Rítus, performansz, közösség

Az előadások a következő témára: "Rítus, performansz, közösség"— Előadás másolata:

1 Rítus, performansz, közösség

2 A funkcionalizmustól a kulturális szociológiáig: Jeffrey C. Alexander
A szociológiai hagyomány rekonstrukciója: Theoretical Logic in Sociology: Weber, Durkheim, Parsons 20 előadás a 20. századi szociológia meghatározó irányairól. A parsonsi elmélet többdimenziós teljesítményének megtartása és továbbfejlesztése. A mikroszociológiai hullám (szimbolikus interakcionalizmus, fenomenológia, etnometodológia) eredményei és kritikája. Új elméleti hullám (Habermas, Bourdieu, Giddens, Collins) kettősség a rendszer és a cselekvő, a társadalmi cselekvő és a szubjektivitás felfogásában.

3 Hogyan lehet az egyént olyan cselekvőként bemutatni, aki strukturált mintákat használva cselekszik, esetleges és partikuláris feltételek között. Cultural turn, a jelentés és az értelmezés szerepe. A kultúra mint szöveg. Kulturális szociológia: nem univerzális mintához igazítás, hanem a normák érvényesülése esetleges és partikuláris feltételek és motivációk között. A szemantikától a pragmatikáig, a szövegtől a performanszig. A a beszédaktus elmélet: Austin, Searle, a performatívok. A társadalmi dráma A civil társadalom koncepciója.

4 Rítus1 <lat. vallási intézkedés, szokás, szertartás>
A helyesnek tartott viselkedés társadalmilag szabályozott lefolyása; az előírt mód, ahogyan egy vallásos vagy mágikus cselekményt végre kell hajtani, szokáscselekmény. A rítusok összessége vallási rendszerekben a → kultusz, a népi kultúrában a → szokások (pl. → avatás). A rítus kifejezést a vallás köréből vette át a néprajztudomány és használata nem következetes, van aki csak a vallásos-mágikus szokáscselekményt nevezi rítusnak, mások mindenféle társadalmilag megszabott hagyományos szokáscselekményt rítusnak neveznek, így pl. a katonaság, a politikai élet, a jog stb. rítusairól beszélnek.

5 Vudu Hat nigériai állampolgárt ítélt különböző hosszúságú börtönbüntetésre egy holland bíróság csütörtökön, mert legalább 140 afrikai lányt kényszerítettek prostitúcióra. Körmöket, vért és ruhadarabokat kellett adniuk a striciknek, hogy vudu szertartáshoz használják fel azokat, ha nem fizetik ki "tartozásaikat". "Vuduval befolyásolták a lányokat" - írja közleményében az ügyészség hozzátéve, hogy vért, körmöket és ruhadarabokat kellett leadniuk. Egy vudu papnak meg kellett ígérniük, hogy visszafizetik az európai utazásukhoz nyújtott "hitelüket", azaz fejenként mintegy ezer eurót. "Ez azt jelenti, hogy legalább 3 ezerszer kellett volna szolgáltatást nyújtaniuk. Egy idegen országban, messze az otthontól, kiút nélkül, a vudu átok fenyegetettségében éltek".

6 Antropológusok, szociológusok
Durkheim: A vallási élet elemi formái Arnold van Gennep: Átmeneti rítusok. A materiális átmenet Egyének és csoportok A terhesség és gyermekágy A beavatási rítusok Az eljegyzés és a házasság A temetés Victor Turner: A rituális folyamat. Struktúra és communitas, liminalitás. A társadalmi dráma. A társadalmi átalakulás mint dráma négy szakasza: konfliktus (a norma által vezérelt társadalmi viszonyok megbomlása) – válság – helyreállítási törekvés – az egység újramegteremtése vagy szakadás.

7 Erving Goffman és az etnometodológia
Hogyan hozzuk létre a jelentéseket? Milyen hallgatólagos tudásra, megállapodásra támaszkodik a megértés? A színházi metafora: alakítások, homlokzat, előtér – háttér Szerepjátszás, szerepeltávolítás.

8 Rítus, J. C. Alexander A kulturális kommunikáció ismétlődő és leegyszerűsített mintái. Integráció szimbolikus kommunikáció révén. Közös hiten alapszik a szimbolikus tartalmak érvényességét és a többiek szándékainak hitelességét illetően. A rítus kötődéseket hoz létre, közösségi identitást teremt.

9 A rítus az egyszerű és a komplex társadalmakban
A közösségi kommunikáció és identitás fenntartásának központi jelentősége. Vallás, kultúra, társadalom Önmagukat játsszák (?) Hierarchizált, közös részvétel Létezik-e a nagyléptékű, komplex (reflektált és fragmentált) társadalmakban, amelyek nyitott konfliktusok körül szerveződnek, tagjai eltérő hitekkel rendelkeznek, gyakran nem értenek egyet cselekedeteik leírásában gyakran nem fogadják el egymás szándékait hitelesnek. Kulturális komplexitás, intézményi differenciálódás, szétszóródott társadalmi hatalom és szegmentálódás.

10 Hogyan jönnek létre szegmentált, differenciált, egyenlőtlen társadalmak?
A redisztribúció, feleslegre termelés, szabadidő szerepe. Az írásbeliség: „az ~ természete lehetőséget teremtett arra, hogy a törvények, normák és szabályok egy általános közönséget szólíthassanak meg, és ne csak időben-térben szemtől-szembe, egy konkrét csoporthoz szóljanak – vagyis megtörténjen az elvonatkoztatás a konkrét helyzetektől.” (Jack Goody)

11 Az elemek szétválása (defúzió)
Az írásbeli előtér-forgatókönyvek elválnak a kollektív háttér-reprezentációktól. A szimbólumteremtés eszközei nem lesznek elérhetők a társadalmi cselekvők jelentős része számára; A központi szimbolikus cselekvéseket végző elit elválik a közönségtől. Mesterséges tervezettség, műveltség.

12 A dráma megjelenése, a változás önálló jelentősége
A rítusokban a jelenségek visszavonatkoztatása a változatlanra, állandóra. „A drámában a nyelv a cselekvésbe oltva van jelen, és a változás e cselekvés következményeként jelenik meg.” A görög színház kialakulása: a bor istenének szentelt vallási rítusokból. A közösséget megtestesítő kórus. A félistenek, evilági hősök történetei is bekerülnek a ditirambusba. Szent és profán keveredése. A mindennapi élet a szimbolikus rekonstrukció tárgyává vált. A színész társadalmi szerepének kialakulása. Theszpiusz

13

14

15

16

17

18 Az esztétikai szféra mint a modernség válasza
A magas művészet hitelessége, a befogadó kiemelkedése a mindennapokból. Távolságtartó, koncentrált magatartás. A tömegkultúra válfajai, a részvétel lehetősége.

19 A kulturális és társadalmi performansz elemei
A kollektív reprezentáció rendszerei: háttérszimbólumok és előtér-forgatókönyvek (kódok, narratívák). A mozgás, a beszéd szükségessége Kognitív, érzelmi, morális tartalom, Szereplők Megfigyelők/közönség Helyszín, tárgyak, eszközök Rendezés, színrevitel Hatalom

20

21 A társadalmi dráma Társadalmi nyilvánosság, társadalmi dráma? A társadalmi dráma mint a társadalomszervezés fő formája? Amikor egy társadalom komplexebbé válik, a kultúra kritikusabbá, a tekintély kevésbé előíróvá, olyan társadalmi terek nyílnak meg, amelyekben a különböző szerveződéseknek alkudozniuk kell egymással. A társadalmi folyamatok sokkal esetlegesebbé válnak, sokkal nyitottabbak a konfliktusra és a vitára. A komplex társadalmi szerveződés kevésbé kötött rendszereiben a hatalom sokkal nyitottabbá válik a kihívásokra, a szellemi és anyagi javak sokkal könnyebben válnak küzdelem tárgyává, a hatalomért folytatott küzdelem nyitottabb kimenetelű és esetlegesebb lesz. Ezek a drámai küzdelmek gyakran úgy érnek véget, hogy nem stabilizálnak semmilyen forgatókönyvet. Általános polgárosodás: a passzív befogadókból aktívabb, saját értelmezéseket kialakító közösséggé válnak.

22 Újraegyesítés? A forgatókönyvet érő kihívás: a háttér-reprezentációk és a performansz újraegyesítése Kognitív egyszerűsítés Tér-idő sűrítés Morális feszültség: a bináris ellentétek – szent és profán, jó és rossz - performasza Csavarok és fordulatok: „a darab cselekményébe csavarokat és fordulatokat kell beépíteni, hogy a közönség érdeklődését mindvégig fenn lehessen tartani”. A színrevitel kihívása: a forgatókönyv, a cselekmény és a performatív tér újraegyesítése Az anyagi alap kihívása: a társadalmi hatalom és a szimbólumteremtés eszközei A természetesség kihívása: a szereplő újraegyesítése a szereppel. A befogadás kihívása: a közönség és a performatív szöveg újraegyesítése

23 „A színész Hamletté válik, az esküt tevő ember elnökké”

24

25 Szakosodott társadalmi performerek?

26 Közösségi integráció Racionalitás – érzelmi, morális
Fúzió, újraegyesítés. Civil társadalom

27

28

29 A kétségbeesés mélységeiből: performansz, ellenperformansz és „szeptember 11.”
A terrorizmus és az általa képviselt erőszak elméleti megközelítése kevésbé fizikai vagy instrumentális fogalmakban, mint inkább egy komplex performatív mezőben végrehajtott szimbolikus cselekvés különösen borzalmas módjaként. Alexander tézise, hogy a terrorizmus véres és bomlasztó, politikai, társadalmi és morális instabilitást, megfélemlítést előidézni szándékozó törekvései megtörnek a demokratikus civiltársadalom szívósságán, belső ellenálló erején.

30 Zebrajt A Budapest Korzó csapata Zebrajt néven futóversenyt rendezett a Rákóczi út és a Síp utca keresztelődésében lévő zebrán, hogy felhívják a döntéshozók figyelmét a meglehetősen rosszul kialakított gyalogosátkelőre. Mindössze 12 másodpercig mutat zöldet a lámpa, ennyi idő alatt legfeljebb a fiatalok tudnak átfutni a zebrán. A Budapest Korzó ezt elégelte meg; akciójuk lényege pedig az volt, hogy csakis addig, míg zöldet mutat a lámpa, át kellett futniuk a résztvevőknek az egyik oldalról a másikra. A hét szervező mellett több járókelő is beszállt a versenybe: volt, aki babakocsival vett részt, de több nyugdíjas is feltűzte a rajtszámot. "Ez az akció nem az autósok ellen irányult. Mi nem elvenni akarunk, hanem valamit visszakapni. Azt, hogy emberibb legyen a város és a gyalogosokat is vegyék figyelembe" – mondta a főszervező, aki a sporteseményekhez hasonlóan egy hangosbemondón keresztül közvetítette a zebrafutást.

31

32

33

34