John Locke ( ) Oxford: Boyle, privát orvosi stúdiumok

Az előadások a következő témára: "John Locke ( ) Oxford: Boyle, privát orvosi stúdiumok"— Előadás másolata:

1 John Locke (1632-1704) Oxford: Boyle, privát orvosi stúdiumok
1666: barátságot köt Lord Shaftesburyvel (aki ekkoriban még nem lord, és nem is lordkancellár) 1683: a II. Károly és testvére (a későbbi. II. Jakab) elleni összesküvés kurdarca után hollandiai emigráció 1689: a „dicsőséges forradalom” után visszatérés Angliába Fő művei Értekezés az emberi értelemről (1689) Értekezés a polgári kormányzatról (1690) Levél a vallási türelemről (1689) Oxford: véleménye az oktatásról; Boyle, Royal Society főtitkára, a baconi tudomány jelese; Descartes; az egyetem melletti stúdiumok – diploma királyi parancsra Lord Shaftesbury. Jókor: hova innen, szentháromság. Mindkét Értekezés kapcsolódik Shaftesburyhöz es vita. Az összeesküvés háttere Visszatérés, respektus. Nem csak filozófiai munkái miatt! Az Értekezés a polgári kormányzatról és a Levél a vallási türelemről név nélkül jelent meg.

2 Tudás és vélekedés („becslés”) 1.
A cél nem a szkepticizmus legyőzése, hanem elemezni miben áll a tudás, és annak alapján megállapítani, hogy miről rendelkezhetünk tudással, s mivel kapcsolatban kell beérnünk a puszta vélekedéssel („becsléssel”). Tudás vs. vélekedés – hagyományos megkülönböztetés. Tudás: „az ideák egyezésének vagy meg nem egyezésének észlelése” = egy állító vagy egy tagadó kijelentés igazságának belátása. Idea: fogalom, képzet, érzéki benyomás – bármilyen gondolati, észlelési állapot tartalma (mint Descartes-nál). Az ideák a mentális kijelentések alkotó elemei. Nem descartes-i projekt. A megkülönböztetés – volt szó róla. Tudás: törvények, rendszer, ami szükségszerű, alapvető; bizonyos. Vélekedés: esetlegességek, partikuláris tények; bizonytalan. Locke így értelmezi. Idea – Locke honosítja meg Angliában

3 Tudás és vélekedés („becslés”) 2.
„A piros szín” A megegyezés belátásához nem kell más az ideákon kívül.. Maguk az ideák feljogosítanak a kettő összekapcsolására. Becslés „A víziló húsa édes” A viziló, a hús, és az édes ideái alapján nem dönthető el. Valami más is kell az ideákon kívül. Ez a valami lehet: 1. tapasztalat 2. tanúbizonyság Másként: ha megérted a szavakat, el tudod-e dönteni igaz. A szót megérteni = a neki megfelelő ideával rendelkezni. Mint látni fogjuk, nem feltétlenül triviális. Pusztán a gondolat komponensei elégségesek-e. Itt most nem feszegetjük azt a kérdést, hogy honnan vannak az ideák. A kérdés az, hogy ha már megvannak, eldönthető-e pusztán belőlük a kijelentés igazsága. Ahol nem, ott valami másra is szükség van. Tapasztalat itt saját tapasztalat, ti. a megfelelő tényről való tapasztalat. A tanúbizonyság mások tapasztalata.

4 A tudás fajtái Intuitív: egyetlen egyszerű belátás
„A kék sötétebb a sárgánál” Demonstratív (bizonyításra épülő): az alany és az állítmány megegyezése vagy meg nem egyezése közvetítő ideák révén belátható. „A háromszög szögeinek összege egyenlő 180 fok” Intuitív – közvetlen belátás. Ahogy ma mondanánk: önevidens. Demonstratív: az ideák önmagukban nem kapcsolhatók össze. De ha bevezetünk megfelelő közvetítő ideákat, akkor azok révén már össze tudjuk kapcsolni, ld. a háromszög példát. A demonstratív tudás nem triviális! A matematika nem az. Érzéki – a kurrens érzékelésből származó ideáknak más a jellege, mint az ugyanilyen tartalmú de nem kurrens érzékelők származóknak. Más érzés kaviárt enni, mint emlékezni a kaviár ízére. (Többé senki sem költene kaviárra!) Ha éppen tapasztalunk valamit, ellenállhatatlan a bizonyosság. De ez csak addig tart, amíg az érzékelés folyamatban van. Ha hátat fordítok a táblának, akkor a tudás átadja a helyét a becslésnek. Általános tapasztalat, hogy ilyen gyorsan nem lehet egy táblát kivinni. Erősen emlékeztet Descartes-ra – világos és elkülönített belátás – bár Descartes, aki nem bízik az érzékekben, soha nem fogadná el tudásnak az érzéki tudást. De van egy közös mag: valami evidensnek tűnik számomra. Locke és Descartes mintha csak abban különbözne, hogy mi evidens. Descartes a racionalizmus (modern) megalapítója, Locke az empirizmusé. Akkor hogyan értsük e fogalmakat? Érzéki: egyedi dolgokkal kapcsolatos tudás aktuális érzékelés alapján. „A tábla zöld” – amelyet éppen néznek.

5 Empirizmus vs. racionalizmus
„Az empirizmus szerint a tudás a tapasztalatból származik, a racionalizmus szerint az észből” – jó ez a gyakori megfogalmazás? 1. pontosítás: a „tudás” itt nem foglalja magába a vélekedést, ti. mind a racionalisták, mind az empiristák elfogadják, hogy a vélekedés során rá vagyunk utalva a tapasztalatba. 2. pontosítás: a „tapasztalatból származik” nem úgy értendő, hogy a tapasztalat elégséges hozzá. A tudás az empiristák szerint is belátást, mentális megragadást igényel. Descartes: a tapasztalatból nem származhat tudás. Locke: van tapasztalatból származó tudás, ti. az érzéki tudás, A különbség: honnan származnak azok az ideák, melyek lehetővé teszik a tudást? Descartes: innáták, tapasztalati ideára nem épülhet tudás, csak vélekedés Locke: minden idea a tapasztalatból származik. 1. Számolnunk kell a tudás – vélekedés megkülönböztetéssel. Ekkor még masszívan jelen van, s a korszak végére tűnik el. 2. Az észen a korban kétféle dolgot értenek: az mentális megragadást, a belátást, és a következtetést. Az előbbi az alapvető, ti. ekkortájt sokan – Leibniz a kivétel – a következtetést a belátások sorozatának tekintik. Mármost belátás nélkül, felfogás nélkül nyilván nincs tudás. Tehát senki nem gondolja azt, hogy ész nélkül is lehet tudás. Akkor egy különbség marad. Descartes szerint: a mi tapasztalatilag fertőzött, az nem lehet tudás. De a tudásra vonatkozó nézetek így is igen hasonlóak. Ahol az igazi különbség van. Nem az, hogy az ideák megléte alapján hogyan jutok tovább – ott van különbség, de masszív egyezés, hanem az, hogy miként teszek szert azon ideákra, melyekkel kapcsolatos belátásaim tudáshoz vezetnek. S itt Descartes masszívan elutasító az érzékekkel szemben. Locke szerint ez nemcsak túl szigorú, hanem értelmetlen, ti. minden idea tapasztalatból származik. Elutasítja, hogy lennének innáta ideák. Az innátizmus kritikája az I. könyvben. A hangsúly nem az ideákon van (fogalom, mondatrész érték), hanem egész kijelentéseken. Elméleti elvek, gyakorlati elvek.

6 Támadás az innátizmus ellen 1.
Az innátista érve (1) Vannak egyetemesen helyeselt elvek. (2) Ha valamilyen elv egyetemes helyeslésnek örvend, akkor innáta. Vannak innáta elvek. Re (2): „még ha tényszerűen igaz volna is, hogy vannak egyes igazságok, melyekben az egész emberiség egyetért, ez akkor sem bizonyítanál, hogy azok velünk születtek, ha tudunk mutatni bárminő más utat, melynek révén az emberek általános egyetértésre jutnak ama dolgok felől, melyekben valóban egyetértenek” (I.2.3.) Re (1): „Az ‘ami van, van’ és a ‘lehetetlen, hogy ugyanaz a dolog létezzék is meg ne is’ tételek nem egyetemesen elfogadott állítások” (I.2.4.) „nyilvánvaló, hogy sem a gyermekek sem az elmebetegek között nem akad senki, aki a legcsekélyebb mértékben is felfogná őket vagy gondolkodna rajtuk; s ez a hiány elégséges ahhoz, hogy semmissé tegye ama egyetemes helyeslést, melynek szükségképpen kísérnie kell minden velünk született igazságot” (I.2.5.) (2) Mert hogyan másként lehetne egyeteme. A tapasztalataink különböznek, egyik tapasztalta ezt, másik nem. Nincs, amit mindenki tapasztal. Ami egyetemes helyeslésnek örvend, az innáta. Re (2): ez egy rövid megjegyzés. A fő ellenvetés a másik. Szereti még a vakokat és az írástudatlanokat.

7 Támadás az innátizmus ellen 2.
Az innátista válasza: az innáta elvek diszpozícióként vannak jelen elménkben, s ez a jelenlét megfelelő körülmények között helyeslés formájában megnyilvánul. 1. variáció: „minden ember megismeri őket [az innáta elveket], és egyet is ért velük, midőn már elsajátította az ész használatát” (I.2.6.) „csak nem vélhetjük velünk születettnek azt, aminek felfedezéséhez az ész támogatása szükségeltetik, hiszen ekkor, mint mondottam, mindama szilárd igazságot, amire az ész valaha is megtanít, velünk születettnek kell felfognunk.” (I.2.9.) „mily gyakran figyelhetjük meg, hogy a gyermek már jóval azelőtt használja az eszét, hogy ismerné ezt az alapelvet: ‘lehetetlen, hogy ugyanaz a dolog létezzék is meg ne is’! Az írástudatlan emberek s a vad bennszülöttek jelentős része pedig, még az értelmes életkorba lépve is, nem egy évet tölt el anélkül, hogy valaha is ezen a tételen vagy hasonló általános állításokon törné a fejét.” (I.2.12.) Diszpozíció fogalma. Gyúlékony, oldható. Bátor, okos. Jellegzetes körülmények között jellegzetes viselkedés. Diszpozíciós válaszok (1) kritikájára. A piros = körülmény. Kétféle válasz (1) . Az egyik: az innátizmus triviális lesz. Kiderül, hogy a javasolt értelemben minden innáta. Ezt semmilyen innátista nem vallja. Az innátizmus csak bizonyos dolgokra, megkülönböztetett dolgokra terjed ki. A másik: (1) még a javasolt diszpozíciós értelmezésben sem igaz!

8 Támadás az innátizmus ellen 3.
2. variáció: „rögvest egyetértünk az ilyen [az innáta] alapelvekkel, amint megismertük és megértettük őket” (I.2.17.) „Válaszul visszakérdezek: az azonnali egyetértés, mellyel első hallásra hozzájárulunk valamely tételhez, ha megértettük a benne lévő kifejezéseket, csakugyan a velünk született alapelvek kétségtelen ismertetőjegye-e? …’ a fehér nem fekete’, ‘a négyzet nem kör’, ‘a sárga szín nem édesség’: ezekkel s még számtalan más, hasonló kijelentéssel, de legalábbis annyival, ahány elkülönített ideával rendelkezünk, minden épelméjű embernek első hallásra szükségképp egyet kell értenie, feltéve, hogy tudja, a tételben foglalt megnevezések mit jelölnek” (I.2.18.) Akkor Descartes-nak meg a racionalizmusnak annyi? És így tovább. Íme egy másik diszpozíciós variáns, s egy megszokott válasz: akkor minden innáta. A gyakorlati elvekkel kapcsolatban még könnyebb dolga van: itt vannak kulturális különbségek. Élvezettel idéz utazók leírásaiból. És van egy plusz érv: a gyakorlati elvet elfogadni nem csak annyi, mint bólintani rá. Ezeket elfogadni annyi, mint ezek szerint élni. És ilyen értelemben elég világos, hogy nincsenek egyetemesen elfogadott elvek. És akkor Descartes?

9 Descartes innátizmusa és Locke kritikája
(1) Világos és elkülönített ideák nem származhatnak a tapasztalatból. (2) A végtelen ideája nem származhat a tapasztalatból. Akkor Locke lőtt mellé? Re (1): A világosság definíciója a vizualitáson alapul – ergo a látásból származó ideák lehetnek világosak. Továbbá minden idea különbözik más ideától. Ezért, önmagában véve, minden idea egyformán elkülönített. Az elkülönítettségen ezért azt kell értenünk, hogy az ideákhoz kapcsolt nevek révén csakugyan el tudjuk különíteni az ideákat. (Vö. II.29.) Re (2): A végtelen ideájához tapasztalati úton is eljuthatunk, így. Bizonyos ideáinkat, pl. a térre és az időre vonatkozókat korlátlanul fel tudjuk nagyítani. Ennek magyarázatára feltételeznünk egy kimeríthetetlen tartalékot – ez lenne a végtelen. (Vö. II.17.) Akkor mit csinál Locke az Értekezés I. könyvében? Gyanakodhatunk, mert Descartes velünk született ideákról beszél, míg Locke elvekről. Descartes az általános helyeslésre támaszkodott? Nem! (1) nem érvként, de meg van fogalmazva az elmélkedésben. (2) a 3. elmélkedés istenérvében szerepel. Isten ideája csak olyasmitől származhat, ami maga is végtelen. (1) Világosság: magánál Descartes-nál: olyan, mint amit a jól megvilágított és megfelelően elhelyezett tárgy kelt bennünk! – Itt D. metaforának szánt leírása visszaüt. Elkülönítettség: átértelmezi. Más kérdés, hogy Descartes elfogadná-e. (2) 1 méter, 2 méter, 3 méter…, ua. órával. Hogyan lehetséges? Miért nincs határ, innen a végtelen. Szóval van válasz a Descartes-féle érvekre. Csak éppen nem az innátizmust tárgyaló könyvben!

10 A dogmatizmus felvilágosult kritikája
„amint lefektették ama tantételüket, miszerint léteznek velünk született alapelvek, követőik máris kénytelenek voltak bizonyos tanokat ilyenként elfogadni; s ekképp az előbbiek megfosztották őket attól a lehetőségtől, hogy saját eszükre és ítélőerejükre támaszkodjanak, s arra utalták őket, hogy különösebb vizsgálat nélkül elhiggyék, és másoknak hitelt adva átvegyék ezeket az alapelveket; a vak hiszékenység ezen állapotában könnyebben uralkodhattak rajtuk, és könnyebben kihasználhatták őket olyasféle emberek, kiknek egyfelől megvolt a készségük erre, másfelől pedig épp az volt a hivataluk, hogy elveket oltsanak beléjük, és vezessék őket. S ennek révén nem csekély hatalomhoz jut a másik ember fölött az, aki az elvek diktátorának és a megingathatatlan igazságok tanítójának tekintélyével rendelkezik, s aki velünk született alapelv formájában adhatja be másoknak azt, ami talán épp az ő érdekeit szolgálja.” (I.4.24.) A dogmatizmus innátista védelme általánosan elfogadott, hagyományos nézet  egyetemesen elfogadott  innáta  Istentől származik  igaz Locke: „Mindenkinek önállóan kell gondolkodnia, és tudásra szert tennie.” (I.4.23.) Valójában a más céltábla. Egy árulkodó idézet. Gondja: az innátizmus túlságosan is könnyen felhasználható az aktuális uralkodó vélemény védelmében. Egy könnyű csúsztatás: sokat által elfogadottról egyetemesen elfogadottra, s már adott is az ellenállhatatlan érv. Ha nem fogadod el az uralkodó véleményt, Istennel pörölsz! Locke, felvilágosodás: a hagyományos nézetek racionális kritikája. A fennállás nem igazol, az ész igazol. Kant: sapere aude. Locke abszolúte és masszívan felvilágosult gondolkodó. Az angol felvilágosodás, majd száz évet rávert a sokkal inkább tárgyalt franciára – de Angliában nem volt éles konfrontáció a fennálló hatalommal. Honnan lehet a céltáblát kisütni – a téma előtörténete Locke-nál, kontextus, Yolton. Az innátizmus-kritikára aztán Leibniz válaszol, nála azonban megint más a tét, mint Locke-nál. Materialista implikációkat vél felfedezni.

11 Ideáink eredete Az elme születéskor „üres papiros” (I.1.2.).
Egyszerű ideáinkat a tapasztalatból szerezzük: az érzeklésből (piros, édes, szögletes, kemény) valamint a reflexióból, azaz belső tapasztalatból (észlelés, akarás, megkülönböztetés). Ezeket csupán befogadjuk, megszerzésükkor passzívak vagyunk. Az összetett ideákat (arany, lopás, szabadság, háromszög, testvér) az egyszerű ideákon végzett műveletek révén alkotjuk meg. Vajon az összes idea származhat ilyen módon a tapasztalatból?

12 Absztrakt ideák „az elme az egyedi tárgyakról szerzett, egyedi ideákat általánosítja; ami oly módon történik, hogy úgy tekintjük ezeket, amint az elmében megjelenítésekként állanak, elhatároltan minden további létezéstől s a valóságos létezés olyan körülményeitől is, amilyenek például az idő és a hely, valamint bármely más kísérő ideától. Ezt nevezzük tehát elvonatkoztatásnak, melynek során egyedi létezőkről megszerzett ideák a maguk egész fajának általános képviselőivé válnak; nevük pedig általános név lesz, amelyet bármire alkalmazhatunk, ami csak az adott elvont ideával összhangban áll. … Így ha az elme ma megfigyeli ugyanazt a színt a krétában vagy a hóban, amit tegnap a tejből szerzett be, akkor csak a régebbi megjelenítést veszi fontolóra, és az illető nem teljes egészének képviselőjévé teszi meg; s miután a fehérség nevet adta neki, ezzel a hangsorral mindig ugyanazt a minőséget jelöli meg, bárhol is képzeli el avagy fedezi fel; s ekként jönnek létre az univerzálék, legyenek bár ideák vagy kifejezések..” (II.11.9.) 1. egyed 2. egyed 3. egyed a b c d e a b f g i a c i k j a b c d e a b f g i a c i k j elvonatkoztatás  absztrakt idea a Igaz-e Locke empirista tanítása, ti. hogy minden ideánk a tapasztalatból származik? Ezzel kapcsolatban csak egy kérdés: az absztrakt ideák. Tudunk általánosan gondolkodni – az emberről, a tölgyfáról, a fehér színről. A nyelv is tanúsítja: vannak általános neveink. Milyen ideákat társítunk az általános nevekhez? Absztrakt ideákat. Az absztrakció – elvonatkoztatás – egy sajátos művelet, melynek révén konkrét dolgokra vonatkozó ideákból absztrakt ideákat kapunk. Egyedek különböző és közös vonásokkal (piros betűk). Valamely egyedről való ideánk ezen konkrét ideák sajátos gyűjteménye. Elvonatkozatunk a különbségektől, ami megmarad az lesz egy új idea tartalma. Itt a egyetlen ideának tűnik – mint a fehér példájának. De lehet összetett is: pl. az ember ideája összetett.

13 A háromszög ideája „Ekként például nem követel-e némi fáradságot és ügyességet a háromszög általános ideájának létrehozása (amely pedig nem is tartozik a legelvontabbak, legátfogóbbak és legnehezebbek közé), tekintve, hogy ennek sem lapos-, illetve tompaszögűnek, sem derékszögűnek, sem egyenlő oldalúnak, sem egyenlő szárúnak, sem pedig egyenlőtlen oldalúnak nem szabad lennie, hanem ezek mindegyikének kell lennie, s ugyanakkor egyikének sem. Valami tökéletlen dolog ez valójában, ami nem is létezhetik: olyan idea, melyben bizonyos részek több, különböző és összeférhetetlen ideából épülnek föl.” (IV.7.9.) Berkeley kritikája Valóban van olyan ideánk a háromszögről, amely sem lapos-, illetve tompaszögű, sem derékszög, sem egyenlő oldalú, sem egyenlő szárú, sem pedig egyenlőtlen oldalú, hanem ezek mindegyikének kell lennie, s ugyanakkor egyike sem? Nekem ugyan nincs. Jogos-e? Igen ám, de egy helyen Locke valami furcsát ír. Világos: a háromszög absztrakt ideája nem tartalmazhatja a konkrét ideák vonásait, de ugyanakkor vonatkoznia kell mindegyik konkrét háromszögre. Némi fordítási hiba az utolsó sorban. Természetesebb az angol szöveget úgy olvasni, hogy összeférhetetlen ideák részeiből áll. Összeférhetetlen ideák részeiből alkotható ellentmondásmentes idea. Az ember ideáját konkrét férfiak és nők ideájából alkotom meg, de nem teszem bele sem a férfit, sem a nőt. Berkeley, aki komoly veszélyeket lát az absztrakt ideákban lecsap.

14 Locke vs. Berkeley Berkeley
Az általános ideák képzetek – hiszen az érzékekből más nem származhat. A képzetek nem (elég) absztraktak – ld. háromszög. Az általános ideák nem absztrakt ideák Hanem? Konkrét ideák, melyeket oly módon használunk, hogy figyelmen kívül hagyjuk egyedi vonásaikat. Pl. a háromszög szögeinek összegére vonatkozó bizonyításban nem használjuk ki azt, hogy hegyes szögű háromszögről van szó. Tehát: nem készítünk egy sajátos ideát, amely azokat és csak azokat a tulajdonságokat tartalmazza, amelyek minden háromszögben megvannak. Próbálja meg egy konkrét képzetének felhasználásával, Berkeley receptjét követve, elgondolni azt, hogy a férfiak csapodárok! A képzet miért éppen a férfiakra vonatkozik? Hogyan mutathatja a csapodárságot? Locke-nak igaza van: igenis kellenek absztrakt ideák. De hogyan jöhetnek ezek az érzékekből? B adottnak veszi, hogy az általános ideák képzetek, érzéki jellegű reprezentációk, mentális képek. Vitás kérdés, hogy Locke szerint így van-e. Szerintem nem. De háromszög absztrakt képzetét nem tudjuk megalkotni. (Valamelyes absztrakció van a képzetekben: hány csík van az elképzelt cirmos farkán?) Akkor hogyan lehetnek általános ideák? Az elvonatkoztatás nem egy sajátos idea megalkotása. A háromszögnél működik. És máshol. Miféle képzet? Képzeljünk egy megcsalást. Először: Miért a férfiakra és nem a nőkre vagy az emberekre? A geometriai bizonyításnál nincs ilyen gond: világos, hogy mely vonásokat használjuk ki a bizonyításnál: az egyedi vonásokat nem használjuk, ezért vonatkozik a bizonyítás a háromszögekre általában – a használat révén így lesz egy idea általános. Ott egyértelmű, hogy a konkrét képzet milyen vonásait használjuk fel. Másodszor: a csapodárság nincs a képen. Ahhoz, hogy a képzet egy megcsalás képzete legyen, hozzá kell tennünk egy csomó dolgot, ami nem része a képzetnek. (És ha jegygyűrűt képzelünk a férfi ujjára?) Locke-nak igaza kell, hogy legyen. De hogyan jöhetnek absztrakt ideák érzéki benyomásokból? Most már nagyjából sejtjük.

15 Elsődleges és másodlagos minőségek
Az ideák „észleletek az elmében” (II.8.7.) A minőségek „az anyag módosulásai ama testekben, amelyek ilyen észleleteket okoznak bennünk” (II.8.7.), „képességek” ideák előidézésére (II.8.8.) elsődleges minőségek: tömörség, kiterjedés, alak, mozgathatóság (szám, szerkezet) másodlagos minőségek: szín, illat, íz, hang, tapintás Első elhatárolás Az elsődleges minőségek „tökéletesen elválaszthatatlanok a testtől …amelyeket az érzékelőképesség mindig megtalál az anyag minden részecskéjében, amely elég nagy ahhoz, hogy észleljük, másrészt pedig az elme elválaszthatatlannak talál az anyag minden egyes részecskéjétől, még ha kisebb is annál, hogysem érzékeink külön-külön, önmagában észlelhetnénk”. (II.8.9.) A másodlagos minőségek „nem egyebek, mint a dolgokban magukban lakozó képességek; ezek olyan változatos érzékleteket hoznak létre bennünk elsődleges minőségeik, tehát tömegük, alakjuk, szerkezetük, és érzékelhetetlen részecskéik mozgása révén, mint a színek, hangok, ízek, stb.” (II.8.10.) Lezárjuk ideáink eredetének kérdését. Mielőtt a tudás lehetőségét megnéznénk. Az egyszerű ideák kapcsán Locke kitérőt tesz. Megkülönböztetés. Minőség a testben, idea az elmében. Minőség itt = tulajdonság. (Locke azért olykor keveri) Képesség = Locke terminusa a diszpozícióra Kétféle. Az elsődleges minőségek kétféle listája. A különbség kétféle megfogalmazása. Első - elsődleges: nyilván a szűkebb listát ragadja meg – száma és szerkezete csak részecskék. együttesének lehet. Másodlagos: a hangsúly nem a képességen van – az elsődlegesek is képességek – hanem azon, hogy a másodlagos minőségnek megfelelő ideát elsődleges minőségek keltik.

16 Elsődleges és másodlagos minőségek
Második elhatárolás „a testek elsődleges minőségeinek ideái hasonlatosak az illető minőségekhez, s előképeik valóságosan léteznek is a testekben magukban; ezzel szemben azok az ideák, melyeket a fenti másodlagos minőségek hoznak létre bennünk, egyáltalán nem hasonlítanak létrehozóikra. A testekben magukban ugyanis nem létezik semmi olyasmi, ami ideáinkhoz hasonlítana” (II.8.15.) Az észlelés reprezentációs elmélete? az alma minőségei az alma ideája hasonlóság kerek kerek ökölnyi ökölnyi részecskék elsődleges édes minőségei és elrendezésük piros Nem! Második elhatárolás, hasonlóság alapján. Elsődlegesnél van valami ilyesmi a dologban, ami hasonlít, a másodlagosnál nincs. Gyakori értelmezés: valóságos tárgy minőségei, idea minőségei. Hasonlít-e a kettő – mint festmény a modellre. Hűséges reprezentáció-e? Nem ez az igazi kérdés. Itt nem az érzékszervi észlelés veridikusságáról van szó.

17 Kétféle magyarázó stratégia
skolasztikus stratégia: posztulálj a dologban a megfigyelhető minőségeknek megfelelő minőségeket hátrány: tautologikus magyarázatok. - Miért altat el az ópium? - Mert altató ereje van? - Mi az altató erő? - A dolog ama képessége, melynek révén elaltatja azt, aki elfogyasztja mechanista stratégia: A megfigyelhető minőségeket egy bizonyos korlátozott fogalomkészlettel kell magyarázni, melynek elemei: a részecskék elsődleges minőségei (méret, alak, mozgás), illetve azok a minőségek melyekkel a részecskék sokaságai rendelkeznek (szám, elrendezés, mozgás egymáshoz képest) elsődleges minőségek = amelyekkel magyarázhatunk Skolasztikus: ahol minőség, ott külön ok. Egy szinten van a méret és az íz – mindegyiknek megvan a maga külön oka. Egy az egyben megfelelés valamilyen megfigyelhető tulajdonság és aközött, ami azt magyarázza. Hátrány – Molière Mechanista: kép a világról. Mi az ami van? Részecskék, mechanikai tulajdonságok – amelyek lehetnek olyanok, amelyekkel önmagukban vett részecskék is bírnak, és olyanok, amelyekhez több részecske szükségeltetik. A hasonlóság nem kvalitatív egyezés, szigorú értelemben vett hasonlóság. Inkább arról van szó, ugyanolyan módon írjuk-e le a megfigyelt minőséget és annak okát. A megfigyelt méretet méret okozza. A megfigyelt színt nem szín okozza, hanem bizonyos részecskék… Ennek fényében érthetők meg Locke érvei. Nem annyira érvek, mint inkább illusztrációk.

18 Érvek a distinkció mellett 1.
… a manna, részeinek térfogata, alakja, szerkezete és mozgása révén, bizonyos képességgel rendelkezik arra, hogy bennünk a rosszullét, s időnként az éles fájdalom vagy akár a szélgörcs érzékletét idézze elő. Hogy a rosszullét és fájdalom ezen ideái nem a mannában vannak, hanem pusztán a manna működéseinek hatásai bennünk, s hogy nincsenek sehol, amikor éppen nem érezzük őket, nos, ezzel is habozás nélkül egyetért mindenki. De már afelől jószerével lehetetlen meggyőzni az embereket, hogy az édesség és a fehérség nincsen valóságosan jelen a mannában; holott ezek sem mások, mint a manna tevékenységének hatásai szemünkön, illetőleg ínyünkön, méghozzá részecskéinek mozgása, mérete és alakja révén, amint azt is mindenki elismeri, hogy a manna által kiváltott fájdalom és rosszullét sem egyéb, mint ezen anyag hatása gyomrunkra és zsigereinkre, érzékelhetetlenül kicsiny részecskéinek mozgása, mérete és alakja révén” (II.8.18.) Manna – egy kőrisfajta gyantája, hashajtóként használták. Rosszullét és fájdalom ideák, amelyeket valami okoz. Nem tételezzük fel, hogy az okot ugyanolyan módon kell leírni, mint az okozatot. A manna nincs rosszul, és nincsenek fájdalmai. Ha bizonyos okozatokat nem vetítünk bele az okozó tárgyba, miért kellene így tennünk a fehérrel, az édessel, stb. Javaslat: ha a skolasztikus stratégiát bizonyos ideák kapcsán nem követjük, máshol se tegyük.

19 Érvek a distinkció mellett 2.
… Vegyük most fontolóra a vörös és a fehér színeket a porfírban; zárjuk el a fény útját, hogy ne essék a porfírra, és színei szertefoszlanak, s a továbbiakban már nem hoz létre efféle ideát bennünk; azonban a fény visszatértére újfent előidézi bennünk ezen jelenségeket. Gondolhatja-e mármost valaki, hogy bárminő valóságos változás történik a porfírban a fény jelenlétének vagy hiányának hatására, továbbá, hogy a fehérség és a vörösség amaz ideái valóban benne vannak a fénybe helyezett porfírban, holott nyilvánvaló, hogy az a sötétben egyáltalán semmilyen színnel sem rendelkezik? (II.8.19.) Zúzzunk össze egy mandulát, s tiszta fehér színe piszkosra változik, édes íze pedig olajossá. De a mozsártörő ütése miféle valóságos változást képes bármely testben előidézni, a test szerkezetének megváltozásán kívül? (II.8.20.) Tegyük fel, hogy a fény esetén érzékelt színek effektíve ott vannak a dologban – ahogy a méret ott van a dologban, függetlenül attól, hogy van-e világítás. Ekkor hogyan lehet, hogy e „nem érzékelt szín” jelenléte vagy eltűnése korrelál a fény jelenlétével. Mechanista magyarázat: szín ideáink a visszavert fényből származnak. Nincs fény, nincs szín. De az, ami nekünk színként jelenik meg, végig ott van. Az összezúzás a mechanikai tulajdonságokat változtatja meg, ti. a szerkezetet. Akkor viszont a szín és az íz, nem valami, a szerkezettől független dolog, hanem amit a szerkezet okoz. Valószínűtlen, hogy az összezúzása közvetlenül a színre és az ízre hatna.

20 Érvek a distinkció mellett 3.
… meg tudjuk magyarázni, hogy ugyanaz a víz ugyanabban az időben miként hozhatja létre a hideg ideáját az egyik kéz által, a másik által pedig a hőét, holott ha az említett ideák valóságosan benne volnának a vízben, lehetetlen, hogy ugyanaz a víz ugyanazon időben forró és hideg is legyen egyaránt. Hiszen ha elképzeljük, hogy a kezünkben lévő melegség semmi egyéb, mint idegeink avagy életszellemeink parányi részecskéiben végbemenő, bizonyos fajú és fokú mozgás, akkor megérthetjük, miként lehetséges, hogy ugyanaz a víz ugyanabban az időben a hő érzékletét keltse az egyik kézben, a másikban ellenben a hidegét… Ha azonban a hő, illetve a hideg ideája nem más, mint a testünk parányi részeiben lejátszódó mozgás fokozódása, illetőleg csillapodása valamely más test részecskéinek hatására, akkor már könnyű megértenünk, hogy amennyiben ez a mozgás erősebb az egyik kézben, mint a másikban; s ha továbbá olyan testet érintünk a két kézhez, melynek részecskéi gyorsabban mozognak, mint az egyik, ám ugyanakkor lassabban, mint a másik kéz részecskéi, akkor az egyik kéz mozgását erősbíteni fogják, a másikét viszont csökkenteni, kiváltva ezáltal a hő, illetve a hideg egymástól eltérő érzékleteit, amelyek tehát ettől függenek. (II.8.21.)

21 Ideáink fajtái Egyszerű ideák közvetlenül a tapasztalatból származnak
„egységes megjelenések” – nincs struktúrájuk piros, sós, szilárd, mozgás, emlékezés, észlelés Szubsztancia ideák önmagukban fennálló dolgokat jelölnek együtt járó tulajdonságok nyalábja + valami, ami hordozza ezeket („általában vett szubsztancia”, „szubsztrátum”) ember, arany, tölgyfa Moduszok strukturált tulajdonságok egyszerű moduszok: (egyfajta egyszerű ideából): háromszög, ötméteres, félórás kevert moduszok (több fajta egyszerű ideából): lopás, becsület, szépség Az, hogy milyen területeken lehetséges tudás attól függ, hogy a területtel kapcsolatos ideáink milyenek. Három nagy típus. (Absztrakt ideák mindegyik típusban vannak.) Egyszerű: az input, amiből a többi ideát képezzük. Strukturálatlan tulajdonságok. Szubsztanciák – dolgok. Vö. Arisztotelész: szubsztancia az önmagában létezik. Az különbözteti meg őket más ideáktól, hogy hozzágondoljuk a tulajdonsághordozót. Mi ez? Locke szerint nem tudjuk. Gúnyolódik az indiai, föld, elefánt, teknősbéka. Úgy beszélünk, mint a gyerekek. Lényeg: a szubsztancia mint egyedi dolog, vagy mint fajta, tiszta. Moduszok két fajtája – ezek nem léteznek önállóan: valami háromszög alakú, ötméteres, valaki lop, becsületes szép. Egyszerűsítve. Szubsztanciák = dolgok. Egyszerű ideák – strukturálatlan tulajdonságok, állapotok. Összetett ideák – strukturált tulajdonságok, állapotok, események, folyamatok.

22 Tudásunk valósága Lehetséges ellenvetés
Ha igaz az, hogy minden tudás csupán saját ideáink egyezésének vagy nem egyezésének észlelésében áll, a rajongó látomásai s a higgadt fő okfejtései egyaránt bizonyosak lesznek. Nem számít, miként vannak a dolgok; ha valaki megfigyeli saját képzelgéseinek megegyezését egymással, s azzal összhangban nyilatkozik, az mind igazság, mind bizonyosság. Az effajta légvárak ekképp az igazság fellegvárai lesznek, éppúgy, mint Euklidész bizonyításai. Hogy a hárpia nem azonos a kentaurral, az ily módon éppannyira biztos igazság, mint az, hogy a négyzet nem azonos a körrel.. (IV.4.1.) Locke válasza Igenis van különbség! A higgadt fő ideái valóságosak, a rajongó ideái képzeletbeliek. Ennélfogva az előbbi tudása valóságos, az utóbbié nem. De háromszög éppoly kevéssé létezik, mint hárpia! Tudás: az ideák egyezésének vagy nem egyezésének belátása, annyi mint egy kijelentés evidens belátása. „A hárpia nem azonos a kentaurral” evidensen belátható, ergo tudás. De valami baj mégiscsak van vele! Ha azt kifogásoljuk, hogy a hárpia nem létezik, akkor fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük, ti. háromszög sem létezik. (Legalábbis nincs olyan test, amely pontosan olyan lenne, mint egy háromszög.)

23 Az ideák valóságossága
Locke: az idea nem attól valóságos, hogy létezik neki megfelelő dolog, hanem attól, hogy megfelel ősképének.. A hárpia ideája nem felel meg ősképének, a háromszögé megfelel. Egy idea ősképe az, ahonnan feltételezésünk származik, aminek a jelölésére szánjuk, és ami a mintát alkotja, amihez az ideának igazodnia kell. A szubsztancia ideák ősképei állandóan együtt járó megfigyelhető tulajdonságok. A szubsztancia ideák akkor valóságosak, ha ténylegesen létezik olyan tulajdonságnyaláb, amelynek megfelelnek. A hárpia ideája szubsztancia idea. De nincs olyan ismétlődő mintázat, amely a madártestből és förtelmes női arcból áll. Ennélfogva a hárpia ideája nem felel meg semmilyen ősképnek, ezért nem valóságos. A valóságosságnak egy olyan fogalmára van szükség, amely megengedi, hogy a matematika valóságos legyen, míg a mitológiai lényekre vonatkozó tudás ne legyen az. Az alapgondolat ez: a hárpia és a háromszög nem ugyan fajta ideák, szubsztancia ill. modusz, és különböző fajtájú ideáknál a valóságosság nem ugyanazt jelenti. A szubsztanciáknál valóban az kell a valóságossághoz, hogy létezzen neki megfelelő dolog, de a moduszoknál nem. A valóságosságot Locke az ősképnek való megfelelése azonosítja, s ha különböző ideák esetében mások az ősképek, a valóságosság is némileg mást jelent. Az őskép a standard, aminek az ideáknak meg kell felelniük. A szubsztanciáknál maguk a dolgok. A dolgokról, mint dolgokról, úgy szerzünk tudomást, hogy bizonyos tulajdonságok együtt járnak. Példa: a számítógépem: adott méret, alak, szín, súly – egy fix tulajdonságegyüttes. Ilyen tulajdonságegyüttesek az ideák ősképei. És egy szubsztancia idea akkor valóságos, ha megfelel egy ilyen ősképnek – vagyis ha van egy vele egyező stabil tulajdonság együttes.

24 A moduszok valóságossága
A moduszok ideái önmaguk ősképei. Mivel minden dolog megfelel önmagának, a modusz ideák mind valóságosak. Kivétel: ha összeférhetetlen ideákból állnak (pl. ártatlan tolvaj) – ekkor nem létezhet nekik megfelelő dolog. Eltérés a szubsztanciáktól. A szubsztancia-ideáknak valamilyen külső mintához kell igazodniuk. Ha nem igazodnak, nem valóságosak. A moduszoknak nem kell külső mintának megfelelniük. Ha nem felel meg nekik semmi, attól az idea még valóságos. Mi történik, ha kiderül, hogy nincs egy ideának megfelelő dolog? Szubsztancia ideák esetében (hárpia) az ideát revideálnunk kell, vagy el kell vetnünk. Modusz ideák esetében (háromszög) nem kell ilyesmit tennünk. Mire jó ez? Elhatárolhatjuk a létező dolgok természetét vizsgáló természettudományt a matematikától és az etikától.. A moduszoknál nincs ilyen elvárás. Szabályos háromszög nem létezik, s ezt nem rójuk fel a háromszög ideájának. Vagy vegyük a vallástudomány szakirány ideáját. Ez az idea jóval azelőtt létezett, hogy lettek volna a szakirányba tartozó kurzusok, vagy lettek volna ilyen hallgatók. Amikor megírtuk a tantervet, s olyanokat szerepeltettünk benne, hogy a vallástudomány szakirányos hallgatóknak kötelező két félév egyháztörténetet hallgatniuk, nyilván nem írtunk butaságokat. A háromszög és a vallástudomány szakirány először mentális konstrukcióként létezik. Valóságosságukhoz elég, ha létezhetnek nekik megfelelő dolgok, vagyis nem ellentmondásosak. Itt nincs külső minta. A modusz ideák önmaguk ősképei. Locke tanmeséje. Az arany, a házasságtörés és a féltékenység. Látnunk kell: ez nem ad hoc válasz az ellenvetésre. Ténylegesen más szerepe van a szubsztancia ideáknak. A szubsztancia ideák a természettudomány által tárgyalt fajták. Itt elvárás, hogy létezzen a dolog. A kentaurok anatómiájáról szó könyv nonszensz. De megszámlálhatatlanul nagy halmazokról szóló matematikai értekezés nem az. Egy történetesen soha végre nem hajtott szabálysértés szankcióit tartalmazó törvénykönyv sem az. Locke az ilyen fogalmokhoz kapcsolódó ténylegesen különböző elvárásainkat bontja ki.

25 Az egyszerű ideák valóságossága
Az egyszerű ideák ősképei a dolgokban rejlő képességek a nekik megfelelő ideák kiváltására. Pl. a piros ideájának ősképe bizonyos dolgok képessége (diszpozíciója) arra, hogy ezt az ideát keltse bennünk. Az egyszerű ideákat nem szerezhetjük meg másként, mint a dolgok ránk gyakorolt hatásának eredményeképpen. Ezért, ha semmilyen dolognak nem lenne képessége a piros ideájának kiváltására, az ideát nem szereznénk. Következésképp minden egyszerű idea megfelel valamely ősképnek, tehát valóságos. De hát a másodlagos minőségek ideáit a dolgok parányi részecskéinek elsődleges minőségei és a részecskék elrendezései okozzák! A piros ideája nem ilyen korpuszkuláris elrendezését ábrázol. Olyan minőség, amely megegyezne a mi piros ideánkkal, nem létezik. Akkor hogyan lehetnek a másodlagos minőségesek ideái valóságosak? Az egyszerű ideák ősképe a képesség az ideák felkeltésére, nem pedig a képesség alapja vagy oka. Nem az, ami a képesség meglétét magyarázza. Van azonban egy harmadik idea fajta is: az egyszerű ideák. Itt mi az őskép. Képesség. Passzív elsajátítás. Automatikus valóságosság. Ellenvetés. Ami a dolgokban megfelel a másodlagos minőségei ideáinak, az egészen másmilyen, mint amilyennek az idea mutatja. Válasz. A képesség az őskép, nem a képesség alapja vagy oka. Az egyszerű ideáknak nem az a szerepe, hogy tudományos igényű leírást nyújtanak a valóság szerkezetéről. Olyan alapvető megkülönböztetések megtételére szolgálnak, amelyek birtokában elboldogulunk. A világost meg kell különböztetni a sötéttől – ennek révén tudjuk mikor kell felkelni, kell-e vinni esernyőt. De annak érdekében, hogy ezt meg tudjuk tenni, nem kell tudnunk, hogy a mi a fizikai magyarázata világosságnak. Elég ha detektálunk valamit. Az, hogy annak, amit detektálunk, mi a tudományos leírása, más lapra tartozik. Itt az elvárás minimális: az idea révén valamit ténylegesen detektáljunk. S ez automatikusan teljesül. Ugye: az egyszerű ideákat passzívan szerezzük meg. A piros és a vak.

26 Az ideák valóságossága és adekvátsága
Van-e külső minta, amihez igazodni kell? Az egyszerű ideák és a szubsztanciák esetében igen, a moduszok esetében nem. Garantált-e a mintához való igazodás? Az egyszerű ideáknál igen, mert automatikus okozatok.. A moduszoknál igen, mert önmaguk mintái. A szubsztanciáknál nem. Egy idea akkor adekvát, ha tökéletesen ábrázolja ősképét. Az egyszerű ideák és a moduszok mind adekvátak. A szubsztancia ideák soha nem azok: azon tulajdonságokkal, melyek rendszeres együttjárását megfigyeltük, olyan tulajdonságok is együtt járnak, melyeket nem ismerünk. Foglaljuk össze. Az adekvátság rokon fogalom. Az őskép minden komponense megjelenik az ideában. Egyszerű ideák: a képesség, a dolog diszpozíciója az őskép. Ez meg is jelenik az ideában. Mivel minimális igényünk van, ez maradéktalanul teljesül. Modusz: mivel az idea maga az őskép, minden megvan benne, ami az ősképben. Szubsztancia: soha nem adekvát. Egy bizonyos fajtájú dolognak számtalan tulajdonsága van. Ezeket nem mind észleljük. Továbbá a dolgoknak számos olyan diszpozíciója van, amely csak speciális körülmények között nyilvánul meg. Ezek csak kísérletekkel tárhatók fel. És soha nem tartunk ott, hogy egy adott fajtájú dologgal minden lehetséges kísérletet elvégezzünk. Ezért szubsztancia ideáink mindig csak egy részét tartalmazzák a ténylegesen együttjáró tulajdonságoknak. A tudományos kutató ideájában több van, mint a laikuséban, de az ő listája sem teljes..

27 A tudományos tudás és a lényeg
A tudományos tudás általános. Az induktív általánosítást csak általánosságot nyújt, de tudást nem. Általános tudást csupán általános ideáinkból meríthetünk, úgy hogy közvetlenül (intuitív tudás) vagy közvetítő ideák segítségével (bizonyításra épülő tudás) észleljük a belőlük felépített kijelentések igazságát. Egy fajta valóságos lényege: az ami a fajtára jellemző tulajdonságokat megmagyarázza. Egy fajta névleges lényege: az a kritérium, amellyel a fajtát elkülönítjük. A valóságosságról nem csupán azért kellett beszélnem, hogy elkülönítsük a természettudományos ismeretet az erkölcsi és matematikai tudástól. Szükségünk lesz erre a tudomány lehetőségeinek megértésekor is. Általánosság. Az induktív általánosítás csak becslést eredményez. Tudás vs. becslés: elegendőek maguk az ideák a kijelentés eldöntéséhez. Ha igen, tudás. Ha nem – ha tapasztalat vagy tanúbizonyság kell – akkor becslés. Vegyünk egy általános kijelentést. A kutyák félnek a vihartól. Tudom mi a kutya, a félelem, a vihar, de ettől nem tudom, igaz-e a kijelentés. Tapasztalat kell. Ergo becslésről van szó. Általános kijelentéseket akkor tudunk, ha a bennük szereplő általános ideák elégségesek a döntéshez. Közvetlen belátás (intuitív tudás) banális. Nem banális akkor, ha közvetítő ideákkal kell összekapcsolni az alanyt és az állítmányt. Szükségünk van két fogalomra. Vö. valóságos és névleges definíció (reális vs. nominális): racionális állat, tollatlan kétlábú. Az előbbi birtokában meg tudjuk magyarázni a fajta tulajdonságait, pl. hogy tud filozofálni, az utóbbi birtokában nem. A valóságos lényeg feltárja a tulajdonságok alapját, hogy a fajta tagjai miért olyanok, amilyenek, a névleges lényeg csak elhatárolja a fajtába tartozó egyedeket.

28 Nyújthatnak-e tudományos tudást az egyszerű ideák?
Az egyszerű ideák valóságosak és adekvátak. Az érzéki tudást lehetővé teszik – de ez nem általános. Ami általános tudást nyújtanak, az „semmitmondó” pl. „A fekete nem fehér”. Ok: az ilyen banalitásoktól eltekintve semmilyen kapcsolatot nem látunk egyszerű ideánk között. Pl. nem tudjuk belátni, pusztán ideáink alapján, hogy a türkizkék édes-e vagy sem. És megragadják a valóságos lényeget is – a fehér dolgok egyetlen közös vonása az, hogy fehérek, melyet az magyaráz, hogy megvan bennük a képesség a fehér ideájának felkeltésére. Érzéki tudás – szituációhoz kötött, ti. aktuális észlelés kell hozzá. Ha nincs aktuális észlelés, nincs érzéki tudás sem. Ha tudom, hogy a tábla zöld, az ideák ténylegesen az adott észlelési szituációhoz kapcsolódnak. Van, ami ezt az észlelést megkülönbözteti más hasonlóktól, illetve az ideák puszta elgondolásától. Ennélfogva ebben nem általános, hanem nagyon is konkrét, itt-és-most ideák szerepelnek. Általános tudást pedig csak általános ideák nyújtanak. Intuitív tudásunk persze van, de ez banalitásokból áll. Más meg nincs. Az egyszerű ideák között nincsenek nem-triviális, de evidensen belátható kapcsolatok – nincs olyasmi, mint a háromszög ideája és szögeinek összege között.

29 A moduszok? A modusz ideák megragadják a valóságos lényeget. Miért? A háromszög ideája: három egyenes által határolt síkidom. Ami pedig a háromszögekre általánosan jellemző tulajdonságokat meghatározza, az pontosan ez: hogy három egyenes által határolt síkidom. Ebből az ideából, megfelelő közvetítő ideák segítségével, a háromszög összes tulajdonságát bebizonyíthatjuk. Ez a tudás nem semmitmondó – hiszen az ideáról önmagában nem állapíthatók meg ezek a tulajdonságok, csak közvetítő ideák révén. Ez a tudás valóságos, bár csak feltételesen vonatkozik létező dolgokra. Egyedül eszünkön és kitartásunkon múlik, hogy a matematikából mennyit ismerünk meg. Az emberi cselekedetekre, jellemvonásokra és azok erkölcsi megítélésére vonatkozó ideák szintén moduszok. Ennélfogva elvben az erkölcs a matematikához hasonló demonstratív tudomány lehetne. Ténylegesen nem az: az erkölcsi ideák nagyon bonyolultak, nehéz őket változatlanul emlékezetben tartani. Rögzítésükre nincsenek ábráink, se más jelölésrendszerünk. Következésképpen az erkölcsi terminusokon nem ugyanazt értjük, és jelentésüket mi magunk sem tudjuk megőrizni. Megragadják a valóságos lényeget. Gondoljunk a valóságosságra. Egy dolog akkor háromszög, ha és amennyiben megfelel a háromszög ideájának. Ha nem felel meg neki, nem háromszög. Következésképpen, bármely háromszög alakú dolog olyan tulajdonságai, amelyek háromszögűségéből adódnak, annak köszönhetők, hogy megfelel a háromszög ideájának. A háromszögből adódó tulajdonságok egyszerűen a háromszög ideájából adódnak. De világos is, hogy a háromszögűségből adódó tulajdonságokat nem a háromszög alakú dolgok valamilyen titkos természete határozza meg, hanem hogy háromszögek. Minden, ami a háromszögekre általánosan jellemző, az ideából fakad. Ezért a modusz ideák megragadják a valóságos lényeget. Ennélfogva a moduszokról lehetséges tudás. Közvetlenül hozzáférünk ahhoz, ami a háromszög tulajdonságai fakadnak. Bizonyító tudás. Bizonyító, ezért nem semmitmondó. És valóságos. A létező dolgokról csak feltételesen szól. Ha van valami, ami háromszög alakú, akkor. Elvi korlátja nincs itt a tudásnak. Háromszög és matematikai ideák egyszerű moduszok. A kevert moduszok jó része emberi cselekedettel stb. kapcsolatos. Ugyanúgy moduszok, ezért elvben ugyanolyan tudás lehetne. Gond. A bizonyítás stabil ideákat követel, melyek komponensei állandóak. Ez lényegében az, hogy a szavak jelentésének az érv folyamán állandónak kell lennie – ha nem, akkor ekvivokáció. Ha bonyolult ideákról van szó, a komponensek a levezetés során észrevétlenül megváltoznak. A kevert ideák pedig bonyolultak. Ezért az erkölcsi érvelések gyakran kudarcot vallanak. Mások más ideákat kapcsolnak a szavakhoz. Ha magunkban érvelünk, dettó.

30 A szubsztanciák? A szubsztancia ideák nem ragadják meg a valóságos lényegeket. Az arany ideája: sárga, csillogó, nehéz, képlékeny, tűzálló test. De az aranynak vannak további tulajdonságai – pl. királyvízben oldódik. Az arany ideában foglalt tulajdonságegyüttes nem határozza meg, hogy az arany milyen további tulajdonságokkal rendelkezik. Az arany ideája ezért pusztán névleges lényeg. Legjobb sejtésünk szerint az arany valóságos lényege valamilyen korpuszkuláris szerkezet – de mivel a részecskéket nem látjuk, erről nem alkothatunk ideát. Ha tapasztalati úton kiderítjük, hogy az arany királyvízben oldódik, két lehetőségünk van. (1) Ezt belefoglaljuk az arany ideájába, (2) nem foglaljuk bele. „Az arany a királyvízben oldódik” (1) esetben tudás lesz, de semmit mondó. (2) esetben megmarad becslésnek.. A természetről nem lehet tudomány – a kísérleti módszerre vagyunk utalva, ami csak becslést nyújt. Döntő lépés a tudás-vélekedés distinkció lebontása felé. Itt viszont elválik a valóságos lényeg a névlegestől. Névleges, ami alapján osztályozunk, egyszerű ideák gyűjteménye – laikusoknál rövid, tudósoknál hosszabb. De azt, hogy az így rangsorolt dolgoknak milyen közös tulajdonságaik vannak, a dolgok természete határozza meg, nem az ideánk. Locke a korpuszkuláris filozófia híve: részecskék, tulajdonságok, elrendezések. Az óra-hasonlat. A belső szerkezet határoz meg mindent. A mi ideánk azonban csak a belső szerkezet által meghatározott megfigyelhető tulajdonságegyüttes része. Nem ez az, ami a közös tulajdonságokat meghatározza. Pusztán névleges lényeg. A valóságos lényeg hozzáférhetetlen. A két opció. Következmény. Lényeg a Boyle-féle kísérleti tudományért Locke lelkesedik, csupán becslést nyújt. Általános ugyan, de nem tudás. Ergo nem tudomány. Hence no science of bodies. A tudás-vélekedés distinkció. Kontra Descartes. Az anyag lényege a kiterjedés. Ez matematikai idea. Ergo bizonyíthatunk. A matematikai fizika valódi tudomány. Az egyes fajtákra vonatkozó magyarázatok nyilván nem azok. Ott hipotézisek vannak és kísérleti bizonyítékok, nem pedig innáta ideákra vonatkozó reflexió. Ez csak vélekedés. Locke-nál azonban egyáltalán nem lehet természettudomány. Nemcsak az egyes fajták lényegét nem ismerjük, az anyagát sem. A természetre vonatkozó szubsztancia ideák függetlenek a matematikai modusz ideáktól. Nincs semmilyen olyan természettudományos ideánk, amely valódi lényeget fejezne ki, s ezért elbírná a bizonyítás terhét.

31 A személy azonosságának problémája
Mitől azonos az Értekezés a módszerről (1637) szerzője az Elmélkedések (1641) szerzőjével? – Az időn keresztüli azonosság problémája. Ez izgalmasabb kérdés: mitől azonos Descartes (†1650) az egyik bűnössel, akit az Utolsó Ítélet napján az Úr filozófiai tévelygései miatt örök kárhozattal sújt? Hagyományos válasz: a lélek azonossága teszi a személy azonosságát. Locke aggálya: mi az, hogy lélek? Ismerünk lelki tulajdonságokat és testi tulajdonságokat, de nem tudjuk, mi hordozza ezeket. Sőt: ”[F]ölfogóképességünktől nem áll távolabb annak elgondolása, hogy Isten képes, ha úgy tetszik neki, az anyaghoz hozzátenni a gondolkodás tehetségét, mint annak elgondolása, hogy az anyagot kapcsolja hozzá egy másik szubsztanciához, amely már rendelkezik a gondolkodás tehetségével […] nem látok semminő ellentmondást abban, hogy az első, örökkévaló gondolkodó lény a teremtett, érzéketlen anyag némely rendszereinek, melyeket úgy állított össze, ahogyan jónak látott, a saját kedve szerint bizonyos fokú érzéket, észlelést és gondolatot adott volna.” (IV.3.6.) Új fejezet: egy metafizikai téma. A személy azonossága – Locke-nál születik meg filozófiai problémaként. A kérdés banálisnak tűnt, ti. volt rá egy hagyományos válasz. Nem nagyon volt rajta mit gondolkodni. Locke azonban nem tartja ezt elfogadhatónak. Szó volt róla, hogy a szubsztancia ideák együtt járó tulajdonságok ideái + az általában vett szubsztancia ideája. Erről Locke szerint nem tudunk semmit. Csak a tulajdonságokat ismerjük, hordozójuk ismeretlen – úgy beszélünk erről, mint a gyerekek. Ha lélek valami ilyesmi, a mentális tulajdonságok hordozója, nem használhatjuk fel válaszként, hiszen nem is értjük a választ. Sőt – talán nincs is lélek, csak Isten és anyag. (Locke nem állítja, hogy így van, csak annyit mond, nem tudjuk kizárni. Elképzelhető, hogy így gondolta. A gondolkodási funkciókat az anyag látja el, ha testünk meghal, mi is meghalunk, aztán testben feltámadunk. Halál és feltámadás között nem vagyunk – mortalizmus.) Locke-ot izgatja a kérdést, szerintem az utolsó ítélet miatt. Mi alapozza a halott és feltámasztott azonosságát? Oszama bin Laden: az nem én voltam.

32 Egy idő, egy hely, egy dolog?
Ha például két test ugyanabban az időpontban elfoglalhatja ugyanazon helyet, e két anyagdarabnak föltétlenül azonosnak kell lennie egymással, legyenek bár nagyok vagy kicsinyek; sőt akkor végső soron minden testnek azonosnak kell lennie egymással. Hisz ugyanazon oknál fogva, ami lehetővé teszi két anyagdarab azonos helyen való tartózkodását, lehetséges lesz az összes test ugyanazon helyen való tartózkodása is; ha pedig ezt a föltételezést megengedjük, akkor megszűnik és nevetségessé válik az azonosság és a különbözőség, az egy és a több között fennálló különbség. (II.27.2.) [S]ohasem tapasztaljuk, s lehetségesnek sem gondoljuk azt, hogy két azonos fajtájú dolog egyszerre létezzék ugyanazon helyen és időben, ezért helyesen következtetünk arra, hogy bármi létezik is egy tetszőleges helyen és időpontban, kizár onnét minden más, ugyanolyan fajta dolgot, s önmaga egyedül van ott jelen. (II.27.1.) Az adott időpontban létező dolgok azonossága nem kérdés. Egy időben, egy helyen, egy dolog lehet. A döntő érv: az azonosság és különbözőség értelmét veszti. Vigyázat: itt egyszerre van egy fizikai test, egy férfi, egy tanár, egy filozófus. Azonos fajtájú dolgok nem lehetnek egyszerre egy helyen.

33 Anyagtömbök és élőlények
t0 t1 x x x Atomok azonossága: folyamatosan fennálló test, mely nem változik Anyagtömbök azonossága: egyazon atomokból álló, folyamatosan fennálló test Az élő teremtmények azonossága azonban nem egy azonos részekből álló tömbön múlik, hanem valami máson. Azonosságukat ugyanis az anyag nagyobb darabjainak megváltozása sem befolyásolja: hiszen ha a tölgy kicsiny palántából hatalmas fává nő, s utána megnyírják, mindig ugyanaz a tölgy marad; s ha a csikó felnövekszik, és hol kövér, hol ösztövér ló lesz belőle, mégis egész idő alatt ugyanaz a ló marad; jóllehet a részeik mindkét esetben szembeötlően megváltoztak; úgyhogy, bár valójában egyikük sem maradt ugyanaz az anyagtömb, az egyik ettől még ugyanaz a tölgy lesz, a másik pedig ugyanaz a ló. Ennek magyarázatát abban leljük, hogy e két esetben, tehát egyfelől az anyagtömb, másfelől pedig az élő test esetében, az azonosságot nem azonos fajtájú dolgokról állítjuk. (II.27.3.) Időbeli azonosság a kérdés. A probléma: melyik t1-beli azonos a t0-belivel. Mi a kritérium? Atomok, anyagtömbök, egyszerű. De az élőlények nem redukálhatók anyagtömbökre – nem lesz azonosság.

34 Az azonosság fajtáktól függ
t t1 anyagtömb ≠ anyagtömb tölgyfa = tölgyfa Thészeusz hajójának problémája. Az eredeti hajó idővel elhasználódott. A korhadt gerendákat újakkal cserélték ki. Végül lett egy olyan hajó, amelyben egyetlen eredeti darab sem volt már. Az eredeti darabokból pedig újra összeállítottak egy hajót. A kettő közül melyik Thészeusz hajója? Locke megoldása Az azonossági állítások szerkezete nem a = b (a ugyanaz, mint b) hanem a =fajta b (a ugyanaz az anyagtömb/tölgyfa/ló/stb. mint b) A gond. Ellentmondást kapunk az azonosság tranzitivitása révén. A régi fejtörő – Hobbes tárgyalja A megoldás: attól függ, milyen fajtaként azonosítjuk, faanyag vagy hajó, növény vagy agyagtömb.

35 Növények, állatok és emberek azonossága
[A tölgyfa] az anyagrészecskék olyan elrendeződése, amely egy tölgyfa részeit alkotja; s e részek olyan szerveződése, amely alkalmas arra, hogy fölvegye és elossza a táplálékot, hogy ezáltal fönnmaradhasson, és létrehozhassa a tölgy fáját, kérgét és leveleit, melyek a növényi élet velejárói. Miután pedig azt nevezhetjük egyedi növénynek, ami az egyetlen, közös életből részesülő részek ilyetén szerveződésével rendelkezik egy összefüggő testen belül, ezért ez mindaddig ugyanaz a növény is marad, amíg ugyanabban az életben részesedik, még akkor is, ha ezt az életet új anyagrészecskékkel megosztja is, melyek eleven egységet alkotnak az élő növénnyel, egy hasonlóképp folytatódó szerveződében, amint ez az illető növényfajra jellemző. (II.27.4.) Ugyanígy az állatnál és az embernél: t0 t1 fajra jellemző szerveződés      fajra jellemző szerveződés folyamatos élet OK, de akkor mi az élőlényeknél a kritérium? Részvétel egyazon életben. Karakterisztikus élet. Folyamatosan zajlik. Ha egyazon életen belül van két dolog, azonosak. Állatnál is, embernél is. Némi gúnyolódás azon, hogy az ember racionális állat – Móric herceg és a beszélő papagáj. Racionális is, állat is, de csak nem ember!

36 A személy azonossága 1. Kérdésünk:
a =személy b akkor és csak akkor ha ????? Mi az, hogy személy? [N]em más, mint egy gondolkodó, értelmes lény, amely ésszel és reflexióval rendelkezik, s képes fontolóra venni önmagát mint önmagát, tehát mint olyan gondolkodó dolgot, mely különböző időpontokban és helyeken is ugyanaz[.] (II.27.9.) Törvényszéki kifejezés ez, amellyel különböző cselekvéseket rendelünk hozzá elkövetőjükhöz, a velük járó jutalommal vagy büntetéssel együtt; minek folytán kizárólag az értelmes cselekvőkre tartozik, akik alávethetők a törvénynek, s képesek boldogságra és nyomorúságra. (II ) Személy: aki bizonyos cselekedeteket sajátjának ismer el. És most a személy. Amit keresünk szükséges és elégséges feltétel. A tölgyfánál hogy jártunk el. Először megmondtuk, mi a tölgyfa, s onnan ki lehet sütni az azonossági kritériumot. Egy bizonyos, sajátosan szervezett, és sajátos életet élő élőlény – az azonosság kritériuma az egyazon tölgyfa-életben való részvétel. Most is kérdezzük meg először, mi a személy. Locke kétszer némileg mást mond. De a kettő összefügg. Törvényszéki – tehát jutalom büntetés cselekedetért. Aki értelmetlen nem büntethető: Xerxész és a tenger. Aki pedig nem képes boldogságra és nyomorúságra, azt ugyanúgy hiába büntetnék. Ezzel függ össze, amit Locke korábban ír. Azonosnak kell elismernie önmagát a korábbi cselekvővel: ha nem ismeri el, igazságtalan a büntetés. A lényeg tehát.

37 A személy azonossága 2. Minél fogva ismerünk el bizonyos cselekedeteket sajátunknak? Hisz a tudatosság mindig kíséri a gondolkodást, és miután ez az, ami mindenkit azzá tesz, amit ki-ki önnön magának nevez, s ami által megkülönbözteti saját magát minden egyéb gondolkodó lénytől; ezért egyedül ebben áll a személy azonossága, azaz egy értelmes lény önazonos volta; s amilyen messzire ez a tudatosság visszanyúlhat egy tetszőleges, múltbéli cselekvéshez vagy gondolathoz, addig terjed az illető személy azonossága; mert ő ugyanaz az én most, mint amelyik akkor volt; s az az én, amely jelenleg ama múltbéli cselekvést vizsgálgatja, azonos azzal, amelyik annak idején végbevitte azt. (II.27.9.) Kérdezzünk tovább: mi kell ahhoz, hogy bizonyos cselekedeteket sajátunknak ismerjünk el. Tudat vagy emlékezet. Tudat: conscious, cum+scio, együtt tudni: ami közös a korábbiban és a későbbiben. akorábbi =személy bkésőbbi akkor és csak akkor, ha b tudatában van annak, aminek a tudatában volt; vagyis b emlékszik arra, aminek a tudatában volt

38 Alternatív álláspontok cáfolata
Alternatív elméletek: a személy azonosságának kritériuma 1. az immateriális (nem anyagi) szubsztancia (=lélek) azonossága 2. az ember azonossága Immateriális szubsztancia kritérium ellen Lélekvándorlás. Tegyük fel, hogy valakiben történetesen ugyanaz a lélek lakozik, mint Nesztórban Trója ostrománál, az illető azonban semmire nem emlékszik azzal, ami Nesztórral történt. Vajon ugyanez-a személy-e, mint Nesztór? Az ember kritérium ellen Tegyük fel, hogy egy cipész és egy herceg tudata kicserélődik. A cipész a herceg tetteire, a herceg a cipész tetteire emlékszik. Vajon melyik személy azonos a korábbi cipésszel? Az alternatív elméletek. (A harmadik nonstarter.) Gond: hogyan döntsünk? A tudat, a lélek és az ember soha nem válik el. Melyik a kritérium? Megoldás, gondolatkísérlet. Fiktív szituáció, amelyben ezek elválnak, s ezért a kritériumok más-más eredményre vezetnek. Azóta is ez ennek a módszere.

39 Egy gond William Molyneux kérdése
Akkor az, aki részegen bűnt követett el, de kijózanodva már nem emlékszik rá, nem ugyanaz a személy, ergo nem büntethető? Locke válasza Nos, az ember ebben az esetben éppannyira ugyanaz a személy, mint amennyire az alvajáró és álmában más dolgokat is művelő ember ugyanaz a személy; és éppannyira felelős minden rosszért, amit ilyen állapotban elkövet. Az emberi törvények mind a kettőt olyan igazságossággal büntetik, amely összhangban áll tudásunkkal: mert az ilyen esetekben nem lehet bizonyossággal eldönteni, mi valóság, és mi színlelés; úgyhogy a részegséggel vagy alvással indokolt tudatlanságot nem szokás elfogadni védekezésül. (II ) Molyneux ki. Locke válasza. Gond: tegyük fel, hogy nem füllent, hanem valóban nem emlékszik. Akkor jogtalan a büntetés, csak véges tudásunk miatt szabjuk ki? Isten, aki ismeri szívünk titkait, nem büntetné? Cseppet nem megnyugtató a válasz. Van több és súlyosabb gond is, de ezekre Locke álláspontjának módosításával válaszolni lehet. (Reid, ha sok idő van.) Ma is nagyon élő válasz irány. Ezen alapul egy sor sci-fi szituáció.

40 Emlékeztető: a szerződéselmélet
A szerződéselmélet a politikai filozófia két legfontosabb kérdését kívánja megválaszolni: 1. Mi a legitim politikai hatalom forrása? 2. Mire terjed ki a legitim politikai hatalom? Válasz 1-re: a politikai hatalom szerződésből származik, s azért tartozunk engedelmeskedni neki, mert a szerződést be kell tartani. 2. megválaszolásához azt kell megfontolnunk, hogy a természeti állapotban – amikor nem létezik politikai hatalom – miféle szerződésben mennénk bele. Hogyan származhat tényleges hatalom fiktív szerződésből? Szerződéselmélet. Gondolatkísérlet: milyen szerződést lenne érdemes kötni. Nem tényleges eseményt ír le. Ez nem baj a 2. kérdésnél. De az 1. kérdésnél de facto létezik politikai hatalom. A tényleges hatalom pedig nem eredeztethető fiktív szerződésből. Milyen szerződést éri meg megkötni ≠ milyen szerződést kötöttünk. Csak a megkötött szerződés kötelez, nem amit megkötnénk. Mármost nem úgy tűnik számunkra, hogy szerződtünk volna. (Hobbesnál nem vetettük fel.)

41 A hallgatólagos beleegyezés
Robert Filmer (†1653): Patriarcha (1680) Az állam egy család, s a politikai hatalom az apa természetes hatalma a család tagjai felett. Az első király Ádám volt, a jelenlegi uralkodók az ő utódaiként gyakorolják a hatalmat. Locke: a politikai hatalom nem természetes „minden ember természettől fogva szabad, és semmilyen más módon, csakis saját beleegyezése révén válhat valamely földi hatalom alattvalójává” (119.) Probléma: mikor is egyeztünk bele, hogy a magyar állam alattvalói legyünk? „aki egy kormányzat területének bármely részén birtokol vagy használ valamit, az azzal hallgatólagos beleegyezését is megadja, és amíg e használat tart, addig köteles ugyanolyan mértékben engedelmeskedni ama kormány törvényeinek, mint bármely más alattvalója [… ] és ez a beleegyezés addig van érvényben, amíg az illető kormány területén belül tartózkodik.” (Uo.) Locke, szemben Hobbesszal, rákényszerül erre. Filmer polémia. Bizarr egy tanítás. Fő ellenállási irány: nem természetes hatalom. Beleegyezés kell. (Bekezdésre hivatkozom.) Amire Filmer így felelhetne: mikor egyeztem bele? Ezért figyel fel erre az ellenvetésre. A válasz: hallgatólagos beleegyezés. Ha de facto jogvédelemben részesülök, akkor – valamit valamiért – be kell tartanom a törvényt.

42 A természeti állapot 1. tökéletes szabadság 2. egyenlőség
3. a természeti törvények érvényesek „De ha a szabadság állapota is ez, mindazonáltal mégsem a szabadosság állapota. […] A természeti állapotot a természeti törvény kormányozza, amely mindenkit kötelez; és az ész – amely maga ez a törvény – mindenkit, aki csak hozzá fordul, megtanít arra, hogy mivel az emberek valamennyien egyenlők és függetlenek, senki sem károsíthat meg egy másik embert, életében, egészségében, szabadságában vagy javaiban.” (6.) 4. munkával tulajdon szerezhető „[A] föld és az összes alacsonyabb rendű teremtmény közösen minden emberé, mégis mindenkinek tulajdona a saját személye. Ehhez senkinek sincs joga, csak magának. […] testének munkája és kezének műve szoros értelmében az övé. Amit tehát kiemel ebből az állapotból, amelyben a természet hagyta, azt összevegyítette munkájával, hozzátett valamit, ami az övé, ezzel tulajdonává teszi.” (27.) Hogyan milyen szerződést érdemes megkötni, az a természeti állapot jellemzőin múlik. 1 és 2 mint Hobbes. 3. Vannak természettörvények – mint Hobbesnál. És ha figyelmen kívül hagyjuk Hobbes második törvényét, amely a speciálisan hobbesi szerződés megkötésére szólít fel, nem is igazán különböznek Hobbesétól. Hobbes első: törekedj a békére, ha nem, használd fel a háború minden eszközét. Locke iménti megfogalmazása az első tagmondatnak felel meg, de a másodikat nyilván nem tagadná. 4. Új mozzanat. Hobbes nem foglalkozik a tulajdon genezisével. Locke igen. Az ő társadalma lényegében a tulajdonosok társadalma. Akkor miben különbözik Hobbesétól?

43 Kontra Hobbes nincs ok a konfliktusra
„[U]gyanaz a természeti törvény, amely tulajdont ad nekünk ezen a módon, egyszersmind korlátozza is ezt a tulajdont. Isten bőségesen megad nekünk mindent (1 Tim 6, 17): ez az ész szava […] De milyen mértékben ad meg nekünk mindent? Annyira, hogy élvezzük. Amennyit valaki fel tud használni úgy, hogy bármi módon javára váljék az életnek és ne ártson, annyit foglalhat le munkájával tulajdonként. Ami ezen túl van, az már meghaladja az ő részét, és másoké.” (31.) hadiállapot csak akkor jön létre, ha valaki erőszakot alkalmaz velem szemben a természeti állapot nem hadiállapot „[E]bből világosan kiderül a természeti állapot és a hadiállapot közötti különbség; jóllehet némelyek összekeverték őket, annyira távol állnak egymástól, mint amennyire messze van a békesség, a jóindulat, a kölcsönös segítségnyújtás és a közös védekezés állapota az ellenségeskedés, a rosszindulat, az erőszak és a kölcsönös pusztítás állapotától” (19.) Akkor mi szükség egyáltalán politikai hatalomra? Abban, hogy nincs ok konfliktusra. Két okból: egy, bőség van. Kettő, a természeti törvény korlátozza, hogy mennyit van jogom lenyúlni. Hobbes nem mondja, de nyilván nincs bőség, ha az embernek szükséges állandóan a jövőre gondolnia. Nála nincs semmilyen olyan törvény, amely a tulajdonszerzést korlátozná. Locke hivatalos álláspontja szerint ezt a törvényt többé-kevésbé be is tartjuk. A hadiállapot ezért nem természetes állapot. A hadiállapot azon speciális körülmények között lép fel, ha valaki erőszakot alkalmaz. Akkor jogom van ellenállni, és meg is ölhetem. De: a hadiállapot Locke szerint nem jelent korlátlan felhatalmazást mindenre. A tolvajt megölhetem, de nem vehetem el a tulajdonát. Tehát, ha vannak törvények, amelyek betartása garantálja a békét, és ezeket rendesen be is tartjuk, akkor mi szükség van politikai hatalomra. a tolvaj megölése

44 A természeti állapotból való kilépés okai
A természeti törvény betartatása mindenkinek joga. Ámde: 1. „nincs olyan érvényes, rögzített és ismert törvény […], amelyről elismernék, hogy jó és a rossz mértéke” 2. „mindenki bíró, és mindenki végrehajtója is a természeti törvénynek, s mivel az emberek elfogultak önmaguk iránt, nagyon könnyen megeshet, hogy a saját ügyeiknél túlságosan elragadja őket a szenvedély és a bosszúvágy” 3. „hiányzik az a hatalom, amely megalapozná és alátámasztaná a helyes ítéletet, és biztosítaná kellő végrehajtását” (124.) Valóban ezek az igazi okok? „Minthogy ugyanis mindenki király, akárcsak ő maga, mindenki egyenrangú, és a többség nem tartja szigorúan tiszteletben a méltányosságot és az igazságosságot, ebben az állapotban nagyon bizonytalan a tulajdon élvezete. Ezért az ember hajlandó arra, hogy megváljék attól az állapottól, amelyben ő maga szabad ugyan, de tele van félelmekkel, és állandóan veszélyeknek van kitéve.” (123.) „[Akik megdöntik a jogos politikai hatalmat] újból a hadiállapotnak teszik ki az embereket.” (227.) Locke indoklása. 1. Értelmezési gondok. Ésszel beláthatók, de amit belátunk, nem az nem elég kimunkált és aprólékos: az alapelveket az ész kideríti, de a részletekről hallgat. (Pl. együtt dolgoztunk, kb. fele-fele, de a másik betegség miatt kihagyott egy hetet; akkor fele-fele, avagy változnak az arányok) A büntetés mértéke nem ismert. Ki tartatja be? Mindenki, de van két nehézség. 2. bírák lehetnénk saját ügyünkben. 3. mi van, ha az elkövető erősebb? Kockázatos lenne. A hivatalos kép erősen elüt Hobbesétól. A szerződéssel nem a hadiállapotból akarunk kimenekülni, hanem egy alapvetően békés állapot kisebb problémáit megoldani. Másfelől azonban vannak olyan szövegrészletek, amelyek azt sugallják, hogy Locke valójában hobbesiánusok. Látszólag el akar határolódni Hobbestól – az emberi természetről festett sötét kép miatt, és ateizmusgyanús nézetei miatt rendkívül népszerűtlen. Retorikailag ezért távolságot kell tartani tőle – valójában azonban igazat ad neki. Maradok a hivatalos álláspontnál

45 A szerződés Kivel kötöm? Azzal, aki a politikai hatalmat gyakorolja
Miről mondok le? 1. önmagam és mások megvédésének korlátlan jogáról (részleges) 2. a büntetés jogáról (teljes) Mit kapok cserébe? 1. tulajdon védelme 2. törvények végrehajtása Kivel kötöm – nem egymással kötjük, pace Hobbes. Önmagam és mások megvédése – nyilván, ha közvetlen támadás ér engem vagy valaki mást, akkor jogomban áll az önvédelem ill. a közbeavatkozás – ezért részleges. Tulajdon védelme – beleértve személyem sérthetetlenségét. A törvények végrehajtása – így elkerüljük a saját ügyünkben való eljárást, és a végrehajtással járó kockázatot.

46 A politikai hatalom korlátai 1.
1. [N]em rendelkezhet teljesen önkényesen az emberek életével és tulajdonával. Mert hiszen a törvényhozó hatalom csupán a társadalom minden tagjának egyesített hatalma, amelyről lemondtak annak a személynek vagy gyülekezetnek a javára, amely a törvényhozást megtestesíti, ezért e hatalom nem lehet nagyobb, mint amekkora hatalmuk ezeknek az embereknek a természeti állapotban volt […] Senki sem adhat át nagyobb hatalmat, mint amekkorával ő maga rendelkezik; és senkinek sincs teljesen önkényes hatalma önmaga vagy mások fölött, hogy elpusztítsa saját életét, vagy elvegye másnak az életét vagy tulajdonát. […] mivel a természeti állapotban nincs önkényes hatalma a másik élete, javai vagy szabadsága felett, hanem csak annyi, amennyivel a természeti törvény felruházta önmaga és a többi ember megvédése céljából, ezért csak ennyit ad vagy adhat át az államnak és általa a törvényhozó hatalomnak, úgyhogy ennél nagyobb hatalma nem lehet a törvényhozásnak. Legvégső határai tekintve a törvényhozók hatalma a közjóra korlátozódik a társadalomban. […] A társadalomban nem szűnnek meg a természeti törvény előírásai, hanem sok esetben csak világosabbá válnak […] mivel az alapvető törvény az emberiség megvédése, semmiféle emberi törvény nem lehet jó vagy érvényes, ha ellentétes ezzel. (135.) Mi jellemzi az ilyen módon létrehozott hatalmat? Korlátozott és megosztott. Korlátozott. 1. A felhatalmazás korlátozott. Nem rendelkezhet önkényesen élettel és tulajdonnal. Rendelkeznie mindkettővel kell: háború esetén katonai szolgálatra van szükség, továbbá adót kell szedni. De ez a rendelkezés nem önkényes, ti. a társadalom tagjainak védelmét szolgálja. Az áldozat a közjót szolgálja. Locke meg is indokolja. Jogaink a természeti állapotban is korlátozottak. A természeti törvények értelmében akkor sem rendelkezhetünk önkényesen mások életével és tulajdonával. A szerződéskötés, amellyel a politikai hatalom létre jön, jogok átruházása. De csak olyan jogokat adhatok át, amik megvoltak. Nem volt jogom saját anyagi hasznom érdekében elkergetni másokat a földjéről – a szerződéssel létrejövő hatalom sem vethet ki adót saját anyagi haszna érdekében. A természeti törvények a szerződéskötés után is érvényben maradnak, csak éppen pontosításra kerülnek, és expliciten meg lesznek fogalmazva. Nem felülírjuk őket.

47 A politikai hatalom korlátai 2.
2. [A] törvényhozó vagy legfőbb hatalom nem igényelhet magának olyan hatalmat, hogy rögtönzött, önkényes rendeletekkel kormányozzon, hanem kihirdetett állandó törvények alapján és felhatalmazott, ismert bírók útján kell igazságot szolgáltatnia és döntenie az alattvalók jogairól. […] különben békéjük, nyugalmuk és vagyonuk éppúgy nem lesz biztonságban, mint ahogy nem volt a természeti állapotban. (136.) 3. [A] legfőbb hatalom senkitől nem veheti el beleegyezése nélkül tulajdonának semmilyen részét sem. Minthogy ugyanis a tulajdon védelme az állam célja, és ez az, amiért az emberek társulásra lépnek egymással, ezért szükségképpen feltételezi és megkívánja, hogy az embereknek legyen tulajdonuk; enélkül azt kellene feltételeznünk, hogy elveszítik, amikor tagjává lesznek a társadalomnak, holott éppen ez volt az a cél, amiért csatlakoztak hozzá[.] (137.) 4. [A] törvényhozó testület nem adhatja át másnak a törvényhozó hatalmat. Ez ugyanis ráruházott hatalom, amelyet az emberektől kapott, ezért akik a kezükben tartják, nem adhatják át másoknak.. (141.) 2. Hobbes is preferálja az állandó törvényeket, a bölcs uralkodó így kormányoz. De ha az uralkodó nem így jár el, nem cselekszik jogtalanul. Locke-nál igen. A rendeleti kormányzás megengedhetetlen. Ha nincsenek állandó szabályok, akkor nem tudjuk, mire van jogunk. Ez bizonytalanságot eredményez. Enyém vagy nem enyém? Márpedig az állam létrehozásával biztonságot és kiszámíthatóságot remélünk. Tkp. a rendeleti kormányzás magában hordja az önkényes rendelkezés lehetőségét. 3. (a) Természetesen nem kell egyesével meginterjúvolni a polgárokat. A beleegyezést a választott képviselőkön keresztül adjuk meg. (Egyértelműen képviseleti alapon történik a kormányzás.) (b) Ha nem ilyen módon történik, akkor önkényes rendelkezés van. Ti. az államot a tulajdon védelmére hoztuk létre. Ha beleegyezés nélkül elvehető a tulajdon, nem részesül védelemben. Akkor nem éri meg – akkor a szabadságunkról ellentételezés nélkül mondanánk le. (c) Kibukik Locke koncepciójának fogyatékossága: az állam tulajdonosok szövetsége. És akiknek nincs tulajdonuk? Persze valamennyi mindenkinek van, de soknak olyan kevés van, hogy az már nem is igen van veszélyben. 4. Idegen uralom. Másrészt itt felszínre jön, hogy a locke-i elképzelésben fontos szerepe van a bizalomnak. Azért mondok le bizonyos jogokról, hogy cserébe védelmet kapjak. Csak annak engedem át, akiben megbízom, s azért, hogy adott célra használja. Ha a törvényhozó átruházná a hatalmat, olyasvalakinek adná, aki iránt nincs meg a bizalmam.

48 A hatalmi ágak elválasztása
A törvényhozó hatalomnak függetlennek kell lennie a végrehajtó hatalomtól. Minthogy a hatalom kihasználására amúgy is hajlamos emberi gyarlóság túl nagy kísértésnek van kitéve, ha ugyanazok az emberek tartják kezükben mind a törvényhozó hatalmat, mind a törvények végrehajtásának hatalmát – minthogy ezáltal felmenthetik saját magukat az alól, hogy engedelmeskedjenek az általunk hozott törvényeknek, a törvények alkotását és végrehajtását pedig saját előnyükhöz igazítják, s így a közösség többi tagjától eltérő, a társadalom és a kormányzat céljával ellentétes érdekeik lesznek …[az elválasztás] olyan új és őket közelről érintő kötöttség, amely figyelmezteti őket, hogy a közjó érdekében alkossák meg a törvényeket. (143) A hatalom korlátozásának másik módja. Az előbbiek: miről rendelkezhet a törvényhozás. De egy másik fajta korlátozásra is szükség van, amely procedurális. A mögöttes gondolat: túl sok hatalom egy kézben visszaélésekre ad alkalmat. (Lord Acton) Ennek kivédését szolgálja a hatalmi ágak elválasztása. A bírói hatalmat Locke nem tekinti önálló hatalmi ágnak – a végrehajtás részének tekinti. Mi másként gondoljuk. A hatalmi ágak elválasztása nem az egyetlen lehetséges módszer a túlhatalom megakadályozására. Nálunk nyilván nem: alapesetben a kormányé a parlamenti többség. Fékek és ellensúlyok rendszere. Viszonylag tiszta formában az amerikai berendezésben – Locke inspirálta.

49 Hobbes vs. Locke Hobbes A természeti állapot hadiállapot.
A természeti állapotban mindenre jogunk van, még a másik testére is. Egymással szerződünk. A jogainkról való lemondás abszolút. Az így létrejövő hatalom (szinte) korlátlan és egységes. Locke A természeti állapot nem hadiállapot. A természeti állapotban csak arra van jogunk, amit a természeti törvények megengednek. A hatalom leendő birtokosával szerződünk. A jogainkról való lemondás feltételes. Az így létrejövő hatalom korlátozott, és megosztott. Összehasonlítás. Két összefüggés. Egy: különböző természeti állapot, különböző jogosítványok. Hobbes természeti állapota olyan szörnyű, hogy ennek elkerülése érdekében minden jogunkról lemondunk. Bármi inkább, csak ne hadiállapot. Megéri alávetni magunkat egy korlátozatlan hatalomnak. Locke úgy gondolja, hogy nem éri meg. Az abszolút uralkodó semmivel sem jobb a hadiállapotnál, sőt: róka vs. oroszlán. Kisebb hatalmat adunk, és feltételesen. Kettő: mivel a hatalom birtokosa szerződő fél. Ennélfogva a szerződés őt is köti. Következésképpen megsértheti azt. Ebből egy sor kérdés adódik: az első, hogy mikor sérti meg a hatalom a szerződést?

50 A szerződés megsérül, ha
1. „megváltozik a törvényhozó hatalom” az uralkodó más törvényt érvényesít, mint amilyet a törvényhozó hatalom alkotott megakadályozza a törvényhozás összeülését az uralkodó az emberek beleegyezése nélkül megváltoztatja a törvényhozók választóinak személyét és a választás módját nem érvényesíti a törvényeket idegen hatalomnak veti alá a népet 2. a törvényhozás „a beléje vetett bizalommal ellentétesen tevékenykedik” „ha tagjai megpróbálnak tulajdonsértést elkövetni az alattvalókkal szemben, és megpróbálják önmagukat vagy közösség valamely részét olyan úrnak megtenni, aki önkényesen rendelkezhet az emberek életével, szabadságával vagy vagyonával” (221.) De ki dönti el, hogy megsértették a szerződést? A megsértésnek kétféle módja van – ti. a locke-i hatalom meg van osztva a törvényhozás és a végrehajtás között. Az első lehetőség, hogy a végrehajtó hatalom önjáró lesz, és negligálja a törvényhozást. A második, amikor a törvényhozás nem jár el a szerződés szerint – ami annyit tesz, hogy túllépi a korlátait. A törvényhozás csak azt teheti, amire felhatalmaztuk. Ki dönti el? Éppen ez volt az a kérdés, mely Hobbesot arra indította, hogy a törvényhozót ne tegye a szerződés részesévé. Hiszen ha az alattvalók és az uralkodó között vita támad, vajon ki lehet a bíró?

51 Ki dönti el, hogy a szerződést megsértették?
Azt felelem erre: a nép lesz a bíró. Mert ki ítélje meg, hogy megbízottja vagy képviselője helyesen és a beléje vetett bizalomnak megfelelően cselekszik-e, ha nem az, aki a felhatalmazást adja, és akinek a felhatalmazás megadása után is hatalma kell, hogy legyen arra, hogy leváltsa, ha az nem tesz eleget megbízatásának? Ha ez magánemberek között és egyes esetekben ésszerű, akkor miért volna másképp abban a legnagyobb fontosságú esetben, ahol milliók jóléte forog kockán, és ahol, ha nem veszik elejét, sokkal nagyobb a baj, orvoslása pedig nagyon nehéz, drága és veszedelmes? [240.] Locke válasza. Valóban nincs külső bíró, de a szerződés jellegéből fakadóan nem is kell. A politikai hatalom bizonyos célokra adott felhatalmazás: a hatalom birtokosának a közjó érdekében kell tevékenykednie. Ahogy korábban: a jogainkról való lemondás feltételes. Addig gyakorolhatja a hatalom a ráruházott jogokat, ameddig érdekünkben tevékenykedik. Ha megbízási/felhatalmazási szerződésről van szó, azt a megbízó felhatalmazó visszavonhatja. Megint érdemes összehasonlítani Hobbesszal. Nála a szuverén nem követhet el jogtalanságot, ti. a szerződéssel az alattvalók sajátjuknak ismerik el az uralkodó cselekedeteit. Locke ezzel szemben: nem adunk korlátlan felhatalmazást.

52 Ha pedig a szerződést megsértik, akkor
[A]z embereknek szabadságukban áll, hogy gondoskodjanak magukról, s a régitől különböző, új törvényhozó hatalmat állítsanak fel oly módon, hogy megváltoztatják a bennük részesülő személyeket, a formáját vagy mindkettőt, úgy ahogy biztonságuk és javuk szempontjából a legmegfelelőbbnek találják. Mert a társadalom másvalaki hibájából sohasem veszítheti el ősi és eredeti jogát, hogy megvédje magát, ami csakis egy állandó törvényhozó hatalom révén, valamint az általa hozott törvények igazságos és részrehajlás nélküli végrehajtása révén valósítható meg. (220.) De ez a tanítás lázadásokat fog gerjeszteni! S mi van akkor, ha a nép úgy dönt, megsértették a szerződést? Ha a megbízást vissza vonjuk, megbízhatunk valaki mást. Ami jelen esetben azt jelenti, hogy a hatalom birtokosát megfosztjuk a hatalomtól. Vagyis forradalom. Nyilvánvaló ellenvetés.

53 Lázadás Ki is lázad? „[A] lázadás ugyanis nem személyekkel való szembeszállás, hanem szembeszállás azzal a tekintéllyel, amely egyedül az állam alkotmányán és törvényein alapul [.]” (226.) „Mindkét előbb tárgyalt esetben – akár a törvényhozó hatalom változik meg, akár a törvényhozók cselekszenek azzal a céllal ellentétesen, amiért beiktatták őket – a lázadás bűnét követik el a bűnösök.” (227.) Ennélfogva: „[E]z a tan – mely szerint az embereknek hatalmukban áll új törvényhozás felállításával gondoskodni a biztonságukról, ha törvényhozóik a beléjük vetett bizalommal ellentétesen cselekedtek és tulajdonsértést követtek el ellenük – a legjobb védekezés a lázadás ellen, és a legalkalmasabb eszköz annak megelőzésére.” (226.) A lázadás pedig két okból is kifogásolható. Egy: jogtalanság – valóban: a lázadást, a hatalom megdöntésére irányuló kísérletet, mindenhol büntetik. Locke válasza: a lázadás valóban jogtalanság. De ha a nép visszaveszi a hatalmat attól, aki visszaélt vele, az nem lázadás. Miért? Mert mi is a lázadás. Vagyis nem a nép lázad. Kettő: ilyen esetekben erőszakra kerül sor, ami nemkívánatos. Locke éppen ellenkezőleg: e tanítással előzhető meg a lázadás.

54 Tolerancia: a politikai filozófiai érv
Az állam célja a polgári javak (élet, szabadság, testi épség, tulajdon) biztosítása. A vallás célja a lélek üdvének biztosítása. A lélek üdve nem tartozik a polgári javak közé. – Miért? Az állam nem avatkozhat vallási ügyekbe, amíg azok nem érintik a polgári javakat. Mert: 1. Analogikus érv: a lélek olyan, mint az egészség. Az ember dolga saját egészségéről gondoskodni, s az állam csak akkor léphet közbe, ha mások egészségét kockáztatja. 2. Az egyes ember maga viseli vallási meggyőződéseinek következményeit – ezért az a döntés, hogy milyen vallást követ, őt magát illeti meg. Kontextus. Locke érvelése. A kurziválás: lehetnek vallási gyakorlatok, amelyek érintik a polgári javakat – pl. rituális emberáldozat. Kétféle kritika lehetséges. Hobbes: a vallási tanítások alááshatják az uralkodó hatalmát. Ha az uralkodó nem szabályozhatja, nem lesz elég jogosítványa feladata végrehajtására. És akkor veszélybe kerülnének a polgári javak. Vagyis az érv helyes, csak éppen üres, mert a vallási ügyek szükségképpen érintik a polgári javakat. A másik: az állam nevelőintézmény. A feladat az, hogy derék embereket neveljünk, s mivel teljes értelemben csak az lehet derék ember, aki a megfelelő vallást követi, a vallás szabályozandó. Az eretnekséget ezért tiltani kell. Egy ilyen kritikára lehetne szkeptikusan válaszolni: ki tudja, mi az igaz vallás. Ezzel azonban Locke csak csínján élhet, hiszen a közönsége tudni véli, mi az igaz vallás. Beéri azzal, hogy ilyen alapon a mohamedánok nyugodtan üldözhetnék a kereszténységet – „rólad szól a mese” Locke azonban nem hagyatkozik erre, másféle módon védi meg ezt a premisszát.

55 Pragmatikus érv A szertartások és hitek hatósági szabályozásával nem biztosítható a lélek üdvössége. A szertartások esetében: cselekedetem csak akkor Istennek tetsző, ha önkéntes. Ha kényszer hatására veszek részt egy szertartáson, mit sem ér. A hitek esetében: hiteim nem állnak akaratom uralma alatt. Hiába is akarnak kényszeríteni, hiszem, amit hiszek. A politikai filozófiai érv mellett a pragmatikus érv: aki hatósági eszközökkel próbálja az embereket a helyes vallásra téríteni, nem érhet célt.

56 A locke-i türelem határai
[A] hatóság részéről nem szerezhet jogot a türelemre az olyan egyház, amelyben mindenki, aki abba belép, átkerül egy másik fejedelem védelmébe és szolgálatába. (111. o.) [S]emmiképpen nem tűrhetők azok, akik tagadják Isten létét. Az istentagadók előtt ugyanis nem szilárd és szent a hűség, a szerződés és az eskü, amelyeke pedig az emberi társadalom összetartó kötelékei, annyira, hogy ha Istent vagy akárcsak eszméjét kivesszük belőle, az egész társadalom összeomlik. (Uo.) Nem ejt szót a felekezeti egyenjogúságról. Az első: klasszikus protestáns érv a katolicizmus ellen. Feltételezi: isteni szankció nélkül elszabadul a pokol. Az antikvitásból hiányzott. A negyedik Karamazov testvér.