A modernitás térbeli architektúrája

Az előadások a következő témára: "A modernitás térbeli architektúrája"— Előadás másolata:

1 A modernitás térbeli architektúrája
Berger Viktor

2 A térbeli fordulat 1980-as évek végétől (többek között Edward Soja, David Harvey művei nyomán) Transz-, interdiszciplináris térparadigma igényével lépett fel. Igény a perspektívaváltásra: tér kategóriájának nagyobb figyelmet kell szentelni.

3 A térbeli fordulat Soja szerint
Vom „Zeitgeist” zum „Raumgeist”. New Twists on the Spatial Turn (2008) Térbeli fordulat mint a 20. század talán legjelentősebb intellektuális fejleménye. Nyugati civilizáció és tudományosság a 19. századtól: térfeledés (idő kategóriája kerül uralomra mindenhol) ugyanolyan fontos idő és tér, de mivel eddig az időt privilegizálták, egyelőre a teret kell az előtérbe helyezni, hogy helyrejöjjön az egyensúly

4 A térbeli fordulat Soja szerint
A térbeli fordulat mint „paradigma”: A társadalmilag létrehozott térre fókuszál (nem a fizika elméleti terére, nem természeti térre stb.) A (társadalmi) tér társadalmi termelése (Lefebvre) Nincsenek nem térbeli társadalmi viszonyok Társadalmi-térbeli dialektika: A társadalmi folyamatok térbeli formákat alakítanak ki, hatással vannak a térre. A térbeli folyamatok/térbeliség maga is strukturálja a társadalmi viszonyokat.

5 problémák Interdiszciplináris tudomány kíván lenni, de valójában a földrajztudományra és a szociológiára van szabva. Nincs a tér vizsgálatának egységes módja, következésképpen egységes térparadigma sem lehetséges Mást és mást jelent a tér fogalma a különböző tudományokban (városi tér, társadalmi tér, műalkotások tere)

6 Mit lehet tenni? A szociológia és a geográfia számára, ha a térrel kíván foglalkozni, megfelelő az a térfogalom, amit Soja kínál (társadalmilag termelt tér). A többi tudományra viszont nem kellene megpróbálni ráerőltetni ugyanezt, bontakoztassák ki a saját térfogalmukat. Így viszont a térbeli fordulat címkéje válik feleslegessé. Szociológia: társadalmiság és térbeliség dialektikáját érdemes vizsgálni, nem szükséges egy sok diszciplínára kiterjesztendő átfogó paradigmává stilizálni ezt a szemléletmódot. Érdemesebb ezt a szemléletmódot társadalmi elemzések számára kamatoztatni.

7 Modernitás és térbeliség
A modernség térbeli alakzatainak vizsgálata népszerű téma a társadalomtudósok körében Változatos elgondolások. A kifejtés menete: Néhány jelentős és nagy hatást kiváltó koncepció ismertetése. Majd annak a kérdésnek a tárgyalása, hogy a változatosság ellenére lehetséges-e létrehozni belőlük egy értelmes szintézist?

8 Modernitás és térbeliség
Michel Foucault: A modernitás térszervezési eljárásai a hatalom és a fegyelmezés kontextusában értelmezhetők. fegyelmező terek kialakítása prototípusa: Jeremy Bentham Panopticon-tervezete (tökéletes felügyelet)

9

10 a modernitás sajátos fegyelmező terekkel jellemezhető: börtön, iskola, pszichiátria (folyamatos individualizáló felügyeletgyakorlás) e térbeli szervezési elvek csupán egy szélesebb diszciplinarizálódási folyamat elemei voltak: apró fegyelmezési technikák elszaporodása az egész társadalomban

11 Michel de Certeau A cselekvés művészete (1981)
Nagyvárosi tér mint fegyelmező/felügyeleti tér. Panoptikusság: átlátható, szabályos struktúrára törekvés a várostervezés során Ideális az emberek felügyelete és igazgatása szempontjából. A városi tér felhasználói nem pusztán elszenvedői a felügyeletnek Aktivitás Kreativitás, önkényes jelentésalkotás

12 Henri lefebvre The Production of Space (1974)
A tér nem valami adott, valóban létező dolog. A teret létrehozzunk, társadalmilag termeljük, és fordítva: a tér az a médium, amely strukturálja a társadalmi viszonyokat. Minden társadalom saját térbeliséggel rendelkezik. Ily módon ragadható meg a történelmi változás.

13 Henri lefebvre A koraújkortól a 19. századig tartó formáció tere a perspektivikus tér volt Egy koherens egészet képezett a város, amely megengedte az embereknek, hogy éljenek benne, megértsék és termeljék a várost (összhangban volt a tér társadalmi termelésének 3 momentuma: a tér anyagi termelése, a térre vonatkozó tudás termelése és a jelentéstermelés, azaz ahogyan megélték a teret).

14 Henri lefebvre A 20. században megváltozik a helyzet:
A kifejlett kapitalista társadalom tere az absztrakt tér, mely egyszerre homogén és fragmentált Homogén, mert a tér áruvá vált, betagozódott az áruforgalomba (minden ekvivalens, minden cserélhető) Fragmentált, mert telkek és parcellák alkotják Ez a homogén és fragmentált tér ugyanakkor globálissá is vált. Összességében: racionális térkoncepciók alapján termelik a társadalmi teret, de közben kiürülnek a tér megélésének, a jelentéstermelésnek a lehetőségei. Ezt a teret úgy szervezik meg, hogy a használói passzivitásra legyenek ítélve (programozott mindennapiság)

15 Posztmodern szerzők Deterritorializáció tézise:
A térbeli kötöttségektől való eloldódás a 20. század második felében Úgy tűnik, mintha megszűnne a távolság jelentősége A telekommunikáció, a közlekedés, az információátvitel fejlődése összepréselte a világot Paul Virilio: a nagy sebesség felemészti a teret: a tér átadja a helyét az időnek

16 Posztmodern szerzők David Harvey:
The Condition of Postmodernity (1989) A kommunikáció függetleníteni tudta magát a távolságtól, szállítási eszközök tökéletesedése: Térbeli akadályok leomlása A kapitalizmus globálissá válik, létrejön a „globális falu” Hasonló kettősség, mint Lefebvre-nél: Létrejön a termelés térbeli szétszórtsága, amit az azonnali kommunikáció tesz lehetővé Mégsem esik szét, hiszen a világ össze lett „préselve” Paradoxon: ahogy csökken a földrajzi akadályok jelentősége, úgy válik a tőke egyre érzékenyebbé a helyi különbségek iránt Ez versenyt indít be az egyes helyek részéről, hogy vonzóvá tegyék önmagukat mások rovására a tőke számára. Kapitalizmus: terek termelésének és rombolásának állandó folyamata

17 Át kell alakítanunk a térről alkotott elképzelésünket:
Manuel Castells Space of flows A posztmodern információs társadalmat különféle áramlások uralják: információk, képzetek, tőke, áruk globális áramlása Át kell alakítanunk a térről alkotott elképzelésünket: A hálózatokra és a kölcsönhatásokra kell koncentrálni, ezek határozzák meg a helyeken keresztül folyó áramlást Másrészt az áramlások tere helyeken alapszik, ezek az elosztási központjaik (míg mások, amelyek kiszorulnak az áramlásból, periférikussá válnak) Új életstílusok alakulnak ki az áramlások környékén

18 Különbségek Más korszakokra.
Egyesek kiemelik a racionális térkoncepciók fontosságát (Lefebvre, de Certeau, Foucault) Mások mintha a tér eltűnéséről szólnának: mintha már nem is létezne tér

19 Szintézis lehetősége? Martina Löw Raumsoziologie (2001)
Relacionális térfogalomra van szükség: tér mint tartály helyett tér mint asszociáció Az egymással kölcsönhatásban lévő emberek és dolgok összessége Nem szükségszerűen egyenlő a területtel vagy hellyel (egy helyen akár több tér is) A divergáló elgondolások összeköthetők.