A vállalat alapítása.

A vállalat alapítása

A vállalat alapítása A vállalatalapítás jogi aktus, az adott ország társasági törvénye szabályozza, lehetőségeit főként a piac állapota határozza meg, de jelentős szerepe lehet az állami gazdaságpolitikának is.

Vállalatalapítási motivációk: #1
Egyéni motivációk: nyereség, pénzügyi függetlenség, önmegvalósulás, egyéni képességek kipróbálása, alkotni akarás, függetlenség, hatalomvágy. Környezetből fakadó motivációk: szellemi vagy anyagi elismertség hiánya a munkahelyen, túl sok hierarchikus lépcső.

Vállalatalapítási motivációk: #2
Kétfajta vállalatalapító személyiség van: Gyakorlatra, szakmai ismeretekre építő vállalatalapító, korábban általában szakmunkás volt. Általában nem törekszik nagyobb jövedelemre, kicsi marad, indok: főleg a függetlenség. Menedzser típusú vállalatalapító, elsősorban a vállalkozók köréből származik, felsőfokú végzettségű, van vezetési tapasztalata. Általában akkor alapít vállalatot, ha karrierjében törés keletkezik, főleg külső pénzforrásokat használ, nagy kockázati tényezők, specializált vállalat, fontosak a fejlesztési eredmények. Kezdeti kudarc, vagy gyors gyarapodás.

Vállalati dinamika Fúzió: két vállalat egyesülése új vállalat létrehozására. Felvásárlás: egy vállalat részleges vagy teljes tulajdonba vétele. Szövetkezetek: a közös vállalkozás sajátos formája, ahol a tagok rendszerint a vezetésben is részt vesznek, oly módon, hogy az egy tag-egy szavazat elv érvényesül.

Vállalatok megszűnése – csőd
az a jogi eljárás, amelynek során rendezik annak a vállalatnak az adósságait, amely nem képes pénzügyi kötelezettségeinek eleget tenni. (önkéntes, vagy kényszerű) a magyar törvények három változatot ismernek: csődeljárás, felszámolási eljárás, végelszámolás.

Alapítás folyamata Két alapforma:
egyéni vállalkozások, az évi V. tv szabályozza. társas vállalkozások, amelyet az évi VI. tv (GT) szabályozza. (Nem tárgyaljuk a szövetkezeteket – ezek ugyancsak társas vállalkozások - és az alapítványok vállalkozási tevékenységét).

1. Egyéni vállalkozás #1 belföldi természetes személy, aki üzletszerűen, saját nevében és kockázatára rendszeres haszonszerzés céljából gazdasági tevékenységet folytat. feltételek: vállalkozói igazolvány; engedélyhez kötött tevékenység esetén képesítési követelményeknek való megfelelés; APEH bejelentés.

1. Egyéni vállalkozás #2 nem kaphat vállalkozói igazolványt:
akit gazdasági vagy a közélet tisztasága elleni bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítéltek; akit egyéb szándékos bűncselekmény miatt 1 évet meghaladó szabadságvesztésre ítéltek; akit az adott foglalkozás gyakorlásától eltiltottak; aki egyéb jogszabályban előírt foglalkozási tilalom alá esik; akinek korábban kiadott vállalkozói igazolványát visszavonták.

2. Társas vállalkozások #1
GT csak a tv által meghatározott formában hozható létre: jogi személyiség nélküli társaságok: közkereseti társaság (kkt); betéti társaság (Bt). jogi személyiséggel rendelkezők: egyesülés; közös vállalat (kv); korlátolt felelősségű társaság (Kft); részvénytársaság (Rt).

a GT fogalmi elemei: üzletszerű, folyamatos gazdasági tev.; vagyoni hozzájárulás a tagok részéről; közös kockázatvállalás a tagok között; saját cégnév alatti jogalanyiság, jogképesség (a tagoktól külön, magának a társaságnak lehetnek jogai és kötelességei).

GT alapítás folyamata: társasági szerződés megkötése, vagy alapító okirat; cégbírósági bejelentés; cégbírósági - végzés; - cégbejegyzés; - közzététel a Cégközlönyben.

A vállalat magatartási elmélete:
A vállalat nem cselekvő egész, az érintettek koalíciója. Sok alternatíva, cél van – optimalizálás helyett kielégítő megoldás. Az információhoz jutásnak és az információ felhasználásának költsége van. Döntéshozók – korlátozott racionalitás => lehetetlen az optimalizálás!

Megbízó – ügynök elmélet:
A döntések túlnyomó részét a menedzsment hozza, a profit nagy része mégis a tulajdonosoké. A tulajdonosok nem tudják „rendesen” ellenőrizni a vezetőket.

Vállalattípusok, vállalkozási formák

A főbb vállalati formák #1
Egyéni vállalkozó: a hagyományos tőkés vállalkozás, a tulajdonos által irányított vállalat. A vállalat tulajdonosa személyesen irányítja a vállalat működését, ellátja a menedzseri feladatokat is. Teljes mértékben ismeri a vállalatot, mindig jelen van, minden alkalmazottat személyesen ismer. Ez a vállalati forma viszonylag kisméretű vállalatot feltételez. A tulajdonos célja a bevételek és a költségek különbözetének, a profitnak a maximalizálása. A tulajdonos korlátlan felelősséget vállal, ami azt jelenti, hogy személyes vagyonával is felel a vállalat tartozásaiért.

Egyetlen személy tulajdonában lévő üzleti vállalkozás. Jogi felfogásban a vállalkozás és a vállalkozó, valamint a személyes jövedelem és a vállalkozás profitja ugyanaz. Nem jogi személy. Előnyök: alapítása és megszüntetése egyszerű, áttekinthetőség, a vállalkozó függetlensége, az üzletmenetre vonatkozó nyilvános adatszolgáltatási kötelezettség hiánya, adózási kedvezmény. Hátrányok: szerényebb nyereségszerzési lehetőségek, pénzügyi erőforrásokhoz jutás korlátozottsága, túlzottan sokoldalú követelmények a vállalkozóval szemben, korlátlan felelősség.

Társaság: két vagy több tulajdonos által alapított személy és/vagy tőkeegyesülés jellegű üzleti vállalkozás, ahol a partnerek osztoznak az eredményen és a vezetés felelősségén. Előnyök: egyszerű alapítás, adózási előnyök, tulajdonosi lehetőség nagyobb tőke nélkül, jogi védettség viták esetére, jelentősebb tőke és hitelforrások, a folytatás lehetősége tulajdonosváltás esetén. Hátrányok: személyi konfliktusok lehetősége, agresszív törekvés lehetősége az alkalmazottaknál partnerségre, világos menedzseri felelősség hiánya.

Jellemzői: A résztvevők sajátos érdekközössége A tulajdonosok személyi vagyonától elkülönült önálló szervezeti, ügyviteli mechanizmusok. Szervező erejű szerződések keretében közös gazdasági vállalkozásra, koordinációra irányul.

Korlátolt felelősségű társaság: minden résztulajdonos csak saját részesedésének mértékéig felel a vállalat tartozásaiért, nem pedig az egész vagyonával. Ilyenformán csökken a résztulajdonosok kockázata, tehát az üzletrészek eladásával nagy összegű pénztőkét lehet összegyűjteni.

Részvénytársaság: a társasági formák közül a legnagyobb vállalatokra jellemző forma. A részvényesek a vállalat tulajdonosai. Összességükben ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek, mint a tulajdonos-menedzser, egyenként részvénytulajdonuk mértékében. A részvényesek tehát jogot formálhatnak a vállalat profitjának elsajátítására. A részvényesek összességét képviselőiken keresztül megilleti a munkafelvétel és elbocsátás joga. Mindegyik részvényes eladhatja részvényét, így tulajdonjogait áruba is bocsáthatja.

A részvényesek nem személyesen látják el a vállalat irányításának feladatát, hanem igazgatótanácsot választanak és fizetett menedzsereket alkalmaznak. A menedzserek érdekei: a vállalat növekedése, mert ezzel hatalmuk növekszik; személyes fogyasztásuk növekedése.

A tulajdonosi és a menedzseri érdekek tehát eltérnek egymástól és bizonyos mértékben ellentétbe is kerülnek. Ezért a tulajdonosoknak olyan ösztönző rendszert kell alkalmazniuk, amely a menedzserek érdekévé teszik a vállalati profit növekedését. (Pl. a menedzserek részvényekhez jutnak, vagyis résztulajdonosokká válnak; profitfüggő jutalékrendszer kialakítása, magas fizetés…). A vállalat (formájától függetlenül) működésének célja a minél nagyobb profit elérése, egyszóval a profit maximalizálása.

Tisztán tőkeegyesülés jellegű társaság, ahol a tulajdonosok a társaság működéséért a részvénytulajdonukon túl semmilyen felelőséggel nem bírnak. A tulajdonosok kiléte jogilag közömbös, a tulajdonosok elvben bármikor (ha a közgyűlés megszavazza) felmondhatnak a menedzsmentnek. Előnyök: a tulajdonosok korlátozott felelőssége, korlátlan élettartam. Hátrányok: nyilvános adatszolgáltatási kötelezettsége, az alapítás és megszűntetés bonyolult és költséges.

Főbb különbségek az egyes társaságok között: A társulással járó feltételek, következmények Társasági tevékenység jellege Alapítás körülményei, bejegyzés kötelezettsége Felelősségi viszonyok A társaságokban részt vevő tagok korlátlanul (kkt., bt-nél min. 1 beltag) vagy korlátozott (kft – csak a törzsbetétig) felelőséggel tartoznak a társaság működéséért. Jogi személyiséggel nem rendelkező társaságok: bt., kkt.

Egyéni Szövetkezet Bt Kkt Kft Rt Kv
Alakító Magánsze-mély Jogi személy 5 fő alapíthat Magánszemély Magán-személy Szövetke-zet Kft. Rt. Tevékenység Vannak olyan tevékenységek, amelyek képesítéshez vagy telephelyhez kötöttek Tőke 3 millió, abból 1 millió kp. a többi lehet apport Nincs kötelezően előírt 20 millió, abból 10 millió kp. a többi apport Nincs kötelező-en előírt Célkitűzés Megélhe-tés, profit, önmegvaló-sítás Alaptevé-kenység segítése Profit, önmeg-valósítás Családi vállalkozás, profit Profit Felelősség Korlátlan Korlátozott Beltag korlátlan Kültag korlátozott Korlátlan, egyetemes, és három évig visszamenő-leg Részvény arányában Külső ell. APEH + TB + illetékes hatóság Belső ell. - Felügyelő bizottság Csak 50 millió ill. 200 fő felett Okl. könyv-vizsgáló ellenjegyzés Felügyelő bizottság Irányítás Tulajdonos vagy manager 1 tag 1 szavazat Beltag Rögzítés szerint Taggyűlés Közgyűlés által megválasz-tott igazgató-tanács Tőkekivonás Kivonható Kilépéssel alapítólevél szerint, felszámolási és végelszámolási eljárás, részvényértékesítéssel Adózás SZJA / Személyi Jövedelem Adó TÁNYA / Társassági Nyereség Adó Törvényi fel. Bíróság Cégbíróság Státusz Nem jogi személy

Nonprofit vállalatok összefoglaló táblázata
Egyesület Köztestület Alapítvány Közalapítvány Kht Alakító Jogi személy Magánszemély Gazdasági, szakmai kamarák Csatlakozás önkéntes, alapszabály szerint Kormány, település, önkormányzat Csatlakozás önkéntes, alapító okirat szerint Magánszemély, csatlakozás alaptőke emeléssel Célkitűzés Alapszabályban meghatározott Valamilyen közfeladata ellátása Tartós közérdek Jogszabály szerint ellátandó feladat Társadalmi közös szükséglet Tőke Végezhet vagy köteles gazdasági tevékenységet végezni, de az eredményt vissza kell forgatni Megszűntetés Megszűntethető a tagok által, és megszűntethető Törvény rendelkezik felette Megszűnik, ha megszűnik a közérdek, ha korlátozott időre alakult, ha elfogy a pénz Feladat kiürül Alapítok megszűntethetik, kívülről lehet kezdeményezni a megszűntetést Profit Keletkezhet személyes vagyon TV rendelkezik felette Alapítványi összeg nem visszavehető Kormány, település, önkormányzat rendelkezik a vagyon felett A tulajdonosok között szétosztandó

A vállalkozások költségei és a költségfüggvények

A vállalkozások költségei és a költségfüggvények. #1
A ráfordítás egy naturális fogalom, a ténylegesen felhasznált eszközök (élő- és holtmunka, anya-gok) természetes mértékegységben kifejezett mennyisége, tehát nem értékösszeg. Pl.: kombájn/ha, m2, db, kg… A költség a tényleges ráfordítások pénzben kifejezett értéke. (Lehet pl. USD, Ft, Euró…) A kiadás nem ugyanaz, mint a ktg, vagy szűkebb, vagy tágabb fogalom, a pénzeszközök csökkenése. Általában a jövőbeni felhasználásra vásárolt készletek, anyagok beszerzésére, v. más működési feltételek felhasználására kifizetett pénzösszeg.

A vállalati ktg-ek csoportosítása: számviteli és gazdasági ktg-ek; explicit- és implicit ktg-ek; fix- és változó ktg-ek rövid távon.

Számviteli költségnek nevezzük a folyó ktg és az amortizáció (tartós lekötések értékcsökkenésé-nek) összességét. folyó költség: azon termelési ráfordítások értéke, amelyek az adott időszakban merülnek fel és a termék eladásával meg is térülnek. Gazdasági költség: a számviteli ktg-nél tágabb fogalom, mert magába foglalja a termelés érdekében felmerült v.mennyi ráfordítás pénzben kifejezett értékét, vagyis a számviteli költséget és az alternatív költséget is. Alternatív költség: egy haszonáldozat, elveszett hozam, amelyről a vállalkozás érdekében le kellett mondani. Így pl.: a kamat, a vállalkozó saját munkabére, melyek általában megtérülnek és a vállalkozóé lesznek. Az alternatív ktg a vállalatban felhasznált termelési tényezők átlagos normális, elvárt hozadékát foglalja magába, ezért ezt normál profitnak is nevezzük. A normál profit tehát egy adott üzletágban elérhető profit, adott üzletághoz kötődik, ezért nem egységes Ktg-ként értelmezhető, illetve a számviteli profit részeként is értelmezhető.

Megjelenésüket tekintve lehetnek: explicit- vagy kifejezett költségek, azok, amelyek adott időszak folyamán a termeléssel kapcsolatosan felmerülnek és számlákon, pénzügyi átutalásokban, kifizetésekben kifejezett formában megjelennek (pl: munkadíj, bérleti díj, energiaktg, szállítási díj, kamatktg.) implicit költség: rejtett költség, az alternatív ktg azon része, amely ugyan pénzkifizetés formájában nem jelenik meg, de tényleges ráfordítás, így a gazd-i döntéseknél szükséges számbavenni. (pl.: saját munka-, illetve tőkeráfordítás)

A vállalat összes ktg-e két részre osztható (TC=FC+VC): fix költségek (Fix Cost;FC): állandó költségek, amelyeket akkor is fizetni kell ha nincs kibocsátás (pl. amortizáció, bérleti díj, kölcsönök kamata – ezek tehát nem változnak a termelés volumenének változásával) változó költségek (Variable Cost;VC): a kibocsátás mennyiségével együtt változnak (pl. anyagköltség, munkabér, energiaköltség) A változó költség és a termelés volumenének változása közötti összefüggés lehet: lineáris: amikor a változó költség pontosan követi a termelés változásának ütemét és irányát degresszív: amikor a változó költség a termelésnél kisebb mértékben változik progresszív: a változó költség gyorsabb ütemben nő vagy csökken mint a termelés

Az árbevétel (R) az eladott termékek mennyiségének és árának a szorzata. Bruttó profit: az árbevételből levonjuk a folyó, explicit költségeket (ag, munkabér, energia). Számviteli profit: az árbevételből levonjuk a számviteli költségeket (vagyis a folyó ktg-eket és az amortizációt). Gazdasági profit: az árbevételből levonjuk a gazdasági költségeket (vagyis a számviteli ktg-eket [folyó ktg +amortizáció] és az alternatív ktg-eket [saját munka- és tőkeráfordítás pénzben kifejezett értékét]).

ÁRBEVÉTEL (R) A termelés gazdasági költségei: a termelés érdekében felmerült v.mennyi ráfordítás pénzben kifejezett értéke Alternatív költség Gazdasági profit Implicitköltség Normál profit Számviteli költség: Számlákon megjelent + elszámolható az adott időszakban (közvetlen ktg + amortizáció) Számviteli profit EXPLICIT költségek Bruttó profit

A vállalat profitjának (π) összetevői (= a bevétel – költségek) mindegyike függ a termelés méretétől, vagyis: π (q)=R(q)-TC(q) R, TC R TC A jelen esetben a vállalat az „a” és „b” pontok között nyereséges Q a b

A teljes ktg tehát felírható a következő alakban: TC=FC+VC TC TC VC FC Q

Az átlagktg (ATC) az egységnyi termékre jutó ktg. Beszélhetünk az: átlagos fix ktg-ről (AFC), amely a termékegységre jutó fix ktg-et mutatja, az összes fix ktg és a termelés hányadosa: AFC=FC/Q átlagos változó ktg-ről (AVC), amely a termékegységre jutó változó ktg-et mutatja, az összes változó ktg és a termelés hányadosa: AVC=VC/Q átlagos összktg-ről (ATC), ami term.egységre jutó teljes ktg-et mutatja, az összes ktg és a termelés hányadosa: ATC=TC/Q Felírható a változó és fix összegeként is: ATC=AVC+AFC

A határktg az egységnyi kibocsátásnövekményre jutó ktgnövekményt jelenti, vagyis azt a ktg-változást, amelyet egy egységnyi pótlólagos termékkibocsátás okoz.

A vállalkozások költségei és a költségfüggvények. #11/a
Fedezeti pont MC AC, MC EXTRAPROFIT ATC MC1 AVC MC0 MC2 AFC Üzembezárási pont Q2 Q0 Q1 Q

A ktgfüggvények jellemzői: Ha a cég semmit nem termel, akkor is ktg-be kerül, mert a fix ktg nagysága független a kibocsátástól Kevés termék előállítása nagy indulóktg-el jár, de a ktgnövekedés lassul a termelés fokozásával. A határ- és ktgfüggvények U alakúak. Az ATC és AVC függvények közelítenek egymáshoz, hiszen a különbség közöttük az FC, ami a termelés fozozásával csökken. A határktg (MC) először csökken, majd növekszik és az ATC, illetve AVC függvényeket azok minimumánál metszi. Az MC és ATC metszési pontjánál nagyobb értékek esetén a vállalat nyereséges, attól kisebb értékeknél veszteséges.

Az ÁKFN-struktúra F pF QF összes klts (TC) ÁR Költség Bevétel p C R
Bevétel (R) változó klts (VC) F pF állandó klts (FC) Q (forgalom) QF

Az ÁKFN-struktúra A fedezeti mennyiség (QF) számítása:

Az ÁKFN-struktúra Számítsa ki az alábbi adatok alapján, hogy hány db terméket kell annak a vállalkozónak előállítania, aki nem akar veszteséget termelni a gazdasági év végére? A termék állandó költsége egy év alatt: ,- Ft Egy db termék ára (átlagár): 3.840,- Ft Egy db termékre eső változó költség: 2.000,- Ft A számítás: QF = /(3840 – 2000) = db/év A vállalkozónak tehát min db-ot kell a termékből legyártania a nullszaldóhoz.

A tőkebefektetések értékelésének módszerei
A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb

A befektetést motiváló legfontosabb tényezők:
A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb. A befektetést motiváló legfontosabb tényezők: érték megőrzése, gyarapítása – a vagyontárgyak értékállandósága, -növekedése korlátozott mennyiségük miatt biztosabb, mint a pénzformában tartás (kp, takarékbetét). folyó jövedelemszerzés – ilyen lehet az osztalék, bankbetét vagy értékpapír kamata…

A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb. Minden esetben a befektetést a betéti kamathoz hasonlítják, hiszen ez egy jól kiszámítható, kockázat-mentes befektetési forma, így kockázattal járó befektetésbe csak akkor fektetnek, ha annak hozama, haszna ennél a kamatnál magasabb. A tőkebefektetések értékelésénél mindig figyelembe kell venni az időt, csak azonos időpontra átszámított jövedelmeket és ktg-eket szabad összehasonlítani! Ez alapján beszélhetünk: jelenértékről és jővőértékről.

A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb. jelenérték (PV: Present Value): egy jövőbeni pénzösszeg vagy pénzösszeg-sorozat mai pénzben kifejezve. t= az évek száma Ct= a t. évben esedékes összeg r= az éves pénzlekötés, bankbetét kamatlábának századrésze

A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb. nettó jelenérték (NPV): a befektetés révén megszerzett tőkejószág jelenértékének és a megszerzés, befektetés pénzráfordításának különbsége. NPV>0 -a befektetés sikeres NPV=0 -teljesen mindegy, de a kockázat miatt nem biztos, hogy megvalósul NPV<0 -a befektetést nem célszerű megvalósítani

A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb. PL: Eladásra kínálnak egy államkötvényt, amit 2 év múlva ,- Ft névértéken lehet beváltani. Mennyiért érdemes ma megvásárolni, ha a piaci kamatláb 6 %-os? PV=[1/(1+0,06)2]*20000 = = (1/1,1236)*20000= ,- Ft => nem több, mint ,- Ft-ért érdemes megvásárolni (beváltani)!

Az államkötvényt 15.800,- Ft-ért érdemes megvásárolni!
A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb. PL: Mennyiért érdemes megvenni az előző példában szereplő államkötvényt, ha a megszerzésére fordított összeg 2.000,- Ft volt? NPV = PV – 2000 = – 2000 = ,- Ft Az államkötvényt ,- Ft-ért érdemes megvásárolni!

A belső kamatláb és a nettó jelenérték közötti kapcsolat:
A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb. A belső kamatláb és a nettó jelenérték közötti kapcsolat: Mind a kettőből lehet arra következtetni, hogy a befektetést célszerű-e megvalósítani. Ha egy befektetés nettó jelenértéke negatív, a befektetést nem célszerű megvalósítani. Másik oldalról az összehasonlítást úgy is el lehet végezni, ha a piaci kamatlábat a tőkebefektetésből nyerhető százalékos profittal (=belső kamatláb) vetem össze. belső kamatláb: a tőkebefektetés %-os haszna. (A makroökonómiában azt a kamatlábat nevezzük így, amely mellett a beruházás-befektetés nettó jelenértéke 0.) külső kamatláb: piaci kamatláb.

A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb. ÖSSZEHASONLÍTÁS: 1.) NPV negatív, ha az értékpapír megszerzésére fordított összeg > ,- Ft, mert pl: NPV = = - 200 2.) Belső kamatláb1 = 20000/17800=1,123 => 12,3 % 2 évre ~ 6 %/év = piaci kamatláb Belső kamatláb2 = 20000/15800=1,266 => 26,6 % 2 évre ~ 13 %/év > piaci kamatláb

A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb. jövőbeni érték (FV:Future Value): az idő és a kamatláb segítségével állapítjuk meg, vagyis kamatos kamatot számítunk. C0= a jelenleg meglévő pénzösszeg

A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb. PL: Takaréklevelet veszek ,- Ft-ért. Mennyit ér 5 év múlva, ha a kamatláb 6 %-os? FV = 10000*(1+0,06)5= ,- Ft 5 év múlva a ma ,- Ft-ért vásárolt értékpapír ,- Ft-ot ér majd.

Egy vállalat vagyonértékelésének módszerei:
A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb. Egy vállalat vagyonértékelésének módszerei: jövedelemtermelő-képességének alapján az az érték, amennyiért korábban létrehozták, ill. amennyi ma a könyv szerinti érték egyenkénti eszközértékeléssel Egy vagyontárgy, tőkebefektetés, bérlemény üzleti értékelésének alapja a jövedelemtermelő képessége. Ennek alapján állapítható meg a jelenlegi értéke. Vagyis egy vagyontárgy tőkeértéke annak jelenértéke, ami nem más, mint jövedelmeinek a kamatlábbal diszkontált hozadékösszege.

A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb. PL: Ha egy cégnél ,- € nyereségre lehet számítani évente, és az elvárt jövedelmezőség 20 %, mennyiért lehet a céget megvenni? PV = X; Ct = X X = (X )/(1+0,2)1 => => X=100000/0,2 = ,- €

Gazdasági folyamatok elemzése

Az elemzés történhet: Az adatok időbeli alakulásának vizsgálatával: bázisviszonyszám; láncviszonyszám. Az adatok arányának és változásának vizsgálatával: megoszlási viszonyszám Az adatok tényezőnkénti vizsgálatával árindex; értékindex; volumenindex. Az adatok közötti összefüggések vizsgálatával: rugalmassági vizsgálatok Az adatok középértékének vizsgálatával: számtani átlag és helyzeti középérték vizsgálatok.

Értékesített mennyi-ség [t] Összes értékesítés [eFt]
Év/negyed-év A B C Értékesített mennyi-ség [t] Összes értékesítés [eFt] cikkcsoport forgalma [eFt] 2001 800 600 1 200 2 600 2002 900 700 2 800 2003 950 1 300 3 150 2004. I. 200 150 1 000 2004. II. 300 500 160 2004. III. 400 170 1 100 2004. IV. 100 70 2004. össz. 1 600 550 3 700 2005. I. 2005. II. 320 2005 I. fé. 620 2 200

bázisviszonyszám, ha a viszonyítási alap mindig ugyanaz az év: 2002. évi forgalom/2001. évi forgalom 2800/2600=1,077 => 107,7 % 2003. évi forgalom/2001. évi forgalom 3150/2600=1,212 => 120,2 % láncviszonyszám, ha a viszonyítási alap mindig az előző év: 2004. évi forgalom/2003. évi forgalom 3700/3150=1,175 => 117,5 % 2003. évi forgalom/2002. évi forgalom 3150/2800=1,125 => 112,5 % A viszonyszámokat nem csak forgalmi értékre, hanem mennyiségre, árra, stb-re is lehet számolni!

megoszlási viszonyszám, ha a 3 cikkcsoport egyenkénti forgalmi adatait évenként az összforgalomhoz viszonyítjuk: 2005. I. fé-i ért.-i forgalom megoszlása cikkcsoportonként: A: (900/2200) * 100 = 41 % B: (500/2200) * 100 = 23 % C: (800/2200) * 100 = 36 % a megoszlások összege mindig 100 %! mennyiségekre is lehet számolni!

értékindex: ha az értékesítési forgalom (ár x mennyiség => p x q) változása egyik időszakról a másikra, mindkét tényezőváltozás következménye. jelölések: p0, q0: bázisidőszaki ár-, mennyiségadatok p1, q1: tárgyidőszaki ár-, mennyiségadatok IÉ =

volumenindex: ha az értékesítési forgalom (ár x mennyiség => p x q) változása egyik időszakról a másikra, kizárólag a mennyiségváltozás következménye. jelölések: p0, q0: bázisidőszaki ár-, mennyiségadatok p1, q1: tárgyidőszaki ár-, mennyiségadatok IV =

árindex: ha az értékesítési forgalom (ár x mennyiség => p x q) változása egyik időszakról a másikra, kizárólag az árváltozás következménye. jelölések: p0, q0: bázisidőszaki ár-, mennyiségadatok p1, q1: tárgyidőszaki ár-, mennyiségadatok IÁ =

Feladat: számítsa ki és év vonatkozásában IÉ, IV és IÁ értékét! egységár 2003-ban: 3150/700=4,5 eFt/t egységár 2004-ben: 3700/550=6,72 eFt/t IÉ = (550 x 6,72)/(700x4,5) = 1,175 => 118 % IV = (550 x 6,72)/(700x6,72) = 0,7857 => 78,6 % IÁ = (700 x 6,72)/(700x4,5) = 1,493 => 149 %

Az árrugalmassági együttható megmutatja, hogyan változik az értékesített mennyiség a keresletet befolyásoló (ár) tényezőhöz képest. rugalmatlan kereslet: E < 1 rugalmas kereslet : E > 1 közömbös kereslet : E = 1

Az árrugalmassági együttható: ahol: Δp=p1-p0 Δq=q1-q0

Feladat: számítsa ki az előző táblázat alapján és év vonatkozásában az árrugalmassági együttható értékét! állapítsa meg, hogy rugalmas, vagy rugalmatlan esetről van-e szó! EÁ=[( )/550] / [( )]/3700 = -1,835 az értékesítés igen rugalmasan követi az árváltozást (EÁ >> 1).

Számtani átlag: az átlagolandó értékek összegét elosztjuk azok számával. Számtani átlag az átlagolandó értékek összege az átlagolandó értékek száma

Pl (számtani átlag): a 2001 – évi összes értékesítés átlaga = = 1/7 * ( ) = 1750

Helyzeti középértékek: Módusz: a leggyakrabban előforduló ismérvérték. pl.: a 2001 – évi összes értékesítés módusza = 1000 Medián: a mennyiségi ismérvnek az a („középen elhelyezkedő”) értéke, amelyiknél ugyanannyi kisebb, mint amennyi nagyobb érték fordul elő. pl.: a 2001 – évi összes értékesítés mediánja = 1100 1 3150 2 2800 3 2600 4 1100 5 1000 6 7 600

A gazdasági/társadalmi folyamatok mejelenítésére leggyakrabban használt grafikus ábrák

1. Sík oszlopdiagram Az egyedi ismérvértékek, vagy trend ábrázolása céljából.

2. Térbeli oszlopdiagram
Az egyedi ismérvértékek, vagy trend ábrázolása céljából.

3. Síkbeli vonalgrafikon
Az egyedi ismérvértékek, átlagértékek, indexek, vagy trend ábrázolása céljából.

4. Térbeli lapgrafikon Az egyedi ismérvértékek, átlagértékek, indexek, vagy trend ábrázolása céljából.

5. Sík kördiagram Az viszonyszmok ábrázolása céljából.

6. Térbeli kördiagram („robbantott torta”)
Az viszonyszmok ábrázolása céljából.

LOGISZTIKAI KÖLTSÉGELEMZÉS
Mi a kontrolling? Mutatószámok Megjegyzés hozzáadásához kattintson ide.

Mi a kontrolling? A kontrolling, mint alkalmazott gazdaságtani módszer az Amerikai Egyesült Államokból ered. Az első gyakorlati alkalmazások termelési rendszerek esetében kb re tehetők. Nyugat-Európában az 1950-es 1960-as években, Magyarországon környékén alkalmazták először gyakorlatban is ezt az elemző módszert. A következőkben nézzünk meg néhány megközelítést arra vonatkozóan, hogy különböző terminológiák hogyan látják a kontrolling célját, jelentőségét, alapfogalmát! Miért hasznos a bemutató a közönségnek? – A felnőtt közönség érdeklődőbb, ha tisztában van azzal, hogy mennyire és miért fontos a bemutató tárgya. Az előadó jártassági szintje a bemutató tárgyában: röviden ismertesse ezt a területet, vagy vázolja, hogy a résztvevőknek miért érdemes önre figyelniük.

Mi a kontrolling? A kontrolling a felső vezetés szintjén érvényesülő koordinációs funkció, amely a vagyont, a likviditást és az eredmény tervezését helyezi a középpontba. A kontrolling a teljesítmények és a ráfordítások elemzése. (Nem kerül-e többe a leves, mint a hús?). A kontrolling: vezetői információs rendszer. A kontrolling: nyereség-menedzsment, a vagyon, a pénzügyi helyzet és a nyereség kapcsolatának vizsgálata.

Mi a kontrolling? A kontrolling terv-tény eltérést vizsgál. A rendelés alakulása, árbevételt és költségeket befolyásoló hatása kiemelt jelentőségű információ. A kontroller a menedzser partnere, az eltéréseket mutatja ki, és javaslatot tesz a megfelelő döntések meghozatalára. A kontroller leggyakrabban a vállalaton belüli vezetői tanácsadó. HASONLAT: A menedzser a kapitány, aki a felelősséget viseli, a kontroller a kormányos, aki a SIKER (likviditás, profit, hatékonyság) nevű kikötőbe vezeti a hajót. A kontroller feladata a zátonyok és az útiránytól való eltérés korai felismerése és a kapitány tájékoztatása.

Mi a kontrolling? A kontrolling rendszer elemei:
stratégiai és operatív tervezési és ellenőrzési rendszer, részletes költség-, eredmény- és teljesítmény-elszámolási rendszer, mutatószám-rendszerek kifejlesztése, a beszámolási rendszer (jelentések) olyan fejlesztése, amely a vezetési szinteknek megfelelő információkat szolgáltat,

Mi a kontrolling? A kontrolling szakmai területek szerinti tartalma:
pénzügyi, beruházási, beszerzési, termelési, értékesítési kontrolling, Valamennyinél a tevékenységek naturális és pénzben kifejezett terv- és tényszámainak figyelése és értékelése az alapvető cél.

Mi a kontrolling? Logisztikai kontrolling
A logisztikai kontrolling célja: állandó gazdaságossági kontroll a költségek és a teljesítmények terv-tény összehasonlítása felett, döntés-előkészítő információk megszerzése, rendezése és szolgáltatása.

A logisztikai kontrolling tevékenységei: célkitűzés, tervezés a logisztikai célok a vállalati célrendszerben beszerzési, termelési és értékesítési célokat jelentenek, amelyek meghatározott tervek formájában öltenek testet:

a tényhelyzet mérése a logisztikai területek mindenkori pillanatnyi állapotának rögzítése, mérése megköveteli a beszerzési rendelések helyzetének, a gyártás előrehaladásának és az értékesítés volumenének naprakész ismeretét

a terv-tény eltérés elemzése csak akkor, ha az eltérés a megadott tűréshatárokat túllépi, ilyenkor fel kell tárni az okokat, majd döntés-előkészítő információkat, intézkedési tervet kell előterjeszteni:

beavatkozás, intézkedés, alapvető kérdés, hogy mit és hogyan kell változtatni, az elemzések eredményeként összeállított javaslatok alapján kell döntést hozni a beavatkozásra: beszerzési és készlettervek módosítása, rendelésállományok módosítása, pénzügyi források átcsoportosítása, gyártási folyamat átütemezése.

eredmények ellenőrzése, visszamérés a célok elérésének fokát, mértékét bemutató dokumentumok, esetleg célkitűzés-megváltoztatási javaslat készítése. A fent megfogalmazott öt fő tevékenységből álló többlépcsős szabályzási körfolyamatot szemlélteti a köv. ábra, amely fő vállalati funkciókra lebontva ábrázolja a kontrolling szabályzási folyamatrendszerét.

A logisztikai teljesítmények költségei: a vállalat saját logisztikai teljesítményei területén - üzemeltetési költségek, munkabérköltségek,valamint az irányítás költségei, külső logisztikai szolgáltató (pl. fuvarozó) által végzett munka esetén a szolgáltatásért fizetett költségek. A logisztikai teljesítmény- és költségelemzés általánosságban a kihasználás, a termelékenység és a hatékonyság vizsgálatára terjed ki, és ezekhez igazíthatók a logisztikai funkciókhoz is kapcsolódó értékelő mutatószámok.

MUTATÓSZÁMOK

MUTATÓSZÁMOK A logisztikai rendszerek összetettsége és a logisztikai teljesítményekkel szemben támasztott magas igények szükségessé teszik a célirányos tervezés, az irányítás, az ellenőrzés és a logisztikán belüli részterületek koordinációját. E tevékenységek célja, hogy: a gazdaságosságot folyamatosan ellenőrizze a költségek és a teljesítmény előirányzott és teljesített eredményeinek összehasonlításán keresztül, valamint a döntésekhez szükséges információkat megszerezze, szelektálja és előkészítse.

MUTATÓSZÁMOK A költségek és a teljesítmények átfogó számítása és a logisztikai mutatószámok rendszere mind hozzásegít, hogy a logisztikai történésekről a lehető legfrissebb képet kapjuk. Fényt kell deríteni a költségek és teljesítmények közötti ok-okozati összefüggésekre. Ez utóbbi előfeltétele, hogy pontosan meghatározzuk a teljesítmény vonatkoztatott nagyságát és az alapul szolgáló input / output kapcsolatokat.

MUTATÓSZÁMOK A logisztikai költségek és teljesítmények adataiból képzett mutatószámok értékeinek értelmezése és elemzése csak a logisztika szerkezetének ismeretében lehetséges. Amikor a mutatószámok elemzéséhez hozzáfogunk, először a szerkezet mutatószámait és bizonyos keretszámokat kell kidolgoznunk, melyek a teljesítendő feladatok nagyságára (a teljesítmény nagyságára és szerkezetére), a feladatot ellátók számára és kapacitására (különös tekintettel a munkatársak számára és a tárgyi eszközök kapacitására), valamint a vizsgált időszakra eső költségekre vonatkoznak.

MUTATÓSZÁMOK A rendelkezésünkre álló adatokból különböző mutatószámokat lehet levezetni segítségül a logisztika irányításához, melyek a következők: a produktivitás mutatószámai, melyek a munkatársak és az üzem műszaki berendezéseinek termelékenységét mutatják, a gazdaságosság mutatószámai, melyek az egyes meghatározott logisztikai költségek bizonyos teljesítményegységekhez fűződő viszonyát vizsgálják, valamint a minőség mutatószámai, melyek a célok teljesítésének a mértékét segítenek megítélni.

MUTATÓSZÁMOK A következőkben a logisztikai mutatószámokat a fenti típusok alapján fogjuk megvizsgálni.

MUTATÓSZÁMOK A logisztikai kontrolling keretében alkalmazni javasolt mutatószámok főbb csoportjai a következők: bázis- (vagy más néven keret- ) mutatószámok: a logisztikai teljesítmények nagyságát és struktúráját jellemző adatok, pl. beszállított árumennyiség, az árumennyiség megoszlása stb., a szállítójárművek, anyagmozgató gépek kapacitása, dolgozók létszáma stb., költségadatok.

MUTATÓSZÁMOK termelékenységi mutatószámok:
a gépek, eszközök, dolgozók kapacitásának kihasználtságát jellemzik. gazdaságossági mutatószámok: a meghatározott teljesítményegységre eső logisztikai költségeket fejezik ki. minőségi mutatószámok: a logisztikai szolgáltatások színvonalát jellemzik, pl. a hiányos be- és kiszállítások aránya, balesetek, árukárok előfordulási gyakorisága stb.

MUTATÓSZÁMOK A mutatószámok a felhasználás céljától függően meghatározhatók: egy-egy vállalati logisztikai alrendszerre (pl. alapanyag raktár, csomagoló stb.) vonatkozóan (lokális mutatószámok), vagy ezek súlyozásával az egyes üzemegységekre, vagy akár az egész vállalatra vonatkozóan (globális mutatószámok).

MUTATÓSZÁMOK A vállalati logisztikai rendszerek értékelésekor külön célszerű meghatározni: a beszerzést, a külső-belső anyagmozgatást, a raktározást és komissiózást, valamint az elosztást (szállítást) jellemző mutatószámokat. Az egyes részterületekkel kapcsolatosan több különböző mutatószám meghatározásával mutatószám rendszerek képezhetők, amelyek segítségével a folyamatok komplex értékelése, folyamatos kontrollja megvalósítható.

MUTATÓSZÁMOK A beszerzési logisztika mutatószámai
Termelékenységi mutatószámok pl.: az áruátvételi produktivitással kapcsolatos mutatók: A lebonyolított küldések munkaóránként számított száma = = az érkező küldemények száma / a munkaórák száma, mely az áruátvétel munkatársainak produktivitását minősíti. Az alacsony produktivitást többek között a megfelelő segédeszközök hiánya vagy a rossz szervezés okozhatja.

Gazdaságossági mutatószámok: pl.: átlagos rendelési költség = = a rendelés beszerzési költsége = = az összes beszerzés költsége / a rendelések száma. Megmutatja egy rendelés lebonyolításának átlagos költségét. Ez nem mindig elegendő információ, hiszen kis mennyiségű megrendeléseknél a megrendelés értékéhez képest sokkal magasabb a beszerzés költsége.

Minőségi mutatószámok: Átlagos várakozási idő az áru megérkezésekor. Különösen azoknak az elemeknek a megérkezésekor kell a várakozási idő rövidségét biztosítani, amelyekre sürgősen szükség van. Mivel a beérkező anyagok várakozási ideje a lebonyolítás teljes idejének részeként a tervben szerepel, fontos, hogy a tervben szereplő időt ne lépjék túl. Ha az áruk szállítása rendszertelen, és időnként szélsőséges terhelés jelentkezik rövid időn belül, kiegyenlíthetjük a terhelést, ha a szállítókkal és szállítmányozókkal fix határidőben állapodunk meg. (Állandó időciklusú beszerzés.)

Minőségi mutatószámok: pl.: a hibás szállítások aránya százalékban = = a hibás mennyiségű szállítások száma x 100 / az összes szállítások száma. pl.: a reklamációk aránya százalékban = = a kifogásolt szállítmányok száma x 100 / az összes szállítások száma. Érdemes kiszámítani a reklamációk arányát egy időszak teljes vételi volumenéhez viszonyítva, egyes szállítókra, bizonyos anyagcsoportokra, illetve az egyes beszerzett cikkekre nézve is.

MUTATÓSZÁMOK Az anyagmozgatás és a szállítás mutatószámai
A disztribúciós rendszerbe épülő raktárakba az árut be- és onnan elszállítják. A járművekről való le- és felrakás, valamint a raktárba történő be- és kitárolás az anyagmozgatás témakörébe esik. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a mutatószámokat, melyek a szállítási és az anyagmozgatási tevékenységet jellemzik. Jelentőségük elsősorban a saját járműparkkal rendelkező disztribútorok esetében van, de a saját és a szolgáltatásként igénybevett fuvareszközök gazdaságosságának összehasonlítására is fel lehet használni őket.

Az anyagok és áruk fuvarozása a térbeli távolságok áthidalását szolgálja. A szállítási rendszer megtervezésének és irányításának célja: a meglévő kapacitás maximális kihasználása, ami a szállítási költségek és az üresjáratok minimumra csökkentését, valamint az eszközök alkalmazásának és idejének magas kihasználtságát jelenti, a szolgáltatás magas foka (a megbízások rövid várakozási ideje, a fuvarozás gyorsasága), nagy rugalmasság (a szállított cikkek széles skálája, az üzemi körülményekhez való könnyű alkalmazkodás).

Az anyagmozgatás és a szállítás termelékenységi mutatószámai: pl.: a szállítás időtartama: A szállítás időtartama szállítási megbízásonként = = a szállítás összes ideje / a fuvarozási megbízások száma.

pl.: a kihasználtság foka: A fuvareszközök kihasználtsága százalékban = = a tényleges használatban töltött órák száma x 100 / a fuvareszköz használatban tölthető órái. Ez pontosan megmutatja, hogy milyen a szállítóeszközök kihasználtsága. Alacsony kihasználtságuk a túlméretezett kapacitásra, a szállítás nem megfelelő tervezésére vagy a nem megfelelő szállítási eszközök igénybevételére vezethető vissza.

Az anyagmozgatás és a szállítás gazdaságossági mutatószámai pl.: szállítási költségek: A megbízásonkénti átlagos szállítási költség = = az összes szállítási költség / a megbízások száma; Egységnyi tömegre számított fuvarozási költség = = az összes szállítási költség / a szállítmányok össztömege; A szállítás költsége tonna-kilométerenként = = az összes szállítási költség / a szállítmányok össztömege / a fuvareszközök által megtett összes út hossza.

pl.: üzemeltetési költségek: Az egyes fuvareszközök átlagos üzemeltetési költsége = = a szállítóeszközök összes üzemeltetési költsége / a fuvareszközök száma Mivel típusonként jelentősen eltérhetnek ezek az értékek, minden típusra külön ki kell számítani ezt a mutatót.

Az anyagmozgatás és a szállítás minőségi mutatószámai: A szolgáltatás foka: A szolgáltatás foka százalékban = = a teljesített fuvarok száma x 100 / a megrendelt szállítások száma. A határidők betartása: A határidők betartása százalékban = = nem pontos szállítások száma x 100 / összes szállítások száma.

MUTATÓSZÁMOK A raktározás és a komissiózás mutatószámai
Az egyes alkatrészek vagy termékek raktározása az anyagáramlás megszakítását jelenti. Mégsem küszöbölhető ki teljesen, mert a raktározás képes az anyagáramlás és anyagszükséglet között a mennyiség és/vagy az időzítés szempontjából egyensúlyt teremteni, biztonságot nyújt előre nem látható események kockázata ellen, lehetővé teszi a választék kialakítását, módot ad a spekulációra küszöbön álló áremelkedéskor és lehetővé teszi, hogy bizonyos termékek érjenek, vagyis minőségük javuljon.

A komissiózás fogalma: a szükségleteknek megfelelően a raktárban több árucikkből részmennyiségeket állítanak össze a rendelkezésre álló összmennyiségekből (sortiment). Ma a raktározás jellemzői helyett a felhasználók kívánságai állnak a figyelem középpontjában.

Termelékenységi mutatók: A terület kihasználtsága: A terület százalékos kihasználtsága = = a polccal borított terület x 100 / a raktár teljes területe. Mivel a kihasználtság foka döntő mértékben a raktározott cikkektől függ (pl. terjedelmes-e az árucikk vagy apró), nem lehet a mutatószám maximális értékét meghatározni. Ismeretében azonban végiggondolható, hogy ki van-e használva megfelelőképpen a raktár, illetve, hogy a raktár mérete nem lett-e időközben kicsi.

A raktár belmagasságának kihasználtsága: A raktár belmagasságának kihasználtsága százalékban = = a hasznosított belmagasság x 100 / a hasznosítható belmagasság. Ismeretében végiggondolható, hogy nem lehetne-e jobban kihasználni a raktár belmagasságát.

A tér kihasználtsága: A tér százalékos kihasználtsága = = a raktározott árucikkek térfogata x 100 / a polcok térfogata.

A komissiózás ideje: A komissiózás megbízásonkénti ideje = = a komissiózásra fordított összes idő / a komissiózási megbízások száma. Megmutatja, hogy egy megbízás komissiózása átlagosan mennyi idő alatt megy végbe.

A raktározás és a komissiózás gazdaságossági mutatószámai A raktárhely költségei: A raktárhely átlagos költségei = = a raktári berendezések összes költsége / a raktárhelyek száma.

A raktári mozgatások költsége: Az egyes raktári mozgatások költsége = = a raktári személyzet és eszközök költségei / valamennyi áru összes be- és kimenetelének száma. Ez a mutatószám, ha megfelelőképpen finomítjuk, értékes információval szolgálhat arra nézve, hogy a megbízások mely mérete és fajtája jár aránytalanul magas költséggel.

A komissiózási költségek megbízásonként: A megbízásonkénti komissiózás költségei = = az összes komissiózás költsége / a komissiózási megbízások száma.

Minőségi mutatószámok: A komissiózási hibák aránya: A komissiózási hibák százalékos aránya = = a komissiózásban elkövetett hibák x 100 / az összes komissiózás száma. A a rossz komissiózás miatt visszaküldött szállítmányok számával lehet mérni. Amennyiben magas ez a szám, érdemes felülvizsgálni a komissiózási szerződéseket, a munkatársak terhelését és a határidők szorítását, a személyzet képzettségét, valamint általában a bonyolítás szervezését.

A határidők pontos betartása: A határidők pontos betartása százalékban = = a határidők betartásával teljesített megbízások x 100 / az összes teljesített megbízás. Célszerű kiszámolni ezt a mutatót a késve, illetve az idő előtt teljesített megbízásokra.

MUTATÓSZÁMOK A disztribúciós logisztika mutatószámai
Az elosztási logisztika a termelés és az értékesítés közötti kapcsolat. Magába foglalja az összes raktározási, anyagmozgatási és szállítási feladatot a termék megszületésétől a megrendelőig, valamint az ehhez kötődő információs, irányítási és ellenőrzési tevékenységeket. Célja, hogy a 7M elvnek megfelelően biztosítsa az áruk célba juttatását, miközben megtalálja az optimális állapotot egy bizonyos szállítási szolgáltatás és a keletkező költségek között. A feladat tehát a kiválasztott értékesítési utak optimális kiszolgálása.

Termelékenységi mutatószámok: Az áruelosztás lebonyolításának termelékenysége = = a [pl. havi] feladások száma / a [pl.hónap] munkanapjainak száma. A megbízások teljesítésének termelékenysége = = a feldolgozott megbízások száma / a munkatársak száma vagy = a feldolgozott megbízási diszpozíciók száma / a munkatársak száma. A szállítási megbízásonkénti szállítási idő = = időegység [pl. hónap] munka napjainak [esetleg óráinak] száma / a szállítási megbízások száma időegység [pl. hónap] alatt.

Gazdaságossági mutatószámok: Az ügyfélmegbízások teljesítésének költségei: Az ügyfélmegbízások teljesítésének átlagos költségei = = a megbízások lebonyolításának összköltsége / feldolgozott megbízások száma. Ha magasak, az okot a lebonyolítás hatékonyságában, az adatfeldolgozási támogatottság mértékében, a megbízások struktúrájában, a munkatársak képzettségében vagy a vállalat többi funkcionális területéhez való kapcsolódási pontok kialakításában kell keresni.

Szállítási költségek: Az egyes szállítási megbízások szállítási költségei = = a szállítási megbízások összköltsége / teljesített szállítási megbízások száma A saját szállítások költségeinek viszonya az idegen szállítások költségeihez = = a saját fuvarok átlagos költsége / az idegen fuvarok átlagos költsége

Minőségi mutatószámok Átlagos szállítási idő: Az átlagos szállítási idő = = a megbízás beérkezésétől a kiszállításig eltelt idő [napokban] A mutató a kiszállításig eltelt időtartamot mutatja. Ez az időtartam a megbízás teljesítésének idejéből, a kiszállítási raktár rendelkezésre állási idejéből, valamint adott esetben – ha a termékek nincsenek raktáron – a gyártási időből tevődik össze.

Szállítási készség: A szállítási készség %-ban = = az azonnal kiszolgált igények száma x 100 / az összes igények száma, vagy = az azonnal kiszolgált igények összértéke x 100 / a teljes rendelésállomány Téves szállítások hányada: Téves szállítások hányada %-ban = = a téves szállítások száma x 100 / szállítások teljes száma

MUTATÓSZÁMOK A mutatószámrendszer kialakítása
Az ügyfelek logisztikai teljesítményeket igényelnek, ami pénzbe kerül és forrásokat köt le. A logisztikus feladata tehát, hogy alacsony költségszint mellett optimális, az ügyfelek igényeit kielégítő logisztikai teljesítményt állítsanak elő. Az alkalmazott logisztikai eljárások szintjét mutatószámokkal mérjük, melyeket egyrészt egy korábbi időszakban mért hasonló mutatókkal, másrészt a tervszámokból képzett mutatókkal hasonlítunk össze. Azt a kérdést azonban, hogy mennyire bizonyul jónak a logisztika, a megelőző időszakhoz, illetve a tervhez való hasonlításon túl akkor tisztázhatjuk, ha más vállalatok ugyanilyen mutatóival is összevetjük.

Ha a saját logisztikai teljesítmény magasabb költségek mellett rosszabb, sürgős segítségre van szükség. Ha a saját logisztikai teljesítményünk jobb, mint egy hasonló más cégé és még a költségek is alacsonyabbak, akkor meg kell határozni azokat a területeket, ahol még vannak javítási lehetőségek. Két fontos dolgot kell szem előtt tartani:

a logisztikai teljesítmény sok tényezőtől függ, ezért egyetlen mutatóval nem lehet kellően jellemezni. Szükség van egy viszonylag kevés, maximum 7 – 9 mutatóból álló rendszerre, melyet táblázatba összefoglalva vezetői információs táblának is szoktak nevezni;

szükség van egy (vagy több) olyan másik vállalatra, akinek a logisztikai teljesítményével valóban össze lehet vetni a mutatóinkat. Ma már léteznek olyan kutatóintézeti publikációk, melyekben sok vállalat egységes elvek alapján megszerkesztett és kiszámított mutatószámai szerepelnek. Alkalmazásuknál természetesen vigyázni kell, hogy a működési és egyéb feltételek hasonlóak legyenek, hogy az adatok összehasonlíthatóak legyenek.

A vasúti közlekedés hazai szabályozása
A szállítás önköltségének számítása

A vasúti közlekedés hazai szabályozása.
A vasúti közlekedés fejlődése az angol ipari forradalomig vezethető vissza. James Watt a XVIII. sz. végén találta fel a gőzgépet. Ezt tovább fejlesztve 1814-ben Stephenson megalkotta az első gőzmozdonyt. A gőzvasutak történetét szeptember 15-től számítják, amikor átadták a Liverpool és Manchester közötti közforgalmú vasutat.

Az első vasútvonal Magyarországon a Pest-Vác vasútvonal (1846. június 15.) volt, míg a második vasútvonal pedig Pest és Szolnok között létesült (1847. szeptember 1-jén.). Fontos megemlíteni Gróf Baross Gábor nevét aki1886-tól 1889-ig volt Magyarország közlekedésügyi minisztere. Az ő nevéhez fűződik a mai vasúti hálózat és a tarifareform alapjainak lerakása, valamint a MÁV megalakulása is.

Ugyancsak jelentős világviszonylatban is Kandó Kálmán tevékenysége, akinek a nevéhez a vasút-villamosítás illetve a villanymozdony megalkotása fűződik. Az első villamosított vasútvonal a Budapest-Hegyeshalom közötti, míg a második Budapest-Hatvani volt.

Az 1920-as Trianoni békeszerződés jelentősen megcsapolta Mo. vontatott (teher- és személykocsik) és a vontató járműveinek a számát valamint vasút vonalainak a hosszát is. A két világháború által okozott pusztítás is ugyan ilyen volt. Az újjáépítésnek köszönhetően a vasút ismét fejlődésnek indult, de így is közel év lemaradást kell behoznunk. Az Európai Unió közlekedés politikája a vasút fejlődését követeli és ezért is, támogatja azt a közúttal szemben. Eszerint a vasutat két részre kell osztani számviteli értelemben, mégpedig pálya és kereskedő vasútra, amit további újabb két csoportra tudunk bontani (áru- és személyszállítás).

A szállítás önköltségének számítása
Az évi XCV. Törvény (95. törvény) szól a vasútról, míg a 153/1996 (X. 15)-i kormányrendelet pedig a vasúti árufuvarozási szerződésekkel foglalkozik. A megállapítható díjakat a Magyar Árufuvarozási Üzletszabályzat (MÁÜ) tartalmazza.

Magyar Árufuvarozási Üzletszabályzat (MÁÜ)
Mit nevezünk díjszabásnak? Általános és különleges feltételek gyűjteményét A díjszámítás módját A díjtételeket Mi a jogi szabályozása a MÁÜ-nek? Törvény Polgári Törvény Könyv Kormányrendelet

Magyar Árufuvarozási Üzletszabályzat (MÁÜ)
A MÁÜ tartalma és felépítése: A MÁÜ megállapítja, hogy: mely vasúttársaságok területén érvényes (MÁV és a GySEV vonalain). a hivatalos pénznemet belföldi forgalomban (Ft) nemzetközi forgalomban (€) a változások közzétételét (hol és milyen formában kell).

A szállítási díjak vasút igénybevétele esetén
1. számú melléklet tartalmazza a díjtétel táblázatot: külön-külön a belföldi és a nemzetközi forgalom áruira vonatkozó díjtétel táblázatot. 2. számú mellélet tartalmazza a Záhonyban felmerülő költségeket: az átrakási és áttengelyezési tarifákat.

Definíciók: Fuvardíj fogalma: a fuvarozó által nyújtott szolgáltatások + a nyereség pénzben kifejezett értéke. Díjegység : egy szállítási egység (egy személy, 100 kg áru, stb.) egy km távolságra történő fuvarozásának díja. Díjtétel : díjegység a díjszámítási távolság függvényében.

Díjtétel változatok: egységes alapú A díjegység bármely távolságra való számításnál ugyanaz, a díjtétel egyenesen arányosan változik a távolsággal. változó alapú A díjtétel: progresszív (távolság és tömeg növekedésével az díjegység növekszik) degresszív (távolság és tömeg növekedésével az díjegység csökken) különleges alapú

Díjszámítási súly : fuvarozandó áru tömege bevallás, mérlegelés, kerekítés, vagy szabvány alapján.

Kocsirakományú küldemény bármely áru, mely az alábbi követelmények legalább egyikének eleget tesz: tömege 5 tonna vagy több a fuvaroztató így kívánja továbbítani jogszabály kizárólagos kocsihasználatot ír elő (például a veszélyes áruk) ömlesztett állapotban rakták be kitölti a kocsi térfogatát élőállat magánkocsiban adták fel a fuvaroztató a vasúti kocsit saját eszközzel lezárja Kisáru: a vasút más áruval összerakva is szállíthatja

Fuvardíj megállapításának lépései: 1./ Fuvarozási mód megállapítása Fuvarozási mód lehet : belföldi/külföldi/tranzit kocsirakományú/kisáru/gyűjtő/speciális/konténeres A megfelelő fuvarozási mód kiválasztása a díjszámítási táblázat kiválasztása miatt szükséges. Megállapítás a fuvarlevél, vagy a fuvaroztató kívánsága alapján történhet.

Közepes belföldi konténer forgalomra megnyitott állomások Baja Barcs Békéscsaba Bp-Józsefváros Cegléd Debrecen Dunaújváros Eger Gyôr Hatvan Kalocsa Karcag Kaposvár Kecskemét-alsó Mátészalka Miskolc-Gömöri Nagykanizsa Nyíregyháza Pécs Salgótarján Külsô Sátoralajújhely Siófok Sopron Szeged Szekszárd Székesfehérvár Szolnok Szombathely Tapolca Tata Vác Veszprém Zalaegerszeg

2./ Fuvarozás útirányának meghatározása a távolság meghatározása érdekében Más megállapodás hiányában az árut a legrövidebb útvonalon kell továbbítani. Amennyiben a fuvaroztatónak más kívánsága van, és azt a fuvarlevélen bejegyezte, illetve a kísérő másként rendelkezik, azon az útvonalon kell az árut továbbítani. A vasúttársaság az útvonalról értesítést ad. Ha a szállítás a vasúttársaság hibájából kerülő úton történik, akkor is a rövidebb út szerint kell számolni.

Távolság meghatározás módszerei: közvetlen gócponti csomóponti (MÁV csomóponti km mutatója alapján)

3./ Küldemény áruosztályának meghatározása (értékalpú díjszabás esetén) 4./ Díjszámítási tömeg megállapítása Célja a tömegalosztály és a díjtétel meghatározása. Lépései: átváltás kilogrammra kerekítés felfelé 100 kg-ra díjszámítási tömegegység = az előbbi kerekített súly osztva 100-zal (ezzel számoljuk az alapdíjat) kerekített súly átváltása tonnára, ebből tömegalosztály megállapítása (5,10,15,20,25 t)

5./ Távolságra és áruosztályra érvényes díjtétel kiválasztása 6./ Vasúti kocsi típus és darabszám megállapítása Vizsgálni kell, hogy az áru : igényel-e különleges kocsit térfogata alapján befér-e a kocsiba össztömege meghaladja-e a kocsi teherbírását rakodás szempontjából (ajtó magasság) milyen árumennyiség helyezhető el benne.

7./ Tömeg és díjtétel segítségével a továbbítási díj megállapítása (alapfuvardíj) Alapdíj = díjszámítási tömegegységek * díjtétel Ugyanakkor van néhány módosító tényező is. Ilyen például: lehetőség van arra, hogy a következő tömegalosztály (alacsonyabb) díjtétele alapján határozzuk meg a fuvardíjat, ha az kedvezőbb. (és nem a 25t -ás a jelenlegi, mert azután nincs több osztály). Persze ekkor nem az előbbi díjszámítási tömegegységgel kell számolni, hanem a következő tömegalosztály legkisebb súlyával.

magánkocsiban továbbítják a küldeményt, (pl.: MÁV és a Posta kapcsolata) ilyen esetben belföldi és export/import forgalomban 30% -kal, tranzitforgalomban 10%-kal csökkenteni kell az alapfuvardíjat az árú különleges kocsit igényel, (pl.: tartály-, élőállat szállító-, hűtőkocsi) ilyen esetben belföldi és export/import forgalomban 20% -kal emelni kell az alapfuvardíjat

Díjtétel 100 kg-ra Ft-ban Km 5t 10t 15t 20t 25t 81 62 46 39 37 31 97 71 53 44 42 41 110 80 60 50 47 51 122 89 67 56 61 135 98 74 58 147 107 64 160 116 87 73 69 91 172 125 94 78 …

8./ Teljes fuvardíj = alapfuvardíj + mellékdíjak Mellékdíjak fajtái-1: kezelési költség (helyhez kötött létesítmények üzemelési díja egy vasúti kocsi kapacitására vetítve - tonnakapacitásra, vagy négyzetméterre) rakszerek használati díja átrakási/áttengelyezési díj átrakáshoz kocsikiállítási díj süllyesztett rakfelületû kocsi pótdíj be-, és kirakási díj távhordási díj rakományigazítási díj fekbér, álláspénz élô állatoknál mérlegelési díj közreműködési díj értesítési díj várakozási díj

Mellékdíjak fajtái-2: rakszerek késedelmi díjai ponyvahasználati díj fertőtlenítési-tisztítási díj értékbevallási díj érdekbevallási díj utánvétdíjak állatok ellátásáért járó díj kísérő menetdíja darabszámlálási díj újrafeladási díj szerződés módosításának végrehajtása árurögzítési díj lemondási díj kocsi-odaállítási díj jegyzőkönyv felvételi díj mintavételezési díj fuvarlevél és egyéb űrlapok díja

A mellékdíjak közül három mindig szerepel, ezek : kezelési költség értesítési díj fuvarlevél és egyéb űrlapok díja A többi mellékdíj csak különleges esetekben, illetve a fuvaroztató igényei alapján szerepel a fuvardíjban.

Egy részletezett példa vasúti árufuvarozás alapdíjának számolására Útvonal: Békéscsaba-Hódmezővásárhely Díjszámítási távolság: 71 km Rakomány: kg tégla

A fuvarozási mód: belföldi (Békéscsaba-Hódmezôvásárhely), kocsirakományú (több mint 5t). A díjszámítási tömegegység: 187 (18700 kg kerekített díjszámítási tömegből), a 18.7 t a 15 t-ás tömegalosztályba esik. Így már a megfelelő táblázatból kiválasztható a díjtétel. (71 km és 15 t = 80) Alapdíj = díjtétel (táblázatból) * díjszámítási tömegegység = 80 * 187 = Ft

Van lehetőség arra, hogy a következő tömegalosztály díjtétele alapján határozzuk meg a fuvardíjat, ha az kedvezőbb! Persze ekkor nem az előbbi díjszámítási tömegegységgel kell számolni, hanem a következő tömegalosztály legkisebb súlyával. Ebben az esetben a 20 t-ás tömegalosztály következik és a kezdő súly kg (200 tömegegység), vagyis: Alapdíj = 20 t díjtétel * új díjszámítási tömegegység = 67 * 200 = Ft

A szállítással kapcsolatban a logisztikus egyik fő feladata kiválasztani az azonos célt azonos minőségben megvalósító változatok közül a legalacsonyabb költségszintűt. Ehhez tisztában kell lennie a szállítás önköltségének számítási módszerével, hiszen csak így tudja eldönteni, hogy egy ajánlat minden felmerülő költséget tartalmaz-e, azaz összehasonlítható-e egy másikkal.

Az önköltség számítás alapelve itt is az, hogy minden költséget vegyünk figyelembe, ami a szállítással kapcsolatban felmerül és csak azokat a költségeket vegyük figyelembe, amelyek a szállításhoz kapcsolhatók, de ezeket csak egyszer vegyük figyelembe. A fuvarozási önköltségszámítás gyakran elkövetett hibája, hogy egy megelőző időszakban (pl. egy év) a járművel (vagy a teljes járműflottával) kapcsolatban felmerült összes költséget elosztják az időszak alatt megtett összes kilométerrel, azt esetleg korrigálják a közben bekövetkezett (vagy várt) inflációval és az így kapott érték lesz az alapja a jövőben megteendő azon ajánlatoknak, amelyek ugyanarra a fuvareszközre (flottára) vonatkoznak.

A módszer két alapvető hibája: Csak szigorúan ugyanannyi megtett kilométer esetén ad jó költségbecslést. Nem tudja figyelembe venni, hogy a rövid távolságú szállítási feladatok fajlagosan magasabb tényleges önköltségűek, mint a hosszú távolságúak. A helyes önköltség számítási eljárás, ha a felmerülő költségeket legalább két csoportra osztjuk. Az elsőbe a tevékenységgel arányos (proporcionális), változó költségeket, míg a másikba az úgynevezett fix költségeket soroljuk, melyek azonos nagyságrendben merülnek fel függetlenül a tevékenység terjedelmétől.

A változó költségek (v) közé tartoznak: az üzem- és kenőanyag-, a gumi-, a megtett kilométertől függő karbantartási - javítási munkák költségei, az autópálya használati díjak stb. A fix költségek (f) közé sorolhatjuk: a gépkocsi amortizációját, a biztosítási költségeket, a járművel kapcsolatos adókat, a hiteltörlesztést, a munkabért és közterheit, a távolléti (kiküldetési) díjakat, az étkezési hozzájárulást, a szállásköltséget, az általános költségeket, stb.

A változó költségeket célszerűen kifejezhetjük kilométerre vetítve (a: Ft/km). Ezzel beszorozva egy fuvarfeladat által megkövetelt távolságot (x), értékelhető adatot kapunk az árajánlathoz (v). ÉS:

A fix költségek ekkor még nincsenek figyelembe véve. Ezek általában időegységenként (pl. évente) merülnek fel. Ha egy konkrét szállítási feladat időszükségletét (t) ismerjük például munkanapokban, akkor az ezen időtartamra eső állandó költségeket (b: Ft) ki tudjuk számítani úgy, hogy az év folyamán felmerülő fix költségek (f: Ft) összegét osztjuk az éves munkanapok számával (m) és szorozzuk a időszükséglettel.

Egy konkrét fuvarfeladat önköltsége tehát [Ft-ban]:

A helyes módszerrel a kilométerekre vetített szállítási önköltség képe egy hiperbola: Ha: a fajlagos klts = K/x, és: K/x = y, akkor:

Ft/km Költségek km-enként= FAJLAGOS KÖLTSÉG y=a+b/x a km/év

A versenyképes árajánlathoz hozzátartozik, hogy a lehető legnagyobb arányú legyen az úgynevezett hasznos kilométer (xh), azaz a rakottan megtett út. Ha a jármű egy feladat teljesítése után üresen jön vissza, akkor ezen kilométerek költségeit vagy a megrendelőnek kell kifizetnie, vagy a fuvarozó „nyeli le” veszteségként. Az első esetben az ajánlat versenyképtelenné válhat, a második esetben a fuvarozó csődbe mehet, ha ez rendszeresen ismétlődik.

A fuvarozó cégek legalapvetőbb törekvése ezért a jármű futáskihasználtsági fokának (η), azaz a hasznos kilométerek arányának növelése.

Az üres kilométerek arányának csökkentése érdekében a fuvarozó cégek állandó versenyben állnak egymással. Az utóbbi években gyorsan fejlődő szállítási vállalkozásoknál éppen ezért az informatikai rendszer fejlődött gyorsabban. Elterjedt a számítógépes adatcsere, a korszerű távközlési eszközök használata és legújabban a műholdas járműkövetési rendszer. Ma már a gépkocsival közvetlen számítógépes összeköttetést lehet teremteni. Mindezek lehetővé teszik a járművek késedelem nélküli átirányítását, a feladatok optimálását, a lehető legkevesebb üres kilométer megtételét.

Minél nagyobb a jármű kihasználtsági foka vagyis az eladott kilométerek aránya, annál kisebb a fajlagos önköltség. Ezt azért fontos szem előtt tartani, mert a szállítási szektorban meglévő nagy konkurencia harc miatt a kilométerek eladási ára nagyon nyomott. Eredményt csak az alacsony önköltséggel dolgozó vállalatok tudnak elérni.

A fuvaroztatók ma már nem fogadják el automatikusan az eladási ár = önköltség képletet. A fuvarozónak úgy kell gazdálkodnia, hogy az eladási ár – önköltség ≥ 0 legyen. Az egyenlőség a lassú, de biztos tönkremenetelt jelenti. Csak átmenetileg megengedhető!

A szállítás önköltségének számítása pl:
Az elmúlt években Franciaországban a teherfuvarozás fajlagos változó költségei a = 2 € / km körül alakultak. A fix költségek nagyságrendje € / nap volt. Egy járműnél évi km futásteljesítményt és 200 munkanapot figyelembe véve a teljes éves szállítási költség: km * 2 € / km * € / nap = € / év.

Ha mindent kilométerre vetítenénk (a helytelen önköltség számítási módszer szerint), akkor: / = 6,0 € / km lenne az önköltség. Erre némi hasznot téve, 6,2 € / km ajánlati árral lehetne számolni. Egy két nap alatt megtehető Párizs – Marseille 850 km-es út eszerint a számítási mód szerint: 850 * 6,2 = € –ba kerülne.

A változó és fix költségek különválasztásával ugyan ez az út: 850 km * 2,0 € / km = € és 2 000 € / nap * 2 nap = € 5 700 € - ba kerülne. Az első módszer alkalmazásával 5 700 – = 430 € veszteség keletkezett volna a fuvaron. Ezen a távolságon a tényleges fajlagos költség / 850 = 6,7 € / km.

KÜLÖNFÉLE SZÁLLÍTÁSI MÓDOK
A szállítmányozó, mint komplex logisztikai szolgáltató a különféle szállítási módok igénybevételi lehetőségének, tarifarendszerének, gyakorlatának és egyéb sajátosságainak jó ismerője kell hogy legyen. Egy bonyolult feladat megoldása több közlekedési alágazat (mód) igénybevételét is igényelheti. Ilyenkor kombinált vagy multimodális szállításról beszélünk. Ha az áru egy szállítási egységben jut el a feladótól a címzettig, intermodális a szállítás.

A kombinált szállítás célja különböző közlekedési alágazatok olyan egyettműködésének megvalósítása, ami a szállítási láncok kialakításakor az egyes közlekedési alágazatok előnyeinek egyesítését teszi lehetővé, a hátrányok egyidejű kiküszöbölésével.

A kombinált szállítási rendszerek két fő csoportja alakult ki: a konténeres, amikor két vagy több alágazat együttműködésével bonyolítják le a feladó és a címzett közötti konténerforgalmat; „huckepack” (háton hordozás): egyik alágazat járművén továbbítják a másik alágazat szállítójárművét (pl. hajón szállítják a kamiont rakományával együtt.)

A kombinált szállítási rendszerek megegyeznek abban, hogy igénylik a jó szervezést, összehangolást. A szállítmányozónak e területeken tehát komoly üzleti lehetőségei vannak, ha az egyes alágazatok között nemzetközi szinten is képes koordinálni és optimálni. A nemzetközi árufuvarozásra alágazatonként más-más nemzetközi szabályozás érvényes. Ezek egységesítik a fuvarleveleket, segítenek eligazodni a tarifa rendszerben, szabályozzák a be- és kirakodás költségviselésével kapcsolatos kérdéseket, stb.

Fuvardíj szerkezete (TENGERI)
Az árukat árujegyzék szerint sorolják kategóriákba, ez az osztályba sorolás jellemző az egyes konferenciára vagy független hajózási vállalatra. A fuvardíjat súly vagy térfogat alapján, mindig a hajó számára kedvező módon kell fizetni. Az ömlesztett vagy csomagolás nélküli áru térfogatát - ahogy a csomagolt esetében is – a burkoló paralelepipedonnal számítják ki. A fuvardíjat darabszám (pl.: gépkocsi) vagy érték (pl.: nagy értékű áru) alapján is meghatározhatják.

A fuvardíj nem lehet kevesebb, mint a társaság vagy konferencia általános feltételeiben meghatározott összeg; ezt nevezik a minimumdíjnak. A fuvardíj bizonyos szolgáltatásokat is tartalmaz, melyeket fontos behatárolni; ezeket határozzák meg a „vonalfeltételek” vagy Liner terms-ek. Magára a fuvardíjra pótdíjak is rakódhatnak: súlyos vagy terjedelmes csomagok (12 m-nél hosszabb) veszélyes vagy szennyező áru.

Pótdíjak számolhatók fel az alábbi esetekben is : fűtési vagy rakterületi pótdíj (BAF Bunker Adjustement factor) pénzparitási pótdíj (CAF Currency Adjustement Factor) kikötői zsúfoltság, másodrendű kikötő használata miatti járó pótdíj az árura kirótt kikötői illeték.

Kedvezményes fuvardíjak, illetve stornórendszer A legtöbb konferencia kedvezményt ad a fuvardíjból, ha a megrendelő elfogadja a feltételeket és kizárólagosságot ad rakományai tekintetében a konferencia tagvállalatai számára. A visszafizetések - melyek a szállítmányozón keresztül jutnak el a megrendelőhöz - vagy azonnal (7,5 - 9,5 %-os kedvezmények), vagy pedig időben elcsúsztatva ( %-os kedvezmények), az év végén, hat hónapi „hűség” után.

Liner terms (vonalfeltételek)-1 A „liner terms”-ek határozzák meg a fuvardíjba beletartozó szolgáltatások körét. Tulajdonképpen az érintett kikötő vonalainak szokásos feltételeit határozzák meg. A fuvardíj szólhat a rakparttól, a daru alatti területtől vagy a fedélzettől (raktérbe helyezéssel vagy anélkül) a berakodási kikötőben, ill. a fedélzetig (raktérből a fedélzetre helyezéssel vagy anélkül), a daru alatti területig vagy a rakpartig a kirakodási kikötőben :

Liner terms (vonalfeltételek)-2 rakpart/rakpart opció: a fuvarozó a rakparton (sőt raktárban) veszi át az árut és a rendeltetési kikötőben a rakparton (raktárban) helyezi le; daru alatt/daru alatt opció: a fuvarozó a daru sugarában veszi át az árut és a rendeltetési helyen ugyanolyan módon helyezi le; fedélzet/fedélzet opció (F.I.O. - free and out-): a fuvarozó a hajó fedélzetén veszi át az árut és ugyanolyan módon adja át; minden egyéb árumozgatás külön kerül felszámításra.

A légi fuvardíjak árszabása
A nemzetközi légi fuvardíjak régebben kizárólag az IATA (International Air Transport Association) és az ATAF (Association des Transporteurs Aériens Français) által megállapított tarifák voltak.

A légi fuvardíjakat több szempont szerint állapítják meg A szállított súly: ezen az adott szállítmány tényleges bruttó súlyát kell érteni. Szükség esetén 500 g-ra felfelé kerekítik (kiv.: 1 kg a rakományegység Észak-Afrikában és a francia belföldi járatokon).

Méretek: lehetővé teszik a küldemény súlyának meghatározását. Nem okvetlenül a tényleges térfogatról van szó, hanem a legnagyobb hosszúság, a legnagyobb szélesség és a legnagyobb magasság szorzatáról. Ha a térfogat / súly arány kisebb mint 6 dm3 / 1 kg bruttó árusúly, akkor nem térfogatra történik a díjszabás. E fölött azonban, a dm3-ben kifejezett térfogatot 6-tal osztják, ami megadja a díjszabás alapjául szolgáló ún. térfogatsúlyt, amelyet szintén 500 g-ra vagy 1 kg-ra felfelé kerekítenek.

Útvonal: az indulási és a rendeltetési repülőtér között számítva. A díj nem mindig arányos a megtett távolsággal (visszfuvar esete többek között ...). Az áru jellege: amennyiben speciális tarifákat, illetve besorolást lehet alkalmazni.

Az érték: amennyiben „szállítmányozási érték” bejelentését kérték, ami így az érték szerinti díjszabást vonja maga után. Csomagolás: a rakodási egységnek megfelelő árucsomagolás díjkedvezménnyel járhat.

A routing: általában ennek nincs hatása a díjszabásra. Ha viszont a légitársaság saját tarifái a használatosak, akkor az adott légitársaság hálózatát kell használni (ez az eset az USA belföldi járatain). Felülfizetés szabálya: amikor az egyes súlyhatárokra degresszív tarifa van érvényben, érdemes lehet egy fiktív, magasabb súly szerint fizetni a fuvart. Ez a Felülfizetés szabálya.

A légi fuvardíjak árszabása A különböző tarifák
a) Általános tarifák vagy „General cargo rates” Ez a díjszabási rendszer alapja. Mindenféle árura alkalmazható. Az alábbiakból tevődik össze: alaptarifa kg között minimumdíjjal a kis küldemények esetében mennyiségi engedmény 45 kg, 100 kg, 200 kg, 300 kg, 500 kg, 1000 kg kg ... fölött, az útvonaltól függően. Ezen tarifák viszonylag magasak, amikor kis küldeményekről van szó, viszont a mennyiségi kedvezmények az alaptarifa 70 %-át is elérhetik.

b) Specifikus tarifák vagy „corates” Ezek a tarifák az áru jellege szerint alakulnak. Arra szolgálnak, hogy meghatározott termékek pontos útvonalon történő forgalmát elősegítsék. Az alkalmazott súlyhatároktól függően a kedvezmények az alapdíj 80 %-át is elérhetik. Ezen tarifák alkalmazása nagyon elterjedt. Gyakorlatilag minden útvonalon létezik ilyen díjszabás.

c) Osztályozási tarifák vagy „Class rates” Az ezen tarifák alá eső árukat két csoportba oszthatjuk: olyan áruk, melyek különleges gondosságot igényelnek és növelt díjszabás alá esnek: értéktárgyak, bankjegyek, értékpapírok, élő állatok, stb. olyan áruk, melyek díjkedvezményben részesülnek: újságok, hetilapok, folyóiratok, könyvek, katalógusok, utas nélküli csomagok, stb. A kedvezmények és pótdíjak egy alapdíjból kiindulva kerülnek meghatározásra, és - 50 % és % között változhatnak.

d) Rakodási egységenkénti tarifa vagy „ULD charges” A repülőtársaságok a gépeik földön történő tartózkodásának lerövidítése érdekében rakodási egységeket alkalmaznak (Unit load devices), ami lehetővé teszi számukra a több, azonos rendeltetési helyű küldemény összegyűjtését egyetlen légi szállítási egységbe. Különböző méretű és formájú gyűjtők léteznek, melyeket - bizonyos feltételekkel - ingyenesen a megrendelők rendelkezésére bocsátanak 48 órával az indulás előtt.

e) Kormányzati tarifa vagy „Government order rates” A kormányok által megszabott tarifák a legalacsonyabbak között vannak, és általában korlátozott időtartamig, illetve bizonyos útvonalakra és súlyhatárokra érvényesek. Például ilyen tarifa van érvényben Párizs és Dél-Amerika : Buenos Aires, Rio de Janeiro, Sao Paulo Észak-Amerika : Montreal, New-York Indiai-óceán : Mauritius-sziget között.

f) Gyűjtőtarifa Egyes erre jogosult fuvarügynökségek - „gyűjtők” - több feladó azonos rendeltetési helyű küldeményét összegyűjtik egyetlen rakományba. Ez az eljárás lehetővé teszi az exportőrök számára, hogy a normáltarifához képest jelentős kedvezményben részesüljenek.

g) ATAF szerződések Az Association des Transporteurs Français fogja össze Franciaország és a frankofon országok légitársaságait. A várható súlyra alapozó szerződéses tarifák és szállítási feltételek lehetővé teszik a termelőknek, hogy a normáltarifához képest jelentős engedményekben részesüljenek.

h) Repülőgép-bérleti szerződés vagy „charters” Ha a szállítandó mennyiség egy teljes repülőgép rakományát eléri, és/vagy olyan, repülőjárattal nem rendszeresen kiszolgált város a rendeltetési hely, illetve a rendszeres repülőjárat szállítási kapacitása nem elegendő, lehetséges repülőgépet bérelni. A bérleti szerződést repülőbérleti ügynökséggel vagy erre specializálódott szállítmányozási brókerrel lehet, illetve rendes repülőtársasággal vagy megrendelésre szállító (charter) társasággal.

i) Új tarifaszerkezetek Új tarifákat is bevezethetnek egyes repülőtársaságok, mely tarifák különbözhetnek az adott vonalon érvényes tarifáktól. Ezen különbségek az árakban, illetve a tarifák szerkezetében nyilvánulhatnak meg. Ugyanúgy lehetnek bennük további súlyhatárok vagy a specifikus tarifák alkalmazásában egyszerűsítések is.

A légi fuvardíjak árszabása Az LTA vagy légi fuvarlevél
Ez az egyetlen szükséges okmány a szoros értelemben vett fuvarhoz, és elkíséri a küldeményt a rendeltetési helyig. Az alábbiakat igazolja: a fuvarszerződés megkötését, az áru átvételét, egyben számviteli bizonylat, amelyen szerepelnek a díjszabás elemei.

Trend és korrelációszámítás
STATISZTIKA: gyakorlati tevékenység, melynek eredményei statisztikai adatok, tudományág, amely módszereket ad a gazdasági, társadalmi jelenségek vizsgálatához, gazdasági vagy társadalmi egységet jellemző mutatók összessége; tárgya lehet: gazdasági ág vagy annak részága, gazdasági rendszer vagy ennek alrendszerei, ország népessége, tudományos kutatás stb...;

felosztása a vizsgálat tárgyától függ: általános statisztika: módszereket vizsgál melyek a gazdaságban, társadalomban alkalmazhatóak, ágazati statisztika: egy-egy gazdasági ághoz kapcsolódó statisztika, gazdaságstatisztika: a társadalmi és gazdasági élet fontos kérdéseivel foglalkozó statisztika, a statisztikai munka szakaszai: programkészítés, adatgyűjtés, adatfeldolgozás, elemzés, eredményközlés.

A STATISZTIKAI ADAT: mindig valamely statisztikai sokaság tagjainak száma, vagy annak másféle számszerű jellemzése. Két részből áll: szám + mértékegység. Méréssel vagy számolással juthatunk hozzá. Az így kapott számokat abszolút számoknak nevezzük. Ezekből számtani műveletekkel keletkeznek a származtatott számok.

A STATISZTIKAI ADAT: Követelménye a pontosság. A még megbízható adatot szignifikánsnak nevezzük. Ha nem teljes sokaságból, csak egy minta alapján képezünk adatokat akkor azok véletlen hibától terheltek lesznek. Az az intervallum, amelybe az adat nagy valószínűséggel esik a konfidencia intervallum.

A STATISZTIKAI SOR: a statisztikai adatok valamilyen szempont szerinti felsorolása. Elemei lehetnek abszolút és származtatott adatok. A STATISZTIKAI TÁBLA: a statisztikai sorok összefüggő rendszere, megfelelő formába öntve. Rendeltetése szerint lehet: alaptábla (gyűjtőtábla), feldolgozási tábla (munkatábla) és közlési tábla (eredménytábla).

A STATISZTIKAI INFORMÁCIÓS RENDSZER: egymással kapcsolatban álló, logikailag összefüggő információk összessége. Az információ ebben az esetben is hírt, új értesülést jelent. Akiktől az adatok származnak: adatszolgáltatók, akik felé áramlanak: felhasználók. Az egységes rendszer: adatbázis vagy adatbank.

GRAFIKUS ÁBRÁZOLÁS-1: mértani alakzatok felhasználásával: többnyire koordináta-rendszerben, diagramokkal történik. A diagramok fajtái: pontdiagram, vonaldiagram, oszlopdiagram, szalagdiagram, hisztogram.

GRAFIKUS ÁBRÁZOLÁS-2: koordináta-rendszer nélkül: a leggyakoribb fajtája a kördiagram. térképes ábrázolás: a vetületi ábrázolás leggyakoribb módja. Történhet szín szerinti megkülönböztetéssel ill. lokális diagramok alkalmazásával. figurális ábrázolás: népszerűsítési célokat szolgál, a statisztikához komolytalan, hozzávetőlegesen tájékoztat;

VISZONYSZÁMOK: Két - egymással valamilyen kapcsolatban álló statisztikai adat hányadosa. Viszonyszám = viszonyított adat / viszonyítási alap. KÖZÉPÉRTÉKEK: A mennyiségi ismérvek egy számmal való tömör jellemzése. SZÓRÓDÁS: azonos fajta számszerű értékek különbözősége

STATISZTIKAI INDEXEK: több, eltérő tulajdonságú, gyakran különböző mértékegységű termék együttes, átlagos változásának jellemzésére alkalmas mutató. Megmutatja, hogy a viszonyított érték hányszorosa a bázisértéknek. A REPREZENTATÍV ADATFELVÉTEL: ha a vizsgálandó sokaságnak nagyon sok eleme van, akkor részsokaságot, mintát veszünk. A minta megfelelő elemszám esetén jól képviseli a részsokaságot. Az eljárást mintavételnek nevezzük.

BECSLÉS: Az alapsokaságot alkotó valószínűségi változó jellemzőinek és eloszlásának a kiszámítása a minta elemiből számított mutatók alapján. A becsült érték megállapítása becslőfüggvénnyel, matematikai képlettel történik. A becsléssel szemben két követelmény támasztható: a torzítatlanság (az alapsokaságot jellemző tényleges érték megegyezik a becsült érték várható értékével) és a konzisztencia (a torzítás mértéke egy határon belül marad).

ÖSSZEFÜGGÉS-VIZSGÁLATOK: a mennyiségi ismérvek közötti kapcsolatok (korrelációk) és törvényszerű összefüggések (regresszió) feltárása, számszerű megfogalmazása. a kapcsolat típusai és jellemzői: függvényszerű kapcsolat: az egyik változó egyértelműen meghatározza a másikat valamilyen képletes összefüggés alapján, sztochasztikus kapcsolat: az egyik tényező hatással van a másikra, de nem határozza meg egyértelműen, nincs kapcsolat

az összefüggés-vizsgálat lépései: a) a mért adatok grafikus ábrázolása: derékszögű koordináta-rendszerben ábrázoljuk, az összefüggés a pontdiagram alakjától függ (lineáris, exponenciális, hatványkitevős, hiperbolikus, parabolikus összefüggések lehetnek) b) a közelítő, regressziós függvény felírása: az előbb kapott ábrát függvénnyel írjuk le, a mért adatok birtokában meg kell határoznunk az a,b,c együtthatót a legkisebb négyzetek elve szerint,

c) a változók közötti kapcsolat (korreláció) szorosságának megállapítása: a kapcsolat erősségét lineáris kapcsolat esetében korreláció együtthatónak (r) nevezzük, Az r értéke csak ezekbe az intervallumokba eshet: -1<=r<=1, 0<=|r|<=1; |r| <=0,25: nincs vagy nagyon gyenge a kapcsolat, 0,25<|r|<=0,50: gyenge a kapcsolat, 0,50<|r|<=0,75: közepes a kapcsolat, 0,75<|r|<=1: erős a kapcsolat, |r| = 1: függvényszerű a kapcsolat, Az r abszolút értéke jellemzi a két változó közti kapcsolat erősségét. Ha r értéke pozitív, akkor növekvő, ha negatív, akkor csökkenő tendenciájú a kapcsolat.

IDŐSOROK VIZSGÁLATA: valamely jelenség fejlődését, időbeli alakulását tényezők idézik elő: periodikus vagy szezonális ingadozás, véletlen ingadozás, alapirányzat vagy trend: az idősorban tartósan érvényesülő tendencia, a fejlődés legfontosabb komponense – számításának két fő módszere van: mozgó átlagolás: az idősor hullámzását mérsékeljük átlagszámítással (kevésbé hullámzót állítunk elő), így az új idősornak az eredetinél kevesebb eleme lesz. analitikus trendszámítás: feladata a trend függvénytípusának és a konkrét függvény értékeinek meghatározása.

TREND pl.: a szállítás önköltségének számítása
Ft/km Költségek km-enként= FAJLAGOS KÖLTSÉG y=a+b/x a km/év

Az árképzési stratégia kialakításának lépései

Az árképzési stratégia kialakításának lépései
árképzési célok meghatározása; kereslet meghatározása; költségek becslése; a versenytársak költségeinek, árainak, ajánlatainak becslése; az árképzés módjának kiválasztása; a végső ár kialakítása.

Az ÁKFN-struktúra Ár Költs. összes klts (TC) Bevétel Bevétel
PF F változó klts (VC) állandó klts (FC) QF Q (forgalom)

Az ÁKFN-struktúra A fedezeti mennyiség (QF) számítása:
állandó költségek QF = = ár – változó költségek FC = p - VC

A haszonkulcs elve szerinti árképzés
Ár = a termék költségei + standard árrés Számítása [haszonkulcs egységár (PC)]: PC = AC*(1 + m) ahol: AC = egységköltség (=TC/Q) m = az ágazat szokásos haszonkulcsa

A haszonkulcs elve szerinti árképzés (pl.):
üzemanyag, bérpótlékok, rakodás, szállás, ellátás… A termék egységnyi változó költsége = 2.000,- Ft/km a flotta karbantartási-, javítási klts-e, alapbér- és járulékai,… Állandó költség = ,- Ft/év Várható értékesítés = km/év a flotta tervezett futásteljesítménye az ágazat szokásos haszonkulcsa. Haszonkulcs = 20 %

A haszonkulcs elve szerinti árképzés (pl.):
AC = ( /50000) = 3200 Ft/km PC = 3200*(1+0,2) = 3840 Ft/km QF = /( ) = = km/év

Célhozam szerinti árképzés
Lényege: a beruházott tőke előre meghatározott célhozamot eredményez. Számítása (PROI): rt * K PROI = ATC ahol: Q ATC : egységköltség (=TC/Q) rt : várható megtérülési ráta a t-edik időszakban K : befizetett tőke Q : értékesített mennyiség

Célhozam szerinti árképzés (pl.):
Az előző pl kiegészítése: a termelő ,- Ft-ot fektet be, és 25 %-os tőkehozamot akar elérni. 0,25* PROI = = 50 000 = = Ft/km QF = / ( ) = km

Az elismert érték szerinti árképzés (PEVC) KERESLETTŐL FÜGGŐ ÁRKÉPZÉS:
A piac által megítélt értékesség szerint megállapított ár. Meghatározása: EVC”A”márka PEVC = * Pátlag ahol: EVCátlag EVC: Economic Value to the Consumer (elismert érték)

Igazodó árképzés Az árak a versenytárs áraihoz igazodnak. A kisebb vállalkozások kicsit alacsonyabb áron értékesítenek, de a különbség hosszú távon sem változik. Közös bölcsességet fejez ki, mert tisztességes hasznot biztosít, és nem vezet ellentétekhez.

Ajánlati ár tipusú árképzés
Pályázatok esetén alkalmazott módszer. Verseny központú, lezárt ajánlatot tesznek a teljesítendő munkák áraira. Nem a költségekhez és kereslethez igazodik, hanem, hogy milyen árakra számít a versenytárs részéről. El akarja nyerni a megbízást, ezért az árakat illetően aláígér a többinek – de a költségek alá nem mehet!

Árengedmények (a számított árhoz képest
Árengedmények (a számított árhoz képest!) (a vevő bizonyos cselekedeteit ismeri el az eladó. A nyereségesség megmaradása számítandó!) kp-fizetési engedmény: SKONTO mennyiségi engedmény: RABATT viszonteladási (funkcionális) eng.: a csatorna résztvevői kapják, ha bizonyos feladatokat átvállalnak az eladótól: szállítás, raktározás, nyilvántartás,…) időszaki (szezonális) áreng.: a csúcsidőn kívül vásárlóknak jóváírás: csereakcióknál.

Ösztönző árképzés (a számított árhoz képest!)
Reklámár: értéken aluli ért. Alkalmi ár: pl az év egy szakában. Pénzvisszatérítés: időszakon belüli vásárláskor. Alacsony kamatú részletfizetés. Hosszú törlesztési időszak. Jótállás, javítás ingyenesen. Lélektani árengedmény: túlárazás után jelentős árengedmény. Hamar utánozzák bármelyiket, ezért a versenyelőny nem tart sokáig!

A vállalat alapítása.

Hasonló előadás

Az előadások a következő témára: "A vállalat alapítása."— Előadás másolata:

Hasonló előadás

Projectumról

Visszajelzés

Bejelentkezés

A társadalmi hálózaton keresztül belépni:

A vállalat alapítása.

Hasonló előadás

Az előadások a következő témára: "A vállalat alapítása."— Előadás másolata:

Hasonló előadás

Projectumról

Visszajelzés