségesnek, és mit nem az a világra vonatkozó ismereteinktől függ. És korábban nyilvánvalónak hitt ítéleteinkről kiderülhet, hogy tévesek. Pl. Einstein előtt igaznak gondoltuk, hogy vannak abszolút értelemben egyidejű események. Ma tudjuk, hogy nincs abszolút egyidejűség. Intuitív ítéletünk tehát becsaphat. Ezért Kripke és Chalmers kénytelen érvelni amellett, hogy legalább ebben az esetben, amit lehetségesnek gondolok, az tényleg az.

Érv az anyagi dolgok létezése mellett
Képes vagyok bizonyos ideákat [a „kívülről kapott” érzéki ideákat] passzívan befogadni. E képesség nem bennem, mint gondolkodó szubsztanciában van – mert nem feltételez értelmi belátást. Az ideák eredetére vonatkozó oksági elv szerint, ezek okainak legalább akkora formális realitással kell rendelkezniük, mint amekkora az ideák objektív realitása. Ezért, ezeket az ideákat vagy (1) Isten helyezi belém közvetlenül, vagy (2) kiterjedt dolgok keltik bennem. (1) lehetetlen: ha Isten maga helyezné belém őket, akkor becsapna. [Nem Isten volna, hanem gonosz démon.] Marad (2): testek okozzák őket. Tehát: léteznek testek. Az alapgondolatok már korábban felsejlettek: az érzéki ideákat passzívan kapjuk (III) – akkor ezzel nem volt mit kezdeni, a gonosz démon miatt továbbra is kételkedtem a testek. Az érzéki ideák valahogy függetlenek tőlem, a gondolkodó dologtól (VI eleje, saját testem létezése melletti valószínűségi érv). Három dolog azonban hiányzott: Isten, aki nem csap be. Egy elv az ideák okairól. Annak bizonyítása, hogy test és lélek reálisan különbözik. Most, hogy ez megvan, Descartes már megfogalmazhatja a döntő érvet.

Test és lélek kapcsolata
„…nem pusztán olyképpen vagyok jelen a testemben, mint hajós a hajójában, hanem egészen szorosan összekapcsolódtam, sőt már-már össze is keveredtem vele, olyannyira, hogy valamiféle egységet alkotunk.” (99) Descartes magyarázata az összekapcsolódásról: oksági kölcsönhatás a tobozmirigyben. Gond: ha test és lélek teljesen különbözik, ha nincsenek közös tulajdonságaik, hogyan lehetséges oksági kölcsönhatás? – Descartes követőinek nagy problémája (okkazionalisták, Spinoza, Leibniz) Miután Descartes szétválasztotta a testet és a lelket, rögtön össze is rakja. Kell is: egységnek fogom fel magam. Nem sétálhatok ki a testemből, és nem sétálhatok át a másik testbe – mint a hajós a hajójával. Ha a testemmel történik valami, sokkal jobban megvisel, mint a hajóst a hajó sérülése. Oksági kapcsolat: percepció, cselekvés. Gond.

Az érzéki ideák szerepe
Az érzéki ideák nem világosak és elkülönítettek, ezért nem nyújtanak tudást. Mégis természetes hajlamom van arra, hogy ezekből következtetéseket vonjak le. Akkor Isten tévedésre való hajlamot plántált belém? „Ezen kívül a természet még arra is tanít, hogy a saját testemen kívül léteznek még különböző más testek is, amelyek közül néhányra törekednem kell, míg másokat jobb elkerülnöm. S bizonyos is, hogy abból, hogy nagyon eltérő színeket, hangokat, illatokat, ízeket valamint meleget, keménységet és más efféléket érzékelek, helyesen következtetek arra, hogy vannak a testekben bizonyos különbségek, melyekből kiindulva eljut hozzám ez a sok különböző érzéki észlelet, s amazok megfelelnek ezeknek, még ha esetleg nem is hasonlítanak hozzájuk. Abból pedig, hogy ezen észleletek közül egyesek kedvezően, mások kedvezőtlenül érintenek, teljességgel bizonyos, hogy testemet, vagy inkább teljes énemet, amennyiben testből és elméből tevődöm össze, a körülöttem lévő testek különböző módon, hol kedvezően, hol kedvezőtlenül befolyásolhatják. ” (99-100) Az érzéki ideák nem tudást nyújtanak, hanem a test-lélek összetétel fennmaradásához szükséges („morálisan bizonyos”) ismereteket. A valódi („metafizikailag bizonyos”) tudás az értelem világos és elkülönített belátásaiból származik. Isten kétféle képességet adott nekem, két különböző célra Miután látjuk, hogy az ember test-lélek összetétel, magyarázatot nyerünk az érzéki ideák szerepére. A dilemma: 1. nem V & E, nem nyújt tudást. 2. Ösztönösen felhasználom. Ha a hús zöld és büdös, nem eszem meg. Ha látom, hogy kocsi jön, nem lépek le a járdáról. Akkor Isten becsap? Az érzéki megkülönböztetéseknek valódi különbségek felelnek meg. A zöld és büdös, és vörös és nem büdös hús között valóban van különbség. A különbség azonban mechanikai tulajdonságokban áll – másféle részek, más elrendeződése. Az érzéki tulajdonságok „nem hasonlítanak” okaikra. Jelzik a mechanikai különbséget, de nem írják le. Mint egy hibaüzenet – „a számítógép hibát észlelt, zárja be az alkalmazást, és indítsa újra a számítógépet.” A fennmaradáshoz arra van szükség, hogy ne egyem meg a romlott húst – azt, hogy milyen fizikai konstellációban áll a romlottság, nem kell tudnom. Az érzékek azt nyújtják, ami a fennmaradáshoz kell. Jó, hogy hajlamom van, hinni nekik. Azzal, hogy Isten képessé tett érzéki ideák befogadására, és hajlamot adott arra, hogy higgyek ezeknek, jót tett velem. A valódi tudásra azonban más képességet adott.

Válasz a szkeptikus érvekre
A csaló Istent és a gonosz démont az istenérvek kilövik. Tévedésen (érzékcsalódásokon) alapuló érv fantomfájás: tobozmirigy __A__ __B__ __C__ __D__ láb az érzékcsalódás: a gép meghibásodása Álom-argumentum Az álom megkülönböztethető az ébrenléttől. Azok az ideák, melyekkel álmomban találkozom, nem „illeszthetők törésmentesen” az éber állapotban jelentkező ideákkal. Végül a szkeptikus ellenvetésekről. Csaló Isten – kilőve: Isten nem csaló. Gonosz démon – nem tőle kapjuk ideáinkat. A világos és elkülönített ideák innáták, a kívülről kapott ideákat a testek keltik. Marad az a két érv, amely Descartes szerint csak az érzékeket kérdőjelezi meg, az értelmi belátást nem. Tévedésen alapuló érv – attól, hogy van meghibásodás, az érzéki információ általában megbízható Álom – koherencia kritérium – hogyan lett a feleségem hirtelen szőke?

Thomas Hobbes (1588-1679) Az angol polgárháború kérdései:
Meddig terjed a király hatalma? Meddig terjednek a király jogosítványai az egyházakkal szemben? 1640 Franciaországba menekül 1649 I. Károly lefejezése 1651 Leviatán megjelenése 1652 visszatér Angliába 1660 Stuart restauráció: II. Károly 1666 törvényjavaslat, mely lehetővé tenné Hobbes bíróság elé állítását Oxford. Humanista. Arisztokrata családoknál tanító. Kontinentális utazások geometria. Kapcsolat Mersenne körével. 1. kérdés: meddig terjed a király hatalma? I. Károly. 30-as évek, Hollandia, hajópénz. 2. kérdés: milyen viszony legyen király és egyház között, mennyi jogosítványa lehet az egyházaknak. Püspöki, presbiteriánus és independens. Hobbes rojalista mindkét kérdésben, írásban is kifejti. 1639-ben ki akarja terjeszteni a püspöki rendszert a presbiteriánus skótokra, de vereséget szenved. Kénytelen összehívni a parlamentet, amelyek nem adja meg neki a kért adókat. Nagy fokú bizalmatlanság a királlyal szemben. Ír lázadás, polgárháború. A parlament átveszi a skótoktól a presbiteriánus rendszert. Cromwell diktatúrája. Cromwell uralja a parlamentet, elkalapálja a skótokat, lenyomja a presbiteriánusokat, independens II. Károly. 1640-ben éppen royalizmusa miatt menekül Franciaországba. Royalista körök, II. Károly matematika tanára ben jelenik meg a Leviatán – árulásnak tekintik. Ha az uralkodó nem teljesíti a feladatát, nem képes garantálni az alattvalók biztonságát, hatalma megszűnik (új). Tkp. következetes: Gyanús, nemszeretem figura: rendkívül pesszimista kép az emberről, materialista, az ateizmus gyanúja, konfliktus az oxfordi matematikusokkal

A szerződéselmélet A szerződéselmélet a politikai filozófia két legfontosabb kérdését kívánja megválaszolni: 1. Mi a legitim politikai hatalom forrása? 2. Mire terjed ki a legitim politikai hatalom? Válasz 1-re: a politikai hatalom szerződésből származik, s azért tartozunk engedelmeskedni neki, mert a szerződést be kell tartani. 2. megválaszolásához azt kell megfontolnunk, hogy a természeti állapotban – amikor nem létezik politikai hatalom – miféle szerződésben mennénk bele. Hobbes politikai filozófiával fogunk foglalkozni. Két kérdés. Kérdések: legitim = jogszerű. Nem a rabló hatalma. Nem pusztán ésszerű engedelmeskednem, hanem kötelességem engedelmeskedni. Ennek megfelelően az első kérdés: miért kötelességem engedelmeskedni? Adó. A második kérdés: miben tartozom engedelmeskedni? Kötelezhet-e parlament, hogy minden reggel meztelenül énekeljek a Kossuth téren? Nyilván nem. Miért nem? Miért jogtalan ezt megkövetelnie, és miért jogos ezt megtagadnom. Erre a második kérdésre gyakorlatban a törvények adnak választ – az alkotmány rögzíti. De a kérdés az, hogy mi szerepeljen az alkotmányban. Mikor ad az alkotmány éppen megfelelő hatalmat a kormánynak? Ezekre a kérdésekre. a században a szerződéselmélettel adnak választ (Locke, Rousseau). Hobbesé az egyik első ilyen elmélet. 1. kérdés – szerződésből. Világos: a szerződést be kell tartanom. Kötelességem. Teljesen általános elv. 2. kérdésre a szerződéselmélet nem választ ad, hanem módszert a megválaszolására. Vegyünk egy olyan szituációt, amelyben nincs politikai hatalom – nincs kormány, önkormányzat, nincs király, stb. Ez az ún. természeti állapot. Ebből az állapotból szerződéssel lépünk ki. A kérdés az, hogy miféle szerződést lennénk hajlandók megkötni. A szerződés jellege határozza meg a hatalom határait.

Jó, hatalom, megbecsülés
Jó: amire (a dolog megfontolása után) vágyunk. „Az emberi hatalom általánosságban véve azokat az eszközöket jelenti, amelyek valakinek egy adott pillanatban valamely jövőbeli, jónak tetsző dolog megszerzésére rendelkezésére állnak.” (135) „Az embernek – csakúgy, mint minden másnak – értékét az árával mérjük. Vagyis értéket az határozza meg, hogy hatalma használatáért mennyit fizetnénk…” (136) „Embertársaink értékelésének külső megnyilvánulását a mindennapi életben megbecsülésnek vagy lebecsülésnek nevezzük” (137) „Megbecsülésre méltó minden vagyon, cselekedet, vagy tulajdonság, amely a hatalom bizonyítéka és jele.” (139) „A megbecsülés szempontjából annak nincs semmi jelentősége, hogy egy cselekedet (feltéve, hogy nagy és nehéz, következésképpen a nagy hatalom jele) igazságos vagy igazságtalan…” (141) Kezdjük pár hobbesi definícióval. Rendkívül negatív kép. Mintha mindent annak rendelnénk alá, hogy vágyainkat teljesítjük. Egymással való viselkedésünk ahhoz igazodik, hogy a másik mennyiben szolgálja vágyaink teljesítését. Minden vagyon megbecsülésre méltó – és a tisztességtelenül szerzett? Ha valaki lenyúlja az adófizetők pénzét, és ezt büntetlenül megteheti, mert megvan hozzá hatalma, méltó megbecsülésünkre? Méltó a megbecsülésre a gengszter, aki rám küldheti a verőlegényeit? Igen – feleli Hobbes. Az igazságosság mit sem számít. A pogányok költeményeiben az istenek rabolnak, nőket erőszakolnak meg, és a pogányok tisztelik őket. Másfelől vegyük Descartes-ot. Halott, nincs hatalma, akkor nem méltó a megbecsülésre?

Egoizmus és erkölcs Pszichológiai egoizmus?
Pszichológiai egoizmus: az emberi cselekedeteket kizárólag önös érdekek motiválják. Hobbes nem megy ilyen messze. Van-e erkölcs? A „jó” (=amire vágyunk) nem erkölcsi kategória. De Hobbes nem tagadja, hogy létezik erkölcs, csak stratégiai okokból hagyja figyelmen kívül. Úgy gondolja, hogy a természeti állapotot az emberi motivációk alapján érthetjük meg, nem pedig az erkölcsi szabályok alapján. (És a természeti állapot megértése alapján érthetjük meg, hogy miért hozzuk létre a politikai hatalmat, s az mire terjed ki.) A fenti kép két jellegzetessége: az embert önzőnek mutatja, és úgy írja le az emberi viselkedést, hogy említést sem tesz az erkölcsről. A „jó” ahogy itt szerepel, nem erkölcsi kategória. Ha én szeretem a pizzát, és megfontolás után is pizzát kívánok enni, akkor a pizza jó. Ez nyilván nem erkölcsi kiválóság a pizza részéről. Ez felvet két kérdést – pszichológiai egoista Hobbes, illetve az erkölcsöt pusztán semmire nem kötelező üres beszédnek tekinti, amely legfeljebb manipulációs célokra szolgál. Az első. Gyakran úgy gondolják, hogy igen. De nincs okunk azt gondolni, hogy Hobbes ilyen messzire megy. Nem mondja ki. Ez elég abszurd doktrína: hamis vagy semmitmondó (miért készülök lelkiismeretesen az órára – jó ez nekem, mindig?) Továbbá, Hobbes céljaira nem is szükséges. Elég annyi, hogy a motiváció jellegzetesen önző. A második. Az erkölcsi megfontolások itt teljesen hiányoznak. A „jó” itt nem erkölcsi kifejezés. Jó az, amire megfontolás után vágyunk. Én megfontolás után is pizzára vágyok. De a pizza nyilván nem jó erkölcsi értelemben. De az hiányzik, nem jelenti azt, hogy Hobbes szerint nem létezik olyasmi, hogy erkölcs, vagy hogy az erkölcsi diskurzus – amikor minősítünk valakit – üres beszéd, amely legfeljebb manipulációs célokat szolgál. Csak éppen a természeti állapot megértésében nincs szerepe. Miért fontos ez: Hobbes politikai filozófiája nem a pszichológiai egoizmus folyománya – bár épít a nagyfokú egoizmusra.

Az első előfeltevés: boldogság és hatalomvágy
„… az életben a boldogság nem az elégedett lelki nyugalmat jelenti. Mert olyan finis ultimus (végső cél) vagy summum bonum (legnagyobb jó), amit a régi erkölcsfilozófusok könyveikben emlegetnek, nem létezik. …A boldogság a vágy állandó előrehaladása az egyik tárgytól a másikig, ahol azonban az előbbi elérése csupán a másik eléréséhez vezető út. Ennek pedig az az oka, hogy az emberi tárgyak vágya nem az egyszeri és pillanatnyi élvezet, hanem a jövőbeli vágyakhoz vezető út biztosítása. … Ezért az emberiség általános törekvésének elsősorban az újabb és újabb hatalom iránti örökös és szüntelen vágyat tartom, amelynek csak a halál vet véget. És ennek oka nem mindig abban rejlik, hogy a ember az elért élvezetnél nagyobb élvezetet remél, vagy hogy a szerényebb hatalommal nem éri be, hanem abban, hogy a jóléthez szükséges pillanatnyi hatalmát és eszközeit továbbiak megszerzése nélkül nem tudja biztosítani.” ( ) Felvonulás ahhoz, hogy milyen a természeti állapot. Tehát milyen az élet, amikor nincs politikai hatalom – nincs kormány, nincs király, nincsenek törvények, nincs bíróság semmi. Hobbes érvelése két előfeltevésen alapul. Az első a boldogsággal kapcsolatos. Hobbes elveti azt az arisztoteliánus gondolatot, hogy a boldogság egyszerűen egy állapot, amelyet megfelelő életmóddal elérhetünk. A boldogság egy folyamatos egymást követő vágyaink beteljesítése. Mármost előrelátó lények vagyunk. Ezért biztosítani akarjuk az eszközöket vágyaink eléréséhez. Mármost a hatalom nem más mint eszköz a jövőbeli jó megszerzésére, vagyis vágyaink teljesítésére. Ezért vágyaink szükségképpen arra vezetnek, hogy a hatalomra is vágyjunk. Nem azért akarjuk a hatalmat, mert telhetetlenek vagyunk. Még ha aszketikusak vagyunk, és beérjük száraz kenyérrel és vízzel, akkor is akarjuk az eszközöket, amelyekkel ezt biztosítani tudjuk.

A második előfeltevés: egyenlőség
Az emberek képességeiket tekintve nagyjából egyenlőek. Testileg: a leggyengébb ember is megölheti a legerősebbet Szellemileg: tegyük félre a tudományos gondolkodásra való képességet; a hétköznapi okosság a tapasztalatból származik, s mindenki ugyanannyira hozzáférhet. „A képességeknek ebből az egyenlőségéből ered a céljaink elérésére irányuló remény egyenlősége” (167) Itt megint szembefordul Arisztotelésszel. Mivel egyenlőek vagyunk nem gondoljuk azt, hogy a másiknak inkább kijár valami, mint nekünk.

A természeti állapot: háború
Ugyanazokra a dolgokra vágyunk – ha másért nem is, hatalomvágyunk miatt. Ezekre a dolgokra ugyanolyan jogot formálunk. Egymás ellenségei leszünk. A viszály három oka: versengés, bizalmatlanság, dicsvágy. Versengés: harc a szűkös forrásokért. Dicsvágy: a hatalomvágy motiválja. Három konkrét ok. Versengés. Dicsvágy – dicsőség = megbecsülés, megbecsülés a hatalom elismerése. De a három ok közül a második a legfontosabb. Az első és a harmadik némileg esetleges – talán nincs semmilyen, ami kellhet nekem. Talán, ha elég nagy hatalmam van, nem érdekel, ha kissé kevesebbre tartanak, annál, mint amilyen hatalmas tényleg vagyok.

A legfőbb ok: a bizalmatlanság
„... ha valaki egy alkalmas darab földet beültet, bevet, beépít, vagy éppen birtokában tart, s egy támadónak csak egyetlen ember erejétől kell félnie, akkor valószínűnek látszik, hogy az emberek egyesült erővel elűzik őt földjéről, és megfosztják nemcsak munkájának gyümölcsétől, hanem életétől vagy szabadságától is. A támadót azonban ugyanez a veszély fenyegeti mások részéről. És ennek a kölcsönös bizalmatlanságnak a következménye, hogy mindenki számára önnön biztonságának legésszerűbb záloga a megelőzés, vagyis az a a törekvés, hogy erővel vagy csellel mindenkit leigázzon, akit csak tud, míg aztán már nem lát maga körül olyan hatalmat, amely fenyegethetné. És ezáltal nem is lépi túl azt a határt, amelyet az önfenntartás megkövetel, és ezért ez általában megengedett dolog.” (167) Ez a legfontosabb. Tegyük fel, hogy én nem akarom senkinek semmijét. Földet akarok, csak azért, hogy megéljek. Van föld, megművelem. Más elveheti. Joggal feltételezem, hogy el is akarja venni. Talán most speciel nincs is szüksége a földemre, van neki sajátja. De mi van, ha neki rossz a termése? Ő is előrelátó, és biztosítani akarja jövőbeli vágyainak teljesülését. Ha ezt tudom, minden okom megvan, hogy tartsak tőle. Ezért én támadom meg. Saját biztonságom legésszerűbb záloga a megelőzés. Nem arról van szó, hogy telhetetlen vagyok: csak önfenntartásomat akarom biztosítani. Jogos ez? Jogos. Mit kell tennem, az adott körülmények között – nincs törvény, nincs rendőrség -, hogy biztosítsam önfenntartásomat? Támadnom kell. Ezáltal persze háború tör ki. Mindenki így tesz, mindenki rosszul jár. Méltányolható indokokból mindnyájan rosszul járunk. Az olyan helyzetet, amelyben a természeti állapotban vagyunk, a híres játékelméleti példával, a fogoly dilemmájával lehet ábrázolni.

A fogoly dilemmája Ha te beszélsz, a társad nem, téged elengedünk, a társad 10 évet kap. Ha a társad beszél, te nem, te kapsz 10 évet, és a társad elengedjük. Ha mindketten beszéltek, mindketten 5 évet kaptok. Ha egyikőtök sem beszél, mindketten 1 évet kaptok. 1: kooperál 1: nem kooperál 2: kooperál , ,10 2: nem kooperál , ,5 Történet. Feltételezzük, mindketten önös érdekeinket követjük, nem kommunikálunk, nincs okom feltételezni, hogy a másik kockáztatna a kedveméért. Ugyanez a hobbesi szituációban. Kooperáció: békén hagyjuk egymást. Nem kooperálás: támadunk. Bár akkor járnánk legjobban, ha békén hagynánk egymást, a racionális döntés az, hogy támadunk. Kari olvasó.

A természeti állapot A hadiállapot nem jelenti, hogy állandóan harci cselekmények zajlanak. Elég hozzá, hogy ismeretesek a háborús szándékok, s ezért akármikor számítani lehet tényleges összetűzésekre. „Ilyen körülmények közt nincs helye szorgalomnak, mert a gyümölcse bizonytalan, ezért nincs se földművelés, se tengeren túlról behozott áru, se kényelmes épület, nincsenek nagy erőt igénylő tárgyak ide-oda szállításához szükséges eszközök, semmiféle ismeretszerzés a Föld ábrázatára vonatkozóan, se időszámítás, se művészetek, se irodalom, se társadalmi érintkezés, s ami a legrosszabb: örökös félelem uralkodik, az erőszakos halál veszélye fenyeget, s az emberi élet magányos, szegényes, csúnya, állatias és rövid.” (168-9) Valóban ez lenne közhatalom nélkül a helyzet? fegyveresen utazunk, zárjuk az ajtókat, a szekrényeket a kormányzat nélkül érő vademberek Amerikában a királyok és szuverén hatalmasságok állandóan háborúznak Nem kellenek permanens összetűzések. Hasonlat: akkor is rossz idő van, ha éppen nem zuhog, de lóg az eső lába. Az élet nyomorúságos. Jogos-e a leírás? Valóban ilyen lenne-e az élet politikai hatalom híján? Ennyire összeférhetetlenek vagyunk? Igen: eleve feltételezzük, hogy a másiktól nem számíthatunk jóra – még amikor államban élünk, és van törvény, akkor is. Empirikus érv még: vademberek. Továbbá, az egyes országok pedig ténylegesen természeti állapotban vannak, hiszen fölöttük nincs politikai hatalom – ENSZ.

Természetjog és a természeti törvények
„A természetjog … mindenki számára azt a szabadságot jelenti, hogy önnön erejét saját akarata szerint lényének, vagyis életének megoltalmazására használhatja, s következésképpen mindent megtehet, amit a cél érdekében saját megítélése és értelme szerint szükségesnek tart” (171) „A természeti törvény, lex naturalis, az értelem által felismert olyan előírás vagy szabály, amely megtiltja nekünk, hogy olyasmit tegyünk, ami életünket kiolthatja, vagy ami a megoltalmazására szolgáló eszközöktől megfoszt minket, továbbá, hogy elmulasszunk valamit, amivel véleményünk szerint életünket legbiztonságosabban megoltalmazhatnánk.” (171) általános szabály racionálisan felismerhető előírja azt a viselkedést, mely legjobban szolgálja fennmaradásunkat Jog – lehetőség, szabadság. Törvény előírás. A tartalom nagyjából ugyanaz: lehetőség illetve előírás saját magunk megőrzésére. Vegyük észre: mi magunk döntjük el, hogy mire van jogunk, illetve mit kell megtennünk életünk védelmére. A természetjognak ill. a természeti törvénynek mi vagyunk az értelmezői. Miért? Mert rólunk van szó – a mi életünkről. Természeti törvényből sok van – mi hárommal foglalkozunk. Olyan szabályok, amelyeket, ha gondolkodunk felismerünk. Ezek éppúgy érvényesek a természeti állapotban, mint amikor elhagyjuk a természeti állapotot. Tulajdonképpen ezek a békés egymás mellett élés szabályai. De e szabályok csak lehetőséget teremtenek arra, hogy a háborút magunk mögött hagyjuk.

Az első három természeti törvény
I „mindenki békére törekedjék, ameddig csak annak elérésére reménye van, ha pedig erre nincs többé reménye, a háború minden eszközét és előnyét igénybe veheti és felhasználhatja” (172) A természeti állapotban jogos a megelőző csapás: „ilyen körülmények között mindenkinek mindenre joga van, még mások testére is” (172) II „mindenki önkéntesen mondjon le minden jogáról feltéve, hogy a többiek is így tesznek, ha ezt a béke és az önvédelem érdekében szükségesnek tartja, s másokkal szemben elégedjen meg annyi szabadsággal, mint amennyit ő másoknak saját magával szemben megenged” (172) Szerződés: jogok kölcsönös átruházása Megállapodás: olyan szerződés, ahol az egyik vagy mindkét fél később teljesít. III „a megkötött megállapodásokat teljesíteni kell” (183) Először egyesével. I a két tagmondat. Az első fele világos: a hadiállapot nyomorúságos. A második fele a természetjog: mindent megtehetsz, amit életed megőrzéséhez szükséges. A „remény”-en nem holmi puszta irracionális vágyakozást kell érteni – nem azt jelenti, ahogy valaki, aki egy szót nem tanul, remélheti, hogy átmegy a vizsgán. Inkább racionális esélyt jelent. A természeti állapotban nincs esély a békére. A fogoly dilemmája típusú helyzet miatt arra kell számítanom, hogy a másik támad. Ha másért nem, mert tart tőlem, hiszen én biztosítani akarok minden eszközt a másikra. Nyugodtan megölhetem a másikat: a törvény szerint cselekszem. II. éppen az ilyen fajta jogról való kölcsönös lemondást írja elő. Nyilván kölcsönös. Ha én lemondok, a másik nem, akkor én nem leszek biztonságban, marad a hadiállapot. Ezzel megsérteném a természeti törvény lényegét, hogy tegyek meg mindent önmagam megőrzésére. Némi fogalommagyarázat. Szerződés, amikor nem pusztán lemondok, hanem lemondok valaki javára. Pl. lakáseladás. Az eladó lemond a tulajdonjogáról, a vevő egy bizonyos pénzösszeg – ti. a vételár – feletti rendelkezés jogáról. Megállapodás: amikor nem azonnal szállítunk. Pl. szerződnek és a vevő foglalót tesz le, akkor a teljes összeget, az eladó a lakás átadását ígéri későbbre. A harmadik szabály – ezért gondolom, hogy Hobbes nem lehet pszichológiai egoista – az egoista akkor teljesít, ha megéri. Lapozni, de nem váltani.

Miért kell közhatalom? Miért nem állapodunk meg egyszerűen egymással? Miért kell létrehoznunk a politikai hatalmat? „Az olyan megállapodás, ahol a a felek egyike sem teljesít azonnal, s amely ily módon a kölcsönös bizalmon alapul, a puszta természetes állapotban (vagyis a mindenkinek mindenki elleni háborúskodásában) bármely indokolt gyanú felmerülése esetén hatálytalanná válik. … aki elsőnek teljesít, csak ellenségének dobja oda magát prédául – ellentétben azzal az elidegeníthetetlen jogával, hogy életét és létszükségleteit megvédhesse” (177) Politikai hatalomra azért van szükség, mert ennek van joga és ereje, hogy szükség esetén kikényszerítse a megállapodások betartását. Hogy segítenek ezek a természeti törvények megmagyarázni a politikai hatalom létrejöttét? Miért kell ilyen? Miért nem állapodunk meg egyszerűen. Mert hatálytalan. A megállapodás bizalmon alapul, a természeti állapotban a bizalom ésszerűtlen. Mindig feltételezhetem a másikról, hogy javaimat akarja. Pl. megállapodunk, hogy nem támadok. Én teljesítek: lenne alkalmam, de nem támadom meg. Van-e garanciám arra, hogy a másik nem támad meg? Nincs. Akkor nem köthetek megállapodást. Lemondanék elidegeníthetetlen jogomról. Hobbes érvelése nem az, hogy eleve gonoszak vagyunk, s eleve rosszhiszeműen szerződünk, s olyasmit ígérünk, amit eszünk ágában sincs betartani. Nem a rosszhiszeműségen múlik. Én betartanám a szerződést, de a szomszédba érkezik pár erős fickó. Vajon miért jöttek? Van okom azt hinni, hogy nem azért, hogy megtámadjanak? Nincs. Ha nem akarok mást, mint megőrizni életem és javaim, akkor járok el racionálisan, ha éjszaka legyilkolom őket. Arról van szó, hogy a szerződések betartását biztosító állam nélkül a szerződések érvénytelenek. Ezért nem működik az egymás közötti megállapodás. Viszont ha a másikat törvény elé citálhatom a megállapodás megszegéséért. Ha van olyan hatalom, amely képes elverni rajta a port, akkor félni fog. Mivel tudom, hogy emiatt ódzkodik majd szerződést szegni, bízhatom abban, hogy betartja a szerződést. Ezért a szerződés hatályos

Az állam, mint az igazságosság forrása
Hatályos megállapodás nélkül nincs jogátruházás, ezért mindenkinek mindenre joga van. Kényszerítő erő nélkül nincs hatályos megállapodás – „a megállapodások kard nélkül puszta szavak” (205) Állam/ politikai hatalom/ kormányzat nélkül nincs kényszerítő erő. Ez igaz minden III-hoz hasonló természeti törvényre. „… a természeti törvények, vagyis az igazságosság, méltányosság, szerénység, megbocsátás, egyszóval az a törvény, hogy ne tégy másoknak olyat, amit magadnak nem kívánsz, önmagukban –azaz ha megtartásukra semmilyen hatalomtól való félelem nem kényszeríti az embereket – ellenkeznek természetes érzelmeinkkel, melyek részrehajlásra, büszkeségre, bosszúra és más hasonlókra késztetnek minket.” (205) Ebből az következik, hogy csak államban beszélhetünk igazságosságról vagy igazságtalanságról csak államban beszélhetünk. Ez az érvelés a III. természeti törvénnyel kapcsolatos. De ugyanúgy igaz a III-at követő természeti törvényekre. I-re és II-re nem. Ezek feltételes törvények – ha van esély a békére, ha a többiek így tesznek – akár teljesül a feltétel, akár nem, eszem egyértelműen megmondja, mit kell tenne. A többi törvény kategorikus: a megállapodásokat be kell tartani (méltányosság: viszonozzuk a jóindulatú bánásmódot; szerénység: alkalmazkodjunk embertársainkhoz; megbocsátás: annak, aki megbánja, amit ellenünk elkövetett, bocsássunk meg.) Ezek együtt kiadják az erkölcsi aranyszabályt. Hobbes tehát azt mondja, hogy kényszerítő tényező híján az erkölcsi törvényeket is át fogjuk hágni. Nem mintha az erkölcsi törvények betartása nem szolgálná fennmaradásunkat – ezek természeti törvények, s az összes természeti törvény a fennmaradást szolgálja –, de kényszerítő erő híján a rövid távú érdekeinket kell követnünk, nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy csak hosszú távon kifizetődő szabályokat kövessünk.

Az állam létrehozása Az államot létrehozó szerződés:
mindenki szerződik mindenkivel lemond minden jogáról egy személy vagy egy gyülekezet javára azt megbízottjának tekinti, és mindent amit az a közbéke és a biztonság érdekében cselekszik, a saját cselekedetének ismer el. Az így létrejövő nem természetes személy az állam. A személy megtestesítője az uralkodó (a szuverén), a többiek az alattvalók. A szerződés – megvan előlegezve a II természeti törvényben. Fontos momentumok: (1) egymással kötjük. (2) Totális lemondás jogainkról? – lényegében igen. Az önvédelem joga kimarad: a halálraítélt nem követ el jogtalanságot, ha menekülni próbál. A megfontolás: ha megőrizzük jogainkat, az államnak nem lesz meg a hatalma a béke biztosítására. Ha megőrzöm tulajdonjogomat, nem fizetek adót, akkor miből lehet fenntartani a rendet. (3) Az, hogy kinek a javára mondok le, meghatározza a kormányformát. Hobbes szerint a legjobb az örökletes monarchia. (a) Nem lesz széthúzás, (b) az uralkodó így lesz leginkább alkalmas arra, hogy ne személyes érdekeit kövesse. (4) Aki ezeket a jogokat ténylegesen gyakorolja, az az uralkodó – a szuverén, önmaga ura, nincs fölötte hatalom. (5) Az uralkodó minden cselekedetét a sajátunknak tekintjük. Teljes és feltétel nélküli felhatalmazást kap. Ha nem kap teljeset, nem lesz elég hatalma. Ha pedig feltételes felhatalmazást kapnak – csak addig ismerjük el cselekedeteit sajátunknak, amíg a béke és biztonság érdekében cselekszik, akkor ki mondja meg, hogy meddig teszi ezt. (6) Ami így létrejön, az egy mesterséges személy: a Leviatán címlapja. Mint a jogi személy: önálló akarattal és cselekvőképeséggel bíró ágens.

Az uralkodó jogállása 1. 1. Az államot létrehozó megállapodás visszavonhatatlan. Mert csak a permanens lemondás biztosíthatja a békét. Mert a szerződés visszavonásával megfosztanánk az uralkodót tulajdonától. Mert Istennel kötött szerződésre hivatkozni hazugság. 2. Az uralkodó nem követhet el szerződésszegést. Mert nem szerződő fél. Tudniillik: Az alattvalók összességével nem szerződhet, mert azok csak nem alkotnak egyetlen személyt. Külön-külön nem szerződhet velük, mert ha az alattvaló azt állítaná, hogy az uralkodó szerződést szegett, nem lenne olyan hatalom, amely ezt a vitát eldöntené, s így visszahullanánk a természetes állapotba. Visszavonhatatlanság. Szerződésben feljogosítottuk, hogy rendelkezzék velünk. Megkapta a hatalmat, az övé, rendelkezhet vele, igazságtalanság visszavenné. Miért hazugság Istenre apellálni: mert Isten maga nem jelenik meg, aki pedig Isten földi képviselőjének vallja magát, csak ember Nem követhet el szerződésszegést. Az Uriás történet. Hobbes elismeri, hogy disznóság. Megsérti a méltányosság törvényét – a jót gonosszal fizeti vissza. Az is világos, hogy Dávid tette nem a békét és a biztonságot szolgálja. De azt, hogy mi szolgálja ezt, ő van feljogosítva megítélni. Mivel nem szerződött, nem is sértett szerződést. Istennel kell lerendeznie.

Az uralkodó jogállása 2. 3. Az uralkodó cselekedeteit annak is el kell ismernie sajátjának, aki nem szavazott rá. Mert ha részt vett az uralkodót beiktató szavazáson, elfogadta, hogy tartania fogja magát a többség döntéséhez. Mert ha nem csatlakozik, megmarad a természeti állapotban, és bárki büntetlenül megölheti. 4. Az uralkodó nem követhet el jogtalanságot alattvalóival szemben. Mert az uralkodó cselekedeteit mindenkinek a sajátjának kell elismernie. Így aki az uralkodót jogtalansággal vádolja, magát vádolja. 5. Az uralkodót sem kivégezni, sem megbüntetni nem lehet. Mert az uralkodó tettei a mi tetteink. Ezért a saját tetteinkért egy másik személyt büntetnék. A szerződés nemcsak azokat köti, akik az uralkodó mellett szavaztak. A szavazás szabályai. A második szempont a fontosabb. Ez az általános szempont – amiért el kell fogadnunk. Ha kívül helyezem magam az államon, nem élvezek jogvédelmet. Szabad préda.

A felségjogok A véleménynyilvánítás korlátozása
A tulajdon szabályozása Igazságszolgáltatás Békekötés és hadüzenet Tanácsadók és hivatalnokok kiválasztása Alattvalók jutalmazása és büntetése E jogok megoszthatatlanok és elválaszthatatlanok. „Ha Anglia legnagyobb részében nem terjedt volna el előzetesen az a nézet, hogy e jogokat megosztották a király, a nemesség és az alsóház között, a nép sose lett volna megosztott, és sose hullt volna ebbe a polgárháborúba.” (217) Véleménynyilvánítás. Nincs szólásszabadság. A tanítások veszélyesek lehetnek, pl. megkérdőjelezik az uralkodó jogcímét bizonyos dolgokban. Akkor ebben az ügyben nincs olyan hatóság, aki dönthetne, jön a természeti állapot Diagnózis a polgárháborúról. Nem a király túlzott hatalmi törekvései. Éppen ellenkezőleg: azért tört ki, mert a királynak nem volt elég hatalma.

Az önkényuralom veszélye
„Itt azonban valaki azzal az ellenvetéssel hozakodhatna elő, hogy eszerint az alattvalók helyzete igen nyomorúságos, hiszen ki vannak szolgáltatva az ily korlátlan hatalommal rendelkező személy vagy személyek gerjedelmeinek és más féktelen szenvedélyeinek. …e vádaskodók nem gondolnak arra, hogy az emberi körülményekben mindig akad egy s más kellemetlenség, s hogy a legrosszabb, ami bármely kormányformában a népet általában érheti, alig nyom valamit a latban, ha azzal a nyomorúsággal hasonlítjuk össze, amely a polgárháborúnak vagy az oly uratlan emberek féktelenségének velejárója, akik felett nem áll se törvény, se kényszerítő erő, amely a fosztogatástól és bosszútól visszatartaná őket.” (218) Hobbes teljesen tisztában van vele, hogy mivel semmilyen jogi garancia nem óv meg az önkényeskedéstől, az élet az államban nyomorúságos. De még mindig jobb, mint a természeti állapot. Látható, hogy a szerződéselmélet miként ad metódust a hatalom terjedelmére vonatkozó kérdés megválaszolására. A természeti állapot olyan nyomorúságos, hogy még egy ilyen szerződést is érdemes megkötnöm. Megéri. Az államban csak egy rossz szándékú uralkodótól tarthatok, a természeti állapotban mindenkitől. Locke ellenvetése: róka és oroszlán.

Az alattvalók szabadsága (21. fejezet)
Mindent megtehetnek, amit az uralkodó törvényekben nem szabályoz. Az uralkodó legitim hatalmának határait a szerződés célja szabja meg. Mivel a szerződést az emberek önmaguk védelmére kötik, minden olyan rendelkezés, amely ellentmond az önvédelemnek, semmis. Más szóval: mindenki megőrzi az önvédelem jogát. 1. Ezért nem kötelezhetők arra, hogy: megöljék vagy megsebesítsék magukat lemondjanak az élelemről, gyógyszerről, stb. önmaguk ellen valljanak, ha nincs garantálva, hogy bocsánatot nyernek hadba vonuljanak, ha tudnak maguk helyett mást küldeni 2. „Az alattvalóknak az uralkodóval szembeni kötelezettsége csak addig áll fenn, és nem tovább, ameddig az uralkodó a maga hatalmával alattvalóit megvédeni képes.” (249) Mennyi szabadság marad. A törvények által hagyott mozgástér. Illetve: a szerződést bizonyos célokra kötöm. Amikor e célokat nem szolgálja, semmisnek tekintem. Például a halálraítélt részéről nem jogtalanság, ha szökni próbál. Ami nem jelenti azt, hogy az ítélet jogtalan. Csak az illető már nem köteles engedelmeskedni. A 2. pont: no ezért mérgeltek meg a rojalisták. Hiszen ezzel legitimálja a parlamenti oldalt: ha a király már nem biztosítja a békét, jogos hatalmának vége.

Hogyan kell(ene) az uralkodónak kormányozni?
Jogállamiság Nyilvánosan kihirdetett törvények kellenek. Visszamenőleges hatályú törvény nem lehet. A törvényeknek összhangban kell lenniük a természeti törvényekkel (méltányosság, szerénység). Törvény előtti egyenlőség. Csak az legyen törvények útján szabályozva, aminek szabályozása okvetlenül szükséges. De attól, hogy az uralkodó nem kormányoz, hatalma még legitim. Az ideálja a jogállam, amely pontosan azt a célt szolgálja, amire létrehozzák. Törvények útján. A törvény által előzetesen nem tiltott cselekedet megtorlása nem büntetés, hanem ellenséges cselekmény. A törvény előtti egyenlőségre visszatér. Ez tkp. a természeti törvény egyik aspektusa, hiszen annak összefoglalása az aranyszabály A fölösleges törvények csak a pénznek állított csapdák. Sőt még szociálpolitikát is szükségesnek tart. A véletlenül munkaképtelenné válókról gondoskodni.

Amit tudni kell Tanácsos a szövegeket az előadásra elolvasni.

Hasonló előadás

Az előadások a következő témára: "Amit tudni kell Tanácsos a szövegeket az előadásra elolvasni."— Előadás másolata:

Hasonló előadás

Projectumról

Visszajelzés

Bejelentkezés

A társadalmi hálózaton keresztül belépni:

Amit tudni kell Tanácsos a szövegeket az előadásra elolvasni.

Hasonló előadás

Az előadások a következő témára: "Amit tudni kell Tanácsos a szövegeket az előadásra elolvasni."— Előadás másolata:

Hasonló előadás

Projectumról

Visszajelzés