Theodor W. Adorno: A kultúripar

Az előadások a következő témára: "Theodor W. Adorno: A kultúripar"— Előadás másolata:

1 Theodor W. Adorno: A kultúripar
Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

2 Theodor Wiesengrund Adorno (1903-1969)
filozófus, társadalomkutató, zeneesztéta-szociológus. a Frankfurti Iskola első generációjának legkiemelkedőbb alakja, a kritikai elmélet atyja Fiatalon zenei tudósító,zenekritikus Zeneszerzést tanult Alban Bergtől  a német klasszikus kultúrához való ragaszkodás USA emigráció (kulturális sokk) 1968 konfliktus a diákokkal, mégis az „új baloldal” egyik meghatározó teoretikusa A Frankfurti kultúrfilozófiai iskola tagja. A kapitalista tömegkultúra máig meghatározó kritikáját fogalmazták meg teoretikusaik. A Frankfurti Iskolát 1923-ban a Frankfurt am Mainban székelő Társadalomkutató Intézet keretein belül hoztak létre. Az egyöntetűen marxista alapokon nyugvó társadalomkritikai elemzéseik miatt sorolják munkásságukat az „új baloldal” gondolkodói közé. A marxizmusnak a pszichoanalízist és az egzisztencializmust is befogadó változatát hoztak létre, amelyet kritikai elméletnek neveztek el. A közgondolkodás, miszerint a Frankfurti Iskola teljesen marxista orientációt képvisel, téves. Ha jobban megvizsgáljuk Max Horkheimer és Theodor W. Adorno munkásságát akkor felismerhető, hogy a baloldali gondolkodás megújítása áll mögöttük.[1] Az ihletésében hegeliánus, vagyis Hegel munkásságára alapozó elmélet határozottan szemben áll a szovjet marxizmussal és a dialektikus materializmussal. A kritikai elmélet központi témáinak tekinti az esztétika fogalmának és értékrendjének elemzését a kultúra és a társadalom jelenségeiben egyaránt, valamint a modernizmust. [2] [1] Tar Zoltán: A frankfurti iskola- Max Horkheimer és Teodor W. Adorno kritikai elmélete – Budapest: Gondolat Kiadó, 1986, 13. oldal [2] Szepes Erika – Szerdahelyi István: Művelődéstörténet szöveggyűjtemény, Budapest Zsigmond Király Főiskola, oldal 1930- ben habilitált Bécsben egy Kierkegaard –ról szóló munkával. 1940-től 1950-ig datálható. Horkheimer és Adorno ekkor kezdenek szorosan együttműködni több mű megírásában, kutatási terveket készítenek közösen és 1949 között Adorno átköltözött Los Angelesbe. Ahol Max Horkheimerrel közösen megírták 1941 és 1944 között A felvilágosodás dialektikája című könyvüket. Emigráció , kulturális sokk jelensége = mindig is elutasította az amerikai tömegkultúrát. Tömegkultúra és magas kultúra szembenállása. Lasasfeld-del való együtt működése az USA ban Max Horkheimer (bal oldalt, elől), Theodor Adorno (jobb oldalt, elől), és Jürgen Habermas a háttérben jobbra 1965-ban Heidelberg városában. Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

3 A kritikai gondolkodás a művészetben
XX. század: monopolkapitalista viszonyok kialakulása, nácizmus, a szovjet blokk létrejötte  sokk a világnak  újra kell fogalmazni a világról és a művészetről alkotott képet  kritikai gondolkodás Adorno a művészetet társadalmi összefüggéseiben tárgyalta, ugyanakkor autonóm területként fogta fel, és fontos szerepet tulajdonított neki a társadalom működésében, illetve megértésében. magas kultúra, avantgárd mozgalom Ellenkultúra kérdése  a lázadás integrálódik a társadalomba Tömegkultúra  média manipuláció kérdése A kapitalista viszonyok kialakulása, a nácizmus, a szovjet blokk létrejötte, mind sokként hatottak a világra. Adorno valamelyest a művészet feladatának tekintette feloldani a társadalmon eluralkodó hanyatlást. Véleménye szerint a művészet, kiváltképp az avantgárd mozgalom mutathatja meg, a modern társadalom ésszerűnek álcázott ésszerűtlenségét. Persze, a kultúra hanyatlását megállítani kívánó folyamatokról koránt sem volt egységes a vélemény a Frankfurti Iskola tagjai között sem. A tiltakozó céllal létrehozott művészi értékek is idővel elfogadottá válnak, integrálja őket a fennálló társadalmi rend normarendszere. Ezáltal hatástalanokká idomulnak. A modern társadalomban a társadalmi rendszerek mechanizmusai teljesen átveszik az uralmat az egyén felett. Ezért a társadalmi lét rabjává válunk. Gondolkodás nélkül elfogadjuk ezeket az erőket, mert tudomásunk sincs róla a legtöbb esetben, hogy elnyomás alatt állunk. Ez a fajta manipuláció a médián közveetítésével valósul meg. Ezért került a médiakritika a tömegkultúra kritikáján belül is előkelő helyre a Frankfurti Iskola teoretikusainak munkáiban. Kitekintés azoknak, akik esetleg nem tanultak művészettörténetet: Az avantgárd irányzatok (kb ) Formabontó "izmusok": érzelmi alapon közelítenek az ábrázolt valósághoz indulatosak a hagyományos formák teljes lerombolása után új valóságot építenek minden művészeti ágban hatni tudnak EXPRESSZIONIZMUS FUTURIZMUS DADA SZÜRREALIZMUS Formaépítő "izmusok": értelmi, gondolati alapon közelítik meg a világot higgadtabbak a leghagyományosabb formákig bontják le a valóságot, majd azokból építkeznek csak képzőművészeti irányzatok KUBIZMUS KONSTRUKTIVIZMUS Salvador Dalí: Lángoló zsiráf Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

4 Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009
„Auschwitz után verset írni barbárság, és ez annak a tudatát is magába sűríti, hogy miért vált lehetetlenné ma verset írni.” (Adorno: Negatív dialektika) Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

5 A felvilágosodás dialektikája
A kultúripar c. tanulmány A felvilágosodás dialektikája című könyv egyik fejezete. A tanulmány alcíme: „A felvilágosodás mint a tömegek becsapása” A mű először belső kiadványként, Filozófiai töredékek címmel jelent meg 1944-ben, nyomtatásban a fenti címen 1947-ben Amszterdamban. A művet eredetileg Horkheimer és Adorno közösen akarták írni. Egyes fejezetek valóban így is készültek, de nem mindegyik. A kultúriparról szólót Adorno írta. Theodor W. Adorno A kultúripar című tanulmánya A felvilágosodás dialektikája című könyvben jelent meg 1944-ben, alcíme „A felvilágosodás mint a tömegek becsapása” A felvilágosodás során indult meg a kultúra definiálásának folyamata. Ahogy felismerték az udvar és a nép kultúrája közötti különbséget, akként létrejött a magas kultúra elkülönülése a tömegkultúrától. A magas kultúra az elitek sajátja, értékteremtésre törekszik. Ezzel szemben a tömegkultúra a népi kultúrából eredeztethető és célja csupán a szórakoztatás. A népi kultúrát kezdetben az emberek saját szórakoztatásukra hozták létre, míg a tömegkultúrát már azok alkották meg, akik hasznot reméltek a kultúra közvetítéséből. Tehát ekkor vált ketté a népművészet és a szórakoztató ipar. A népművészet költeményei, dalai képlékenyek voltak, alakultak, szájhagyomány útján terjedtek. Ezzel szemben a tömegkultúra késztermékként kerül a befogadókhoz. Sztenderdizáció : előre eltervezett sémákat követnek a művészek, hogy előre kiszámítható legyen a siker. A művészi önmegvalósítás helyét, az individuális művészeti élmény születését átveszi az ipari szemlélet. Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

6 Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009
A kultúripar Elit kultúra(udvar) vs tömegkultúra(nép) Népi kultúra:  szórakoztatás képlékeny (szájról szájra terjed) Tömegkultúra  Szórakoztató ipar profitorientált  tömeggyártás Sztenderdizáció, sematikus, sorozatgyártás Theodor W. Adorno A kultúripar című tanulmánya A felvilágosodás dialektikája című könyvben jelent meg 1944-ben, alcíme „A felvilágosodás mint a tömegek becsapása” A felvilágosodás során indult meg a kultúra definiálásának folyamata. Ahogy felismerték az udvar és a nép kultúrája közötti különbséget, akként létrejött a magas kultúra elkülönülése a tömegkultúrától. A magas kultúra az elitek sajátja, értékteremtésre törekszik. Ezzel szemben a tömegkultúra a népi kultúrából eredeztethető és célja csupán a szórakoztatás. A népi kultúrát kezdetben az emberek saját szórakoztatásukra hozták létre, míg a tömegkultúrát már azok alkották meg, akik hasznot reméltek a kultúra közvetítéséből. Tehát ekkor vált ketté a népművészet és a szórakoztató ipar. A népművészet költeményei, dalai képlékenyek voltak, alakultak, szájhagyomány útján terjedtek. Ezzel szemben a tömegkultúra késztermékként kerül a befogadókhoz. Sztenderdizáció : előre eltervezett sémákat követnek a művészek, hogy előre kiszámítható legyen a siker. A művészi önmegvalósítás helyét, az individuális művészeti élmény születését átveszi az ipari szemlélet. Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

7 Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009
Tömegkultúra Értékteremtés helyett a divathullámok meglovaglása lett a cél. profitorientált gondolkodás Fogyasztói társadalom kialakulása  modernizmus, rohanó életvitel tömegtermelés igénye megjelenik a kultúrában is A társadalom a „totális tőkehatalomnak” köszönhetően alávetett szerepbe kényszeríti az individuumot. elidegenedés elmélet MARX Monopóliumok irányítják Adorno a tanulmány elején a fogyasztói társadalom mechanizmusait tárja elénk, azonnal felismerve az összefüggést a rohanó életvitel és a kultúra hanyatlása között. A modernizmus ilyenfajta kritikája miatt tekinthetjük ezt a rendkívül korai, 1944-es írást, a posztmodern gondolkodásmód előfutárának. Monopóliumok irányítják a tömegkultúrát, ezáltal elvész belőle a megújulás képessége, egysíkúvá válik. Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

8 Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009
Ipari forradalom  szabványosítás A tömeggyártás előfeltétele elhitetni az emberekkel azt, hogy igényeik azonosak. Felejtsenek el egyéniségek lenni, és fogadják el a mindenki számára általános megoldást jelentő szabványosított kultúrtermékeket. A szabványok előállítói a fogyasztói szükségletek gyors kielégítésével próbálják igazolni az unalmas egyhangúságot. Ezért a fogyasztók ezt el is fogadják szelekció és ellenállás nélkül. A gazdaságilag erős társadalmi csoportok uralják a kultúrát. Ahogy az ipari forradalom idején megjelentek a szabványok a tömeggyártás elősegítésére, úgy ütötte fel fejét a szabványosítás igyekezete a kultúrában is. A tömeggyártás előfeltétele elhitetni az emberekkel azt, hogy igényeik azonosak. Felejtsenek el egyéniségek lenni, és fogadják el a mindenki számára általános megoldást jelentő szabványosított kultúrtermékeket. A szabványok előállítói a fogyasztói szükségletek gyors kielégítésével próbálják igazolni az unalmas egyhangúságot. Ezért a fogyasztók ezt el is fogadják szelekció és ellenállás nélkül. Ez veszélyes, hogy ilyen mértékben iparrá alakult a kultúra, mert az ipart a gazdaságilag erősebb uralja, ezek után a kultúrát is a gazdaságilag erős társadalmi csoportok kezébe adjuk. A média ma már nem is akar művészetnek látszani, már nem kell álarcok mögé bújnia a hatalomnak, hogy irányíthasson. Nyíltan szórakoztatóiparnak hívja magát. „A kultúripar költségvetési értékkülönbségeinek egyáltalán semmi közük nincs a tényleges értékkülönbségekhez, a termékek értelméhez. A technikai eszközöket egymás közt is a csillapíthatatlan uniformizálás irányába hajtják. A televízió a rádiónak és a filmnek a szintézisére törekszik, amelyet csak addig tartanak fenn, amíg az érdekeltek meg nem egyeztek teljesen; ám e szintézis korlátlan lehetőségei az esztétikai anyag elszegényesítésének oly radikális fokozódását ígérik, hogy az összes ipari kultúrtermék felszínesen eltakart azonossága már holnap nyíltan diadalmaskodhat, az összművészet (Gesamtkunstwerk) wagneri álmának csúfondáros beteljesüléseként. „ Forrás: Adorno, Theodor Weisegrund: A kultúripar In. Nagy Sándor - Thoma László: Kultúrfilozófia - művelődéselmélet szöveggyűjtemény- Budapest: Zsigmond Király Főiskola, oldal. Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

9 Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009
Sztár gyár A tehetségek felfedezése is a gépezet része, hiszen a sorozatgyártást csak folyamatos utánpótlással lehet garantálni. A művészeket klisékkel teli szerepekbe kényszeríti a média.  a szelekció alapja ki illik a szerepbe A kultúra monopóliumai a mindenkori társadalmi gazdasági elitek kezében vannak, függő helyzetben.  a pénz mozgatja őket és nem a művészi értékek megalkotása (Lásd: Marx tőke és termelőeszközök elmélete!) A klasszikus (zene) magas kultúra és zsenialitás viszonya. Zseni nélkül nincs katarzis! A tömegkultúrában nem kellenek zsenik csak „jó munkás emberek”. Nincs katarzis, csak irányított, előre bekalkulált érzelmi reakciók! Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

10 „Szerepekbe skatulyázott művészek”?
INTERAKTÍV BLOKK! „Szerepekbe skatulyázott művészek”? Példa: Butácska női komika szerep Lindsay Lohan, Reese Witherspoon, Marilyn Monroe Lindsay Lohan a Cserebere szerencse című filmben Marilyn Monroe a Szőkék előnyben című filmben Reese Witherspoon a Doktor Szöszi című filmben Nem képesek más karakterekre, vagy a film ipar determinálta őket ezekbe a szerepekbe, mert erre van nézői igény? Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

11 Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009
Lehet a média kultúra? Adorno felismerte a média konvergencia jelenségét már 1944-ben! hogy a médiumok egyetlen rendszert alkotnak, hatással vannak egymásra, üzenetük hasonlóvá válik, összekapcsolódik. A személyiség, az egyén elnyomás alá kerül a hierarchikus rendszerek által. A technikai szabványok determinizmusa átjárja a tömegkultúra világát. pl: A televíziók olyan képarányban sugároznak, amilyen készülékeket a piac gyárt. Hihetetlen módon A kultúripar című tanulmányban már 1944-ben felismerték a média konvergencia jelenségét, hogy a médiumok egyetlen rendszert alkotnak, hatással vannak egymásra, üzenetük hasonlóvá válik, összekapcsolódik. Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

12 Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009
A kultúra mint üzlet Célcsoportok szegmentációja a médiában A fogyasztók célcsoportok szerinti osztályozása is a piaci viszonyoknak megfelelő kultúra előállítását szolgálja. Az egyéneket statisztikai alanyokként kezelik. Propaganda eszközök a médiában Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

13 Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009
A hamis verseny Az emberek igénylik a különbségek látszatát, szeretik azt hinni, hogy van választási lehetőségük. A konkurencia verseny látszatát keltő események mögött a legtöbb esetben háttér-megállapodások bújnak meg. Mert a versenyköltséges a piacon magasak, a megegyezések csökkentik a költségeket és a kockázatot. Megegyezések születnek a divatirányzatokról, a trendekről, a felkapott témákról. Néha csak hallgatólagos megegyezések, néha paktumok jönnek létre. Uniformizáció a kulturális termékek területén A fogyasztók között csak a fogyasztás mennyiségében, és nem a minőségben van különbség. Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

14 Esztétika a tömegkultúrában
A művészet valaha eszméket hozott létre, melyek gondolkodásra késztették annak szemlélőjét. De a tömegkultúra csupán a haszonszerzés.  célja ne kelljen gondolkodni rajta Azzal, hogy film megtévesztésig hasonlít a valóságra, teljesen ellustítja a képzeletet . A film részlet gazdag ábrázolásának hatása volt az irodalomra is. A fénykép, különösen a mozi megjelenésével a regényekből eltűntek a részletes tájleírások. Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

15 Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009
Esztétika a tömegkultúrában Sematizmus = elvetik a magasabb színtű esztétikai értékeket A stílusok uralma a művészetben Ezért a tömegkultúra gátolja az egyént a magas kultúra befogadásában. Mert alacsonyan rögzíti az esztétikai értékszemléletet a befogadóban. A tömegkultúra nem tud megújulni, de a magas kultúra erre képes lehet (a zsenik és művészi önkifejezés által). Ez elitista felfogás – ma sok esetben azt tartjuk magas kultúrának ami korábban a populáris kultúra része volt „A kultúriparban átláthatóvá válik az, hogy a valódi stílus fogalma az uralom esztétikai megfelelője.” A stílusok adják sémákat amit a művészetet alkalmassá teszik a tömegtermelésre. Csak úgy törekedhetünk identitásunk kifejezésére a művészetben, ha el tudunk szakadni az imitációtól, ami a stílusok sajátja. Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

16 A mozi, mint a tömegkultúra egy közege
A mozi a kultúripar totalitásának egy része Adorno kifejezetten megvetette az amerikai mozit! „A fogyasztók feletti uralmat a szórakoztatás közvetíti…” A film 1HV előtti expanziójának előfeltétele a filmesek elkezdenek a közönség pénztári adatokból levonható szükségleteihez igazodni Ezért a filmek már nem művészi értékeket közvetítenek, hanem csak pénztermelő eszközökké váltak. EZÉRT: „A szórakozás a munka meghosszabbítása a kései kapitalizmusban. „ „A szórakozás a munka meghosszabbítása a kései kapitalizmusban. „ Forrás: Adorno, Theodor Weisegrund: A kultúripar In. Nagy Sándor - Thoma László: Kultúrfilozófia - művelődéselmélet szöveggyűjtemény- Budapest: Zsigmond Király Főiskola, oldal. Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

17 Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009
Mozi Mivel a mozi tökéletesen lemásolja a világot, ezért elnyomja a kreativitást! A sematikus történetek egyre kiszámíthatóbbak. A sikerfilmek sztárjai mindig hasonló karaktereket játszanak. Művészi kiteljesedés helyett, karakterekbe, szerepekbe, sémákba kényszeríti őket a filmipar. (naiva, fő hős, fő gonosz, komika) Ezért a mozi elnyomja a spontaneitást, passzív befogadóvá teszi a nézőt. Mitől speciális a mozi néző esztétikai szempontból ?  A legtöbb esetben NEM gondolkodunk el azon amit a moziban látunk, amikor látjuk. Átadjuk magunkat a szórakozásnak. Teljes szellemi passzivitás! Szabványosított munka után, szabványosított szórakozás! Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

18 Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009
INTERAKTÍV BLOKK! A népszerű filmeket sorozatban gyártják. (Van lényegi különbség a 3 film között?) Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

19 Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009
A lázadás előre kódolt Ahogy a kulturális irányzatok globálissá válnak, az egyének eltömegesedésével jár. Lázadni nem lehet a stílusok ellen. Mert a kultúripar azonnal magába integrálja a lázadást. (pl. punk mozgalom divattá vált) A változtatás minden kísérlete, a reformok is még inkább legitimálják a rendszer létjogosultságát. Amint megkülönböztetjük magunkat a kultúripar aktuális termékeitől, azonnal hozzá viszonyítva határozzuk meg létezésünk és alkotásunk, ezáltal is hozzá tartozóként tüntetjük fel magunkat. Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

20 „A felvilágosodás mint a tömegek becsapása”
A felvilágosodás ígérete: Kitörni a mitikus világból, az egyén önálló gondolkodó, mindenki egyformán részesülhet a kultúra értékeiből.  szellemi szabadság, individuális kiteljesedés ígérete Modernizáció: Kulturális idolokat követünk, az egyén nem akar gondolkodni, esztétikai elsilányulás, tömegkultúra  uniformizáció, sematizmus, tömeggyártás, profitorientáció, kapitalizmus… Tehát a tömegeket becsapták, mert az ígéret ellentéte valósult meg! Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

21 Adorno és a Frankfurti iskola hatása ’68-ra
Diáklázadások világszerte 1968 Felkapottá válnak a baloldali gondolatok A Frankfurti Iskola kultúra kritikája jó táptalaj a társadalmat radikálisan kritizáló fiatalok számára Adorno elutasította a lázadásnak ezt a formáját (amikor félmeztelen lányok jöttek be az órájára kivonult) Ha érdekel a ’70 évek német baloldali terrorizmusa, nézd meg a A Baader Meinhof csoport (Der Baader Meinhof Komplex) című filmet! Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

22 Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009
Képek forrása: Weiss János: Tizenkét előadás a Frankfurti Iskoláról és a diákmozgalmakról – Budapest: Áron Kiadó, 2000: oldal Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

23 Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

24 Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

25 Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009
Köszönöm a figyelmet! „A kultúripar romlott, de nem mint a bűnök Bábele, hanem mint az emelkedett szórakozás katedrálisa. „ Adorno:A kultúripar Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009