Vizsgatételek a Pénzügyek I

Az előadások a következő témára: "Vizsgatételek a Pénzügyek I"— Előadás másolata:

1 Vizsgatételek a Pénzügyek I
Vizsgatételek a Pénzügyek I. tantárgy Közösségi gazdaságtan részéből tavasz Jelen diasor tartalmazza a vizsgán ebből a részből lehetséges 21 tételt. A vizsgán ezek közül 3-at kap minden vizsgázó. A három részből álló vizsga egésze 100 perces, ennek a résznek a megírására összesen percet kalkuláltunk. A tételek elvárt kidolgozási szintjéhez egészmondatos válaszok tartoznak, kifejezetten kerüljék a felsorolásokat, vázlatszerű válaszokat. Az anyag megértésére, majd a tételek „magyarázó” megválaszolására elsősorban a jegyzetből lehet felkészülni. Budapest, május 8. Közösségi gazdaságtan tavasz

2 Mi az állam. Mik a nemzetállam fő jellemzői
Mi az állam? Mik a nemzetállam fő jellemzői? Hasonlítsa össze a demokratikus és az autoritárius politikai berendezkedést! Mi a részvételi, mi a képviseleti és mi a liberális demokrácia? Az állam egy olyan szervezet, amelynek az autoritását a fennálló jogrendszer adja, és végrehajtásra erőszakszervezeteket használhat fel. A nemzetállam fő jellemzői a szuverenitás,azaz amikor egy bizonyos kormányzat uralkodik egy körülhatárolt terület fölött. Másik jellemzője az állampolgárság, vagyis az ott élő emberek többségükben állampolgárok, közös jogokkal kötelességekkel. Harmadik jellemzője a nacionalizmus, az egységes politikai közösséghez való tartozás érzése. A nacionalizmus szimbólumok és meggyőződések rendszere. Büszkeség arra, hogy egy adott nemzethez tartozik valaki. A demokratikus államokban a nép uralkodik, ösztönzi az állampolgárok aktív részvételét a politikai ügyekben. A demokrácia olyan döntéshozatalt céloz, ami mindenkinek az érdekeit számításba veszi. A demokrácia megválasztott képviselők által hozott döntésekre építő. Az autoritárius államokban a néptől megtagadják vagy jelentősen korlátozzák a döntésekben való részvételt. A kormánnyal való szembeszállásra, elmozdítására nincsenek jogi mechanizmusok. (Monarchiák, arisztokráciák stb.) A részvételi demokráciában népszavazással döntenek az egyes ügyekről. A felmerülő problémákat néhány kérdésre egyszerűsítik le, majd népszavazással döntenek. Bizonyos gyakorlati nehézségek merülhetnek fel. A képviseleti demokrácia azt jelenti, hogy az emberek megválasztanak képviselőket, bizottságokat, akiket felhatalmaznak a döntéshozatalra, az érdekeik képviseletére a kongresszusban, a parlamentben vagy országos testületekben. A liberális demokrácia azt jelenti, hogy a szavazók két vagy több párt között választhatnak és a felnőtt népesség egészének szavazati joga van. Közösségi gazdaságtan tavasz

3 Az állam bürokratikus, elidegenítő, nem elég hatékony.
2. Mivel magyarázzák a demokrácia globális térnyerését? Mik a mai demokráciák főbb problémái? 1970-es évek közepén még a világ országainak több mint kétharmadában autoritarizmus volt. Mára csak a társadalmak alig egyharmad része autoritárius berendezkedésű. A demokrácia globális térnyerése avval magyarázható, hogy a politikai hatalom gyakorlásának más típusai sorra kudarcot vallottak és erre a globalizáció világított rá. Egyrészt a globalizált média számos nem demokratikus ország lakóit szembesítette a demokratikus eszményekkel. Másrészt egyre fontosabb szerepet játszanak nemzetközi szervezetek (ENSZ, Európai Unió stb.). Ezek külső nyomást gyakorolnak a nem demokratikus államokra (kereskedelmi embargó, hitelkorlátozások stb.). Harmadrészt a világkapitalizmus terjeszkedése is hatással volt, mert a multinacionális vállalatoknak jobb a „nyugisabb” demokratikus állam. Azonban a demokratikus rendszerek sem problémamentesek. Felmerülnek stabilitási problémák, mint pl. Oroszországban. A szavazók számának csökkenése (a nyugati államokban) is gondot jelent. Az emberek elveszítették a hatalom birtokosaiba vetett bizalmukat. Egyfajta „bizalmi válság”-ot élnek át, az állampolgárok nem bíznak többé a kormányzatokban, a politikusokban, stb. Az emberek egyre szkeptikusabbak a hatalom hagyományos formáival szemben. Az állami szolgáltatásokat több nyugati országban is komoly bírálatok érték: Az állam bürokratikus, elidegenítő, nem elég hatékony. A jóléti juttatások a szándékoltakkal ellenkező hatásokat fejtenek ki. A jogok és juttatások, amelyekért hosszú időn át küzdöttek az emberek, vita tárgyává váltak, és több helyen szűkülnek. Közösségi gazdaságtan tavasz

4 3. Mi adhatja a globális kormányzás létjogosultságát. Vázolja a XXI
3. Mi adhatja a globális kormányzás létjogosultságát? Vázolja a XXI. századi nacionalizmussal kapcsolatos főbb nézeteket (az egyes nézetek képviselőinek nevei nem lényegesek)? Sokak szerint a nemzeti kormányok hatásköre az igazán nagy kérdésekhez (globális gazdasági-pénzügyi válság, tömegpusztító fegyverek, környezetrombolás stb.) túl kicsiny, míg a csupán egyes városokat vagy régiókat érintő problémák kezeléséhez túl nagy. A nemzetközi kormányzati szervezetek utat jelenthetnek a globális kormányzáshoz (Világbank, Világkereskedelmi Szervezet, ENSZ), de néhányan vitatják mindezt. Nacionalizmus és nemzet Ernest Gellnert A modern államban az embereknek állandóan interakcióba kell lépniük idegenekkel, mivel a társadalom alapját többé nem a lakosok szülővárosa vagy szülőfaluja, hanem egy jóval nagyobb közösség jelenti. Anthony Smith Szerinte a nemzetek közvetlen leszármazási kapcsolatban álnak korábbi etnikai közösségekkel. Az etnikai közösségek tekintetében a különböző nemzetek eltérő fejlődési utakat jártak be. Van, ahol egyetlen etnikai közösség tudott nemzetállamot alkotni, de van, ahol ez nem sikerült. A jól meghatározott etnikai közösségek fennmaradása az állam nélküli nemzetek létezéséhez vezet. Ezekben a nemzet sok alapvető jellemvonása megtalálható, de a nemzetet alkotó személyeknek nincs független politikai közösségük. A szeparatista mozgalmak célja, hogy szuverén állammá nyilvánítsák a hazájukat. Az európai nemzeti kisebbségek életében jelentős szerepet játszik az EU. Az unió céljainak egyike a „régiók Európájának” megteremtése. Ezt támogatják a nemzeti kisebbségi csoportok. Mivel jogukban áll közvetlenül képviseltetni magukat az Európai Unió olyan intézményeiben (Európai Parlament, Európai Bíróság), ez elegendő autonómiát biztosíthat számukra ahhoz, hogy beérjék ezzel. Andrew Pilkington Szerinte a nemzethez tartozás érzésének kifejlődésében döntő szerepet játszik a „mások” létezése, akik ellenében a nemzeti identitás meghatározódik. A globalizáció folytán összeütköznek egymással a centralizáció és a decentralizáció tendenciái. Szerinte a globalizáció kettős fenyegetést jelent a nemzeti identitásra: nyomás felülről (multinacionális nagyvállalatok, EU) – nyomás alulról (régiók, etnikai csoportok) Pilkington szerint sokkal egészségesebb a többszörös identitások létének elfogadása, azaz valaki egyszerre lehet angol, brit és európai. Kenicsi Ohmae A globalizáció eredményeként „határok nélküli világban” élünk, ahol a nemzeti identitás egyre gyengül. A globalizáció előrehaladására az emberek a helyi identitások újjáélesztésével reagálnak. Közösségi gazdaságtan tavasz

5 4. Vázolja a marxizmus lényegét (tőke-munka viszony, munkaérték-elmélet, kizsákmányolás, profit értelmezése, törvényszerű átmenet a kommunizmusba)! Marxot leginkább a gazdaság hosszú távú – anyagi értelemben vett – fejlődése érdekelte. Úgy vélte, hogy a sikerek és problémák kulcsa a tőke-munka viszonyban rejlik, azaz elválasztotta a termelőeszköz tulajdonosokat, akik adják az eszközöket, akik profitot kapnak, és a munkásokat, akik munkabért kapnak a termékek tényleges előállításáért. A marxizmus további alappillére a munkaérték-elmélet : az áru értéke annyi, mint a mögé befektetett emberi munka összessége. Egy árunak a mögötte lévő munkamennyiség ad értéket. A piaci árak nem feltétlenül a munkaértéket tükrözik, mert a munkaértékekhez hozzáadódnak a tőkések munkaköltségek feletti bevételei is. A munkabér és a teljes érték között profit termelődik, ami Marx szerint nem helyes, mert ez így kizsákmányolás. Erről úgy vélekedett, hogy ez megszüntethető lenne, ha azé lenne a termelőeszköz, aki dolgozik. Ma már másképp gondolkodunk. Eltérés elsősorban a profit értelmezésében van. Marxnál a profit a bevételnek az a része, amit a munkások helyett a tőkések tesznek zsebre. A mai megközelítés szerint a profit egyrészt „csak” a tőke költsége, másrészt a vállalkozói ügyesség, harmadrészt szerencse eredménye. A mai világ a profitban nem lát semmi rosszat, nem gondolja jogtalannak. Ezekre a gondolatokra építve Marx levezette a kapitalizmusból a szocializmusba, majd a kommunizmusba vezető út törvényszerűseit. Úgy vélte, hogy egy idő után már nem a fogyasztás a tőkések célja, hanem a profit felhalmozása. Mivel egyre csökkennek a profitlehetőségek, fokozódik kizsákmányolás, hogy ezt ellensúlyozzák. Értelemszerűen romlik a munkásosztály helyzete, a tőkések imperializmushoz folyamodnak, egyfajta gyarmatosítás lép fel. Előbb utóbb megszűnik a verseny, monopolkapitalizmus alakul ki, nő az egyenlőtlenség, 1-2 nagyon gazdag lesz és nő a munkásosztály. A munkásosztály végül „öntudatra ébred”, és forradalommal átveszi a hatalmat. És megteremtik a kommunizmust. Végül nem így történt: munkások reálbére egyre nőtt, mialatt munkaidejük csökkent, választások útján tettek szert politikai hatalomra, a profitráták nem csökkentek Közösségi gazdaságtan tavasz

6 5. Mik a nyugati típusú szocializmus főbb jellemzői
5. Mik a nyugati típusú szocializmus főbb jellemzői? Mutassa be a szovjet típusú kommunizmust! Milyen válaszok születtek a kommunizmusban a „Mit?, Hogyan?, Kinek a számára?” közgazdasági alapkérdésekre? Nyugati típusú szocializmus országai: Svédország, Franciaország, Nagy-Britannia. Jellemzők: Termelési tényezők jelentős állami tulajdonlása: a kulcságazatok állami kézben voltak; Állami gazdaságtervezés: hittek a gazdasági fejlődés tervezésében; Jövedelem-újraelosztás : az adórendszer progresszív, ebből számtalan jóléti szolgáltatást kínálnak, így mindenkinek jólétet, életszínvonalat biztosítanak. Békés demokrácia: az állami tulajdont és a tervutasítást nem erőszakkal, hanem demokratikus szavazással kívánja elérni. Szovjet kommunizmus: Működésének lényege, hogy a termelőeszközök állami tulajdonba kerülnek, nem a profitra épül a gazdasági ösztönzés. Az alapvető döntések államilag, adminisztratív, bürokratikus módon születnek. A szovjet gazdaság kezdetben gyorsan fejlődött és számos követője akadt. A problémák ellenére a tervutasításos rendszer működőképesnek bizonyult. Későbbi főbb problémák: a gyenge mezőgazdasági teljesítmény, a lassuló gazdasági növekedés, a rossz minőségű termékek (szög) és a politikai elnyomás és erőszak. Mit? E rendszerben a kibocsátás szerkezetét állami, politikai döntések sorozata alakítja ki. Ezért kiemelt szerepet kap a honvédelem és a beruházás, ezek prioritást élveznek. Értelemszerűen a fogyasztás háttérbe szorul, ezért dönteni kell az egyes fogyasztási javak mennyiségéről (hány kenyér, hány mosógép), ezekhez árakat rendelnek, hogy a kereslet-kínálat egyensúlyban maradjon. Tervhivatal, árhivatal alakult ki, ők mondták meg, hogy mi mennyibe kerüljön. Az egyik legnagyobb problémát a nagykereskedelmi, beszállítói árak meghatározása jelenti. Az árak hosszú ideig nem változnak meg. Túlságosan merevek, soha nincs kedvezmény, árleszállítás. Átlagköltség, nem pedig határköltség szemléletűek. Ma a dolog árát az szabja meg, hogy egy újabb termék előállításának mekkora a költsége. Hogyan? A meghatározó a tervapparátus. Ha meghatározták a Mit? Kérdésre a választ, hozzárendelik a szükséges ráfordításokat. Az alapprobléma a vállalati vezetők ösztönzése, hiszen a fő cél nem a profit-maximalizálás, csak tervteljesítés van. Hatékonyság tehát nem elsődleges. Puha költségvetési korlát volt, a vezetők elvesztek a bürokrácia útvesztőiben. A személyi felelősségek elmosódtak, semminek nem volt felelőse. Kinek a számára? A béreket is központilag határozták meg. A bérmeghatározásnál különbséget tettek a szakképzett és szakképzetlen munkaerő között, kisebb különbséggel, mint „nyugaton”. A kinek? kérdésre adott válasz alapján nem nagyon működött a munkaérték-elmélet:mert megmondták, hogy mennyibe kerül egy termék és annyit kellett fizetni. Végül annyit kellett, hogy érjenek az egyes termékek, hogy fedezni lehessen a mögöttük bürokratikusan megadott munkamennyiségek bürokratikusan megadott béreit. Közösségi gazdaságtan tavasz

7 6. Mutassa röviden be az etikai, agresszív és bürokratikus, valamint részletesen a piaci koordinációs mechanizmusokat! Milyen válaszok születnek piaci koordináció esetén a „Mit?, Hogyan?, Kinek a számára?” közgazdasági alapkérdésekre? Etikai koordináció : a felek mellérendelt viszonyban állnak, a koordináció hagyományokon alapul. Agresszív koordináció : a felek között alá-fölérendelt viszony van, ahol a fölérendelt önkényes, erőszakos, jog és erkölcs által el nem ismert döntéseket hoz az alárendeltre nézve. Bürokratikus koordináció: különböző személyek fölérendelt viszonyban állnak a társadalom tagjaival szemben, döntéseiknek viszont van legitim alapja. Piaci koordináció: Itt a legfontosabb a szabad, önkéntes alapú, önérdekre építő csere. A piaci koordináció elfojthatatlan, nincs társadalmi működés nélküle, és nagyon hatékony. Alapja az árrendszer, mely olyannyira hatékony, hogy sokszor észre sem vesszük. Három fő funkciója van: Információt továbbít: pl. sapkára van szükség-automatikusan több fonal, beszállító, tervező stb.-ből is több kell. A lényeges információt továbbítja, azt, hogy a fokozott igény hatására milyen erőforrásokra van szükség. Mivel mindenkinek érdeke, hogy a hír minél hamarabb jusson el A-ból B-be, így az információ nagyon gyorsan terjed. Mindezzel: Ösztönöz pl. a reagálásra, a további termelésre még magasabb árak mellett is, mert a magas árak fedezik a magas költségeket. Jövedelem elosztás: Jövedelme csak embereknek van, akik erőforrásaikat adják el: munkaerejüket, földjüket, gépeiket, tőkéjüket, vállalkozói tehetségüket stb. Ezeket eladva jut jövedelemhez. Mit? A fogyasztók pénzük elköltésével szavaznak az egyes termékekre. Ez fedezi a költségeket és profitot biztosítanak. Ha valamiből több kell, nő az ára, növekedhetnek a költségek, lehet és hajlandóak is lesznek többet termelni. (És fordítva.) Hogyan? A vállalatok technológiailag hatékonyan működnek a tökéletes versenypiaci szerkezet miatt. Ez a hatékonyság munkaerő és más erőforrás hatékonysághoz is vezet. Mindez egy ún. allokációs hatékonyságot eredményez. Kinek? Erre a kérdésre a termelési tényezők, a kialakult kereslet-kínálati viszonyok és az abból következő tényezőárak adják a választ. Az egyes személyek jövedelme, tehát a birtokolt erőforrások és az azokért kapott összegek szorzatainak összege. Közösségi gazdaságtan tavasz

8 7. Vázolja az állam lehetséges szerepeit az alapvetően a piaci koordinációra építő társadalmakban!
Védelmi funkció: A társadalom tagjait meg kell védeni a külső és belső erőszaktól. Ez a rendőrség, határőrség feladata. Tehát piaci alapon akarja megvédeni magát. Törvényalkotói, végrehajtói és bírósági funkció: Mivel nem lehet mindent előre írásba foglalni, szükség van a vitázó felek között közvetítésre. Ugyanakkor rögzítik a „játékszabályokat” is. Pl. USA: piaci alapon választanak privát bíróságot. Közjavak előállítása: Sok kérdést vet fel, a főszerepet itt a költségek játsszák. A közjavak olyan jószágok, melyek fogyasztásából nem zárhatók ki mások. A társadalom egésze számára hasznosak, előállításuk megtérül. Utak, útjelzők, világítótornyok, folyók menti gátak, közvilágítás, szúnyogirtás, meteorológiai szolgáltatás. Mivel a díjak szedése nehézkes, így magánalapon nem állítható elő közjó, azonban ezek a mindennapi életünk működéséhez elengedhetetlenül szükségesek. Pl.: Nem kell közvilágítás, majd nappal sétálok – ideológiai potyautasok is vannak. Másik problémahalmaz a harmadik félre gyakorolt hatás. Pl. füstölés, amivel 3. félnek okozunk kellemetlenséget, ugyanakkor a környezetet is szennyezi! Ezt nevezzük Piaci externáliáknak, (külső gazdasági hatások), amikor egy szereplő tevékenysége befolyásolja egy másik szereplő helyzetét. Oltalmazás: A közösség olyan tagjainak oltalmazása, akik nem tekinthetők felelős személynek. „Bolondok”, gyerekek. Valahogy vonalat kell húzni a cselekvőképes és képtelen közé, de ezzel ismét további kérdések merülnek fel, hogy kit tekintünk felelős személynek és ki nem az. Kénytelen-kelletlen gyámkodás rendszereket kell kialakítani. (pl.oltás ) Közösségi gazdaságtan tavasz

9 Csökken a hatékonyság, az össztársadalmi jólét:
8. Miből fakadnak a társadalmi különbségek? Mik a különbségek tompításának alapproblémái? Az társadalmi egyenlőtlenség kialakulásának gyökerei a birtokolt erőforrásokban illetve az erőforrások áraiban, hozamaiban rejlik. A birtokolt erőforrás részben a véletlen műve (szellemi képességünk, családunk, stb.), részben választásaink következménye, (pályaválasztás, takarékoskodunk-e vagy sem, stb.) illetve függhet még mások választásaitól is, pl. szüleink döntése arról, hogy milyen iskolába iratnak minket. Az erőforrásaink árai szintén a véletlenek és a választások egymásra hatásának eredményei. (pl. telek ára Bp-en és vidéken-egykor egyforma volt). És meg kell említeni a jövedelemelosztást is, mellyel minden társadalomnak problémái vannak. Az állami tevékenység egyik legszélesebb terepe ezen egyenlőtlenségek tompítása. Az egyenlőtlenség tompításának azonban több alap-problémája is van: Csökken a hatékonyság, az össztársadalmi jólét: Ha a jövedelem nem közvetlenül az előállított termékek és a felhasznált erőforrásoktól, árától függ, kevésbé ösztönöz információszerzésre, cselekvésre, hatékonyságra. Ha a jövedelem nem függ „egy az egyben” a kemény munkától, az emberek kevesebbet dolgoznak. Ha a tőkéért, a megtakarításért nem járna „sok” jutalom, alig lenne beruházás, fejlődés. A hatékonyság-vesztéssel szembeni egyetlen lehetőség a tervutasítás, az „erő”. A fizikai tőkét még államosítani lehetett, de ezek karbantartása, fejlesztése már senkit sem érdekelt. A humán erőforrásokat nem lehetett teljesen függetleníteni a fogyasztási vágytól. A piaci jövedelemelosztás erői tehát itt is működtek, csak éppen a jelentősen eltorzított árrendszer miatt mások (és másként) lettek gazdagabbak és szegényebbek mint egy tisztán működő árrendszer mellett. A piaci jövedelemelosztás fékezésével csökkent a hatékonyság, mialatt még a társadalmi különbségek is megmaradtak. Közösségi gazdaságtan tavasz

10 Egyenlőség, mint „szabadság és esélyegyenlőség”.
9. Hasonlítsa össze az egyenlőség mint szabadság, az egyenlőség mint az esélyek azonossága, illetve az egyenlőség mint eredményegyenlőtlenség megközelítéseket? Egyenlőség, mint „szabadság és esélyegyenlőség”. Szabadságot (személyes szabadság) élvezünk a saját egyéni életünk kialakításában, tehetségünk kibontakoztatásában. Ez alapján csak a teljesítmény számít és nem a bőrszín vagy a vallás. Esélyegyenlőségre pedig azért van szükség , mert nem vagyunk egyformák, eltérő értékeink, hajlamaink, képességeink igen különböző élet utáni vágyakat ébresztenek. Az állam feladata hogy e személyes vágyak elérését védje hogy ne a többségnek adjon több hatalmat. (szabad vállalkozás) Egyenlőség, leginkább esélyegyenlőséget jelent. Az esélyegyenlőséget nem szabad félreérteni. Nem azt jelenti, hogy különböző területen esélyeinket azonossá lehet tenni, hanem inkább egy szabad útként kell értelmezni, melyen lehetőség van a kibontakozásra. Esélyeink már születéskor sem azonosak. Felmerülnek azonban morális kérdések . Helyes-e, hogy vagyoni különbségeket igazságtalannak tartják, a képességbelit viszont nem? Helyes-e, hogy egy gazdag családba született gyereknek nagyobb esélye van szép tárgyakra, sikeres jövőre? Egyenlőség, mint eredményegyenlőség Az eredményegyenlőség más, mint az esélyegyenlőség. De itt sem szabad szó szerinti eredményazonosságra gondolni. Nem arról van szó, hogy mindenki ugyanakkora adagot kap mindenből. (40 kg-os és 100 kg-os is 1-1 kiflit kap, és ugyanakkora lakást). A cél inkább a „méltányosság”, egy sokkal árnyaltabb, homályosabb cél. Az eredményegyenlőség itt már szembekerül a szabadsággal. Mert kell hatalom, aki adja és aki elveszi a pl. ebéd-jegyet. Itt valakinek a szubjektív döntésére van szükség, el kell dönteni, hogy kinek mennyi a méltányos. Kellő hatalomra is szükség van, hogy elvegyenek azoktól, akiknek a „méltányosnál” több van, és adjanak azoknak, akiknek kevesebb. Problémák: Az élet igazságtalan és nem akadályozható meg, hogy egy sportoló annyit keressen egy este alatt, mint mások egy egész élet alatt. Problémát jelent az ösztönzés is. Ha a teljesítmény helyett a „méltányosság” dönt, mi ösztönöz teljesítményre? Az emberek nem olyan munkát választanának, amivel leginkább hasznára vannak a társadalomnak. Közösségi gazdaságtan tavasz

11 10. Vázolja a liberális piacgazdaság híveinek az „Állami vagy magánszolidaritás?” kérdésre adott válaszának lényegét! A szabadpiaci rendszer nincs a bármilyen értelemben szerencsétlenebbek iránti együttérzés pénzbeli segítség formája ellen. Csak ezt magánjótékonysági rendszerre építené. Központi (állami) szolidaritási rendszer helyett társadalmi szolidaritási rendszer egyéni, önkéntes alapon. Adva a lehetőség, hogy ki-ki kialakítsa egyéni egyenlőségi rendszerét! Ehhez el kell dönteni rendszerünk földrajzi határait és tisztázni kell, hogy mit értünk egyenlőségen. Meg kell határozni, hogy mi alapján történjen a „jótékonykodás”: személyes jövedelem alapján; családra számolva; adott évre, évtizedre vagy egész életre vonatkozó időszakra szemlélve; csak a pénz formájában szerzett jövedelmet tekintve, vagy vizsgálva a vagyont is; figyelembe véve a fizikai és szellemi előnyöket és hátrányokat is; stb. Valahogy megválaszolva e kérdéseket meg kell becsülnünk, hogy önmagunkra mekkora összeg esik. A maradékot szét kell osztani a fenti elvek szerint. De itt jönnek a problémák. Én egyedül nem leszek hajlandó. Önkéntes alapon nem tesszük, bár tehetnénk, miközben közösségileg kívánatosnak tartjuk, állami kényszert várunk el, ez ellen meg tömegesen tiltakozunk. A célok nemesek, az eredmények vegyesek (csalás, korrupció, felduzzadó bürokrácia, „igazságtalanság”) Közösségi gazdaságtan tavasz

12 11. A liberális piacgazdaság hívei milyen elvi alapon ellenzik a hazai termelők, a fogyasztók és a munkavállalók állami védelmét? (Hozzávetőleg egy oldal terjedelmű összefoglaló jellegű választ várunk.) Hazai termelők védelme: Speciális réteg segítségéről van szó. Sokszor kereskedelmi korlátozásokkal védjük őket, mint anyagi támogatás, és ezek legtöbbször pozitívan sülnek el. A szabad-kereskedelem ösztönzi a hazai versenyt, de jó, ha az egyes országok figyelembe veszik komparatív előnyüket, hiszen az országoknak érdemes szakosodni, és így itt csak a partner-keresés és szállítás lesz a költség. Három megfontolandó érv: 1. Nemzetbiztonsági érv: hiszen nem szabad minden területre (iparágak, termékek védelmében) külföldit beengedni. 2. Inkubációs védelem: az első pár évben támogatásokat élveznek a megerősödésig a növekedési szakaszban lévő iparágak, de utána sem lehet nagyon drasztikusan emelni a fizetendőket. 3.Állami szinten az árképzés kiszorítására kell törekedni illetve nem kell feltétlenül válaszolni más országok kereskedelmi megszorításaira, mert ha válaszolunk az nekünk még rosszabb lesz. Fogyasztók védelme: A vevők tájékozatlanok a termékekkel kapcsolatban. Elvárnánk az állami kontrollt, de mindeközben a legrosszabbak az állami termékek (posta, Eü). Fontos, hogy mindig lesznek rossz termékek és csalók, de a piac próbálja kiszorítani ezeket, néha még hatékonyabban is, mint az állam. Mi vásárlók nem vagyunk képesek a termékek minőségének megítélésére, ezért ügyvédet, szakértőt fogadunk, illetve bízunk az általunk ismert márkanevekben és bízunk abban, hogy ez a vállalat nem fog pl. olyan adalékot tenni a termékbe, ami az egészségre káros lehet. Tehát erős az állami részvétel és erre társadalmi igény is van. Munkavállalók védelme: A gazdaságilag fejlett országokban szakszervezetek ismertek. De valójában a szakszervezetek a „bent lévő munkatársakat” védik. Sokszor csak a „jó” munkahelyeknek van (közalkalmazottak), a szövőnőknek ritkán van szakszervezetük. Piaci monopolhelyzetet próbálnak elérni, itt csikarnak ki magasabb fizetéseket, és munkaerő-felvétel korlátozásokat, és a bent lévőket védik, hiszen a drágábból mindig kevesebb kell. A minimálbér nem a kisember védelme. A „kisemberek” ugyanis sokszor szívesen dolgoznának a minimálbér alatt is, ez a munkával rendelkezők védelme a kisemberek ellen. Közösségi gazdaságtan tavasz

13 12. Mutassa be az államháztartás kiadásainak és bevételeinek főbb tételeit, valamint a költségvetési hiány finanszírozásának főbb lehetőségeit! Államháztartásnak a kormányzat egészét átfogó pénzügyi mérleget nevezzük. Bürokratikus koordinációban működik, jogszabályok tengere alapján. Számtalan keresztkapcsolat érvényesül. A kiadásokat alrendszerek és funkciók alapján vázolhatjuk. Államháztartás rendszerint 4 alrendszerből áll: Központi költségvetés (53%) Helyi önkormányzatok (21%) Társadalombiztosítási alapok (24%) (Nyugdíjbiztosítási alap, Egészségbiztosítási Alap) Elkülönített pénzügyi alapok (2%) (Munkaerőpiaci Alap, Központi Nukleáris Pénzügyi Alap, Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Alap, Kutatási és Technológiai Innovációs Alap) Az egyének vagy a vállalatok szemszögéből az a természetes, ha a szándékolt kiadásokat a bevételekhez igazítják. Vagyis annyit költenek, mint amennyi a bevételük. De az állam esetében ez úgy van, hogy annyi bevételre tesz szert, amennyit költeni akar. Az állam kiadásai lefelé rugalmatlanok. A költségvetési kiadásokat szokás csoportosítani. A kiadási plafonokat az egyes fejezetek, (minisztériumok) szerinti felbontásban határozzák meg. A kiadások funkcionális megoszlása már kevésbé köthető egy-egy minisztériumhoz, miniszterhez, hiszen egy eü-i kiadások nemcsak az eü tárca alá tartozó intézményeknél merül fel. Gazdasági funkció (20%) Társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások (20 %) Egészségügy (4%) Oktatás (15%) Védelem (6%) Működés (17%) Adósságszolgálat (18%) Lefelé rugalmatlan kiadások vannak, ezért sokszor láthatunk tüntetéseket, pl. egyetemeken, ahol a tanár nem azért tüntet, mert kevesebb lesz a fizetése, hanem azért, mert az oktatás színvonala romlik. Államháztartás bevételei : Makrogazdasági hatásokat tekintve jól elkülöníthető csoportjai vannak: Adó és járulékbevételek: Az EU-ban a legnagyobb tétel a Jövedelmek és nyereségek után fizetett adók; ezt követi a Termékek és szolgáltatások után fizetett adók; a Társadalombiztosítási járulékok; és kb. 5% körüli részt képviselnek a Vagyoni típusú adók. Míg Mo-on a legnagyobb bevétel a Termékek és szolgáltatások után fizetett adókból származik az Áfa miatt. Tőkejövedelem: Ilyen a Kamatbevétel; az állami vagyon utáni Osztalékok; Vagyon értékesítése utáni privatizációs bevételek. Egyéb bevételek közé soroljuk a Díjjellegű bevételeket (Illetékek, szolgáltatási díjak); valamint a Szankciójellegű bevételeket. Külföldi adományok, segélyek szintén az államháztartás bevételei. Költségvetési hiány finanszírozásának főbb lehetőségei: Az egyik módozat a Jegybank által nyújtott hitel (EU tiltja). Előnye, hogy más finanszírozási módozatokhoz képest olcsó. Hátránya viszont, hogy inflációnövelő, és ellentétben áll a jegybank monetáris politika függetlenségével. Mo-on már megszűnt ez a gyakorlat. A hiány finanszírozható Belföldi kamatozó hitelek felvételével. Ebben az esetben kevésbé lépnek fel inflációs hatások, viszont a költségvetés adósságállományának és kamatkiadásainak terhei nehezednek. A deficit harmadrészt Külföldi hitelek felvételével is finanszírozható. Közösségi gazdaságtan tavasz

14 Igazságos: ahol a különböző egyéneket igazságosan, méltányosan kezeli
13. Mutassa be és röviden magyarázza a „jó” adórendszerek öt fő jellemzőjét! Gazdaságilag hatékony: Az adó-rendszer hatással van a munkavállalásra, megtakarításokra, fogyasztásokra, beruházásokra, kockázatvállalásra, erőforrás-allokációkra. Bármely adórendszer hatást gyakorol a gazdasági szereplők viselkedésére is. Torzító hatásoktól mentes adórendszert szeretnénk. De bármely termékre vagy jövedelemre kivetett adó torzító adó. Olyan adórendszert célszerű kialakítani, amely nem befolyásolja kedvezőtlenül a gazdasági hatékonyságot. Minimálisan avatkozik be a piaci mechanizmusok működésébe. Lehet piaci kudarcot korrigáló adó is. Ezeket az adókat Korrektív adónak , pl.: környezet terhelési díj, is nevezik. A béreket terhelő adókivetés megváltoztatja a gazdaság fejlődését. Egy kamatadó pl. csökkentheti a megtakarításokat, a beruházásokat. Ez pedig a jólét csökkenéséhez vezet. Adminisztrációs szempontból egyszerű: Az adminisztráció költségei jelentősek. Ezek közvetlen (adóhivatal működési költségei) és közvetett költségek (adófizetők által viselt költségek). Ha az adórendszer kikerülésére van lehetőség, akkor az drágítja a rendszert, szakértőket kell tartani, ellenőrzéseket kell végezni. Tehát az a jó, ha minél kevesebb taktikázási lehetőség van benne. Másik tényező a komplexitás: a jövedelemadó-ügyeknél keletkező kiadásokból adódik. Harmadszor, a különböző adókulcsokkal való játék is pénzbe kerül a hatóságoknak, ha meg akarják szüntetni ezt a gyakorlatot. Rugalmas, könnyen változtatható: A gazdasági feltételek változásai következtében szükség van az adók megváltoztatására. Az adórendszerek eltérnek egymástól abban, hogy mennyire könnyű megváltoztatni. Adókulcsos rendszer: nagyon jó, mert csak a kulcsokat kell változtatni, a mögöttes rendszer érintése nélkül. Progresszív adórendszer : azért jó, mert az adó mértéke nem egyenesen arányosan, hanem progresszíven emelkedik v. csökken. Politikailag egyértelmű: Világos értékrendet tükröz, a befizetési kötelezettségek okai átláthatóak. Legyen világos, hogy ki és miért fizeti azt az elemet, pl. munkavállalói járulék. Ez legtöbbször a vállalati adóknál nem teljesen világos, sokszor ez is a cél. (hiszen ha nem teljesen világos az, hogy ezt az adót ő fizeti, akkor nem is zavarja annyira) Az SZJA sávos rendszerű és az USA-ban pl. a vállalati adók is sávos rendszerben vannak. (a nagyobb vállalat többet fizet). A politikai egyértelműség tehát kívánatos tulajdonságnak számít. Igazságos: ahol a különböző egyéneket igazságosan, méltányosan kezeli De az adórendszert általában igazságtalannak tartják mindenhol, mert nem lehet pontosan meghatározni, hogy mi a tisztességes és mi a nem. Közösségi gazdaságtan tavasz

15 Problémák a horizontális és vertikális méltányosság elveivel
14. Az adózás igazságossága kérdésénél mi a horizontális és mi a vertikális méltányosság, és mik a főbb problémák ezen elvek követésénél? Méltányos: Horizontális: minden releváns szempontból azonos adófizetőt azonosan adóztatja. Tehát nincs különbség bőrszín vagy vallás alapján. Vertikális: „Aki több adóterhet képes elviselni (jobb helyzetben van), több adót is fizessen.” Mi az, hogy „többet képes”, „jobb helyzetben van” és mennyivel fizessen többet? A jobb anyagi helyzetűek fizessenek többet, vagy lehetne a fogyasztás is az adóalap. Vagy lehetne, hogy az állami szolgáltatásokért piaci alapú díjakat kelljen fizetni. De itt felmerülnek azok a kérdések, hogy mi a releváns szempont, ki az aki több adót képes fizetni és mennyivel többet? Pl. kifizessen több adót, aki szeret dolgozni és szorgalmas, és ezért sokat keres, vagy aki lusta, nincs kedve dolgozni pedig fiatal és vonzó? Problémák a horizontális és vertikális méltányosság elveivel A betegek nyilván rosszabb helyzetben vannak, így kevesebb adót kell(ene) fizetniük. A „beteg” viszont nem egzakt kategória. Sok országban a gyógyászati kiadások levonhatóak az adóalapból. Ez viszont elég sok visszaélésre ad lehetőséget. Tudományosan igazoltnak tekinthetjük, hogy a házas férfiak boldogabbak, legalábbis tovább élnek és egészségesebbek. Akkor most a házasságban élő férfiaknak több adót kellene fizetniük? Az egyik párnak két gyereke van, a másik párnak meg nem lehet gyereke. Melyik van jobb helyzetben, melyik fizessen több adót? Közösségi gazdaságtan tavasz

16 Szegénységi küszöb (létminimum)
15. Mutassa be az abszolút és a relatív szegénység, illetve a szegénységi küszöb fogalmát! Abszolút szegénység Az emberi létezéshez szükséges dolgok köre (élelem, hajlék, ruha stb.) hiányos. Ez „világszinten” nagyjából azonos értelmű. Relatív szegénység Egy adott társadalmon belül, „relatíve”, általában az alsó 10-20%. Ami az egyik társadalomban nélkülözhetetlennek számít, az a másikban nem (pl. vezetékes víz, angol WC stb.). Szegénységi küszöb (létminimum) A relatív szegénység kritériumai fokozatosan felfelé módosulnak. A létminimum hazánkban 2006-ban 106,6 %-a volt az egy évvel korábbinak. A szegénység az összes háztartás 28%-át érinti (2008). Európában a szegények: mediánjövedelem átlagosan 60%-ából, vagy annál alacsonyabb jövedelemből élnek. Vagyoni egyenlőtlenségek: a háztartások 1%-nál van a nemzeti vagyon 40%-a. Ugyanakkor a jövedelmi egyenlőtlenségek eltérőek: népesség 20%-hoz tartozik a jövedelem 40 %-a. Vagyis a vagyoni egyenlőtlenségek jóval nagyobbak, mint a jövedelmiek. Szegénységi adatok Európában (2004) EU népességének 16 százaléka, mintegy 72 millió ember szegény. A szegénységi arány Lengyelországban és Litvániában a legmagasabb (21%). Legalacsonyabb szegénységi arány Csehország (10%), Magyarország 13 %. Ez legfőképpen annak köszönhető, hogy a szegény az ugyanannyira szegény itt, mint máshol, viszont a gazdag kevésbé gazdag. Mobilitás kérdése: a legtöbb ember statisztikailag él 1-2 évet a szegény kategóriában. A lényegesebb az, aki ki se mászik a szegénységből. És ez kb. a fele a szegényeknek. Közösségi gazdaságtan tavasz

17 A Világbank 132 országot 3 gazdasági osztályba sorolt be:
Mutassa be röviden (hozzávetőleg fél oldal terjedelemben) a globális egyenlőtlenséget (csoportba sorolások, néhány fontosabb összehasonlító adat stb.)! Ahogyan egy országon belül, ugyanígy az egész világot tekintve is beszélhetünk szegényekről és gazdagokról, globális egyenlőtlenségről. Az országok globális egyenlőtlenségek szempontjából való osztályozásának egyik módja, hogy összehasonlítjuk termelékenységüket pl. az egy főre eső GDP (PPP), vagy az átlagos jövedelem segítségével. A Világbank 132 országot 3 gazdasági osztályba sorolt be: 15% ember magas jövedelmű országban él. Ha USA 100, akkor 80 körüli az átlag. Az összes vagyonkibocsátás 80%-át adják. 45% ember közepes jövedelmű országban él. Az USA-hoz képest körüli az átlag. Pl. Magyarország. Kína „éppen” (22%) (1100$/év/fő) 40% ember alacsony jövedelmű országban él. Az USA-hoz képest 10 alatt (pl. Nigéria 3) Ők adják az összes vagyonkibocsátás 3%-át. Többségükben agrár országok, mostanában kezdtek iparosodni. Óriási életszínvonal-különbség választja el a gazdag országban élőket a szegény ország polgáraitól. A világ szegényeinek 1/3-át alultápláltság, analfabetizmus jellemzi. Becslések szerint évi 12 millió gyerek hal meg éhezés következtében. Közösségi gazdaságtan tavasz

18 A jóléti állam modelljei
17. Mi a jóléti állam? Hasonlítsa összes a jóléti állam három fontosabb modelljét! A jóléti állam (szociális állam, gondoskodó állam), olyan állam, amely a piaci erők szerepét legalább három irányban megváltoztatja: Egyéneknek és családoknak minimális jövedelmet garantál anélkül, hogy figyelembe venné munkájuk vagy tulajdonuk piaci értékét. Csökkenti a bizonytalan események bekövetkeztének esélyeit, azzal, hogy erősíti az egyének és családok védekezését bizonyos kockázatokkal (betegség, munkanélküliség stb.) szemben. Minden állampolgár számára igyekszik biztosítani a juttatások elérhető legmagasabb szintjét. A jóléti állam legfontosabb célkitűzése a mindenki számára elérhető szociális biztonság megvalósítása volt. Ennek középponti eleme a szociális biztosítás intézménye. A jóléti állam modelljei Liberális modell: főleg az angolszász országokban terjedt el (USA, Nagy-Britannia, Kanada és Ausztrália). A szociális segélynyújtás a bizonyítható szükségletekhez kötődik, a rászorultság aprólékos és részletes vizsgálata jellemzi. Konzervatív-korporativista modell: Németországban, Ausztriában, Olaszországban és Franciaországban terjedt el. A juttatások mértéke a befizetésektől, a munkateljesítménytől és a foglalkoztatottság mértékétől függ. Az egyház jelentős szerepet játszik, a hagyományos családkép eszméje is fennmaradt. Az állam csak akkor avatkozik be, ha a család lehetőségei tagjai számára már kimerültek. Szociáldemokrata modell: A skandináv államok sajátja. A szolgáltatásokat és juttatásokat olyan magas szintre emelték, hogy az új középosztály igényeinek is megfelelhessen. Ez a modell kiszorítja a piacot. A cél az egyéni függetlenség elősegítése. Nem a családot támogatja, hanem közvetlenül a gyermeket, az időset, stb. Közösségi gazdaságtan tavasz

19 Az újraelosztás olyan, mint egy lyukas vödör. A lyukak okai:
18. Vázolja a nagyobb méltányosság miatti hatékonysági áldozat főbb tételeit! A jóléti állam alapvető feladata, hogy biztonsági hálót feszítsen ki azoknak, akik ideiglenesen vagy tartósan képtelenek önmaguk számára megfelelő jövedelmet szerezni. Cél, hogy elmozdítsa a társadalmat a nagyobb eredményegyenlőség felé. Ehhez jövedelmet kell átcsoportosítani a gazdagoktól a szegényekhez, ami rontja a gazdaság hatékonyságát (nem 100%-osan kerül át a szegényekhez az, amit elvettünk a gazdagoktól). Tehát egy átváltási viszony (trade-off) érvényesül a hatékonyság és a méltányosság között. Az egyenlőtlenség csökkentése érdekében vajon milyen mértékben érdemes lemondani a hatékonyságról? Az újraelosztás olyan, mint egy lyukas vödör. A lyukak okai: Bürokrácia (adóbeszedés majd újraelosztás, mindez produktivitás nélkül) A nem rászorulók munkakedve csökkenhet A kormányzati programok ronthatják a megtakarítások és beruházások ösztönzését (minek tartalékoljak, ha úgyis kapok majd nyugdíjat?) Vannak, akik kételkednek abban, hogy az újraelosztás pótlólagos ktg-et ró a társadalomra. Ők azt mondják, hogy a szegénység szegénységet szül. Így azok a kormányzati programok, amelyek megfelelő egészségügyi ellátást és élelmezést biztosítanak a szegény családok számára, inkább fokozzák a termelékenységet és hatékoynságot. Közösségi gazdaságtan tavasz

20 A versenyző gazdaság eljut a görbe valamelyik pontjára.
19. Mi a jóléti közgazdaságtan két alaptétele? Mi a Pareto-javulás? Mit jelent a paternalizmus? Mit jelent a kompenzációs elv? Első tétel: A versenyző piacok – bizonyos feltételek mellett – olyan allokációhoz vezetnek, amelynél nincs mód az erőforrások olyan újrarendezésére (nem lehet úgy megváltoztatni a termelés és a fogyasztás szerkezetét), hogy valakinek a helyzetét javítva egyidejűleg ne hoznánk valaki mást rosszabb helyzetbe. Ezt Pareto-hatékony vagy Pareto-optimális hatékonyságnak nevezzük. A versenyző gazdaság eljut a görbe valamelyik pontjára. Második tétel: Ha nem fogadjuk el azt az elosztást, amelyet a kompetitív piac eredményez, emiatt még nem kell lemondanunk magáról a versenyről, a piaci mechanizmusról, mindössze a kezdeti vagyon, jövedelem újraelosztására van szükség. Az a megállapítás ugyani, hogy a gazdaság Pareto-hatékony, még semmit sem mond arról, hogy mennyire „jó” a jövedelemelosztás (a kibocsátás elosztása). Pareto-javulás Valakinek a helyzete anélkül javul, hogy bárki más helyzete rosszabb lenne. Paternalizmus: Azért van szükség kormányzati fellépésre, mert a kormány jobban tudja az egyes embereknél, hogy mi szolgálja jól felfogott érdekeiket. Kompenzációs elv: A kompenzációs elv kimondja, hogy ha az újraelosztás miatt összességében nagyobb lesz a hasznosság, akkor ezt meg kell tenni. Közösségi gazdaságtan tavasz

21 L alakú közömbösségi görbe:
20. Mi a társadalmi közömbösségi görbe? Vázolja és magyarázza az utilitárius társadalmi közömbösségi görbét; azt, amelyiknél a szegényebb hasznosságnövekedése értékesebb a társadalom számára a gazdagabb hasznosságnövekedésénél; végül pedig a rawlsi változatot! A társadalmi közömbösségi görbe az egyes emberek azon hasznosságkombinációit adja meg, amelyeket illetően a társadalom közömbös. A társadalmi közömbösségi görbék valójában a társadalom attitűdjeit juttatják kifejezésre. Utilitarizmus A társadalom jóléte az egyes egyéni hasznosságok összege. Ekkor a társadalomnak hajlandónak kell lennie arra, hogy egy szegény egyén jólétéből bizonyos mértékű hasznosságot feladjon egy gazdag egyén jólétének hasonló megnövekedése érdekében. Lehet úgy is érvelni, hogy amennyiben egy egyén rosszabb helyzetben van egy másikhoz képest, akkor a társadalom nem közömbös az iránt, hogy a szegényebb hasznossága csökkenésével a gazdagabb hasznosságának növekedése jár együtt. Rawlsizmus Egy társadalom jóléte csak a legrosszabb helyzetű egyének jólétén múlik. A társadalom jobb helyzetben van, ha a legszegényebbek helyzete javul. A többiek jóléte érdektelen. L alakú közömbösségi görbe: Közösségi gazdaságtan tavasz

22 Az egalitárius álláspont szerint az egyenlőség a lényeg.
21. Magyarázza el (esetleg példák segítségével), hogy mi a lényegi különbség az utilitárius, a rawlsi és az egalitárius álláspontok között! Mi az állam szerződési elmélete? Milyen elvi megfontolások alapján tartják helyesnek a rawlsi megközelítést, és milyen alapján az utilitáriust? Milyen elvi problémái vannak a hasznosságok személyek közötti összehasonlításának? Az utilitárius álláspont lényege, hogy összességében nagyobb legyen a boldogság. Itt azonban nehéz megmondani, hogy mi jelent nagyobb hasznosságot. A rawlsizmus lényege, hogy a költségek érdektelenek, mindaddig kell átcsoportosítás, amíg a szegény jobb helyzetbe kerül. Rawls felfogása nem a lehető leginkább egalitárius álláspont. Az egalitárius álláspont szerint az egyenlőség a lényeg. Állam szerződési elmélete Rousseau szerint az államban az emberek önkéntesen társulnak kölcsönös érdekeik képviseletére, „szerződést” kötnek, amely bizonyos jogokat és hatalmakat biztosít az államnak, amelynek fejében az állam bizonyos szolgáltatásokat nyújt. Rawls érve a megfelelő „szerződésre”: Ha az emberek megszületésük előtt szavazhatnának arról, hogy milyen legyen az állam, akkor Rawls szerint az emberek ilyen helyzetben azt az elvet követnék, hogy a legrosszabb helyzetű emberek jólétének maximalizálására kell törekedni. Harsányi János hasonlóan érvel: Ha születésünk előtt szavaznánk, hogy milyen legyen az állam, akkor figyelembe véve a lehetséges kockázatokat, az emberek ilyenkor maximalizálják átlagos jólétüket. Ez viszont az utilitárius kritériumot támasztja alá. Sokak szerint már elve gond van a hasznosságok összeadásával. Az emberek különbözőképpen váltanak örömre. Nehezen mérhető az öröm gyártása. Mi van akkor, ha teljesen eltérő hasznosságfüggvényeink vannak. „Bár nekem a fivéremnél sokkal magasabb a jövedelmem, mégis boldogtalanabb vagyok.” „Sokkal jobban tudom, miként kell elkölteni a pénzt.” „Aki nagyobb jövedelmek elérésére képes, annak fogyasztási képessége is fejlettebb, azaz „termelékenyebben” váltják át a javakat hasznosságra. Közösségi gazdaságtan tavasz